Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)
1947-12-20 / 53. szám
bánni és minden kiadást kétszer is meg kell fontolni, meg kell gondolni, így jutottunk el a józan takarékosság szigorú elvéhez és bár a főváros kiadásai között egészen jelentéktelen összeg, de például a hivatalos gépkocsiknál 50%-os megtakarítást értünk el. Ez elvi szempontból fontos, mert anyagi jelentősége a főváros milliós tételei között jelentéktelen. Igaza volt a polgármester úrnak, amikor ellenkezés dacára is megszervezte a gazdasági értekezleteket. Ez a takarékosság, a tervszerű gazdálkodás alapja és valóban nagy eredménye a koalíciós városvezetésnek. Révész Mihály bizottsági tagtársam tette ezt a javaslatot, de ő is vonta vissza. Ezt a város vezetői külön-külön is vállalják, de ez az egységes rendszer újra megtanít bennünket egy régi és elfelejtett demokratikus intézmény újbóli életrehívására , a tanács megbecsülésére. Senkinek a hatásköre nem szenved csorbát ezzel, hanem együttműködésre tanítja a partikuláris érdekek védelméhez szokott felelős tényezőket. És itt térek rá a politikai indokokra, amelyeket felszólalásom elején említettem és amelyekre hivatkoztam. Pártom most harmadízben adott polgármestert a fővárosnak. Egyszer sem nyugodt, gazdaságilag, anyagilag, pénzügyileg jól megalapozott időben, hanem mindig akkor, amikor két kézzel kellett megfogni a munkát. (Úgy van ! Úgy van !) Most is ilyen idő van és örömmel látjuk, hogy a polgármester úr pártunk bizalmára a legteljesebb mértékben méltóvá vált, de nemcsak pártunkra, hanem a közgyűlés minden egyes tagjának bizalmát is kiérdemelte. (Általános helyeslés és taps.) Teljes bizalommal tekintünk vissza eddigi működésére és ennek alapján további munkásságára is bizalommal nézünk. Ezért adjuk meg neki nyugodt lelkiismerettel a felhatalmazást, ezt a nagy hatalmat, ami azonban nagy kötelezettséget is, felelősséget is jelent. De az ő személye mellett van egy másik ok is, ami megnyugtat bennünket és ez a békességes és eredményes koalíciós városvezetés. (Általános éljenzés és taps.) Ez a koalíció a városi politikából példaadó módon veszi ki részét. Szinte zavartalanul működik és olyan eredményekre tekinthet vissza, amelyek a főváros minden polgárát büszkeséggel töltik el. Örömmel kell megállapítanom, hogy ez a koalíciós együttműködés mind szorosabb és szorosabb lesz. Pártom azon van, hogy a koalícióban résztvevő pártok minél tökéletesebben bízzanak egymásban. Itt kell felhoznom, hogy a Kisgazdapárt megszabadult attól a tehertől, amelyet az 1945-ös választások után azok a bizottsági tagok jelentettek, akik a Kisgazdapártnak őszintén demokratikus, haladó szellemű, radikális programmját, nem vallották magukénak és a koalíció munkáját a párton belül is, a közgyűlési teremben is zavarták. Most már más pártokban fejtik ki áldatlan munkájukat és széthúzó erejük így nem érvényeülhet a törvényhatósági közgyűlésben. Földes Mihály : Nagyon helyes! Németh Imre : Itt kell szólnom arról a közmondásról, amely nemcsak az életben, hanem a politikában is megállja helyét : Jótett helyébe jót várt. Amikor a Kisgazdapárt 1945 őszén országos vonatkozásban is, de a fővárosban is abszolút többséggel került be a közgyűlés padsoraiba, akkor vezetői nem ragaszkodtak a hatalmi helyzet szigorú érvényesítéséhez. Nem teremtettek olyan helyzetet, amelyben a város vezetése koalícióval, vagy koalíció nélkül lehetetlenné vált volna, hanem sorozatos engedményeket tettek. Ezek az engedmények eredményezték azután azt, hogy a főváros most büszkén dicsekedhet olyan eredményekkel, amelyeket még a nem tárgyilagos bírálónak is el kell ismernie. Amikor azután az idei országgyűlési választások az előző választási eredményt megváltoztatták, akkor a munkáspártok sem éltek azzal a politikai lehetőséggel, amelyet a választás eredménye bizosított volna nekik. Az 1945-beli választási eredményre gondoltak és most ők is azt vallották, amit mi vallottunk akkor, hogy tudniillik a főváros szempontjai, a főváros érdekei mindenek előtt, a politikai érdekek másodrangúak, háttérbe kell szorulnuok! Földes Mihály: Erős, munkaképes koalíciót! Németh Imre : Ezeket kívántam elmondani a tisztelt Közgyűlés előtt. A felhatalmazást pártom és a magam nevében örömmel megadom a polgármester úrnak, mert bízom a koalíciós városvezetésben és a legteljesebb bizalommal vagyok a polgármester úr iránt. (Taps.) Elnök: Szólásra következik Földes Mihály bizottsági tag úr. Földes Mihály : Tisztelt Közgyűlés! A polgármester úr ezúttal a részére korábban