Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-31 / 55. szám

Gratulálni lehet tehát az észszerű városi élelmezési politikának, amely kezdődött ott, hogy a polgármester úr többször kifejtette a minisztertanács előtt a főváros köz­élelmezési problémáit, folytatódott ott, hogy a főváros hat­hatós segítséget kapott az államtól és végződött ott, hogy a főváros közélelmezési vezetősége tényleges és konkrét­­ eredményekről tud beszámolni. Ez a jó és helyes fővárosi közélelmezési politikának a bizonysága. Úgyszólván minden élelmiszerfronton feljavult már a helyzet, csupán a kenyér- és a lisztfronton vannak még nehézségek. Ha azonban a kormányhatóság ezirányú tevé­kenysége sikerrel jár és tényleg megkapjuk december hó első felében a már megígért 1000 vágon gabonát, akkor az ügyosztály jó kenyeret és főleg lisztet tud majd folyama­tosan kiszolgáltatni a lakosságnak. Ennek alapján a főváros vezetősége remélhetőleg abban a helyzetben lesz, hogy simán tudja majd orvosolni azokat a sérelmeket, amelyek a kenyérellátás terén most, a kettős árrendszer bevezetésével kapcsolatban jelentkez­tek. Mert mutatkoznak kirívó igazságtalanságok, a négy­gyermekes szegény családok jelentkeztek az ügyosztálynál, mint II. kategóriába beosztottak, valamint a kisiparosság beosztásánál is történtek hibák — ezeket a reklamációkat, amennyiben jogosak, minél hamarább orvosolni kell. A közélelmezési szakbizottság egyébként a kettős árrend­szer nehézségeire rámutatott már jólelőre és —­ sajnos — ebbeli aggodalmai igazolódtak. Idővel azonban mindezek a gyermekbetegségszerű tünetek el fognak tűnni, mert az ügyosztály vezetésében nemcsak hangoztatják, de iparkod­nak is megvalósítani a közönségnek teljes mértékben meg­felelő és jó kiszolgálását. Közben megnyertük a cukor- és a burgonyacsatát is. Teljes nyugalom honol ma már a burgonyafronton, holott egy hónappal előbb még burgonyapánikról számoltak be az újságok. A nagyüzemek el vannak látva és a főváros rak­táraiban 600 vágon burgonya tárói és a krumpli — amely egyidőben az élelmezési piac primadonnájává lépett elő és amely körül annak idején szédítő lánckereskedelem fej­lődött ki — ma már a normális viszonyok felé ereszkedő lejtőn csúszik vissza, az őt megillető szerény helyre és pozícióba. A cukorral kapcsolatban csupán annyit kívánok meg­említeni, hogy ma már bőven van cukor a fővárosi pia­cokon. Igen nagy sikere lesz a főváros élelmezési politikájának a típus-ebéd bevezetése is. Az eddigi tapasztalatok szerint nagyon jól beváltak és a sajtóban megjelent kommentárok­ból ítélve, a típus­ebéd a főváros közélelmezési politikájának újabb és jelentőségében nem is lekicsinylendő sikere lesz. Mindenesetre sok még az úgynevezett függőkérdés itt is, de idővel majd minden felmerült problémára megtaláljuk a helyes megoldást. A típusebéd-rendszer szerencsésen egyesíti magában úgy a fogyasztói, mint a vendéglátóipari érdekeket.. . Kelemen Lajos: Főleg az utóbbit! Kónya Ferenc : ... és mindkettőnek haszna és előnye származik az új rendszer­ bevezetéséből. Kelemen Lajos: Idáig csak a vendéglősöknek! Kónya Ferenc : Mindenesetre ez a siker azt mutatja, hogy jó ideával, helyes beosztással, ügyes szervezéssel még a legkényesebb igényeket is ki lehet elégíteni, már­pedig a legtöbb ember ma már újból kényes a gyomrára. A típusebéd-akció sikere a polgármestert, mint köz­élelmezési kormánybiztost és közélelmezési tanácsnokunkat, mint annak végrehajtó szervét dicséri és örülök, hogy ehhez a sikerhez a mai közgyűlési vitában én is gratulálhatok. Kelemen Lajos:­­Tessék ellenőrizni a típusebédek elkészítésénél felhasznált anyagokat! Kónya Ferenc: A többi cikknél is többé-kevésbé javuló irányzatot látunk és az ügyosztály a jó kereskedő gondosságával iparkodik a főváros népének közélelmezését ellátni. Sajnos, az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom részletesebben az egyes élelmicikkekkel, inkább a költség­vetésben felemlített élelmezési üzemek gesztióját és terveit kell részletesebb vizsgálat és megfigyelés alá vennem. A legnagyobb ilyenfajta üzemünk a Községi Élelmi­szer Üzem, amelyet én mind itt a közgyűlési teremben, mind a szakbizottságban elégszer kritizáltam. Örülök, hogy itt már dicsérő szavakat is használhatok az üzem újabb teljesítményeivel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk !)