Fővárosi Közlöny, 1934 (45. évfolyam, 1-30. szám)

1934-03-23 / 12. szám

II. szám. — március 17. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 305 (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Hasii Arnold : Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! A polgármester úr jelentése plasztikus módon tárja elénk Budapest félévi közigazgatásának homorú és domború térképét. Örvendetes és lehangoló részei vannak ennek a jelentésnek. Örvendetes az, hogy mostoha gazdasági viszonyaink dacára a polgár­mester úr és derék munkatársai Budapest hajóját biztos kézzel vezetik és meleg elismerésünket és hálánkat annyival is inkább kiérdemlik, mert a politikai atmoszféra sokszor viharos volta és az igazságtalan gáncsoló kritika nagyon sokszor irritál­hatta és bánthatta a polgármester urat és derék társait. Ezeket az igazságtalan támadásokat csakis a kötelességteljesítés tiszta lelkiismerete háríthatta el és csakis ennek a nyugodt lelkiismeretnek köszönheti a polgármester úr és társai, hogy minden akadály ellenére képes volt Budapest közigazgatását Európa legelső fővárosai adminisztrációjának színvonalára emelni. Lehangoló, hogy nincsen annyi anyagi erő, amely a polgármestert arra képesítette volna, hogy az ő szándékának megfelelően még nagyobb és jobb ered­ményt tudott volna elérni. A jelentésnek mindegyik pontja megérdemelné, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele, de az idő rövidsége miatt én is csak röviden kívánok vele foglalkozni. Mindenekelőtt a jelentés klasszikus tömörségét kell kiemelnem, amely Budapest közéletének minden előnyét és hátrányát kidomborítja, s — egy száraz jelentés határait messze túlhaladva — a jövő generáció részére is értékes tanulmány tárgya lesz. Teljesen osztom a polgármester úrnak az irá­nyított gazdálkodásra vonatkozó nézetét és szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság e tárgyban felterjesztést intézzen a kormányhoz. Helyesen mondja a polgármester úr a jelentésé­ben, hogy míg a gabonabaletta intézménye a meg­élhetést megdrágította és ezt a drágulást a fogyasztó­közönség a maga egészében volt kénytelen elviselni, tehát 100%-ban kellett elviselnie, addig a boletta előnyeit a termelő érdekeltségnek csak egyik és pedig igen kis hányada élvezte. Nézetem szerint a tervezett új kenyéradónak ugyanolyan effektusai lesznek, mint a baletta intéz­ményének. Mindössze néhány ezer gazdálkodónak van jelentékeny eladó búzája és akkor nem jogos és nem igazságos, hogy Budapest egymillió lakójának ezekben a nehéz időkben, amikor a megélhetési lehetőség olyan minimális, még nagyobb terhet és gondot vegyen magára csak azért, hogy néhány ezer gazdálkodó terhein könnyítsen. Én is kívánatosnak tartom, hogy a gazdaközönségen segítsünk, de nem képzelem a segítést a városi lakosságnak végzetes és pusztulást jelentő megterhelése árán. A város és­ vidék összekötő kapcsa az egymásra­utaltság és az a hazafias kötelesség, hogy az egyik a másikat támogassa és ne engedje az egyik a másikat elpusztulni, hanem a lehetőség határain belül segítsen egymáson. Nem is volt eddig olyan lényeges érdek­ellentét a város és a vidék között s ha most éles ellentétet tapasztalunk, ezt a sajnálatos tényt olyan kormányintézkedések idézik elő, amelyek szükség­telenül éket vernek a város és vidék közé. Ebben a teremben hányszor adtunk kifejezést annak, hogy harmonikusan akarunk dolgozni a vidékkel, de hogyan lehet benső összhang, ha a nyomorgó városi lakosság azt látja, hogy neki még drágábban