megszavazott indemnitás november végéig való meghosszabbítását kérte. Előterjesztésével egyetértünk és az indemnitás meghosszabbításához készséggel hozzájárulunk. Az ilyen alkalmak azonban lehetővé, sőt szükségessé teszik bizonyos városigazgatási és pénzügypolitikai szempontok felvetését, vagy ismételt hangoztatását. Éppen ezért, szíves engedelmükkel, az előttem felszólalt bizottsági tag úrhoz hasonlóan magam is szóvá teszek néhány,szerinem fontos, pénzügyi és városigazgatási kérdést. Mindenekelőtt megsürgetem az új, 1947/48. évi költségvetés mielőbbi elkészítését, illetőleg folyamatban lévő munkálatainak gyors befejezését. A következő hónap 1-én minden körülmények között meg kell kezdenünk a költségvetésszerű gazdálkodást. Nagyon helyesen mondotta e tekintetben az előttem felszólalt bizottsági tag úr, hogy költségvetés nélkül takarékosan gazdálkodni nem lehet. Költségvetés nélkül ugyanis továbbra sem volna meg a szükséges áttekintésünk anyagi helyzetünk felett, márpedig pénzügyi vonatkozásban minden rögtönzés veszedelmes következményeket szülhet és pénzügyi politikánkat helytelen irányba terelheti. E megállapításom helyességét teljes mértékben igazolják azok a különféle, gazdasági természetű rémhírek, amelyeket a demokrácia ellenségei és a megtévesztett emberek a Városházán az utolsó hetekben terjesztettek. Újabb B-listáról suttognak és bizonyos fokig suttognak még ma is. A megszolgált túlóradíjak elvételét helyezték kilátásba. A munkaidő jelentős felemeléséről beszéltek és »pontos« értesüléseket hangoztattak az ebédeltetési akció beszüntetéséről. Mindeme rémhírek sommázataként azután megállapították, hogy a főváros hamarosan teljes anyagi csődbe kerül és az alkalmazottak mehetnek az utcára! Ez a suttogó propaganda, természetesen, szerves része volt annak az országos méretű hadjáratnak, amely a fizikai és a szellemi dolgozók elcsüggesztésével az egész magyar demokráciát igyekezett hátulról ledöfni, a hazaáruló és azóta külföldre szökött Pfeiffer receptje szerint. Sajnos, ez a hangerőben állandóan erősödő ricsaj bizonyos fokig még a jóindulatú, de gyenge idegzetű demokraták szilárdságát is kikezdte és így ezek visszhangként ismételgették a reakciósok bomlasztó szólamait. A pénzügyi rémhírterjesztők leleplezésére legalkalmasabb eszköz a reális alapokra épített, megfontolt és a tényleges szükségletekkel behatóan számoló költségvetés. Készséggel elismerem, hogy a polgármester úrnak és kitűnő munkatársainak nem volt módjukban előbb elkészíteni a költségvetést. Az ár- és a bérkérdés, az adórészesedési kulcs, a közmunkavállság problémája és még több tisztázatlan szempont valóban hátráltatta az eredményes munkát. Az állam és a főváros pénzügyi közegeinek tárgyalásaiból azonban tényként megmaradt az a követelmény, hogy gazdálkodásunkat saját erőinkre kell alapoznunk, mégpedig — remélem átmeneti jelleggel — erősen körülhatárolt lehetőségek figyelembevételével. E körülhatárolt lehetőségekről, természetesen, végnélküli vitát folytathatnánk. A dolgozó tömegeknek azonban nem szószaporításra, hanem reális tettekre van szükségük. Ha a realitások bizonyos igényeink korlátozására kényszerítenek bennünket, akkor e korlátozásokat, sajnos, tudomásul kell vennünk — és sietve hozzáteszem : bizonyára átmeneti jelleggel —abban a reményben, hogy előbb-utóbb sikerül tölbe kerülnünk összes nehézségeinknek. A fővárosi koalíciónak, tehát a Szociáldemokrata Pártnak, a Kisgazdapártnak, a Nemzeti Paraszt Pártnak és Kommunista Paraszt Pártnak értesülésem szerint a meddő viták helyett produktívat sikerült belefolyni a költségvetés elkészítésének munkálataiba. (Felkiáltások: No-No ! Kommunista parasztpárt ? ! — Nagy derültség.) Persze , a Kommunista Párt most egyben a legnagyobb parasztpárt is! innen származik ez a freudi »sajtóhiba«.f'/zaj//u/í! Halljuk !) A kormányprogram feletti parlamenti vita során még úgy tűnt a helyzet, hogy a négymilliárdos kiadási oldallal szemben mindössze hárommilliárd forint bevétel a reális. Ámde,erélyes és észszerű rendszabályok alkalmazásával azóta sikerült biztosítani az államháztartás egyensúlyát. Erről az illetékes tényezők mrár tájékoztatták a közvéleményt. Ezt a célt a főváros költségvetésének is feltétlenül el kell érnie. Kérdés, van-e erre reális lehetőség? Igen van! Ha az egyenesadó részesedésből, a fővárosi adókból, vagyis a VI. fejezet alatt felsorolt tételekből származó pénzügyi lehetőségeinket nézzük és az így befolyó összeget 400 millió forintra tesszük, akkor reálisan számolunk. Némi bizakodással még