Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 20-38. szám)

1922-05-19 / 27. szám

Petőfi világhódító zsenije dokumentálná kultúr­fölényünket az idekerülő idegenek előtt, végül a művészek is munkához jutnának.. Dr. Lobmayer Jenő tanácsnok: Ha mindegyik emléktáblát külön-külön kívánnák elkészíttetni, akkor kevés lesz a darabonkint kontemplált 50 ezer korona összeg, legalább 80 ezer vagy 100 ezer koronát kell rászánni darabonként. Pillis Károly : Hozzájárul a nevezetesebb házaknak emléktáblával való megörökítéséhez s véleménye sze­rint a bizottságnak, tekintettel ennek nemcsak kulturális, hanem nevelő hatására is, a művészi kivitelű emlék­táblák mellett kell döntenie. Hogy ezt megengedi-e a főváros pénzügyi helyzete, afölött dönteni a pénz­ügyi bizottság lesz illetékes. Szakál Géza, Zilahi-Kiss Lajos, Pakots József, Müller Antal, Brunecker Lajos, Pillis Károly, dr. Válya Gyula, Raich János, Sándor Béla és dr. Lobmayer Jenő tanácsnok hozzászólása után a bizottság azon kíván­ságának ad kifejezést, hogy az egyik emléktábla okvet­lenül művészi kivitelű figurális kiképzésű legyen, a többi pedig egyszerű márványtábla, díszes felírással, amelyekre az illető hely jelentősége néhány rövid szóval reá vésetik. A díszes tábla elhelyezésének helyéül a Kossuth Lajos­ utcai Pálffy-házat jelöli ki a bizottság, amely­nek helyén a Heckenast-nyomda volt, ahol Petőfi maga szedte ki az első szabad sajtóterméket, a Talpra Magyart; ezt a momentumot tarja a bizottság az akkori idők történelmileg legfontosabb eseményé­nek és azért ezt kívánja a legméltóbban megörökíteni. Ezenkívül a következő épületeket tartja emlék­táblákkal megjelölendőknek: a régi Pilvax-kávéház épülete ; a Kossuth Lajos­ utca és Magyar­ utca sarkán levő mai Astoria-épület, amelyet valószínűleg a szálloda tulajdonosai fognak emléktáblával ellátni; továbbá a Dohány-utca 16. számú ház, ahol a költő mint fiatal házas élt; végül a Kecskeméti-utcai Csekonics-palota, ahol Petőfit Csapó Etelka halála érte és itt írta a Cipruslombokat. Dr. Rostagni Achilles tanácsjegyző bejelenti, hogy a népszínházi bizottmány 100 ezer koronás pályadíjat tűzött ki egy egész estét betöltő, esetleg zenés színdarabra, amely Petőfi életéből vett mozza­natot vagy Petőfi költeményeiből vett tárgyat dolgoz fel. (Tudomásul vétetik.) A „Petőfi ház" tatarozására 220 ezer koronára volna szükség; kéri a bizottság hozzájárulását, hogy ehhez egyszers mindenkorra szóló segély címén 100 ezer koronával járuljon hozzá, továbbá öt évig évi 50 ezer korona vétessék fel a költségvetésbe azzal, hogy ez csakis erre a célra fordítható, végül hívja fel a főváros a társtörvényhatóságokat is, hogy ado­mányaikkal, esetleg alapítványaikkal tegyék lehetővé azt, hogy a ház karbantartása állandóan biztosítva legyen. Pakots József: A Petőfi-ház a főváros által adományozott ingyen telken áll. Eredetileg az volt a cél, hogy Petőfinek és Jókainak relikviái itt helyez­tessenek el, pantheonszerű, muzeális épületet akartak itt emelni. Mivel a ház a főváros által adományozott ingyen telken áll, felvetette már azt a kérdést, nem volna-e lehetséges, hogy a főváros saját tulajdonának tekintse az egész Petőfi házat, amint külföldön is ilyen épü­leteket a városok tartanak fenn. A Petőfi-társaság nem rendelkezik ugyanis a ház fentartásához szük­séges anyagi eszközökkel,, úgyhogy a ház