Fővárosi Közlöny, 1934 (45. évfolyam, 31-51. szám)
1934-07-11 / 31. szám
786 FŐVÁROSI KÖZLÖNY 31. szám. — július 11. a megjelenteket üdvözölte, majd ismertette a szakbizottságnak az új törvény által kijelölt feladatkörét és jelentőségét és kérte a szakbizottságot, hogy az eléje kerülő ügyeket szakértelemmel, megértéssel, a főváros érdekeinek szem előtt tartásával tárgyalja, az adminisztrációt a mai időkben fokozottan nehéz munkájában odaadóan támogassa. Hangsúlyozta, hogy a szakbizottság jelentősége a tárgyalások nyilvánosságában is kifejezésre jut. Mártonffy Márius tanácsjegyző ismertette a polgármester előterjesztését a szigetmonostori koronauradalmi birtok megvétele tárgyában. Horovitz Gábor kénytelenségből hozzájárul a vételhez, noha szerinte a földmívelésügyi minisztérium, amely a koronauradalom felett rendelkezik, olyan árat kér, amelyet sehol a világon meg nem kap. Az 1931. év óta a föld, a ház és a telek értéke nem emelkedett, hanem katasztrofálisan esett. Foglalkozott a kegyúri terhekkel és kérte az ügyosztályt, keressen oly megoldást, mellyel ez a pénzkiadás tőkésítve, megváltassák s így ne legyen örökös teher a székesfővárosra. Szegő Béla hangsúlyozta, hogy a földmívelésügyi miniszter a parlamentben 1933. évi február hó 22.-én kijelentette, hogy nem tagadja meg a vízjogi engedély megadását és csupán csak azért kívánja a kérdésnek ilyetén megoldását, mert így gyorsabban megy az ügy. Azt kérdezte, mi biztosítja, hogy a telepesek elfogadják csereképen ezt az ingatlant. Miután a földmívelésügyi miniszternek nemcsak joga, hanem kötelessége is a vízjogi engedélyt a fővárosnak a kért területre megadni, ezt követelni kell. A bíróság majd meg fogja állapítani azt az összeget, amely a kisajátított földekért a birtokosoknak jár és ezt a főváros ki fogja fizetni. A javaslatot nem fogadta el. Héder Lajos megállapította, hogy az előterjesztésért a legnagyobb dicséret illeti az ügyosztályt. Ha igaz, hogy ez az egyetlen terület alkalmas a Vízművek bővítésére, — s a szakértők véleménye ezt megerősíti — bölcs és okos előrelátás a székesfőváros vezetőségétől, hogy nem a régi, szűk horizonton át nézi ezt a kérdést, hanem a város vízműveinek a fejlődését, vízellátását 50—100 esztendőre előre biztosítja. Ismeri a Szentendrei szigeten az ingatlanviszonyokat és állítja, hogy a székesfővárosra a vétel határozottan előnyös, ha egybevetik a Surányi- és Luppa-szigeti parcellázásoknál fizetett árakkal a fizetendő vételárat. Az előterjesztést elfogadta. Vitéz Barcy-Barczell Gábor véleménye szerint a koronauradalomra, mint azt mindenki elismeri, feltétlenül szükség van a főváros vízellátásának biztosítása szempontjából. Kényszerhelyzet áll tehát fenn. A birtokot ezért meg kell venni. Van ugyan kisajátítási jog, ellenben az végeredményben nagyon kétélű fegyver és hosszadalmas eljárás. Kisajátítási eljárás esetén ugyanis nagy időveszteséggel kell számolni és nemcsak a partszegély árát kell megfizetni, hanem meg kell téríteni azt az értékcsökkenést is, amely a mögöttes birtokrészeknél az értékes partrész elvesztésével jelentkezik. Szerinte a kegyúri terhek 280.000 pengőnél jóval kisebb összeggel megválthatók. Az előterjesztést elfogadta, azzal az indokolással, hogy a koronauradalom megszerzésével egyrészt in natura kártalaníthatók azok a birtokosok, akiknek a területe kisajátítás alá kerül, másrészt ezekkel a birtokosokkal szemben bizonyos árkorrigáló hatása lesz a birtokvételnek, mert a