Fővárosi Közlöny, 1928 (39. évfolyam, 20-38. szám)

1928-04-20 / 21. szám

alatt szervezkednek, mi végső eredményben a haladás ügyét szolgálta. Én tehát nem emelek kifogást a levente-intézmény ellen. Végtére mi történik. Meg­szervezik ezeket a 12—21 éves gyermekeket, bele­nevelnek bizonyos szolidáris érzést, egészséges testü­leti szellemet, amelyre szükség van. Például, ha a mi korunkban lett volna mondjuk ilyen levente-oktató intézmény, bizonyos, hogy a túlsó oldalra kerültekben sokkal több szolidáris érzés fejlődött volna ki, mint így és nem akartak volna nemes ellenfeleket, kik az igazságos ügy érdekében harcolnak, erőszakos eszközökkel letörni. Nem akarok lehetetlent mondani. Azt akarjuk, hogy se a leventéket ne nyomorgassák, se a munkaadókat ne bántsák, ne büntessék, ne vexálják, mert éppen elég baja van mindenkinek az élettel, a napi gondokkal, hiszen a jobboldalt is érdekli az, hogy a munkáltató, akinek alkalmazottja, tanonca van, az vasárnap azon tépe­lődjék . . . Elnök: Tessék a tárgyhoz térni. A biz. tag úr elmondja minden interpelláló helyett annak az interpellációját. Ez teljesen lehetetlenség. Ambruss Gyula : Tessék az ügyrendnél maradni. Propper Sándor : Az nincs szándékomban, hogy a más interpellációját elmondjam. Végre örülök, ha elvégzem azt a munkát, amely reám tartozik. Én a más munkáját nem vállaltam, most sem vállalom, szó sincs róla, eszem ágában sincs, senkinek a mun­káját nem fogom elvégezni, senkinek az interpellációját nem fogom elmondani, nem eszem el a kenyerét, ha ő találta fel, csinálja. Nem erről van szó, nem is tudom, mit akar mondani, hiszen nem beszéltem vele. Azt akarom mondani és bizonyítani, hogy az interpellációs jog csonkítása és elkobzása milyen súlyos következményekkel járhat. A szegény kisiparos és kiskereskedő vasárnap délben egyheti robot után, amikor kiizzadott mindent, amit ki kellett izzadnia, amikor eleget tett kötelességeinek esetleg kölcsön­pénzekkel, akkor azon töri a fejét, hogy a Vörös Jancsi kiment-e a gyakorlótérre leventének és ha nem ment ki, akkor azon törje a fejét, hogy büntetést kell majd fizetni. Ez lehetetlenség, ez a kérdés a túlsó oldalt is érdekli, ahol szintén ülnek­­ emberek. (Helyeslés.) Györki Imre: Ugye, hogy így van, Ziegler biz. tag úr, tessék csak elmondani! Propper Sándor: Ritkán van szerencsém abban, hogy a túlsó oldal is helyesel és ez azt mutatja, hogy ebben a nagyon haszontalan ügyben legalább valami érdekeset is produkálunk. Rámutatunk e kérdésre, amely mindenkit közelről érdekel. Büchler biz. tag úr az óbudai Árpád-gimnázium ügyében jegyzett be interpellációt. Büchler biz. tag úr egészen bizonyosan jól ismeri az óbudai gimnázium viszonyait. Egészen bizonyos, hogy ha a közgyűlésen, a közgyűlés baloldalának egyik vezető tagja inter­pellációt jegyez be egy kérdésről, akkor annak igen mélyreható okai vannak. Büchler József: A szülők panaszkodnak. Györki Imre : A folyosók nyitva állnak. Rám is hivatkozhatik. Propper Sándor : Tehát Óbudán az Árpád-gim­náziumban bizonyosan valami baj van, amit repa­rálni kell. De nem csak Óbudán van baj, hanem napról­napra olvasunk híradásokat a lapokban arról, hogy itt egy iskolának szakad be a mennyezete, ott egy másik iskolában dűlt össze valami, itt egészségtelen, ott egészségtelen, amott meg a lépcső szakad be. Abból