Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 1-16. szám)

1927-01-28 / 5. szám

több mint háromnegyeddel leszállott. Egész gazdasági rétegeket fog tönkretenni, ha ilyen felelőtlenül és teljesen alaptalanul, egyszerűen valakinek a meg­győződése alapján informálják a közönséget. El tud képzelni további intézkedéseket ebben az irányban, amint helyesen mutatott rá a tiszti főorvos, hogy szigorú rendszabályokat kell kiadni a kültelki mozik levegőjének kellő tisztántartására, ugyanezt a város belterületén levő egyes mozikban is meg kell való­sítani azokkal a régi rendszabályokkal együtt, amelyek a tanács előtt feküsznek. De általánosságban ilyen kijelentéseket tenni helytelen és a felelősségérzet hiányát jelenti. Fel kell tehát ez ellen emelni a szavunkat és figyelmeztetni kell Budapest székesfőváros közönségét, hogy teljesen valótlanok azok a hírek, ijesztgetések és rémítgetések, amelyek a spanyoljárvány tekinteté­ben elterjednek. A mostani tiszti főorvos személye teljes garancia ebben az irányban, amint azt eddigi működéséről megállapíthatták, s amint az eddig tett propozícióiból is bizonyosra vehetik, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel ott lesz a tett helyén és minden közegészségi rendelkezést meg fog tenni, hogy az esetleges járvány minél kisebb térre lokalizál­tassék. Ezenkívül a székesfőváros tanácsában, vala­mint a közegészségügyi bizottság tagjaiban is meg­van az elhatározás és akaraterő, hogy rendelkezésre bocsássák magukat­ úgy a tiszti főorvosnak, mint a tanácsnak, hogy különösen az orvostagokkal bátran rendelkezhetnek, s abban a pozíciójukban, amellyel a székesfőváros közönsége őket megtisztelte, abban a pillanatban, amikor a székesfőváros közönségének egészségügye veszedelemben van, ők is ott lesznek a tett helyén és minden erejükkel és orvosi képes­ségükkel rajta lesznek, hogy a járványt lokalizálni tudják. Kéri a tiszti főorvost és a tanácsot, ne csak a háziorvosokra és kezelőorvosokra rendeljék el a meg­betegedések kötelező bejelentését, hanem adják tudtul, hogy azok a családok is kötelességet teljesítenek, ahol esetleg nem tudnak orvost hívni, különösen a proletár­rétegekben, ha a kerületi tisztiorvosnak vagy a tisztifőorvosi hivatalnak bejelentik a megbetegedése­ket. A tisztifőorvos intézkedjék, hogy állandó perma­nencia legyen a kerületi elüljáróságoknál és azoknál a családoknál is, ahol szegény emberek nem tudtak orvost hívni, megjelenjék a tisztiorvos és gondoskod­jék megfelelő orvosi ellátásról, gyógyszerről és gyógy­kezelésről. Körmöczi Zoltán: Erre megvan a lehetőség szegényalapon. (Úgy van!) Klár Zoltán: A fontos, hogy meglegyen rá a felkészültség és fel kell rá hívni a figyelmet. Csordás Elemér tisztifőorvos: Mindenekelőtt hálásan megköszöni az elnöklő alpolgármesternek a bizottság nevében mondott üdvözlő szavait. Klár biz.­tag felszólalására a következőkben vázolja a helyzetet a mostani hurutos megbetegedé­sekkel kapcsolatban. A külföldi megbetegedésekről most már teljesen pontos információkat kapnak, mi­után a népszövetség sürgönyben megkapja a jelen­téseket az összes államoktól, viszont mindenfelé sürgönyben ad ki értesítést. Scholtz államtitkár szíves­ségéből mindennap megkapja a jelentéseket egész Európára. Eszerint Ausztriában és Bécsben még egyáltalán semmiféle tömeges megbetegedés nincs. Cseh-Szlovákiából a legutolsó jelentés arról szól, hogy enyhe jellegű influenza van, de spanyolnátháról