kisajátításnál tekintetbe fogja venni a bíróság, hogy a koronauradalomért a főváros 36—40 fillér négyszögölenkinti árat fizetett. Bocsáry-Spúr Kálmán annak a véleményének adott kifejezést, hogy a székesfőváros közgyűlése 4 év előtt határozott a Vízművek kibővítéséről és a vízellátás feltétlenül szükséges biztosításáról. Érdekli, hogy mikor kezdődnek meg végre a munkálatok, megvannak-e a végleges tervek, s miért kellett oly sok idő a javaslat elkészítéséhez? Az előterjesztést műszaki, gazdasági és pénzügyi, jogi, továbbá szociális szempontból bírálta. A műszaki részre vonatkozóan megjegyezte, hogy ebben a tekintetben a szakértők véleményét tartja irányadónak, de mégis azt az észrevételt kell tennie, hogy a 334 holdból, amelynek igénybevételéről eredetileg szó volt, több mint háromnegyed rész alkalmatlan lesz egyelőre víznyerési szempontból, mert ezen a partrészen is végre kell előbb hajtani bizonyos mederrendezési munkálatokat. Gazdasági és pénzügyi szempontból az előterjesztést reálisnak tartja. Jogi szempontból az az óhajtása volna, ha a szerződésben kifejezésre jutna, hogy a Vízművek részére nem szükséges, tehát birtokcsere céljára felhasználható területeket a főváros jelölheti ki. Továbbá, a szerződés-tervezet IX. pontjában a »megfelelő érték« kifejezés helyett az »egyenlő forgalmi érték« szavakat kellene tenni, mert ezáltal a birtokcserékkel kapcsolatban sok vitának elejét lehetne venni. Végül szociális szempontból az a nézete, hogy a csereföldek felajánlása szükséges, mert így a földmívesek a kényszerhelyzet ellenére is választhatnak a készpénzben, vagy a természetben való kártalanítás között. Amikor — levonva a következtetéseket — a javaslatot elfogadta, kifejezést kívánt adni annak a véleményének is, hogy a földmívelésügyi minisztérium ebben az ügyben nem védte meg kellően a főváros érdekeit. Weiss Konrád szintén elfogadta az előterjesztést és javasolta, hogy a szóbanforgó területnek azt a részét, amely a Vízműveknek vízműépítésre, illetve birtokcsere céljaira nem lesz szükséges, a főváros tartsa kezében és szociális, gyermeknyaraltatási célokra használja fel, mert lehet, hogy ez a terület 25—30 év múlva ezen a téren igen jó szolgálatot fog tenni. Szepessy Albert bírálta a földmívelésügyi minisztérium eljárását. Kérdezte, hogy a koronauradalom területéből hány kisgazdát lehet kielégíteni és hányan vannak olyanok, akik földjeikért pénzt fognak követelni. Kérte, hogy a weekendezők érdekeire a főváros legyen tekintettel. A kegyúri teher sürgős megváltása szerinte is elsőrendű érdeke a fővárosnak és javasolta, hogy a szakbizottság ilyen értelemben foglaljon állást. Weiss Konráddal szemben annak a nézetének adott kifejezést, hogy a fővárosnak a Vízművek részére nem szükséges területet haladéktalanul értékesítenie kell. Németh Béla, mivel az előterjesztést megnyugtatónak tartotta, azt elfogadta, mert a birtok megvételére a kellő előrelátás kötelezi a fővárost. A vízműbővítési munkák azonnali megkezdését szorgalmazta, ezzel kapcsolatban kérte a főváros vezetőségét, hogy foglalkozzék a vízdíjak leszállításának a kérdésével. Morvay Endre h. tanácsnok válaszában kifejtette, hogy a koronauradalom megvételének a kérdése úgy kapcsolódott a vízműbővítési munkálatok terveihez, hogy a Szentendre-szigeti kisgazdák természetbeni kártalanításra jelentettek be igényt azokért a földjeikért, amelyekre a fővárosnak a Vízművek kibővítéséhez múlhatatlanul szüksége van. A főváros kény-