igen rossz állapotba jutott, alapos rekonstrukciókra volna szükség. A külföldiek is ismerik a Petőfi házat, minden kultúrállamból jönnek ide azt megtekinteni, az a főváros szempontjából is nagy jelentőségű intézmény, a legnagyobb külföldi városokban is alig van hasonló tökéletes múzeum. Mindezek alapján kéri, hogy a főváros anyagilag is oly messzemenőleg támogassa ezt az intézményt, hogy ez a jövő kor számára is megmaradjon és lehetséges legyen esetleg Petőfi, Jókai és Madách relikviáinak teljes összegyűjtésével a nagy költők Pantheonjává átalakítani. Dr. Miklós Ferenc: Helyesebbnek tartaná, ha a főváros nem segélyekkel támogatná a Petőfi-ház fentartását, hanem azt teljesen magára vállalná, mérnöki hivatala útján megjavíttatná saját maga, mint akármilyen más, a főváros tulajdonát képező intézményt. Sokkal méltóbban lehetne akkor a kitűzött célt a Petőfi-társasággal szemben és Petőfi emlékével szemben megvalósítani. Ez a megoldás feltételezi azt, hogy a Petőfi-társaság adja át az egész házat a fővárosnak és a főváros azt mint különálló muzeális gyűjteményt, mint az ő tulajdonát kezelje. Elnök: Ez lehetséges akkor, ha a Petőfi-társaság véglegesen lemond a tulajdonjogról a felépítmény tekintetében, azzal a kikötéssel, hogy ez a gyűjtemény állandóan fentartandó és akkor ezt a főváros úgy kezeli, amint kezelni tudja a többi múzeumait is. Pakots József: A Petőfi-társaság csakis a célt tekinti és azért valószínűleg örvendeni fog, ha a ház méltó módon fentartható s tovább fejleszthető lesz a főváros tulajdonában. A Petőfi-társaság részére az ünnepélyek és matinék tartásának jogát egy meg­állapodásban erre az esetre is fenn lehet tartani. Elnök: Határozatilag kimondja, hogy a bizottság a segélyek megszavazása helyett arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben a Petőfi-társaság a Petőfi-házat bizonyos feltételek mellett hajlandó lesz átadni a főváros tulajdonába, a főváros kijelenti készségét arra, hogy azt átveszi és a gyűjtemény fentartásáról gondoskodik. Dr. Rostagni Achilles tanácsjegyző: Az ügy­osztály következő javaslata arra vonatkozik, hogy a már teljesen elfogyott Petőfi-kiadások pótlására újabb olcsó s mindenki részére hozzáférhető kiadást rendez Petőfi összes verses munkáiból. A könyvet a szak­férfiak közreműködésével a fővárosi házinyomda készítené el 50 ezer példányban. Pakots József: A Petőfi centennárium megünnep­lésének nagy hiánya volna, ha Petőfi művei köz­forgalomba nem kerülnének. Az újabb Petőfi-kiadás alkalmas volna arra, hogy a Petőfi-kultuszt, a nemzeti érzést fejlessze, a mi kultúrfölényünket az egész világ előtt dokumentálja. Petőfi műveiből ma alig van raktáron néhány kötet, az is drága és így hozzáférhetetlen a tömegek számára. A főváros e kiadással olyan korszakalkotó feladatot teljesítene, aminél méltóbban megünnepelni Petőfit nem is lehet, mert az ünnepség elhalványul a lelkekben, a könyv azonban eljut a legutolsó faluba is, a megszállt területek magyarságához és örökké megmarad, abból merítenek erőt, megnemesíti a lelkeket. Szükség van tehát új Petőfi-kiadásra, akármilyen áldozatot jelent ez, a fővárosnak ezt az eszmét magáévá kell tennie és kér, könyörög a bizottság minden tagjának, hogy legyen lelkes szószólója ennek az ügynek. Üzletnek is elsőrangú üzlet ez, mert ha a könyv a fővárosnak csak 54 korona 20 fillérbe kerül.

Next