Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-20 / 53. szám

tünket azért a hősies áldozatért, amellyel véghezvitték ezt a nehéz, fáradságos és igen mostoha körülmények között teljesített munkát. (Nagy taps.) A tarifapolitikára áttérve, itt Dániel Károly bizottsági tag úr álláspontját kell magunkévá tenni. A közlekedési szakbizottságban is hosszasan tárgyaltuk ezt a kérdést. Úgy a Kommunista Párt, mint a Szociáldemokrata Párt képviselői a legteljesebb felelősségérzettől áthatva, velünk együtt a szakszerűség szempontjából vizsgálták a kérdést. A Kisgazda Párt éppen úgy, mint a koalíció többi pártjai ugyanazt akarja: a dolgozók életszínvonalát kell emelni, a mai rendkívül nehéz viszonyok között emelni kell a fix fizetésűek életlehetőségeit, amit megérdemel­nek, mert hiszen ez a réteg még a fizetéséből sem tud meg­élni. Azt óhajtjuk tehát, hogy minél könnyebben és jobban el tudják érni azt az emberi életszínvonalat, amelyet meg­érdemelnek. (Helyeslés.) Azonban a tarifaleszálításnál nemcsak propagatív szem­pontok vannak, hanem ennek hátterében található technikai és gazdasági kérdések is. Pillanatnyilag 71 autóbusz van forgalomban, vasárnapra pedig 80 autóbusz lesz üzemben. Ezeknek a vonalaknak egy része a csúcsforgalom idején annyira túlzsúfolt, hogy igenis kérdéses, ha mi olcsóbb tarifát vezetünk be, vájjon akkor mi következik be? Ha mi a tarifát leszállítjuk, ugyanakkor a túlzsúfoltság folytán a kocsijaink tönkremennek. Várjon ezt ki fizeti meg nekünk? Az adófizető utasember, aki ma néhány fillérrel többet fizet? Nem óhajtom a BSzKRt-ot védeni, mert hiszen a BSzKRt-nak nagyon sok hibája volt a múltban és nagyon sok hibája van még a jelenben is. Millák Sándor: Egy kicsit szabad azonban védenünk is! Kelemen Lajos : Szakember létemre ebben az esetben azonban a BSzKRt álláspontját magamévá teszem, mert ma még lehetetlennek látszik az, hogy az autóbuszforgalom utasközönségét növeljük. Az egyik bizottsági tagtársam azt mondotta, hogy a BSzKRt kijelentése szerint 15—20 százalékkal lehet az utazóközönség számát növelni. Ez az egyes útvonalakra tényleg igaz. Méltóztassék azonban meg­nézni a 2-es vagy a 12-es forgalmát, mégpedig nemcsak a csúcsforgalom ideje alatt, hanem bármikor napközben is. Ma már egészen sűrű járatok vannak ezeken a vonalakon és mégis állandóan telt kocsikkal közlekednek, különösen reggel 7 és 9 óra között. Ebben az időben­­ többszöri sürgetésünkre sem tudnak újabb kocsit beállítani és a budai közönség, aki munkahelyére megy, nem képes feljutni a kocsira. Vannak egyes vonalak, mint például a 15-ös vonala, ahol bizonyos időszakaszán még lehetne közönséget a kocsin elhelyezni, azonban általában véve, akkor, amikor 1 kilométer önköltsége 5,10 forint, ami ma igen jelentős tétel, akkor ma nem tudjuk a tarifaleszállítást oly mértékben keresztülvinni, mint ahogyan azt szívünk szerint is szeret­nénk. (Úgy van ! Úgy van !) Méltóztassanak megengedni, hogy még valamire fel­hívjam a figyelmet. Az egyik felszólaló bizottsági tagtársam bejelentette, hogy a villamosforgalom telített. Ez a kijelentés a tényeknek meg is felel. Ma 1.430 villamoskocsi van forga­­lomiban, tovább sűríteni nem lehet a járatokat, mert majd előáll az a helyzet, hogy az egyik kocsi haladásában akadá­lyozza a másikat. Nekünk tehát mindenütt az autóbusz fejlesztését kell előtérbe helyeznünk. (Felkiáltások a bal­középen : Engedjék be a kü­lföldi autóbuszokat!) Sajnos, e tekintetben nem látok megnyugtató választ sem­ a BSzKRt, sem a főváros gesztiója részéről. Megrendeltek ugyan 50 darab autóbusz alvázat, de még a mai napig sem tudtunk választ kapni arra, vájjon i­akor történik ezek leszállítása. Ezekre még külön kell a kocsiszekrényt is felépíteni. Azon­kívül megszakadtak a külföldi tárgyalások is, noha nekünk a külföldi kocsikra igenis feltétlenül szükségünk volna. Az a bizottság, amely a szakszerűségi szempontot tekintve azt hiszem az összes koalíciós pártok bizalmát bírja, kint volt és megállapította, hogy milyen kocsik azok, amelyek a budapesti forgalomnak legjobban megfelelnének. Én tehát felhívom itt a polgármester úr figyelmét arra, hogy az előbb említett kérdést megint méltóztassék napirendre tűzni és az autóbuszügyet mihamarabb olyan stád­umba hozni, hogy a villamosközlekedés várható és rövidesen bekövetkező csődjének megelőzése érdekében 100 vagy 150 autóbusszal javítsák meg Budapest forgalmát. Természetes, hogy ha megfelelő számú kocsiparkunk lesz, akkor a magunk részéről a legteljesebb mértékben sürgetni fogjuk a tarifaleszállítást. (Helyeslés a