Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-10-30 / 45. szám

Kabakovits József: Nincsen pénz! Kéry János : Az egyik minisztériumban 1 forint 20 fillérért­— a fővárossal ellentétben — háromfogásos ebédet adnak. E tekintetben tehát feltétlenül össze kell egyeztetni a dolgokat, mert nem szabad, hogy az egyik közhivatalban ugyanazért az árért sokkal rosszabb ételt adjanak, mint a másik közhivatalban. Nem szabad megtörténnie annak, hogy azok, akik közelebb vannak a cseresznyés tálhoz, sokkal jobban járjanak, mint a főváros dolgozói. Már most gondoskodni kell a melegedők beállításáról. Ezzel kapcsolatban javasolom, hogy a romos laktanyaépü­leteket a munkástársadalmi szervezetek vagy a szakszerve­zetek segítségével is igyekezzünk helyreállítani, hogy ne a tél beálltával legyünk kénytelenek arra gondolni, hogy legalább a minimális mértékű melegedőket be tudjuk állí­tani. Ne következzék be az, hogy most, amikor még vala­hogyan szűkösen gondoskodni lehetne a melegedők elő­állításáról, nem teszünk ebben az ügyben semmit, de amikor a tél, a nyomorúság itt lesz, akkor pártkérdést csináljunk belőle s egyik vagy másik párt egy-egy helyiséget vagy egy­egy kocsmát állítson be erre a célra. Ebben az ügyben a lehetőség szerint már most intézkedni kell. Javasolom, hogy a főváros kislakások gondnoki állásait ezentúl csak családos közalkalmazottaknak vagy pedig hadirokkantaknak adják ki. Jól nézzük meg, hogy kinek juttatunk ilyen kislakás-gondnoki állást, nehogy — amellett, hogy az illetőnek már egyébként is megfelelő fizetése van — még a gondnoki állással járó előnyt is külön élvezze. Erre a célra rászorult embereket alkalmazzunk. Kabakovits József: Minden tisztviselő rá van szorulva! Kéry János: Nagycsaládos közalkalmazottakat kell alkalmazni, mert azok még jobban rá vannak utalva, mint más tisztviselők. Vagy hadirokkantakat kell alkalmazni, akik szintén rá vannak szorulva és akik talán nem tudnak elmenni kétkezi munkát végezni, hanem rokkantságuk miatt csak a gondnoki állást tudják betölteni. (Helyeslés.) A X. ügyosztály jelentésével kapcsolatban megemlítem, hogy a köztisztasági­ alkalmazottaknak egy szerencsétlen intézkedés folytán kézzel kell benyúlniuk a szmétgyűjtő ládákba. A szemétgyűjtő ládák nagy részét nem szerelték fel csapóajtókkal, alulról nem lehet őket kinyitni úgy, hogy kézzel kell belenyúlni a szemétbe, piszokba. A ládákat át kell alakítani vagy ha erre nincsen mód, akkor kesztyűt adjanak azoknak az alkalmazottaknak, akik végeredményben ilyen, az egészségre káros munkát végeznek. Ebből az alkalomból meg kell említenem, hogy a Visegrádi­ utca és a Légrády Károly­ utca sarkán van egy romos telek, amely tele van szeméttel, piszokkal, döglött macskák és kutyák hevernek ott. A főváros patkányirtásra készül,­­ innen azonban nem tüntetik el a szemetet. Úgy tudom, hogy a felek a pénzügyminisztériumé és a minisz­tériumot fel is szólították arra, hogy csináljon ott rendet. Mivel eddig nem csinált rendet, tessék még egyszer felszólí­tani, mert hiszen itt van a patkányirtás, a pénzügyminisz­tériumnak is rendet kell teremtenie a saját telkén. Egyéb­ként megjegyzem, hogy a patkányirtással kapcsolatban igen sok értesülésem van arról, hogy nem hajtották végre a szükséges intézkedéseket. Különösen a magánházak udva­rán van sok olyan szemét és rom, ahova a patkányok behú­zódnak és ahonnan majd a patkányirtás után ismételten ki fognak járni oda, ahol sokkal kellemetlenebb gondokat is okozhatnak. Javasolnám, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság szólítsa fel a nemzeti bizottságokat,­­ így ez a fővárosnak nem kerül külön pénzébe,­­— hogy lépjenek érintkezésbe a lakossággal, illetve szólítsa fel a nemzeti bizottságokat a Budapesti Nemzeti bizottság, hogy azokat a romos helyeket, ahol a polgármester úr intézkedéseit nem hajtották végre, jelentsék be a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, amely a jelentéseket továbbítja a kerületi mérnöki hivatalokhoz. Ezen a téren is feltétlenül rendet lehetne teremteni és a patkánytanyákat meg lehetne szüntetni. Ha majd rákerül a sor a patkányirtásra, akkor sokkal könnyebben lehet az irtást végrehajtani. A XI. ügyosztály jelentésével kapcsolatban nagyon komoly dolgokat szeretnék javasolni, amit feltétlenül meg lehet csinálni. Igen jól beváltak a főváros villamosaira szerelt­ mozgókönyvtárak, amelyek a kultúrát feljuttatták a perifériákon dolgozó munkásokhoz is, akik ha ráérnek a sok munkájuk mellett, odamennek s igénybe veszik a könyv­tárakat. A főváros tehát megtett ezen a téren mindent, amit tehetett. Én ezt ki szeretném terjeszteni egész Nagy-Buda­pestre,­­ hiszen