beszélni nem lehet. Az úgynevezett spanyol meg­betegedés terjedésének iránya nyugati Svájcból keleti Svájc felé, Köln, Oblenz, Dániában felfelé és most Németországban kezd mutatkozni. Közvetlen szom­szédságunkban, Ausztriában és a Csehország által elszakított területen megbetegedés nincsen. Mikor az első megbetegedések tudomásukra jutottak, kötelességüknek tartották minden intézkedésre felkészülni arra az eshetőségre, ha a betegség hozzánk is eljut. A sajtó tudósítói előtt kijelentette, hogy spanyol­megbetegedés Budapesten nincs és ezt ma is ki kell jelentenie, hogy spanyoljárványról, spanyolmegbete­gedésről Budapesten szó nincsen. (Helyeslés.) Egészen laikus magyarázatot fog adni. Ha Buda­pesten van ezer bárányhimlős beteg, minden szülő meg fog ijedni, ha a gyermekén lázas kiütés van. A hatóságot azonban kevésbbé fogja a dolog érdekelni annak ellenére, hogy ezer megbetegedés van. Ha azon­ban öt-hat álhimlőmegbetegedés volna, akkor már felfigyelnének, mert ez komoly dolog. Ha ellenben csak egyetlenegy valódi himlőmegbetegedés volna, akkor már az egész közegészségi apparátusnak mun­kába kellene lépnie. Ugyanígy van a mostani helyzet. Budapesten van több ezer náthalázas megbetegedés. Ezenkívül az utóbbi napokban, különösen az előző két nap óta emelkedett az enyhe influenzás meg­betegedések száma, ellenben olyan megbetegedés, aminőre 1918-ban jobb elnevezés hiányában a spanyol­nátha megjelölést használták és amelyre ma is Nyugat-Európában a spanyolnátha elnevezést használják, m­ilyen megbetegedés nincs Budapesten. Igaz, hogy a farmhírek megjelentek. Egy pár egészen klassz esetet felemlít. Tegnap értesítést kapott, hogy egyik gyakorló­orvos spanyolnáthamegbetege­dést jelentett a tiszti orvosnál. Azonnal kiküldte a helyszínére s mielőtt kiment volna, érdeklődött, a kór­házban vagy a lakásán van-e a beteg. Azt vála­szolták, minek menjen kórházba, hiszen már másnap hivatalba megy. A László-kórházban három nappal ezelőtt meghalt az egyik beszállított beteg. Spanyol­náthára tartották gyanúsnak, megejtették a boncolást, megállapították, hogy nyolc nap óta tüdőgyulladása volt és olyan késő stádiumban vitték a kórházba, hogy már nem lehetett rajta segíteni. Tehát egyik sem spanyolnátha. Az egyik szanatóriumban pár órá­val a beszállítás után lázas tünetek között egy előkelő öregebb úr meghalt. Azt mondták rá: spanyolnátha. Kiderült, hogy lázas, gennyes féregnyulvány­gyulladása volt. Klár Zoltán: A gyászjelentésben kiadták, hogy spanyolban halt meg. Csordás Elemér tiszti főorvos: Az ilyen hír­adásoktól tartózkodni kell. Ismerteti a László-kórházi helyzetet. A legutóbbi héten felvettek 196 influenzás beteget, kérdőjellel a jelentésen. A legnagyobb részük cselédlány, akinek a gazdája megijedt a járványtól, vagy ágyrajáró iparos, vagy más alkalmazott. A legtöbbjüket egy-két nap múlva mint egészségest elbocsátották. A 196 közül mindössze 16 volt tüdőgyulladásban, ezek közül kettő halt meg. A kerületi tiszti orvosoktól minden nap meg­kapja a jelentést, de különös gondot fordít a halott­vizsgálati bizonyítványok állandó szemmeltartására, s mihelyt tüdőgyulladást vagy hasonló halálokat talál­nak, rögtön külön megvizsálják, nem merülhet-e fel spanyolnátha, járványos influenza vagy tüdőgyulla­dás esete. Meg kell állapítania, hogy a halálozások aránya ugyanaz, mint az elmúlt hónapban, vagy az előző év ugyanezen hónapjában, ami szintén igen fontos kritérium.

Next