Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)
1947-12-31 / 55. szám
Ha a világeseményeket nézzük, azt látjuk, hogy a tőkés reakció a feltörekvő osztályok ellen ott indul támadásba, ahol ezt a legalkalmasabbnak tartja és ahol a leggyengébbnek gondolja az ellenállást. Ezt látjuk most Franciaországban, ahol a francia munkásság küzd a szabadságáért ; ezt látjuk abban az országban, ahol a tőkés reakció, az amerikai monopol-kapitalizmus meg akarja vetni a lábát. (Úgy van ! Úgy van!) Ebből az alkalomból, együttérzésünk kifejezéséül, legyen szabad a következő indítványt előterjesztenem. (Halljuk ! Halljuk !) . Mondja ki a közgyűlés, hogy üdvözli a párizsi munkás ság szabadságvédő harcát. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Kérem indítványom elfogadását. Egyébként a vonatkozó költségvetési fejezeteket mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik Széll Jenő bizottsági tag úr. Széll Jenő : Tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, amivel az előttem szóló Harustyák bizottsági tagtársam befejezte, s a magam és pártom nevében is a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel csatlakozom ahhoz az indítványhoz, amely a súlyos önvédelmi harcot folytató párisi, illetve francia munkásságot Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának rokonszenvéről biztosítja. (Élénk helyeslés.) Tisztelt Közgyűlés! A francia nép sokak szerint gazdaságilag talán előbbre van, mint mi, de ha megtekintjük költségvetésünk legkiemelkedőbb pontjait, akkor azt mondhatjuk, hogy nem egy szempontból ma már előtte vagyunk a Nyugatnak. (Úgy van ! Úgy van //Nem tudom, bármelyik, a mi fővárosunkkal hasonló helyzetben lévő nyugati város képes lenne-e felmutatni olyan költségvetést, — csak a tárgyalás alatt álló fejezetnél kívánok maradni — ,amely kereken 145 millió forintot irányoz elő az üzemek részéről a hároméves tervnek erre az esztendőre eső befektetéseire. (Úgy van ! Úgy van !) Ehhez csatlakozik az a 72 millió forintnyi összeg, amelyet a háztartás keretében fordítunk már ebben az évben a hároméves terv beruházásaira. Azt hiszem, tisztelt közgyűlés, hogy túlzás nélkül elmondhatjuk azt, — amit ilyenkor szokás elmondani, de úgy gondolom, ebben az esetben nem frázisként hangzik —, hogy ez a költségvetés valóban újabb, kisebbfajta mérföldköve Budapest felszabadulás utáni történetének. (Úgy van! Úgy van!) Tisztelt Közgyűlés! Sok hozzászólás volt a költségvetéshez. Nem merném azt mondani, hogy kritikáimért a koalíció pártjai valamennyien részt vettek ,a költségvetés összeállításában (Úgy van ! Úgy van !), amint ezt pártunk szónokai minden egyes fejezetnél hangoztatták. Természetesen ennek ellenére voltak a felszólaló törvényhatósági bizottsági tagok között olyanok, akik — részben valamelyik szakbizottságban viselt tagságuknál, részben a Városi élet egyéb területén folytatott munkásságuknál fogva — a város életének egy-egy részét szívükhöz közelebb állónak érzik és, imitt-amott fájlalták, hogy ebben a szép költségvetésben éppen az ő szívükhöz közelálló feladatok megoldására kevesebb pénz jusson. (Úgy van ! Úgy van!) Földes Mihály: És az a szép benne, hogy így van! Széll Jenő : Milók Sándor elvtársam összehasonlította a szívéhez közelálló BSzKRt helyzetét a MÁV-éval, és azt mondotta, hogyha több pénzünk lenne, mi is nagyobb mértékben tudnánk fejleszteni a BSzKRt közlekedését. Kétségtelenül igaza van. Ha jól emlékszem, a kulturális tárcák vitája során Matits bizottsági tagtársam hangsúlyozta: vigyázzunk a főváros közoktatási kiadásaival, mert a magyar vidék és a magyar falu jóval alacsonyabb kulturális színvonalon van, mint a főváros. Kétségtelen, hogy neki is, mint a parasztság szószólójának, a maga szempontjából igaza van. Azt hiszem azonban, hogy Budapest polgármestere joggal hivatkozik arra az elvre, hogy amíg a vidék nemcsak közoktatási, hanem egyéb szempontokból is utoléri Budapestet, addig Budapest nem állhat meg az életés a fejlődés útján, (Általános helyeslés), hanem a fővárosnak továbbra is példát mutatóan kell elöl járnia : mintaszerű intézményeket kell létesítenie, hogy ezek példájával ő is segíteni tudja az elmaradottabb falut és a vidéket. /Úgy van ! Úgy van !) De elhangzott a Matizs bizottsági tag úréval ellenkező vélemény is, amikor az egyik bizottsági