Fővárosi Közlöny, 1946 (57. évfolyam, 29-56. szám)

1946-07-06 / 29. szám

szükségessé vált helyszíni vizsgálatok, kiszállások, illetőleg szaktanácsok költségeit egységesen egy szakmunkás átlagos napszámbérének megfelelő összeg figyelembevételével a fogyasztókra átháríthassa. A XIII. ügyosztály jelentését a következőkben foglal­hatom össze : A középítési ügyosztály a munkákat a minisz­térium által jóváhagyott keretben előkészítette és nagyrész­ben meg is kezdte. Az összeget a pénzügyminiszter április 29.-én érvényes 570-es adópengő árfolyamon átszámítva utalta át, azonban a székesfőváros csak négy részletben, május hó 7—10 között kapta meg a napi árfolyamon az összeget, úgy, hogy a 12.250 millió adópengő helyett tény­legesen 4.095.023.229 adópengő állt rendelkezésre ; az újjá­építési minisztérium által május hóra engedélyezett 11.150 millió adópengője helyett pedig — az áprilisi hitellel azonos átutalási rendszer miatt — 3.438.038.946 adópengő­t, tehát mindkét hónapra a kiutalt összegnek csak kerek egyharmadát sikerült felvenni. A helytelen pénzügyi intézkedés következ­tében a már meginduló építési munkákat nagy részben ismét le kellett állítani. A XIV. ügyosztály a következőket jelenti: Az ügy­osztály megkeresésére és kezdeményezésére az országos építési kormánybiztos a bontási és romanyagok felhasználá­sának előmozdítása és közterületen való tárolása tárgyában június hó 3.-án rendeletet adott ki. Ennek a rendeletnek a II. részében intézkedik a kormánybiztos a bontási és rám­anyagoknak közterületen való tárolása ügyében. Ezzel a rendelkezésével megkönnyítette és egyrészt legalizálta az ügyosztályunk által a közterületen fekvő magántörmelékek elszállítása ügyében tett eddigi intézkedéseket. Megkönnyíti a rendelet az olyan irányú munkánkat, hogy a közterületet az ott heverő romtörmelékektől minél gyorsabb ütemben megtisztítsuk. Ezáltal jelentős módon járulunk hozzá a városkép megjavításához. A XV. ügyosztály jelenti, hogy a 4630/1946. M. E. sz. rendelet a kereskedelmi és iparkamarai választásoknak a megtartását rendelte el. A rendelet a kereskedelem- és szövet­kezetügyi minisztert felhatalmazta, hogy a választásokra vonatkozólag egyszerűsített eljárást rendeljen el és a válasz­tói névjegyzék összeállításának mellőzését is elrendelhesse. A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a 26.500/ 1946. K. Sz. M. számú rendeletében az ügykörébe tartozó iparigazolványok, illetőleg iparengedélyek felülvizsgálása iránti kérelem benyújtására megállapított határidőket 2 hónappal meghosszabbította. Ennek megfelelően az 1939. évi január hó 1. napja után kiadott iparjogosítványok felül­vizsgálását az 1946. évi augusztus hó 15. napjáig, az 1939. évi január hó 1. napja előtt kiadott iparjogosítványok felülvizs­gálását pedig az 1946. évi szeptember hó 15. napjáig kell kérni. Az a folyamodó, akinek több — 1939. évi január hó 1. napja előtt és 1939. évi január hó 1. napja után kiadott — iparjogosítványa van, valamennyi iparjogosítványának felülvizsgálását az 1946. évi október hó 15. napjáig köteles kérni. A XIV. ügyosztálynak különösebb jelentenivalója nincsen. Tisztelettel kérem a közigazgatási bizottságot, hogy a jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Ezek után a polgármesteri jelentés kerül sorra. Miután a jelentést a bizottsági tag uraknak megküldöttük, ismertetésére szükség nincsen. Az első felszólaló Bognár József bizottsági tag úr. A bizottsági tag urat illeti a szó. (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Bognár József: Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizott­ság! Mindenekelőtt a miniszterelnök úrnak és munkatársai­nak washingtoni, londoni és párisi útjáról szeretnék meg­emlékezni. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor a legutolsó közigazgatási bizottsági ülésen a moszkvai útról szólottam, akkor is kiemeltem azt, hogy természetesnek tartom, hogy a felszabadulás után a magyar kormányfő és munkatársainak első útja Moszkvába vezetett. Éppen ilyen természetesnek és a magyar külpolitika organikus folytatásának, határozott folytatásának kell tekinteni ezt a mostani nyugati utat is. Amikor a Szovjetunió felszabadító hadserege megjelent Magyarországon, akkor lényegében nemcsak egy több évszázad óta fennálló feudális rend beren­dezkedésén zúdult végig, hanem egyben azzal merőben ellen­tétben álló külpolitikai tájékozódást tett lehetővé nemcsak a mi számunkra, Európa számára is, mert hiszen az akkor fennálló politikai irány hosszú időn keresztül kelet felé a