a néhány millió pengőből, mert annyiféle számot hallottam már, hogy már nem is tudom, melyik a való, valamit meg akarunk menteni a főváros dol­gozó közönségének, amit a jobboldal át akar utalni a Községi Takarékpénztár útján a tönkrement bank­direktoroknak, pedig ebből nemcsak az Árpád­gimnáziumot, hanem mindenféle más gimnáziumot és más típusú iskolát is rendbe lehetne hozni. Hát szabad ennek előfordulni? Györki Imre: Ez a gyermekvédelem és faj­védelem. Propper Sándor: Szabad-e ennek előfordulni a háborúüzenés 14. évében, a háború befejezése után 10 esztendővel, amikor van anyag, van munkaerő, van pénz, van minden eszköz és kellék.... Elnök (csenget): Kénytelen vagyok kérni, tessék az ügyrendhez tartani magát és ne érdemben tárgyalni ilyen kérdéseket. Györki Imre : Az ügyrend 12. §-ának 1. pontja! Tévedések kikerülése végett! Propper Sándor: Én vállalkoztam arra, hogy ügyrendi felszólalásomban szigorúan ragaszkodni fogok a kerethez. Ezt annyira betartottam eddig, hogy főpolgármesteri, illetve elnöki elismerésben is részesültem. Ennek nincs öt perce vagy negyedórája, tehát valami nagy bűnt nem követtem el. Lehet, hogy mások más nézeten vannak, de én az inter­pellációs jogot olyan abszolút alkotmányos jognak tartom, amelyet agyonütni az én lelkiismeretem nem engedi és amíg azt látom, hogy akár erőszakkal, akár taktikai sakkhúzásokkal, akár többségi túltengésekkel ezen rést­ akarnak ütni, kötelességem felállni és rá­mutatni arra a bajra, amely ebből következik. Tessék végre számolni azzal, hogy ez a kurzus nem örökéletű, lesz itt még tiszta helyzet is, lesz itt még alkotmányos világ is, lesz itt még demokrácia is, lesz itt még jog is! (Felkiáltások a baloldalon : Lesz!) Méltóztassék ezzel számolni és ne teremtsünk olyan precedenseket, ame­lyek később beláthatatlan következményekkel jár­hatnak azokra, akik most teremtik a precedenst. Elnök (csenget): Nagyon kérem a biz.­tas urakat, hogy legyenek segítségünkre. Senki az inter­pellációs jogot el nem konfiskálja, tessék lehetővé tenni, hogy egy rendes közgyűlést hívjak össze és ott az összes interpellációkat el lehet mondani. De ennek az az előfeltétele, hogy előbb ezzel a közgyűléssel végezzünk. (Felkiáltások a baloldalon: Szakítsák félbe!) Az urak megengedhetnek maguknak ilyen tréfát, de az elnökség nem! Györki Imre : Amikor 64 órára tartják egyben a közgyűlést, akkor telik ebből az időből. Propper Sándor: T. Közgyűlés! Én semmiféle tréfát nem engedek meg magamnak a közgyűlés ter­mében, én igen komolyan beszélek és amit mondok, azt igen komolynak tartom és azt hiszem, hogy az az oldal, amelyhez tartozom, ugyancsak igen komoly­nak tartja, mert ha komolytalannak tartaná, akkor maga tenné lehetetlenné felszólalásomat. Vagyunk annyira fegyelmezettek és tiszteljük a közgyűlést annyira, hogy ne foglakozzunk komolytalan dologgal. De viszont olyan féltékenyen őrizzük a törvényhatóság autonómiáját, hogy nem engedünk rajta rést ütni. Én tehát az ügyrend 12. §-ának alapján állok, amelyik azt mondja (Olvassa): »Bármikor szót kér­hetnek, kik: 1. napirendet indítványoznak, 2. netán történt személyes megtámadásra válaszolnak, 3. az ügyrendre hivatkoznak, 4. indítványukat visszavonni kívánják.­ Ez az én jogi alapom, amelynek alapján beszélek és megígérem ismételten, hogy erről lesiklani nem

Next