Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 39-57. szám)

1922-12-08 / 54. szám

Méltóztatnak látni, tisztelt közgyűlés, hogy tehát a körültekintő gondosság már itt kezdődik, hogy kitől veszi át a főváros, vagy — a későbbiekben ki fogok erre térni — esetleg a részvénytársaság a kötött szerződések alapján a vasutakat. Talán sorrendszerűen, a­nélkül, hogy az egyes részletekre kitérnék, felsorolom mindazt, ami­ magával az átvétel tényével kapcsolatos és amelynek minden egyes része felette fontos a főváros érdekeinek meg­védése szempontjából az átvétel alkalmával. Tudjuk jól, hogy a vonatkozó szerződések értelmében a teljesen üzemképes használható álla­potban való átadási kötelezettség terheli a vasutakat. A leltár elkészítése, a fenntartási hiányok és helyre­állítási költségek megállapítása, a részvény- és kötvénytőke teljes beruházottságának egyidejű meg­állapítása, azok a bizonyos, a főváros engedélye és tudta nélkül leszerelt hadifémek értékének kérdése és megállapítása, az 1918. november 5. utáni időtől a területhasználati díjaknak a kérdése, a személyzet átvételének kérdése és mikéntje, a fedezet visszatar­tása, a társaság hátralékos szerződési kötelezettsé­geinek a teljesítésére, az ingatlanokra való kötelezett­ségeknek ugyancsak az átvétellel egyidejűleg való teljesíthetősége, a megváltási ár közlése, a ki nem sorsolt részvények és kötvények beváltására vonat­kozó elhatározásnak a kérdése, nemkülönben az osztalék és felülosztalék kérdése mind olyan, aminek a megoldása még hátra van. Jól tudom, hogy abban az anyagban, amely elénk táratott és azokban a beszédekben, amelyek előttem elhangzottak, ezekről a kérdésekről szó esett. Abban a véleményben vagyok azonban, hogy az átvétellel egyidejűleg szükséges, hogy a főváros közönsége mindezen jogokra vonatkozó elhatározását és jogfentartását az érdekelt vállalatokhoz juttassa és pedig az egyes kérdésekre kiterjedően, nem indoko­lással, hanem az indokolás mellőzésével, szigorú fel­sorakoztatásával az igényeknek és jogfentartásoknak. Szükség van erre, mert hiszen az a kísérlet, hogy az érdekelt vasútvállalatokkal magánúton egyezség jöjjön létre, nem sikerült, tehát egyetlen remédiuma a fővárosnak az, hogy szigorú következetességgel ragaszkodjék mindazon jogokhoz, amelyek őt a szer­ződések alapján és értelmében megilletik. Tisztelt Közgyűlés! Van itt még egy fontos kér­dés, amelyről ugyancsak éppen hogy említés létetett az előterjesztés anyagában. Jól tudjuk, hogy a fel­sorolt teendők javarésze azon alapszik, hogy azok a bizonyos műszaki felülvizsgálatok minő eredménnyel végződnek, minő képet mutatnak. Nem tudom, mert erről nem kapunk felvilágosítást, hogy a műszaki felülvizsgálatok folyamatba tétettek-e, befejeződtek-e, s ha igen, minő eredményeket produkáltak, mert hiszen ezeknek az eredményeknek a felhasználása is feltétlenül szükséges az átvétellel egyidejűleg eszköz­lendő teendők elvégzéséhez. Ugyancsak ezzel kapcsolatban méltóztassék meg­engedni, hogy ráutaljak az előterjesztés két fontos részére. A javaslat szerint a főváros azt a határoza­tot kívánja hozatni a közgyűléssel, hogy a részvény­sorsolás módozatai közül az évenként eszközlendőt válassza a közgyűlés. Ez az előterjesztés lényege. Én itt tisztelettel volnék bátor a főváros figyelmébe aján­lani azt, hogy helyesnek mutatkoznék, ha az éven­ként eszközlendő részvénysorsolást nem fix határo­zott módon javasolná, hanem azt mondaná, hogy egyelőre ezt a