Tatárhágónál, nyugat felé pedig a Rajnánál végződött, mivel Németország árnyéka a magyar kül- és belpolitika minden tényére rávetődött. (Úgy van ! Úgy van !) Kelet felé most megnyílt a tájékozódás lehetősége a Tatárhágón túl is és miután szomszédságába kerültünk annak a Szovjetuniónak, amely ma a világpolitika rendezésének egyik sarokpillére, hiszen győztes nagyhatalom, természetes, hogy a magyar kormányzat arra törekszik, hogy gazdasági és reálpolitikai okokból, de a széles tömegek rokonszenvére is építve, szovjet-magyar barátságot tegyen lehetővé. ( Helyeslés.) Az elmúlt 400 esztendő szabadságharcai és azok nemes hagyományai szinte kötelezően írják elő Magyar­ország számára azt is, hogy a Rajnán túli Európával, ahon­nan annyi inspirációt merítettünk az elmúlt századokban, vegyük fel a kapcsolatokat. (Helyeslés) Magyarország a maga külpolitikáját végig a nagyhatalmak barátságára alapozta és ez tükröződik vissza a mostani útból is, amely kifejezésre juttatja külpolitikánknak azt az alaptételét, hogy Magyarországnak a maga külpolitikáját a Szovjet­unió barátságára, a nyugati hatalmak rokonszenvére és a szomszédos nemzetekkel való szoros együttműködésre kell építenie. (Helyeslés.) Ez az út éppen úgy, mint a moszkvai, bizonyos várakozásokat kelt a magyar közvéleményben. Hisszük, hogy a nyugati hatalmak éppen úgy, mint a Szovjetunió, megértést mutatnak az összes magyar kér­dések iránt és gazdasági, valamint szociális vonalon is megadják azt a támogatást a demokratikus Magyarország­nak, amely különösen most, a stabilizáció előestéjén olyan szükséges számunkra. (Helyeslés.) Ezen remények jegyében most áttérek a polgármesteri jelentésre. Először is azt kell megjegyeznem, hogy a szombati nap folyamán az elnök úrtól pártközi értekezlet összehívását kértem a fővárosi B-lista ügyében. Hiszen élénk emlékezeté­ben él mindenkinek, hogy szinte valamennyi párttól spontán indult el az a gondolat, hogy a létszámcsökkentési tervezetet a fővárossal kapcsolatos kérdések ügyében állítottuk össze. A mi városi szervezetünk, mint ahogyan a munkáspártok városi szervezete is, felkészült erre a mun­kára. Ez a tárgyalás, valamint a létszámapasztás előkészítése azokra az időszakokra esik, amidőn a legnagyobb baráti egyetértéssel folyt le az erre vonatkozó tárgyalás, vagyis, amikor az országos politikai vonalon még a B-lista alap­elveiben nem volt megállapodás, illetve amikor az országos politikai vonalon egyenesen belpolitikai válságok hátrál­tatták ezeknek a munkálatoknak a kifejtését. Később volt itt közöttünk kisebb vita egyrészt azért, mert mi ezt a pártközi megegyezést a főváros valamennyi intézményére ki akartuk terjeszteni és az üzemekről a párt­közi megegyezés még nem döntött, illetve a pártközi érte­kezlet elé az üzemek kérdése még nem jutott. A kerületi elöljáróságok tárgyában is mutatkozott bizonyos lassúság, de végeredményben sikerült oda jutnunk­hogy a kerületi elöljáróságok kérdése ma már le van tár­­gyalva. Egyrészt a fentről is megváltozott helyzet követ­keztében, azután pedig ama igények szempontjából, amelyek m­ost bizonyos százalékos arányt írnak elő, másrészt pedig amiatt is, hogy a tárgyalások zavartalanok legyenek és mindig mind a három nagy pártnak a bevonásával történje­nek, a B-listát egyik párt sem használta fel taggyűjtésre, szeretnék pártközi értekezletet összehivatni az elnök úrral, amelyek szeretném, ha ugyanolyan fenntartás nélkül meg tudnánk egyezni a magunk szempontjaiban, mint ahogy ez eddig a kormányzásban is sikerült. (Helyeslés.) Természetesen csak abban az esetben tudnánk ilyen koalíciós lista készítésébe a magunk részéről is belemenni, ha biztosítva látnók a lehetőségek határain belül saját szempontjainknak keresztülvitelét éppen úgy, mint a munkáspártok is. Csak ilyen módon tudnánk a dologba belemenni. Ezen szempontjaink egységesítése érdekében tartanám szükségesnek az értekezlet összehívását. Remélem, hogy ezen az értekezleten teljes mértékben és fenntartás nélkül meg tudunk egyezni és tovább folytathatjuk koalíciós alapon azt a munkát, amelyet elkezdtünk. (Helyeslés.) A polgármesteri jelentés bevezető részéből sajnálattal látjuk azt, ami viszont sajnálatos módon természetesnek látszik, hogy az újjáépítési és helyreállítási munkálatokra szolgáló 116 milliárd adópengő hitelt a főváros nem tudja megkapni. A mai helyzetben, amikor a Gazdasági Főtanács kénytelen azon gondolkozni, hogy még augusztus előtt is csökkentenünk kell az infláció irtózatos rohamát, nem vehetjük rossz néven és szinte természetesnek kell tar.

Next