tagtársunk megemlítette, hogy egyik szakminisztérium a tüskés oldalát mutatja a főváros felé. Lehet, hogy az ő szakmája szempontjából a minisztérium felől a tüskéket is érzi, — én azonban erre csak azt mondhatom, mindenki ott érzi a tüskét, ahol ő maga érdekelve van. Nekünk ,az a feladatunk, hogy — a pénz hiányolása helyett — igyekezzünk megtalálni azokat a módozatokat, ahogyan a magunk erejéből tudunk segíteni magunkon és továbbra is keressük — ahogyan két év óta keressük — a racionális munka módozatait. (Úgy van!) " És, tisztelt Közgyűlés, vegyük tudomásul, hogy nem élünk a liberális gazdaság korszakában. A tervgazdálkodás korszakát éljük és van olyan szervünk, amely ebben a korszakban a kilátótornyot jelenti: a Tervhivatal. (Úgy van ! Úgy van !) A Tervhivatal, amely felülről nézi a szükségleteket és amely túl tudja tenni magát" egyik-másik érdekelt fél fájdalmain, azt nézi, hogy melyik feladat megvalósítása a fontosabb s eszerint osztja be a rendelkezésre álló szűk lehetőségeket. Mert Budapest gazdaságilag sem vonatkoztatható el az ország, többi részétől. A tervgazdálkodás korszakában engedni egy esetleg indokolatlan követelésnek, amely szívünk szerint talán nagyon kedves lenne nekünk , ez azzal a következménnyel járhatna, hogy Budapest későbbi fejlődése látja azután a kárát annak, hogy az ország fejlődésében egy fontos láncszemet keresztülugrottunk. (Ügy van! Ügy van!) Tisztelt Közgyűlés! A költségvetési vitának végére értünk. Véleményem szerint a legfontosabb szempont, amelyet a költségvetési vitából megállapíthatunk az, hogy megmutattuk: lehet deficitmentes, költségvetést összeállítani, sőt nemcsak deficitmentes költségvetést, hanem olyat, amelyet építő költségvetésnek nevezhetünk. (Általános helyeslés.) Talán a mi korszakunkra, ezekre az esztendőkre áll az a jelmondat, hogy a helyzet komoly, de nem reménytelen. Budapest mostani városvezetése talán egy kis sorrendi különbséget mutat az elmúlt rendszerrel szemben. Akkor ugyanis a helyzet reménytelen volt, azonban nem vették komolyan. (Úgy van ! Úgy van !) Azt hiszem, hogy ez az az út és az a jelszó, amelynek jegyében tovább kell menni. (Helyeslés.) Tisztelt Közgyűlés! Kissé hosszúra nyúlt a költségvevetési vita és igénybe vette a törvényhatósági bizottság tagjainak erejét, és most már intim baráti körben érezzük magunkat azok a néhányan, akik itt vagyunk e késői órákban is. Az imént Miliők Sándor elvtársam büszkélkedett azzal, hogy a szociáldemokrata frakció az, amely a legnagyobb kitartást mutatta, — ne tessék rosszul értelmezni : ebben a költségvetési vitában" (Derültség). Engedje meg Miliők elvtársam, — Matits bizottsági tag úr meg fogja engedni, mert már nincs itt, — hogy az öndicséret sikamlós lejtőjére csússzam és azt mondjam : mi, kommunisták pedig abban igyekeztünk jeleskedni, hogy a lehető legkevesebb alkalommal szólaltunk fel és a lehető legrövidebb felszólalásokat produkáltuk. (Élénk helyesléssel taps.) Úgy gondolom, hogy ez sem megvetendő szempont egy költségvetési vitában. -De ha már az öndicséret határán átléptem, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a költségvetési vita legszenvedőbb alanyairól is szóljunk néhány szót: a gyorsírókról és gépírónőkről. (Élénk helyeslés és taps.) , Vámos Sándorné : És az elnökökről! Széll Jenő : Éppen ezért indítványozom, hogy a gyorsíróknak és gépíróknak— dicséretünk kifejezése mellett — megfelelő anyagi jutalom is jusson osztályrészül. (Helyeslés és taps.) Tisztelt Közgyűlés! Maga a költségvetés is tulajdonképen terv, egy esztendőre szóló terv és a terv annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Kelemen bizottsági tagtársamnak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy a demokratikus városvezetés aránytalanul nehezebb eszközökkel sokkal több eredményt mutathat fel, mint az elmúlt Horthyrendszer. (Úgy van ! Úgy van !) Földes Mihály: Úgy van,tökéletesen'igaz! Széll Jenő : Azt hiszem, megvan a biztosítéka, hogy ennek a költségvetésnek az alapján még több eredményt mutassunk fel, még több szándékot, tervet realizáljunk, mint eddig. A városvezetésben van egy egészen kiváló, szakképzett Vezetőgárda (Úgy van ! Úgy van !!, kiváló és szorgalmas tisztviselői gárda (Úgy van ! Úgy van !) és végül, engedjék meg, hogy leszögezzem : fiatal, tetterős és komoly judícium-