_ Ezt megelőzően azonban legyen szabad a következő aggodal­mamnak kifejezést adnom: Kezembe került a főváros 1935. évi­ költségvetése, amelyből azt láttam, hogy a Községi Élelmiszer Üzemnek 1934-ben 13 millió pengő tényleges bevétele volt, ami négyszeres szorzószám alapulvételével körülbelül 50 millió forintot tesz ki . 1946-ban az előirány­zat kitett 91 millió forintot, az 1947/48. évi előirányzat pedig már 109 millió forintot tett ki. Ebből az összehasonlításból az tűnik ki, hogy amíg 15 év alatt a községi Élelmiszer Üzem fejlődése — az üzem büdzséjét véve alapul —­­egy körülbelül 3%-os lassú, biztos bázison alapuló előrehaladás és jól felépített konstrukció volt, addig az 1946, valamint 1947/48. évek között a költségvetési plafont egyszerre egy 19—20%-os előretörésnek, szinte azt mondhatnám, hogy nekiugrásnak tűnik fel. Ezt az előreugrást, ezt a nagy elánt csak akkor tartanám ilyen nagymértékben célszerűnek, ha ez a tény egyúttal nem azt jelenti, hogy ennek kapcsán az élelmiszerkisipar egy 20%-os visszaszorítást szenved, mert ennek a visszaszorításnak az lenne az egyenes követ­kezménye, hogy ugyanilyen arányban megfelelő számú adóalany tűnnék el a főváros adózásából. És itt nem az adóösszegen, hanem az adóalanyok számán van a hangsúly. Miért ? Azért, mert a Községi Élelmiszer Üzem nem szövetkezet és így semmiféle adó­kedvezményben nem részesül, ennélfogva ugyanúgy lefi­zeti az 5 vagy 6 millió forint adóját, mint a többi kereskedő. Viszont nem szabad,­­hogy elvegye a már létező adóalanyok egzisztenciáját. (Ügy van! Ügy van !). Tehát csak akkor lesz jogos a Községi Élelmiszer Üzem költségvetési plafon­jának emelése, ha a forgalmát is 20%-kal fogja tudni emelni, azonban nem a kiskereskedelem rovására. Tisztelt Közgyűlés! Ezek után legyen szabad az elisme­rés és dicséret jelzőivel illetni a Községi Élelmiszer Üzem vezetőségét a sikeres tojásakció lebonyolításáért. A 60 filléres nyári befizetésnek most eljött a bőséges aratása. (Úgy van! Úgy van!) Magyar Miklós: Remek akció! Kónya Ferenc: Információm szerint a nemsokára kiosztásra kerülő jegyes tojás pláne 80 fillér árban kerül majd el a fogyasztóhoz, aminek a piacra vonatkozó árszabályozó és árcsökkentő "jótékony hatása nem fog elmaradni. (Úgy van ! Úgy van !) Ilyenfajta jól átgondolt és jól megszervezett akció megismétlésével lehet népszerűvé tenni a Községi Élelmiszer Üzemet és alátámasztani fennállásának jogosságát. (Ügy van ! Úgy van !) A Községi Kenyérgyárnál már kirobbant annak a szimptómának az ellenhatása, amelyet a Községi Élelmiszer Üzemnél felemlítettem. Tudniillik a számadatok tekinte­tében a Kenyérgyárnál is hasonló a helyzet. 1934-ben három­millió pengőt tett ki a költségvetése, ami megfelel 12 millió forintnak, 1946-ban 16 millió forintot, 1947/48-ban pedig 19 millió forintot tesz ki a költségvetése. Amíg tehát 12 év alatt csupán csak 4 millió forint volt a büdzsé emelke­dése, addig most egy­ év alatt egyszerre hárommillió forinttal ugrik előre a Községi Kenyérgyár költségvetése. Itt már jelentkezett az ellenhatás és nemcsak a pékek ipartestülete, hanem az élelmezési munkások szervezete is tiltakozott a Községi Kenyérgyár terjeszkedése ellen. Az albizottság szintén a Községi Kenyérgyár kapacitásának emelését fogadta el és a napi termelést 4 vagonról 7 vagonra kívánja emelni. Szilágyi Sándor : Legalább jó lesz a kenyér! Kónya Ferenc : A Községi Kenyérgyár a maga védel­mére mindenesetre felhozhatja azt az érvet, hogy ő gyár­totta a legjobb és a legízletesebb kenyeret és hogy a köz­érdek szolgálatában áll. Ezzel szemben a magánérdekelt­ségnek is megvannak a maga megdönthetetlen érvei úgy, hogy a szembenálló felek érdekeit itt összhangba kell hozni a kecske és a káposzta klasszikus példája alapján. A nagytétényi sertéshízlalóval csupán azért foglal­kozom, mert Bujtás­­bizottsági tag úr felemlítette. Itt is 3 millióról 4 millióra emelkednek a bevételek, ami 25%-os ugrásnak felel meg. Ez imponáló nagyvonalúságra vall, de ez a nagyvonalú sertéshízlaltatási akció csak akkor való­sulhat meg, ha a főváros fokozott mértékben áttér a saját hízlaltatásra. A saját hízlaltatás konstrukciójának a felépítéséhez azonban a nagytétényi hizlaldának eddig nyújtott egymillió forint hitel természetesen távolról sem elegendő. A főváros a saját hízlaltatási akció kifejlesztésé­nek esetleges hiányában a nagytétényi sertéshizlalda főleg jóvátételi hízlaltatásra és magánbérhízlaltatásra lenne utalva. Ha a magánbérhízlaltatást nézzük, akkor 8-8-50 forintos süldőárak és 14 forintos élőállat árak közötti.

Next