Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-31 / 55. szám

Az óbudai közlekedés megjavítását célozzák következő javaslataim : A szentendrei HEV vonalon az áramfeszült­séget lecsökkentik. A 9-es tehát menjen ki Óbuda végéig, majd onnan vissza. Óbudának tulajdonképen csak egyetlen főútvonala van : a Bécsi-út. A Lajos-utca tulajdonképen használhatatlant Közlekedési eszköze, autóbusza nincs. Villamos is csak egy megy rajta:- a 72-es. Célszerű lenne tehát a Margithídtól két megálló közbeiktatásával kivinni a villamost a Fő-térig. Ezzel igen nagy szolgálatot tennénk az ottani lakosságnak, amellett különösebb kiadásokra se volna szükség. Ezek után a következő további indítványt terjesztem elő (Olvassa) : Kérje jel a közgyűlés a polgármester urat, utasítsa a BSzKRt vezetőségét, hogy a Kálvária-téren és Ganzkert­város Üllői-úti végállomásán várócsarnokot állítson fel. Nem nyújtom be írásbeli javaslatként, csak szóbelileg mondom el, hogy vannak vállalkozók, akik felépítenék a várócsarnokokat, ha a várócsarnokoknak egy kis részét meg­kapnák árusító helynek. így a BSzKRt-ot is mentesítenénk a kiadásoktól, ugyanakkor a közönség érdekeit is szolgálnánk. A trolleybuszközlekedés csakugyan olcsóbb, mint az autobuszközlekedés. Autóbuszaink azonban inkább( vannak, az autobuszállományt inkább lehet szaporítani. Elvileg mindenesetre én is azt vallom, hogy ki kell építeni a trolley­buszvonalakat. Vezessünk végig egy vonalat például a Hungária-kőrúton. Autóbusz menjen a Hegyaljai-úttól Farkasrétre és a Budaőrsi-út lakott részének külső végéig. A 7-es autóbusz vonalát hosszabbítsuk meg a Bosnyák-térig és egy autóbuszvonallal Óbudát is vonjuk bele a belső forgalomba. A következő indítványt nyújtom be a közgyűlésnek (Olvassa) : Kérje jel a közgyűlés a polgármester urat, utasítsa a BSzKRt vezetőségét, hogy a budai 11 -es és 29-es autóbusz­járatokat szüntesse meg és helyettük indítson trolleybusz­járatot a Bimbó-utcától a Vérhalom-térig. Azért terjesztem elő ezt a javaslatot, mert az autó­buszok tönkremennek a hegyen. Trolleybusszal azonban lehetne pótolni őket, hiszen ott elég széles utak vannak.^ Kérem a tisztelt Közgyűlést, hogy javaslataimat fogadja el. A költségvetést egyébként elfogadom. (Taps.)' Elnök : Szólásra következik Menyhárt István bizott­sági tag úr. Menyhárt István: Tisztelt Közgyűlés! A BSzKRt költségvetését és annak megokolását a következő meg­jegyzésekkel kell kiegészítenem : Köztudomású, hogy a BSzKRt igen érzékeny károkat szenvedett autobuszállományában is, villamosállományában is. A károk helyreállítására óriási erőfeszítéseket tett a múltban éS-tesz ma is. A BSzKRt alkalmazottainak köszön­hető, hogy olyan közlekedésünk van, amilyen az adott viszonyok között csak lehetséges. Engedjék meg tehát, hogy szívélyesen köszöntsem a BSzKRt dolgozóit azért az erőfeszítésükért, amelyet a közlekedés helyreállításáért kifejtettek. (Taps a balközépen.) De nemcsak a háborús behatások folytán kelet­kezett károkat kell a BSzKRt-nak kiküszöbölnie ; nemcsak ezért kell minden erejét latbávetnie. Azzal A problémával is meg kell küzdenie, hogy megmaradt korszerűtlen kocsijait üzemben tudja tartani. Nagyon jól tudjuk persze, hogy a kocsik korszerűtlensége is a régi rendszer bűne, mert a régi rendszerben nem a. kocsik korszerűsítése, nem a köz­lekedés javítása volt a fontos, hanem az, hogy minél több hozzájárulást préseljenek ki a vállalatból a főváros költség­vetésének tehermentesítésére. Ezért nem jutott elég pénz arra, hogy újakkal cseréljék ki a régi kocsikat, a költséges javítások helyett. Ebből adódik a mostani súlyos helyzet, már ami a kocsik használhatóságát illeti. A régi kocsik kezdenek teljesen tönkremenni, hiszen az anyag ereje is véges. Óriási munkatöbblet származik abból, hogy nem egy­fajták a kocsik. Csak jellemzésként mondok el egy dolgot. Csúszós csapággyal átlag évi 150.000 kocsikilométert lehet megtenni. Ezzel szemben korszerű gördülő csapággyal 200.000 kocsikilométert. Ezeket a kocsikat minden évben be kellene vinni a javítóműhelybe úgynevezett főjavításra. A mai kocsiállomány és a mai viszonyok mellett azonban ezt nem tudjuk megtenni. így folyton romlanak a kocsik. Nagyon helyesen állapította meg a polgármester úr, hogy egy közüzemnek nem vagyongyűjtés a feladata. A BSzKRt-nak sem ez a feladata, hanem