Fővárosi Közlöny, 1946 (57. évfolyam, 29-56. szám)
1946-07-06 / 29. szám
szükségessé vált helyszíni vizsgálatok, kiszállások, illetőleg szaktanácsok költségeit egységesen egy szakmunkás átlagos napszámbérének megfelelő összeg figyelembevételével a fogyasztókra átháríthassa. A XIII. ügyosztály jelentését a következőkben foglalhatom össze : A középítési ügyosztály a munkákat a minisztérium által jóváhagyott keretben előkészítette és nagyrészben meg is kezdte. Az összeget a pénzügyminiszter április 29.-én érvényes 570-es adópengő árfolyamon átszámítva utalta át, azonban a székesfőváros csak négy részletben, május hó 7—10 között kapta meg a napi árfolyamon az összeget, úgy, hogy a 12.250 millió adópengő helyett ténylegesen 4.095.023.229 adópengő állt rendelkezésre ; az újjáépítési minisztérium által május hóra engedélyezett 11.150 millió adópengője helyett pedig — az áprilisi hitellel azonos átutalási rendszer miatt — 3.438.038.946 adópengőt, tehát mindkét hónapra a kiutalt összegnek csak kerek egyharmadát sikerült felvenni. A helytelen pénzügyi intézkedés következtében a már meginduló építési munkákat nagy részben ismét le kellett állítani. A XIV. ügyosztály a következőket jelenti: Az ügyosztály megkeresésére és kezdeményezésére az országos építési kormánybiztos a bontási és romanyagok felhasználásának előmozdítása és közterületen való tárolása tárgyában június hó 3.-án rendeletet adott ki. Ennek a rendeletnek a II. részében intézkedik a kormánybiztos a bontási és rámanyagoknak közterületen való tárolása ügyében. Ezzel a rendelkezésével megkönnyítette és egyrészt legalizálta az ügyosztályunk által a közterületen fekvő magántörmelékek elszállítása ügyében tett eddigi intézkedéseket. Megkönnyíti a rendelet az olyan irányú munkánkat, hogy a közterületet az ott heverő romtörmelékektől minél gyorsabb ütemben megtisztítsuk. Ezáltal jelentős módon járulunk hozzá a városkép megjavításához. A XV. ügyosztály jelenti, hogy a 4630/1946. M. E. sz. rendelet a kereskedelmi és iparkamarai választásoknak a megtartását rendelte el. A rendelet a kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztert felhatalmazta, hogy a választásokra vonatkozólag egyszerűsített eljárást rendeljen el és a választói névjegyzék összeállításának mellőzését is elrendelhesse. A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a 26.500/ 1946. K. Sz. M. számú rendeletében az ügykörébe tartozó iparigazolványok, illetőleg iparengedélyek felülvizsgálása iránti kérelem benyújtására megállapított határidőket 2 hónappal meghosszabbította. Ennek megfelelően az 1939. évi január hó 1. napja után kiadott iparjogosítványok felülvizsgálását az 1946. évi augusztus hó 15. napjáig, az 1939. évi január hó 1. napja előtt kiadott iparjogosítványok felülvizsgálását pedig az 1946. évi szeptember hó 15. napjáig kell kérni. Az a folyamodó, akinek több — 1939. évi január hó 1. napja előtt és 1939. évi január hó 1. napja után kiadott — iparjogosítványa van, valamennyi iparjogosítványának felülvizsgálását az 1946. évi október hó 15. napjáig köteles kérni. A XIV. ügyosztálynak különösebb jelentenivalója nincsen. Tisztelettel kérem a közigazgatási bizottságot, hogy a jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Ezek után a polgármesteri jelentés kerül sorra. Miután a jelentést a bizottsági tag uraknak megküldöttük, ismertetésére szükség nincsen. Az első felszólaló Bognár József bizottsági tag úr. A bizottsági tag urat illeti a szó. (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Bognár József: Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! Mindenekelőtt a miniszterelnök úrnak és munkatársainak washingtoni, londoni és párisi útjáról szeretnék megemlékezni. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor a legutolsó közigazgatási bizottsági ülésen a moszkvai útról szólottam, akkor is kiemeltem azt, hogy természetesnek tartom, hogy a felszabadulás után a magyar kormányfő és munkatársainak első útja Moszkvába vezetett. Éppen ilyen természetesnek és a magyar külpolitika organikus folytatásának, határozott folytatásának kell tekinteni ezt a mostani nyugati utat is. Amikor a Szovjetunió felszabadító hadserege megjelent Magyarországon, akkor lényegében nemcsak egy több évszázad óta fennálló feudális rend berendezkedésén zúdult végig, hanem egyben azzal merőben ellentétben álló külpolitikai tájékozódást tett lehetővé nemcsak a mi számunkra, Európa számára is, mert hiszen az akkor fennálló politikai irány hosszú időn keresztül kelet felé a