Fővárosi Közlöny, 1934 (45. évfolyam, 1-30. szám)
1934-03-23 / 12. szám
II. szám. — március 17. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 305 (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Hasii Arnold : Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! A polgármester úr jelentése plasztikus módon tárja elénk Budapest félévi közigazgatásának homorú és domború térképét. Örvendetes és lehangoló részei vannak ennek a jelentésnek. Örvendetes az, hogy mostoha gazdasági viszonyaink dacára a polgármester úr és derék munkatársai Budapest hajóját biztos kézzel vezetik és meleg elismerésünket és hálánkat annyival is inkább kiérdemlik, mert a politikai atmoszféra sokszor viharos volta és az igazságtalan gáncsoló kritika nagyon sokszor irritálhatta és bánthatta a polgármester urat és derék társait. Ezeket az igazságtalan támadásokat csakis a kötelességteljesítés tiszta lelkiismerete háríthatta el és csakis ennek a nyugodt lelkiismeretnek köszönheti a polgármester úr és társai, hogy minden akadály ellenére képes volt Budapest közigazgatását Európa legelső fővárosai adminisztrációjának színvonalára emelni. Lehangoló, hogy nincsen annyi anyagi erő, amely a polgármestert arra képesítette volna, hogy az ő szándékának megfelelően még nagyobb és jobb eredményt tudott volna elérni. A jelentésnek mindegyik pontja megérdemelné, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele, de az idő rövidsége miatt én is csak röviden kívánok vele foglalkozni. Mindenekelőtt a jelentés klasszikus tömörségét kell kiemelnem, amely Budapest közéletének minden előnyét és hátrányát kidomborítja, s — egy száraz jelentés határait messze túlhaladva — a jövő generáció részére is értékes tanulmány tárgya lesz. Teljesen osztom a polgármester úrnak az irányított gazdálkodásra vonatkozó nézetét és szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság e tárgyban felterjesztést intézzen a kormányhoz. Helyesen mondja a polgármester úr a jelentésében, hogy míg a gabonabaletta intézménye a megélhetést megdrágította és ezt a drágulást a fogyasztóközönség a maga egészében volt kénytelen elviselni, tehát 100%-ban kellett elviselnie, addig a boletta előnyeit a termelő érdekeltségnek csak egyik és pedig igen kis hányada élvezte. Nézetem szerint a tervezett új kenyéradónak ugyanolyan effektusai lesznek, mint a baletta intézményének. Mindössze néhány ezer gazdálkodónak van jelentékeny eladó búzája és akkor nem jogos és nem igazságos, hogy Budapest egymillió lakójának ezekben a nehéz időkben, amikor a megélhetési lehetőség olyan minimális, még nagyobb terhet és gondot vegyen magára csak azért, hogy néhány ezer gazdálkodó terhein könnyítsen. Én is kívánatosnak tartom, hogy a gazdaközönségen segítsünk, de nem képzelem a segítést a városi lakosságnak végzetes és pusztulást jelentő megterhelése árán. A város és vidék összekötő kapcsa az egymásrautaltság és az a hazafias kötelesség, hogy az egyik a másikat támogassa és ne engedje az egyik a másikat elpusztulni, hanem a lehetőség határain belül segítsen egymáson. Nem is volt eddig olyan lényeges érdekellentét a város és a vidék között s ha most éles ellentétet tapasztalunk, ezt a sajnálatos tényt olyan kormányintézkedések idézik elő, amelyek szükségtelenül éket vernek a város és vidék közé. Ebben a teremben hányszor adtunk kifejezést annak, hogy harmonikusan akarunk dolgozni a vidékkel, de hogyan lehet benső összhang, ha a nyomorgó városi lakosság azt látja, hogy neki még drágábban kell élnie csak azért, hogy a vidék néhány ezer gazdálkodóján könnyítsen. Azért említem a vidék néhány ezer lakosát, mert a kisgazdálkodók, akik óriási többségben vannak, eladó búzával alig rendelkeznek. A kormány intézkedése irritálja a város lakosságát, pedig a kormány érdeke, hogy hagyja nyugodtan dolgozni Budapest közönségét, hogy nyugodt idegállapotban keresse meg családja részére a mindennapi kenyeret és a kincstár részére a mindennapi adót. A kormány ne zavarja minduntalan idegölő rendeletekkel a közönséget, hanem védje meg Budapest lakosságát a kíméletlen rendeletek bénító támadásaival szemben és tessék a kormánynak Budapestet is már egyszer e tekintetben védett területnek nyilvánítani. Úgy az államnak, mint a fővárosnak több haszna lesz az ésszerű eljárásból, mint amilyen haszna van az adózókat nyugtalanító intézkedéseiből. Természetesen a polgármester úr ama indítványához is hozzájárulok, hogy a közigazgatási bizottság intézzen feliratot a kormányhoz a túl magas budapesti tejárak sürgős leszállítása iránt. Az adóhivatali igazgatónak összehasonlító kimutatásában feltüntetett kedvezőbb adófizetési eredményéből gazdasági helyzetünk kedvezőbb alakulására következtetni nem lehet. A kedvezőbb adófizetésnek technikai okai vannak, nevezetesen az adó havi befizetésének engedélyezése eredményezte a befizetési többletet, de a kedvező eredmény még inkább azzal az intézkedéssel függ össze, amelyet már évek előtt indítványoztam, de a pénzügyi kormány csak most foganatosított. Hányszor kértem, hogy engedtessék meg, hogy az adóhátralékot kis, legcsekélyebb részletekben lehessen törleszteni, mert ennek következménye az lesz, hogy az adófizetés kedvezőbb képet fog mutatni. És tényleg a 60 havi részletfizetési kedvezménynek köszönhetjük a bevételi többletet és különösen annak az intézkedésnek, hogy aki ezt a nagy kedvezményt igénybe veszi, annak kötelessége a folyó adókat pontosan befizetni. Ennek az intézkedésnek van még egy nagyon fontos kihatása, amely üdvös úgy az adózóra, mint a kincstárra. Nevezetesen az adózók, megszabadulva a transzferálás és árverés sötét rémétől, nyugodtan dolgozhatnak és ennek a nyugalomnak gyümölcsét az adókincstár is élvezni fogja. Nagy elégtétel részemre, hogy az évek előtti jóslásom bevált. Ennek a kormánynak dicséretes intézkedése az, hogy az adókezelést is nagyobb mértékben megkönnyítette, ami a következő adatokból is kiviláglik. Az együttesen kezelt adókra vonatkozóan 1933. év januárjában 29.165 darab zálogolás és február havában 17.470 zálogolás foganatosíttatott. A mostani 1934-es év január havában csak 9232 és február havában csak 6879 zálogolás történt, miután az önkéntes befizetés kielégítő volt. A múlt év január havában 19.933 zálogolással több volt egy hónapban, februárban pedig 10.591 zálogolással több volt, mint a folyó évben. Az adóvégrehajtások csökkenése folytán az adószámviteli hivatalok abba a helyzetbe jutottak, hogy az idegen követelések eddig elhanyagolt behajtásának foganatosításához hozzáfoghattak. Nevezetesen az idegen követelések behajtására eddig alig maradt idő és munkaerő, amint azt a következő adatokkal bizonyíthatom. Idegen hatóságok, például rendőrség, vidék, hitközségek 700.000 pengő hátralékot mutattak ki. Ennek behajtása céljából a múlt év január havában 50.000, februárban 74.000 zálogolás eszközöltetett, míg a folyó év január havában az adóhivatalok már képesek voltak 98.000 és február havában 85.000 zálogolást foganatosítani.