Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)

1921-07-22 / 31. szám

ségét, amellyel a főváros vezetését é£ közigazgatását erkölcsi alapra helyezhette ide!Ine, Pfiogy voltaképen mi ma megint a kezdet kezdetén vagyunk és a mai rémséges számok mellett százezrekről, sőt néhol tíz­ezrekről, sőt alig százakról lehet beszélni, amelyeket ezen nagyérdekű ügyeknél a költségvetésbe beállított. Voltaképen azt is szomorú tényként állapítom meg, hogy akkor, amikor minden ötvenszeresen, sőt százszorosan megdrágult, (Úgy van!) akkor a tekin­tetes tanács egyszerűen ennél a tételnél olyan silány, kicsinymérvű javításokat adott a dotációkban.... Horváth Károly (IV. ker.): Fukar. (Ügy van !) Dr. S­zőke Gyula:.. . olyan nehézkezűnek mu­tatkozott voltaképen, hogy ha indítványt akarnék beadni ennek a módosítására, akkor oda jutnánk, hogy lehe­tetlen volna a költségvetést a mai keretek között meghagyni és milliókkal volnánk kénytelenek a költ­ségvetést emelni (Úgy van !) ... Horváth Károly (IV., ker.): Úgy van, úgy is kellene. D.­ Dr. Szőke Gyula:.. .és azért szólottam, mikor Horváth Károly igen tisztelt bizottsági tag úr felszólalt, hogy irreális a mi költségvetésünk — hogy igaza van, mert ott, ahol kiadásokat kellene teljesíteni, ott egyszerűen nem teljesítünk,, ez a teendőnk a költség­vetésből hiányzik — és ezt látom a legfájóbb pont­nak — és beleteszünk a költségvetésbe a régi bűnök fedezetéül olyanokat, amelyeket, bizony mondom, a jövő költségvetésben semmi körülmények között el­fogadni nem fogok. (Helyeslés.) Leszek bátor ezekre is rámutatni, így, mélyen tisztelt közgyűlés, az egész vallás­ügy kérdésében a főváros voltaképett azon tíz plé­bániával van most is, ahol eddig volt és jóllehet ma már azt látjuk, hogy szükségünk van a vallás minél nagyobb mérvű gyakorlására, hogy a főváros lakossága az erkölcsiség minél magasabb állapotára jusson, különösen mikor arról van szó, hogy a főváros lakosságának nagy része nem benszü­lött és nem állott korábban sem azon az erkölcsi magaslaton, amelyet a polgárság jövője megkívánt volna, akkor még mindig, most immár közel egy évi tárgyalás után a kezdet kezdetén vagyunk abban a tekintetben, hogy a főváros teljesítvén a kötelezettségét, az új plébániákat fel­állítsa. Ennélfogva az első indítványon az, hogy (Olvassa:) Indítványozom, utasítsa a törvényhatósági bizottság a tekintetes tanácsot," hogy az egyház­megyei hatóság és a kiküldött kegyúri bizottság sürgős meghallgatása után tegyen javaslatot a nyári szünet utáni legelső közgyűlésen, a főváros területén tíz új róm. kath. plébánia felállítása és területi megosztása iránt oly módon, hogy ezen újonnan szervezett állások, a most üresedésben levő állá­sokkal együtt már betölthetők legyenek. (Helyeslés.) Én, 1. közgyűlés ezt szinte nélkülözhetetlennek tartom, ha azt akarjuk, hogy valami eredményt a lelkeken elérjünk. Ha meggondolom azt — és nem fogom ezt részletezni — hogy a Józsefvárosban cirka százezer hivő van és ez a százezer hivő öt lelkész­től kapja a lelki ellátást, akkor megállapítom azt, hogy ez lehetetlen helyzet, mert a legkiválóbb pap se hiszem, hogy cirka húszezer lelket egész éven át pasztorálni képes legyen. Ha pedig ezt nem tesszük meg, akkor hiába vesszük az ajkunkra a keresztény­ség és erkölcsiség jelzőit, mert nincs az az intéz­mény és nem találok semmiféle oly közületet, amely képes legyen annyira hatni az erkölcsre, mint épen a vallás intézménye és nem találunk semmiféle támo­gatást a főváros lakossága egy részére erkölcsi tekin­tetben, ha nem adhatjuk meg neki azokat a tanít­mányokat, amelyeket a vallás nekik megadhat.