módot választotta, mert ezáltal jog­fentartással élt egyidejűleg a jövőre nézve s ha úgy fordulna a helyzet, még mindig módjában állana az egyszerű megváltásra áttérni. A javaslat továbbá arról szól, hogy az átlagosztalék kiszámítását lehetetlenítő viszonyok figyelembe­vételé­vel 1911 —1917. közti időköz alapján számíttassék az ki. Nem akarok annak indokolásába bocsátkozni, hogy tulajdonképpen minek az eredménye ez, mert óvakodom attól, hogy akár csak közvetve is a mi, úgy látszik, mégis csak perbeli ellenfelünkké váló érdekelteknek bármiféle érvet vagy támogatást nyújt­sak. Azonban éppen ezért, miután utalva vagyunk szigorúan a szerződéshez való ragaszkodásra, itt is kifejezésre juttatnám azt, hogy az alapszerződéshez való teljes ragaszkodás mellett és minden prejudicium nélkül állapítjuk meg az 1911 — 1917. években mutat­kozó jövedelem alapján az átlagosztalékot. Az előkészítéssel kapcsolatban felmerült a javas­latokban és az anyagban is az, hogy miután a meg­egyezés nem sikerült, előáll annak szüksége, hogy a társaságnak úgynevezett szabadvagyonából bizonyos, az üzem folytatásához szükséges ingatlanok meg­vétessenek vagy bérbevétessenek. Nem tudom, tör­tént-e ebben a kérdésben valami, nem tudom hogy folyamatba létettek-e a tárgyalások, de meg kell állapítanom objektíve, hogy az egyesített városi villamos vasutak erre nézve készségüknek adtak kifejezést. Amíg tehát egyik részről nem lehetett az egyezség keresztülvitelét elérni, addig a másik részről megállapítást nyert, hogy ezekre az ingatlanokra és épületekre az üzem folytatásához szükség van. Kérdem, hogy az ugyancsak megállapított szükségnek meg­felelően akár vételre, akár bérletre vonatkozó meg­állapodások létrejöttek-e, vagy megkíséreltettek-e és milyen eredménnyel? Ez is hozzátartozik ahhoz a kérdéshez, hogy 1923. január 1-ének 5 órája után, legalább is átmenetileg, vagy nyomban is zavartalanul történjék a közlekedés folytatása Budapesten. Az átvétellel kapcsolatosan automatikusan fel­merül az a kérdés, hogy ki eszközölje az átvételt ? Ez már összefügg azzal az elvi kérdéssel, amelyik itt a legfőbb vitaanyagot képezi, hogy az alakítandó részvénytársaság eszközölje-e az átvételt, vagy pedig maga a főváros? Meg kell állapítanom azt is, hogy azon javaslat között, amelyet a főváros tanácsa és bizottságai a közgyűlés elé terjesztettek s aközött a javaslat között, amelyet Bedő Mór tisztelt biz.­tagtársam terjesztett elő, tulajdonképpen lényegesen nagy különbség nincs. Ezek a következők: A főváros vezetősége azt a javaslatot teszi, hogy alakuljon meg egy részvénytársaság, annak ismertetett részletei és módozatai szerint. • Bedő Mór tisztelt bizottsági tagtársam javas­lata pedig arra terjed ki, hogy elfogadja a részvény­társasági forma megvalósítását, csak időelőttiségi kifogást emel, tehát időelőttinek tartja, hogy az át­vételt megelőzően történjék a részvénytársaság meg­alakítása. A javaslat mellett felszólaló urak közül Kollár Lajos bizottsági tagtárs úr, ennek az úgynevezett provizóriumnak szükségtelenségét igazolandó, azt mondotta, hogy nem lehet ezt keresztülvinni, mert a főváros vezetőségéből — szó szerint idézem — hiány­zik a kereskedelmi vezetés érzéke. Ez az egyik leg­főbb indoka. A másik legfőbb indoka pedig az volt itt, hogy a jó gazdálkodás sem segíthet , mert hat hónap múlva ilyen provizóriumot feltételezve, ugyanaz volna a helyzet, mert hiszen a drágulást mindig csak a bányászmunkások okozzák.

Next