elhatározott szándékunk, hogy előbb-utóbb megvalósítjuk Nagy-Budapestet. Ezt a megoldást ki szeret­ném terjeszteni még Nagy-Budapest megoldása, realizálása előtt a fővárost környező községekre is, mégpedig vagy a HÉV-re vagy pedig autóbuszokra szerelt mozgókönyvtárak formájában, hogy időnként a mozgókönyvtárak kifussanak és eljuttassák a kultúrát a főváros környékén élő dolgozók részére is, akik végeredményben szintén hozzánk fognak tartozni, sőt már ma is hozzánk tartoznak. (Helyeslés.) A Városi Színház műsorpolitikáját már szóvátették a közigazgatási bizottságban. Tudom, hogy a filmek előre le vannak kötve egy egész filmévadra és ezen nem nagyon lehet változtatni. Tudom, hogy a Városi Színházzal kapcsolatban nem az az egyetlen cél, hogy ez legyen a fővárosnak ama intéz­ménye, amely igyekszik megnevelni Budapest közönségét, mert ez eléggé nehéz feladat, hiszen eddig nagyon félre­nevelték. Ha csak azt a célt szolgálná, akkor esetleg ráfizetne a főváros, mégis azt kérem , igyekezzünk a Városi Színház filműsorpolitikáját tekintve az első lehetséges alkalommal odahatni, hogy megfelelőbb filmeket mutassanak be a Városi Színházban úgy azonban, hogy a főváros ne fizessen rá erre a kérdésre. Ha pedig a Városi Színház többletbevé­teléről esik szó, akkor legyen szabad megemlítenem, hogy amikor a Magyar Színház községesítésének kérdése felmerült, abban az időben a Nemzeti Parasztpárt indítványt kívánt a közgyűlésen beterjeszteni, illetve elmondani: ha már felesleg, többletbevétel van a Városi Színháznál, akkor gondoljunk arra, hogy amikor a fővárosnak ingyen nép­konyhákat kell megszüntetnie, 2000 közmunkást kell elbo­csátani a tél beállta előtt, olyanokat, akik 80 filléres óra­bérért dolgoztak, akkor próbáljunk úgy bánni a főváros összes intézményeivel, hogyha valamilyen feleslegük vagy többletbevételük van, gyűjtsük egy kalapba és ezeket az igen keserves problémákat oldjuk meg. A városházi pártok azonban amellett döntöttek, hogy a Magyar Színházat köz­ségesíti a főváros és a Városi Színház feleslegét fordítja ennek a színháznak a rentabilitására való pénzösszeg előterem­tésére. Ha így van, akkor legalább arra vigyázzunk, hogy a Magyar Színház műsorpolitikája mindenben megfelelő legyen, sokkal megfelelőbb, mint a Városi Színház mozi­műsora. A könyvtárakkal kapcsolatban elfelejtettem meg­említeni : kérem a polgármester urat, nézzen utána annak, hogy az Elektromos Művek József Attila-szanatóriumában lehetne-e könyvtárat berendezni oly módon, hogy a szana­tórium vásárolná a szükséges könyvek felemennyiségét, a felemennyiséget pedig a Fővárosi Könyvtár adná. Amikor pedig a könyvtár majd felszámolásra kerül, akkor az összes könyvek úgyis a főváros tulajdonába jutnak. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket konkréten az egyes ügyosz­tályok jelentésével kapcsolatban kívántam megemlíteni. Ismételten mindenki figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy itt az ideje, a végső ideje a korrupció és a protek­ció felszámolásának. (Helyeslés.) Se maga, se a pártja részére ne legyen senki sem korrupt. És súlyos pénzbünte­tést kell kiszabni, ha ilyennek tudomására jut a polgár­mester. A hosszú ideig húzódó fegyelmi vizsgálatok rend­szerét meg kell szüntetni. Egyöntetű igazságot teremtve, a lehető legrövidebb időn belül el kell intézni ezeket a dol­gokat, hogy ne legyen szóbeszéd tárgya egyetlen ilyen fegyelmi ügy sem és ne kelljen újságcikkekben polemizálni, valamint bizottsági felszólalások sokaságának elhangzania addig, amíg az ügy így vagy úgy rendeződik. Arra szeretném kérni a polgármester urat, adjon valakinek megbízatást arra, hogy olvassa el a napilapokat. Igen érdekes dolgokat olvashatunk ki belőlük. Az egyik újság hibát látott a Kisipari Hitelintézetnél, a másik védte a Kisipari Hitelintézetet. Mil­ók Sándor: Ez így van! Kéry János : Az egyik újság szerint feltétlenül bűnö­sek a BSzKRt igazgatók, a másik kihangsúlyozza, — még­pedig igen­­ komolyan, — a független bíróság ítéletének szükségességét és felsorolja, hogy milyen kérdéseket kell kivizsgálnia a vizsgálóbírónak. Az egyik újság szerint van gazdasági értekezlet a fővárosnál, a másik szerint nincsen. Az egyik újság szerint pofozkodnak a városnál, a másik szerint nem. Azt szeretnénk, ha a lapok is igyekeznének egyöntetűen megírni az igazságot. A polgármester úr meg­tehetné azt, hogy megbízna egy egyént, aki ezeket az újsá­gokat elolvasná és azután, ha szüksége mutatkoznék, akkor a polgármester úr határozott, erélyes nyilatkozatot tenne közzé, hogy a félrevezetett közvéleményt így kellő­képen tájékoztassa. Mil­ók Sándor: Akkor mást sem kellene tennie!

Next