Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 39-57. szám)
1922-12-08 / 54. szám
Méltóztatnak látni, tisztelt közgyűlés, hogy tehát a körültekintő gondosság már itt kezdődik, hogy kitől veszi át a főváros, vagy — a későbbiekben ki fogok erre térni — esetleg a részvénytársaság a kötött szerződések alapján a vasutakat. Talán sorrendszerűen, anélkül, hogy az egyes részletekre kitérnék, felsorolom mindazt, ami magával az átvétel tényével kapcsolatos és amelynek minden egyes része felette fontos a főváros érdekeinek megvédése szempontjából az átvétel alkalmával. Tudjuk jól, hogy a vonatkozó szerződések értelmében a teljesen üzemképes használható állapotban való átadási kötelezettség terheli a vasutakat. A leltár elkészítése, a fenntartási hiányok és helyreállítási költségek megállapítása, a részvény- és kötvénytőke teljes beruházottságának egyidejű megállapítása, azok a bizonyos, a főváros engedélye és tudta nélkül leszerelt hadifémek értékének kérdése és megállapítása, az 1918. november 5. utáni időtől a területhasználati díjaknak a kérdése, a személyzet átvételének kérdése és mikéntje, a fedezet visszatartása, a társaság hátralékos szerződési kötelezettségeinek a teljesítésére, az ingatlanokra való kötelezettségeknek ugyancsak az átvétellel egyidejűleg való teljesíthetősége, a megváltási ár közlése, a ki nem sorsolt részvények és kötvények beváltására vonatkozó elhatározásnak a kérdése, nemkülönben az osztalék és felülosztalék kérdése mind olyan, aminek a megoldása még hátra van. Jól tudom, hogy abban az anyagban, amely elénk táratott és azokban a beszédekben, amelyek előttem elhangzottak, ezekről a kérdésekről szó esett. Abban a véleményben vagyok azonban, hogy az átvétellel egyidejűleg szükséges, hogy a főváros közönsége mindezen jogokra vonatkozó elhatározását és jogfentartását az érdekelt vállalatokhoz juttassa és pedig az egyes kérdésekre kiterjedően, nem indokolással, hanem az indokolás mellőzésével, szigorú felsorakoztatásával az igényeknek és jogfentartásoknak. Szükség van erre, mert hiszen az a kísérlet, hogy az érdekelt vasútvállalatokkal magánúton egyezség jöjjön létre, nem sikerült, tehát egyetlen remédiuma a fővárosnak az, hogy szigorú következetességgel ragaszkodjék mindazon jogokhoz, amelyek őt a szerződések alapján és értelmében megilletik. Tisztelt Közgyűlés! Van itt még egy fontos kérdés, amelyről ugyancsak éppen hogy említés létetett az előterjesztés anyagában. Jól tudjuk, hogy a felsorolt teendők javarésze azon alapszik, hogy azok a bizonyos műszaki felülvizsgálatok minő eredménnyel végződnek, minő képet mutatnak. Nem tudom, mert erről nem kapunk felvilágosítást, hogy a műszaki felülvizsgálatok folyamatba tétettek-e, befejeződtek-e, s ha igen, minő eredményeket produkáltak, mert hiszen ezeknek az eredményeknek a felhasználása is feltétlenül szükséges az átvétellel egyidejűleg eszközlendő teendők elvégzéséhez. Ugyancsak ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy ráutaljak az előterjesztés két fontos részére. A javaslat szerint a főváros azt a határozatot kívánja hozatni a közgyűléssel, hogy a részvénysorsolás módozatai közül az évenként eszközlendőt válassza a közgyűlés. Ez az előterjesztés lényege. Én itt tisztelettel volnék bátor a főváros figyelmébe ajánlani azt, hogy helyesnek mutatkoznék, ha az évenként eszközlendő részvénysorsolást nem fix határozott módon javasolná, hanem azt mondaná, hogy egyelőre ezt