Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-31 / 55. szám

Amikor Milick bizottsági tagtársam erről megemlékezett és örömének adott kifejezést afelett, hogy szomszédos országainkkal így nem keveredhetünk háborúba, ezt még megtoldanám azzal : remélni merjük, hogy nemcsak a szomszédainkkal, hanem más államokkal sem kerülhetünk sem a közeljövőben, sem a távolabbi idbben háborúba. Éppen a Dunavölgy népének van szüksége arra, hogy meg­erősödjék, hogy a hosszú béke állapotában legyen. (Úgy van ! Úgy van !) Amikor már ez a lépés megtörtént, újból felvetődik a gazdasági együttműködés gondolata, amely a múlt világ­háború után francia részről kezdeményeztetett, de sajnos azután folytatása nem lett. Egymásrautaltságunkban a legfontosabb volna koordinálnunk terveinket — ez Jugosz­láviával kapcsolatban megtörtént. Ha visszaemlékezünk Bán Antal iparügyi miniszter úr első belgrádi látogatására, akkor tudjuk, hogy abban az időben Magyarország és Jugoszlávia többéves tervének együttes összehangolásáról esett szó. Örvendetes volna tehát, ha a többi dunamenti állammal­ a tervgazdálkodás megoldása ilyen összhangban sikerülne, mert ez fellendülést jelentene ezeknek az országok­nak a részére is. (Helyeslés.) Legyen szabad megemlékeznem a Honvéd Kossuth Akadémia megnyitásáról, amely ünnepség mintegy a népből való tisztképzésnek a kezdetét jelenti, mely körülmény megnyugvással tölt el mindannyiunkat. Ezek után legyen szabad a polgármester úr jelentésére rátérnem. Elsősorban az I. ügyosztály jelentésével kapcsolat­ban foglalkozni kívánok a státusrendezés kérdésével. Ennél a kérdésnél nem kívánok hosszabban időzni, mert hiszen tudomásom szerint e tekintetben a tárgyalások folyamatban vannak, csak rámutatok arra, helyes volna, hogyha e kér­déssel részleteiben is foglalkoznánk. Örülünk annak, hogy a tárgyalások folyamatban vannak és reméljük, hogy az I. ügyosztály nagy munkája olyan lesz, hogy egyedileg fogja az alkalmazottak besorolását elvégezni és feladatát jól fogja teljesíteni. Örülök annak is, hogy a Gazdasági Főtanács segítségével alkalmazottaink karácsonyi segélyhez jutottak. Köszönettel nyugtázom pártom részéről a polgármester úr ama helyes intézkedését, mely szerint már felfüggesztette a december havára esedékes előlegeknek, valamint a burgonya és tüzelőanyag-részleteknek a levonását, ami bizonyos mértékben segítséget jelent az alkalmazottak számára. ( Helyeslés.) A II. ügyosztály jelentésével kapcsolatban legyen szabad arra kérnem a polgármester urat, hogy az utak karbantartását végző munkások, minthogy lábbelivel és ruhával nincsenek ellátva, ezekkel ellátassanak. Tudomásom szerint a költségvetésben erre a célra 100.000 ezer forint hitelösszeg szerepel. Kérem ennek az összegnek erre a célra történő mielőbbi felhasználását, mert az említett emberek mostoha viszonyok között dolgoznak és így nem lehet őket ruha és lábbeli nélkül hagyni. (Helyeslés.) A III. ügyosztály jelentésével­ kapcsolatban meg kell említenem, hogy a városfejlesztési program, amelyet az ügyosztály már közel egy év óta elkészített és a város­rendezési szakbizottság letárgyalt, még mindig nincsen letárgyalva, annak ellenére, hogy a közgyűlés napirendjére már több ízben kitűzték. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a közgyűlés a lehető legsürgősebben tárgyalja le és állapítsa meg a székesfőváros városfejlesztési programját, hogy az újjáépítés és a helyreállítás az abban lefektetett egységes szempontok szerint történhessék. A városrendezésnek ugyanis a háborús cselekmények bizonyos mértékben kedveznek, mert sok olyan épületet bombáztak össze, amelyek a normális viszonyok közötti városrendezésnek akadályul szolgál­nának, illetve a kisajátítás, vagy az épületek lebontása elé nehézségeket gördítettek volna. Ha tehát már elhatároztuk a városrendezést és egy modern világváros képét akarjuk kialakítani, akkor a rendezés során a romépületeket vegyük figyelembe és használjuk fel tervünk megvalósítására. (Helyeslés.) Az V. ügyosztály jelentésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy annak ellenére, hogy az átszállójegyek árát időközben leszállították, a BSzKRt mégis 13­5 százalékos bevételi emelkedést mutat fel. Most, amikor a HÉV kocsijai már Budapest utcáin járnak, időszerű lenne Nagy-Budapest közúti villamosközlekedésének az egységesítése. Éppen azért, minthogy a HÉV engedélyokiratának ideje nemsokára lejár és a tulajdonjog az államra háramlik át, arra kérem a polgármester urat, hogy idejében kezdje meg a tárgyalásokat a kormánnyal