­ Épen azért én azt gondolom, hogy felesleges sokat tanács­kozni azon dologban, ami már a lelkekben él, ami­ről már meg vagyunk győződve és amiről — amint eddig már kivettem a t. közgyűlés véleménye alap­ján már a közelmúltakból kifolyólag —az a törvény­hatósági bizottság szinte minden egyes tagja velem egyetért. Ha azonban felállítottuk volna a tíz plébániát, még akkor az volna a kérdés, hogy nem-e terheljük ezzel meg a főváros háztartását annyira, hogy ezt a főváros el nem bírhatná a mai körülmények között? Erre nézve, 1. közgyűlés, amikor átnéztem a költség­vetést, azt láttam, hogyha nem megyünk feljebb a dotációval, mint amennyire maga a költségvetés elő­írja — és ma ebben a tekintetben azért nem akarok indítványt tenni, mert ez összefügg a többi egyházi személyzetnek az ellátásával — ebben az esetben megállapítom, hogy az új tíz plébánia személyzeté­nek dotációja, valamint a dologi kiadások a mai alapon a legvérmesebb számítás szerint is, tehát akkor, ha mi mindent a legnagyobb gavallériá­val fogunk megadni, 588.000 koronájába fog a főváros­nak kerülnie. Petrovácz Gyula: Nem pénz. Dr. Szőke Gyula: Ha én azt mondom, hogy ez az 588.000 korona fedezet nélküli hitel alakjában lenne szükséges, hogy előállíttassák, akkor is meg kell ezt adnunk, mert ez voltakép további kötelezett­ségeket reánk nem ró ebből a határozatból kifolyólag, mert ez nekünk különben is kegyúri kötelezettségünk és ha mi ezt a határozatot meghozzuk, ebben az még nincs benne, amiről később fog a kegyúri bizottság javaslata alapján a­­ tanács jönni a köz­gyűlés elé, hogy egyúttal a templomok építéséhez és egyéb dolgokhoz is hozzájáruljunk. Én ma ebben az indítványomban kizárólag a plébániák felállításával kívánnám azt elérni, hogy a főváros a plébániai személyzetnek megválasztásával és kinevezési lehetőségével a pasztorációt minél szélesebb körben szükségkápolna állításával ki­terjessze, mert meg vagyok győződve, hogy a templomok felépítése úgyse most, úgyse ezen költségvetés keretén belül és úgyse a mai viszonyok között fog meg­történni és mi katholikusok nagyon szívesen fogjuk várni azt az időt, amikor módja lesz a fővárosnak, a társadalmi és egyéb támogatás mellett annak idején a templomokat felépíteni. De addig várni, hogy előbb legyen meg a templom és azután kezdőd­jék a pasztoráció, ez annyit jelent, hogy voltakép azt, amit magunk elé tűztünk, a főváros lelki életének a megjavítását, erkölcsi magaslatra való emelését, egyszerűen elvesztettük, elvesztettük azért, mert ha mi addig várunk, míg azokat a templomokat fel is építhetik, abban az esetben már annyira megváltoz­tak a viszonyok és annyira a sülyedésben lettünk, hogy ebben a tekintetben nem lesz kivezető út. Ennélfogva ezt az indítványomat vagyok bátor el­fogadásra ajánlani. A költségvetésből megállapítom, 1. közgyűlés, azonban azt is, hogy a kegyúri kötelezettségeket mi csak papiroson láttuk eddig legnagyobb részben teljesíteni, mert ha meggondoljuk azt, hogy egy plébánosnak a legmagasabb évi tiszteletdíja ma 13 ezer koronára megy és van, akinek 6500 korona évi tiszteletdíja van a stólán kívül természetesen.

Next