a módot választotta, mert ezáltal jogfentartással élt egyidejűleg a jövőre nézve s ha úgy fordulna a helyzet, még mindig módjában állana az egyszerű megváltásra áttérni. A javaslat továbbá arról szól, hogy az átlagosztalék kiszámítását lehetetlenítő viszonyok figyelembevételével 1911 —1917. közti időköz alapján számíttassék az ki. Nem akarok annak indokolásába bocsátkozni, hogy tulajdonképpen minek az eredménye ez, mert óvakodom attól, hogy akár csak közvetve is a mi, úgy látszik, mégis csak perbeli ellenfelünkké váló érdekelteknek bármiféle érvet vagy támogatást nyújtsak. Azonban éppen ezért, miután utalva vagyunk szigorúan a szerződéshez való ragaszkodásra, itt is kifejezésre juttatnám azt, hogy az alapszerződéshez való teljes ragaszkodás mellett és minden prejudicium nélkül állapítjuk meg az 1911 — 1917. években mutatkozó jövedelem alapján az átlagosztalékot. Az előkészítéssel kapcsolatban felmerült a javaslatokban és az anyagban is az, hogy miután a megegyezés nem sikerült, előáll annak szüksége, hogy a társaságnak úgynevezett szabadvagyonából bizonyos, az üzem folytatásához szükséges ingatlanok megvétessenek vagy bérbevétessenek. Nem tudom, történt-e ebben a kérdésben valami, nem tudom hogy folyamatba létettek-e a tárgyalások, de meg kell állapítanom objektíve, hogy az egyesített városi villamos vasutak erre nézve készségüknek adtak kifejezést. Amíg tehát egyik részről nem lehetett az egyezség keresztülvitelét elérni, addig a másik részről megállapítást nyert, hogy ezekre az ingatlanokra és épületekre az üzem folytatásához szükség van. Kérdem, hogy az ugyancsak megállapított szükségnek megfelelően akár vételre, akár bérletre vonatkozó megállapodások létrejöttek-e, vagy megkíséreltettek-e és milyen eredménnyel? Ez is hozzátartozik ahhoz a kérdéshez, hogy 1923. január 1-ének 5 órája után, legalább is átmenetileg, vagy nyomban is zavartalanul történjék a közlekedés folytatása Budapesten. Az átvétellel kapcsolatosan automatikusan felmerül az a kérdés, hogy ki eszközölje az átvételt ? Ez már összefügg azzal az elvi kérdéssel, amelyik itt a legfőbb vitaanyagot képezi, hogy az alakítandó részvénytársaság eszközölje-e az átvételt, vagy pedig maga a főváros? Meg kell állapítanom azt is, hogy azon javaslat között, amelyet a főváros tanácsa és bizottságai a közgyűlés elé terjesztettek s aközött a javaslat között, amelyet Bedő Mór tisztelt biz.tagtársam terjesztett elő, tulajdonképpen lényegesen nagy különbség nincs. Ezek a következők: A főváros vezetősége azt a javaslatot teszi, hogy alakuljon meg egy részvénytársaság, annak ismertetett részletei és módozatai szerint. • Bedő Mór tisztelt bizottsági tagtársam javaslata pedig arra terjed ki, hogy elfogadja a részvénytársasági forma megvalósítását, csak időelőttiségi kifogást emel, tehát időelőttinek tartja, hogy az átvételt megelőzően történjék a részvénytársaság megalakítása. A javaslat mellett felszólaló urak közül Kollár Lajos bizottsági tagtárs úr, ennek az úgynevezett provizóriumnak szükségtelenségét igazolandó, azt mondotta, hogy nem lehet ezt keresztülvinni, mert a főváros vezetőségéből — szó szerint idézem — hiányzik a kereskedelmi vezetés érzéke. Ez az egyik legfőbb indoka. A másik legfőbb indoka pedig az volt itt, hogy a jó gazdálkodás sem segíthet , mert hat hónap múlva ilyen provizóriumot feltételezve, ugyanaz volna a helyzet, mert hiszen a drágulást mindig csak a bányászmunkások okozzák.