abból a célból, hogy a fővárosra háramoljék át a jog és így Budapest, illetve Nagy-Budapest közúti villamosközlekedését egységesíteni lehessen a HÉV és a BSzKRt összes vonalain. A pénzügyi ügyosztály jelentése, mint­ ahogyan Miliók bizottsági tag úr megemlítette, az adózás nagyszabású emelkedéséről számol be. A pénzügyigazgató­ úr jelentéséből is megtudjuk ezt, ezért csak köszönetet kell mondanunk az adózók kötelességteljesítéséért. Ezt elsősorban a keres­kedők és iparosok felé kötelességem itt kinyilvánítani. (Helyeslés.) A VII. ügyosztály jelentésével kapcsolatban legyen szabad a polgármester urat, illetve az ügyosztályt arra kérnem, hogy az 1848—49. évi szabadságharc százéves fordulójának küszöbén helyes volna, ha a főváros iskoláiban, természetesen az állam iskoláiban is, — itt elsősorban a hozzánk tartozókról szólok — a tanerők máris meg­kezdenék a tanulóifjúság előtt az 1848—49-i szabadság­harc történetének ismertetését, valamint megkezdenék a Budapesten megtalálható még elég sok olyan képnek, szobornak és műemléknek a felkutatását és számbavevését, amelyek emlékeztetnek arra az időre, mely nemcsak a tanuló­ifjúságra, hanem a felnőttekre is csak jó tanítóhatással volna. (Helyeslés.) A VIII. ügyosztály jelentésével kapcsolatban a köz­élelmezési helyzetet illetően örömmel vesszük tudomásul, hogy­ Budapest közellátása javul. Kötelességem itt szólni a textilrendeletről, amelyet egy kissé hézagosan hoztak létre és a lakosság nagy része sincs erről kellő módon infor­málva. Éppen ezért, ha a főváros illetékes ügyosztályát a rendelet megjelenése előtt kellő módon bevonták volna ennek előkészítésébe, abban az esetben azt hiszem, hogy mindezek a hiányosságok, amelyek a mostani rendeletben megtalálhatók, elestek volna. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy olyan hírt kaptam, amely szerint egy szövetkezet alakulna, amely az összes vágott­ baromfi forgalmát kívánná lebonyolítani és ebbe a szövetkezetbe akarják belekényszeríteni az egyes telepeken árusító baromfikereskedőket. Ez azzal járna, hogy az illető szövetkezet a saját maga részére követelhetné a felhozott áruk 20 százalékát. Erről nincsen még kellő információm, kérem azonban az ügyosztályt, hogy vizs­­­gálja ki ezt a kérdést, mert nincsen arra semmi szükség, hogy így akadályozzuk a forgalmat. (Helyeslés.) A IX. ügyosztály jelentésével kapcsolatban a követ­kezőket vagyok köteles megemlíteni. Budapesten több, egymástól független szociális szerv és intézmény működik, amelyek egymásról nem tudnak, vagy nem akarnak tudomást venni. Éppen ezért helyes volna, ha ezeket az intézményeket és társadalmi szerveket egy központi munkaközösségbe vonná a főváros. Pollák Ferencné tanácsnok: Megvan! Szolnoki István: Tudom, hogy megvan, azért legyen szabad egy dolgot megemlítenem : a főváros több szerve, egyesülete és üzeme gyermeknyaraltatást bonyolított le, így előfordult bizonyára, hogy egy gyermek több nyaral­tatáson vett részt, viszont sokan, akik rá voltak szorulva, nem kerültek ebbe a helyzetbe. Biztos vagyok abban, hogy ha statisztikát kellene összeállítanunk, akkor nem tudnánk megállapítani, hogy Budapesten hány gyermek vett részt ilyen nyaraltatásban. Ha tehát a munkaközösség jól működik s jól fogja össze ezeket a szerveket, akkor mindenképen sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni. Jól tudjuk továbbá, hogy az iskola elvégzés után nagyon sok serdülő fiú és leány van munka nélkül. Ez a munkanélküliség, semmittevés lélekromboló hatású, minek folytán ezek a fiatalok kiesnek a társadalom minden felügyelete alól. Éppen ezért vagyok bátor javasolni, hogy létesítsünk ezek részére műhelyiskolát, amelynek keretén belül szoktassuk a dologra őket, majd innen kerüljenek az egyes munkahelyekre. (Helyeslés.) A kolduskérdést illetőleg tudomásom van arról, hogy a miniszterelnökségen december 2-án pártközi értekez­letet tartottak a kolduskérdés országos rendezése céljából. Ez a pártközi értekezlet — mint sok más is — eredmény, illetve határozat nélkül ment szét és ezzel a kérdés nem­hogy megoldódott volna, hanem rosszabbá lett. Kérem a polgármester urat, hogy a budapesti kolduskérdést ne hagyja országos kérdéssé tenni és azáltal elodázódjék a kérdés megoldása. A XI. ügyosztály jelentésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy már több ízben szó esett a mozgó­könyv­tárakról. A kérdés megoldását oly módon lehetne a BSzKRt-ra bízni, hogy egy vagy két mozgó­könyvtárkocsit rendezzen be. Meg kellene állapítani, hogy mely kerületekben és főként

Next