az, hogy a lehetősé szerint korszerű üzemet teremtsen, amely biztosítja a főváros jó közlekedését. Engedjék meg, hogy néhány adattal rávilágítsak a mai állapotok lehetetlenségére. A motoroskocsikból 24-féle típus van, a pótkocsikból pedig 21. Ez is a régi rendszer bűne. Akik a műszaki dolgokhoz értenek, nagyon jól tudják, hoyg a típusok sokfélesége mit jelent, nagyon jól tudják, hogy milyen lehetetlen és tűrhetetlen állapotok ezek. De nemcsak a típusok sokfélesége a baj, hanem például az is, hogy a BSzKRt-nál 50 éves esztergapadok vannak, 60 éves fúrógépek. Tessék csak elképzelni: hogyan lehetne korszerű közlekedést létrehozni ilyen eszközökkel, ilyen gépekkel? Tessék csak elképzelni, hogy a kéziszerszámokkal dolgozó munkásoknak micsoda hihetetlen erőfeszítéseket kell tenni. De nemcsak a kocsik típusa sokféle, hanem a motoroké is. A motoroskocsik típusa 24-féle. A motoroké 12-féle Tessék tehát elképzelni egy motortekercselést. Ha beteg, vagy szabadságon van, vagy máshol dolgozik az a tekercselő, aki ezt vagy azt a fajta motort tudja tekercselni, akkor meg kell várni, amíg visszajön. Más nem tudja tekercselni azt a fajta motort. Amellett nem is csak az emberekkel kapcsolatban fordul elő ilyen hiba, hanem a kocsiszínekkel kapcsolatban is. Bent van egy kocsi a színben. Hiba van rajta, ki kellene javítani. Igen ám, de a szükséges alkat­részek egy másik színben vannak. Ilyen bajok származnak a kocsik és a motorok típusának sokféleségéből. Azért hoztam fel ezeket a dolgokat, mert rá akartam mutatni arra, hogy korszerűtlen, elavult eszközökkel dolgozni milyen nehéz. Higiéniai és szociális szempontból is elmaradott állapotok vannak a BSzKRt-nál. Amikor a kocsiszíneket készítették, akkor az éppen meglevő kocsiállományhoz méretezték őket. Azóta persze lényegesen megnőtt, mond­hatni megkétszereződött a kocsik száma. A főműhely és a kocsiszínek azonban nem nőttek meg. Sokkal több hely kellene a mostaninál a főműhelyben, a kocsiszínekben is. A higiéniai állapotok se kielégítők. A főműhelyben dolgozó munkásoknak piszkos vedrekből kell mosakodniok. Még egy rendes tussolót sem csinált az elmúlt rendszer. Forgalmi alkalmazottaink is tudják persze, hogy milyen veszélyt jelent rájuk egy-egy régi, elavult, rozoga kocsi. Nagyon jól tudják, hogy mit jelent nekik egy ilyen kocsira felszállni és a városi sínekre kimenni. A gépnek vagy a féknek a hibájából melyik sarokról, melyik kanya­rodóból kerülnek a börtönbe, vagy> a kórházba! Még valamit kell a tisztelt közgyűlés, de különösen a polgármester úr figyelmébe ajánlanom. A mai Nép­szavában olvastam, hogy Rigában néhány napja új, eddig a külföldön is ismeretlen típusú villamoskocsi vonja magára a járókelők figyelmét. Az új kocsi áramvonalas, befogadó­képessége akkora, mint három régi kocsié. 200 személy fér bele. A rigai vasúti kocsiépítő üzem 32 nap alatt készí­tette el. Hamarosan megkezdik az új típús tömeggyártását. Ezzel kapcsolatban legyen szabad elmondanom a következőket : Szükséges, hogy az anomáliák a BSzKRt­nál műszaki vonatkozásban megváltozzanak. A következő indítványt kívánom beterjeszteni (Olvassa) : Utasítsa a közgyűlés a BSzKRt igazgatóságát, hogy , a 3 éves terv keretén belül egy korszerű megfelelő főműhelyt létesítsen. Azért tartom szükségesnek javaslatomat benyujtani, mert így látom biztosítva a budapesti közlekedési lehetőségek fejlődését. Egyébként úgy pártom, mint a magam nevé­ben a költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik Tóth Benő bizottsági tag úr. 1 Tóth Benő: Tisztelt Közgyűlés! A polgármester úr előterjesztése alkalmával a következő nagyon helyes ki­jelentést tette: törekszünk arra, hogy jólképzett szak­emberek legyenek mindenhol. Én is szakember vagyok és ezt az alkalmat ragadom meg annak kijelentésére, hogy szeretnék nem ugyanolyat mint én, de jobb szakembert hagyni utódomként elhagyott munkahelyemen. A .tárgyalás alatt levő fejezethez a székesfővárosnak nyolc olyan üzeme és intézménye tartozik, amely 14.860 aíkalmazottat, szakmunkást és betanított munkást foglal­koztat. Ezzel szemben áll az a helyzet, hogy az eddigi jólképzett szakemberek utánpótlása összesen 221 fő. Ez azt jelenti, hogy 22Í tanonc van ezeknél az üzemeknél és intézményeknél. Vámos Sándorné: Elég rosszul van így!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék