Fővárosi Közlöny, 1935 (46. évfolyam, 52-74. szám)

1935-10-01 / 52. szám

nyilvánult igen nagy bizalomért. A közgyűlés csaknem egyhangúan választott meg engem újra polgármesterré. Ennek az igen nagy megtiszteltetés­nek átérzem az egész jelentőségét és az abból származó kötelezettséget. Most is csak ugyanazt tudom mondani, amit ezelőtt háromnegyed évvel mondottam: egész munkakészségemet, egész szemé­lyemet és egész életemet a köz és a főváros szolgá­latába kívánom állítani. (Hosszantartó lelkes éljen­zés és nagy taps.) Az egyhangúan megnyilvánult bizalom nekem igen nagy erőt ad akkor, amikor a fővárost képvi­selem és annak nevében eljárok. Egyik fő törekvé­sem az lesz, hogy a mélyen tisztelt Közgyűlés harmóniáját, egyetértését és egyhangúságát mindig igénybe vegyem, illetve létrehozzam akkor, amidőn a fővárost érdeklő nagy ügyekről lesz szó. (Élénk helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor három­negyed évvel ezelőtt részben politikai, illetve világnézeti, részben pedig munkaprogrammot adtam, az azóta eltelt idő ezeken természetesen nem változtathatott túl sokat, illetve csak a munka­programmon változtatott. Hiszen háromnegyed esztendő tapasztalata azt mindenesetre kibővíti. Világnézeti programmom, igen tisztelt Közgyűlés, ma is ugyanaz. Származásomnál fogva a nemes értelemben vett polgári konzervativizmusnak vagyok a híve. (Élénk éljenzés.) Piarista nevelésem a magasabbrendű keresztény világnézet felé irányí­tott. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps a jobboldalon.) Sem az egyik, sem a másik nem áll ellentétben a magyar nemzeti gondolattal, a hala­dással, a demokratikus fejlődéssel és nyíltan vallom, hogy szerintem minden dolgozni akaró állampolgárnak joga van szabadságra, munkára és rendes életre, nekem pedig ezt az elvet követni és a megvalósítás felé vinni a legelső kötelességem. Hiszem és vallom, hogy fejlődésre minden iránynak és minden elgondolásnak erős szüksége van, mert anélkül a legszebb irány, vagy a legszebb gondolat is megkövesedik, csendesen elhal. A demok­ratikus népi erőkre pedig különösen szüksége van ennek az országnak, ennek a városnak, mert a világerők óriási küzdelmében és forgatagában csak az a nép, csak az a nemzet élhet és állja meg a helyét, amely erejét a népből veszi. (Általános élénk éljenzés és taps.) Amikor munkaprogrammomat szeretném ismer­tetni, akkor elsősorban meg kell emlékeznem azokról, akik ezt a programmot átveszik, vagy életre hívják. Ezek a főváros alkalmazottai. (Ügy van! Ügy van!) Elsősorban meg kell emlékeznem, illetve meg kell köszönnöm a két alpolgármester­nek, Liber Endre alpolgármester úrnak (Élénk éljenzés és nagy taps.) és Lamotte Károly alpolgár­mester úrnak (Élénk éljenzés és nagy taps.) azt a becsületes és hűséges támogatást, amellyel engem az elmúlt háromnegyed esztendőben részesítettek. Külön meg kell köszönnöm a többi, közvetlen munkatársamnak, a tanácsnok uraknak és a fő­tisztviselő uraknak azt a szakszerű és kitűnő segítséget, amellyel engem kitűzött céljaim felé segíteni igyekeztek. (Élénk éljenzés és nagy taps.) De meg kell köszönnöm az összes tisztviselőknek azt a kollégiális támogatást, amellyel engem támogattak céljaim elérésében. Bár a munkatempó néha erős volt, s talán kívánalmaim magasak voltak, mégis úgy érzem, hogy mindez a köz, a közönség érdeké­ben történt, de részben a tisztviselő kollégáim érdekében is. (Helyeslés.) Az a felfogásom, hogy a köz, a közönség akkor fizeti őket szívesen, akkor ad töb­bet szívesen alkalmazottainak, ha azok kitűnően, pártatlanul, igazságosan működnek. Az a közönség ugyanis, amelyet kedvetlen, késlekedő tisztviselők szolgálnak ki, kétségtelen, hogy ilyen készséget a tisztviselők felé soha sem fog tanúsítani. (Ügy van! Ügy van!) De meg kell köszönnöm azt a hatalmas és nagyszerű munkát, amelyet a fővárosi és üzemi munkások végeztek és amellyel engem támogattak. (Élénk éljenzés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nem kétséges az, hogy nincsen különbség az irányító, tervező és végrehajtó, cselekvő munka között. Mi tisztviselők, különösen a vezető tisztviselők, adjuk a keretet, a gondolatokat, rajzoljuk a terveket és igazítjuk a munkát, azonban az életrehívók azok a munkás testvéreink, akik két kezük munkájával azt tényleg el is végzik. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps minden oldalon.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Most pedig, ha méltóztatnak megengedni, áttérek az egyes ügy­ágazatokra, mert így vélem leghelyesebben elő­adni a programmomat. (Halljuk! Halljuk!) Egy nagy milliós városnak, mint Budapest, az utak olyan fontos tényezői, mint az emberi szervezetnek az életerei. Ennélfogva a polgár­mesternek különös figyelemmel kell lennie arra, hogy jó, megfelelő és kellő számú utak legyenek. (Ügy van! Ügy van!) De ügyelnie kell arra is, hogy a már meglévők jó karban tartassanak és így mindenképen kifogástalanul szolgálhassák cél­jukat. Ebben az ügyágazatban a fővárosnak egy­­szin­tén fontos feladata a csatornázás. Budapest csator­názása általában kielégítőnek és elsőrangúnak mondható. E tekintetben csak két hiány volt, illetőleg most is van : az angyalföldi csatornák hiánya és az, hogy a budai főcsatorna még mindig nem készült el. A mélyen tisztelt Közgyűlés bölcsesége ez év tavaszán előterjesztésemre a 21 millió pengős kölcsönből a közmunka költségösszeg terhére az angyalföldi csatorna megépítésére 5 és fél millió pengőt szavazott meg. A budai főgyűjtő csatorna a legközelebbi munkaprogrammom egyik pontja lesz. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Bár a városszabá­lyozás ügye tulajdonképen a Közmunkatanács kezében van, mégis javaslatokkal és a közgyűlés akaratának kifejezésével megfelelően részt akarok ebben is venni. Igen fontos és az utakéhoz hasonló ügykörnek tekintem a közlekedést is. (Ügy van! Ügy van!) A közlekedés kérdése különösen azért ró nagy felelősséget a polgármesterre és az adminisztrá­cióra, mert hiszen az egész közlekedés monopólium­szerűen a főváros kezében, illetve tulajdonában van. (Ügy van!. Ügy van!) Egy gazdasági dekaden­ciában, amikor a bevételek kétségkívül csökkennek, mindenesetre nehéz egy új alapos átorganizálást

Next