jobboldalon.) Hallottunk itt a kőbányai forgalom nehézségeiről is. Legyen szabad felhívnom Óbuda forgalmának közlekedési nehézségeire a közgyűlés figyelmét. Itt Kéry bizottsági tagtársam bejelentéséhez igazodom, mely szerint bizonyos mértékű autóbuszviteldíj leszállítása eminens érdek. Túl­nyomórészt a MÁV-ra hivatkoznak ebben a kérdésben. Kiegészítem Kéry bizottsági tagtársam, bejelentését azzal, hogy egy magánvállalat például 10 fillérrel olcsóbban szállítja az utasokat ugyanazon a szakaszon, mint a főváros. Egyúttal újból kérem a 2-es és a 12-es autóbuszok üzem­idejének este 11 óráig való meghosszabbítását. Lehetetlen az a helyzet, hogy­ akkor, amikor a főváros tulajdonában lévő Belvárosi Színház előadásai fél 11 vagy fél 11 után 5 perckor érnek véget, ugyanakkor a közönség autóbusszal nem tud átjutni Budára, mert nincsen­ járat. Ugyancsak lehetetlen a­ helyzet, noha a Magyar Színház kérte az 5-ös autóbuszjárat meghosszabbítását, ezt — sajnos —­kocsi­hiány miatt nem tudják megtenni. Felhívom erre a figyelmet és amint kellő számú kocsink lesz, kérjük az 5-ös vonal meghosszabbítását a Magyar­ Színházig. Egyébként a polgármester úr előterjesztését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik Miliők Sándor bizottsági tag úr. L. Miliők Sándor, Tisztelt Közgyűlés! Amíg csepülték a BSzKRt-ot, addig nem tartottam szükségesnek a közbe­lépést, gondolva arra, hogy a tanácsnok úr ezt majd hiva­talból el fogja intézni, de amikor Kelemen bizottsági tag­társam megdicsérte a BSzKRt-ot, ez arra indított, illetve indíttatva érzem magamat arra, hogy felszólaljak és helyre­igazítsam dicséretét. (Derültség.) A törvényhatósági bizottság tagjai úgy látszik tel­jesen beleélték magukat a béke hangulatába: jó békebeli BSzKRt-unk van, kérünk tehát ide egy pár kocsit, oda egy pár kocsit, itt leszállítani a tarifát, ott leszállítani a tarifát, meghosszabbítani a vonalakat erre, arra, amarra. ... Ladányi Ármin : Miből? Mil­ók Sándor:... de a pénzről senki nem beszél! Ha volna pénz, akkor sem tudnám megcsinálni mindezt azon egyszerű oknál fogva, mert a hazai gyáraink nem tud­nak szállítani és a külföldi gyárak két éven belül sem vállal­nak szállítást. Egynéhány példát tudnék mondani a vonalmeg­hosszabbításokról is. A 4—500 méteres meghosszabbítások­nál is egészen egyszerűen azon múlik a dolog, hogy a sín­gyárak nem képesek még annyi sínt sem szállítani, amennyi a napi cserélésre szükséges lenne. Kérem méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Ezenkívül el kell árulnom egy belső­ vitát, titkot, amelyet odahaza a saját pártunkban folytattunk le a leg­utolsó frakció ülésén, ahol ezek a kérdések szintén — mond­juk — jó koalíciós szellemben, ugyanebben a mederben folytak le, amidőn azt kérték tőlünk, hogy itt meg ott lépjünk közbe. Rá kellett azonban mutatni arra, hogy a BSzKRt-n­ak 600 millió forintra volna szüksége ahhoz, hogy olyan beruházásokat eszközöljön, amelyekkel a közleke­dést — mondjuk — az 1934-es vagy az 1930-as színvonalra tudnánk emelni, amely pedig szintén nem volt valami rózsás. Igen tisztelt Közgyűlés! A magam részéről, mint a BSzKRt elnöke, azt kérem, hogy a felszólalók mindig jelöljék meg azokat a forrásokat, ahonnan az újabb kíván­ságaikra a fedezetet elő lehetne teremteni. A baloldalon innen-onnan 20 évig gyilkoltam a BSzKRt vezetőit, tehát semmi okom sincs arra, hogy most megváltoztassam a véleményemet és nézetemet, mondom a kérdés megoldása pusztán azon múlik, hogy nem kapom meg a megfelelő anyagi eszközöket. A BSzKRt-nál a kommunista vezetés, a szociáldemokrata vezetés, a kisgazdapárti vezetés is, valamint az ügyvezetők valamennyien nagyon szeretnék, ha az ő nevükhöz nagy reformok fűződnének. Kérik ehhez a kormányzat és a polgármester támogatását. (Helyeslés.) Sajnos, azonban a polgármesternek nincsen pénze, a Gazda­sági Főtanácsnak nincsen pénze, az államnak nincsen pénze, amikor meghosszabbít­juk valamelyik vonalunkat —ez más szempont — ezzel a kocsianyaggal, létszámmal. Megtörtént a rákospalotai és a pestújhelyi vonal meg­hosszabbítása. Most felszólalnak a zuglói elvtársaim és azt mondják, hogy megfordult a kocka, mert eddig a pest­újhelyiek gyalogoltak, hogy kocsihoz jussanak, most pedig ők kapják az üres kocsikat, megtömik és mire Zuglóba érnek, addig olyan terve vannak, hogy a zuglóiak gyalogolnak a földalattihoz. Ez így van. Zugló szerint így van, szerintem is így van, de ezzel a kocsiparkkal másképen nem lehet meg­hosszabbítást létrehozni addig, amíg nem kapunk elég kocsit, mert csak azután tudunk hosszabbítani. Addig seg­

Next