kell élnie csak azért, hogy a vidék néhány ezer gazdálkodóján könnyít­sen. Azért említem a vidék néhány ezer lakosát, mert a kisgazdálkodók, akik óriási többségben vannak, eladó búzával alig rendelkeznek. A kormány intézkedése irritálja a város lakos­ságát, pedig a kormány érdeke, hogy hagyja nyugodtan dolgozni Budapest közönségét, hogy nyugodt ideg­állapotban keresse meg családja részére a mindennapi kenyeret és a kincstár részére a mindennapi adót. A kormány ne zavarja minduntalan idegölő rende­letekkel a közönséget, hanem védje meg Buda­pest lakosságát a kíméletlen rendeletek bénító táma­dásaival szemben és tessék a kormánynak Budapestet is már egyszer e tekintetben védett területnek nyil­vánítani. Úgy az államnak, mint a fővárosnak több haszna lesz az ésszerű eljárásból, mint amilyen haszna van az adózókat nyugtalanító intézkedéseiből. Természetesen a polgármester úr ama indít­ványához is hozzájárulok, hogy a közigazgatási bizott­ság intézzen feliratot a kormányhoz a túl magas buda­pesti tejárak sürgős leszállítása iránt. Az adóhivatali igazgatónak összehasonlító ki­mutatásában feltüntetett kedvezőbb adófizetési ered­ményéből gazdasági helyzetünk kedvezőbb alaku­lására következtetni nem lehet. A kedvezőbb adó­fizetésnek technikai okai vannak, nevezetesen az adó havi befizetésének engedélyezése eredményezte a be­fizetési többletet, de a kedvező eredmény még inkább azzal az intézkedéssel függ össze, amelyet már évek előtt indítványoztam, de a pénzügyi kormány csak most foganatosított. Hányszor kértem, hogy enged­tessék meg, hogy az adóhátralékot kis, legcsekélyebb részletekben lehessen törleszteni, mert ennek követ­kezménye az lesz, hogy az adófizetés kedvezőbb képet fog mutatni. És tényleg a 60 havi részletfizetési ked­vezménynek köszönhetjük a bevételi többletet és különösen annak az intézkedésnek, hogy aki ezt a nagy kedvezményt igénybe veszi, annak kötelessége a folyó adókat pontosan befizetni. Ennek az intézkedésnek van még egy nagyon fontos kihatása, amely üdvös úgy az adózóra, mint a kincstárra. Nevezetesen az adózók, megszabadulva a transzferálás és árverés sötét rémétől, nyugodtan dolgozhatnak és ennek a nyugalomnak gyümölcsét az adókincstár is élvezni fogja. Nagy elégtétel részemre, hogy az évek előtti jóslásom bevált. Ennek a kor­mánynak dicséretes intézkedése az, hogy az adó­kezelést is nagyobb mértékben megkönnyítette, ami a következő adatokból is kiviláglik. Az együttesen kezelt adókra vonatkozóan 1933. év januárjában 29.165 darab zálogolás és február havában 17.470 zálogolás foganatosíttatott. A mostani 1934-es év január havában csak 9232 és február havá­ban csak 6879 zálogolás történt, miután az önkéntes befizetés kielégítő volt. A múlt év január havában 19.933 zálogolással több volt egy hónapban, február­ban pedig 10.591 zálogolással több volt, mint a folyó évben. Az adóvégrehajtások csökkenése folytán az adó­számviteli hivatalok abba a helyzetbe jutottak, hogy az idegen követelések eddig elhanyagolt behajtásának foganatosításához hozzáfoghattak. Nevezetesen az idegen követelések behajtására eddig alig maradt idő és munkaerő, amint azt a következő adatokkal bizonyíthatom. Idegen hatóságok, például rendőrség, vidék, hitközségek 700.000 pengő hátralékot mutattak ki. Ennek behajtása céljából a múlt év január havá­ban 50.000, februárban 74.000 zálogolás eszközöltetett, míg a folyó év január havában az adóhivatalok már képesek voltak 98.000 és február havában 85.000 zálogolást foganatosítani.

Next