Tatárhágónál, nyugat felé pedig a Rajnánál végződött, mivel Németország árnyéka a magyar kül- és belpolitika minden tényére rávetődött. (Úgy van ! Úgy van !) Kelet felé most megnyílt a tájékozódás lehetősége a Tatárhágón túl is és miután szomszédságába kerültünk annak a Szovjetuniónak, amely ma a világpolitika rendezésének egyik sarokpillére, hiszen győztes nagyhatalom, természetes, hogy a magyar kormányzat arra törekszik, hogy gazdasági és reálpolitikai okokból, de a széles tömegek rokonszenvére is építve, szovjet-magyar barátságot tegyen lehetővé. ( Helyeslés.) Az elmúlt 400 esztendő szabadságharcai és azok nemes hagyományai szinte kötelezően írják elő Magyarország számára azt is, hogy a Rajnán túli Európával, ahonnan annyi inspirációt merítettünk az elmúlt századokban, vegyük fel a kapcsolatokat. (Helyeslés) Magyarország a maga külpolitikáját végig a nagyhatalmak barátságára alapozta és ez tükröződik vissza a mostani útból is, amely kifejezésre juttatja külpolitikánknak azt az alaptételét, hogy Magyarországnak a maga külpolitikáját a Szovjetunió barátságára, a nyugati hatalmak rokonszenvére és a szomszédos nemzetekkel való szoros együttműködésre kell építenie. (Helyeslés.) Ez az út éppen úgy, mint a moszkvai, bizonyos várakozásokat kelt a magyar közvéleményben. Hisszük, hogy a nyugati hatalmak éppen úgy, mint a Szovjetunió, megértést mutatnak az összes magyar kérdések iránt és gazdasági, valamint szociális vonalon is megadják azt a támogatást a demokratikus Magyarországnak, amely különösen most, a stabilizáció előestéjén olyan szükséges számunkra. (Helyeslés.) Ezen remények jegyében most áttérek a polgármesteri jelentésre. Először is azt kell megjegyeznem, hogy a szombati nap folyamán az elnök úrtól pártközi értekezlet összehívását kértem a fővárosi B-lista ügyében. Hiszen élénk emlékezetében él mindenkinek, hogy szinte valamennyi párttól spontán indult el az a gondolat, hogy a létszámcsökkentési tervezetet a fővárossal kapcsolatos kérdések ügyében állítottuk össze. A mi városi szervezetünk, mint ahogyan a munkáspártok városi szervezete is, felkészült erre a munkára. Ez a tárgyalás, valamint a létszámapasztás előkészítése azokra az időszakokra esik, amidőn a legnagyobb baráti egyetértéssel folyt le az erre vonatkozó tárgyalás, vagyis, amikor az országos politikai vonalon még a B-lista alapelveiben nem volt megállapodás, illetve amikor az országos politikai vonalon egyenesen belpolitikai válságok hátráltatták ezeknek a munkálatoknak a kifejtését. Később volt itt közöttünk kisebb vita egyrészt azért, mert mi ezt a pártközi megegyezést a főváros valamennyi intézményére ki akartuk terjeszteni és az üzemekről a pártközi megegyezés még nem döntött, illetve a pártközi értekezlet elé az üzemek kérdése még nem jutott. A kerületi elöljáróságok tárgyában is mutatkozott bizonyos lassúság, de végeredményben sikerült oda jutnunkhogy a kerületi elöljáróságok kérdése ma már le van tárgyalva. Egyrészt a fentről is megváltozott helyzet következtében, azután pedig ama igények szempontjából, amelyek most bizonyos százalékos arányt írnak elő, másrészt pedig amiatt is, hogy a tárgyalások zavartalanok legyenek és mindig mind a három nagy pártnak a bevonásával történjenek, a B-listát egyik párt sem használta fel taggyűjtésre, szeretnék pártközi értekezletet összehivatni az elnök úrral, amelyek szeretném, ha ugyanolyan fenntartás nélkül meg tudnánk egyezni a magunk szempontjaiban, mint ahogy ez eddig a kormányzásban is sikerült. (Helyeslés.) Természetesen csak abban az esetben tudnánk ilyen koalíciós lista készítésébe a magunk részéről is belemenni, ha biztosítva látnók a lehetőségek határain belül saját szempontjainknak keresztülvitelét éppen úgy, mint a munkáspártok is. Csak ilyen módon tudnánk a dologba belemenni. Ezen szempontjaink egységesítése érdekében tartanám szükségesnek az értekezlet összehívását. Remélem, hogy ezen az értekezleten teljes mértékben és fenntartás nélkül meg tudunk egyezni és tovább folytathatjuk koalíciós alapon azt a munkát, amelyet elkezdtünk. (Helyeslés.) A polgármesteri jelentés bevezető részéből sajnálattal látjuk azt, ami viszont sajnálatos módon természetesnek látszik, hogy az újjáépítési és helyreállítási munkálatokra szolgáló 116 milliárd adópengő hitelt a főváros nem tudja megkapni. A mai helyzetben, amikor a Gazdasági Főtanács kénytelen azon gondolkozni, hogy még augusztus előtt is csökkentenünk kell az infláció irtózatos rohamát, nem vehetjük rossz néven és szinte természetesnek kell tar.