Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-31 / 55. szám

Indítványozom, hogy a Budapest Irodalmi és Művészeti Intézetnek, amely megalakítása óta forgótőkét nem kapott, az esetleges költségvetési többletbevételből juttassunk megfelelő támogatást. " Indítványozom, hogy a főváros Idegenforgalmi Irodá­jának személyzetét demokratikus megbízhatóság szempont­jából sürgősen vizsgáljuk felül és a kifogásolható személyeket a főváros szolgálatából távolítsuk el. Javasolom, hogy a Fővárosi Képtár, Múzeum és Könyvtár fokozottabb látogatása, illetőleg igénybevétele céljá­ból a főváros területén levő nagyüzemekben a vezetőség foly­­­tasson megfelelő propagandát. Indítványozom, hogy a Fővárosi Zenekar időnként kizárólag munkásközönség előtt tartson hangversenyeke.­Indítványozom, hogy a Margit­ körúton, az első fasiszta robbantások helyén, helyezzen el a főváros emléktáblát az ártatlanul elpusztult emberek emlékére és a fasiszta cselek­ményekkel szemben való megvetésünk kifejezésére. (Helyeslés.) A költségvetést egyébként pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps.) Elnök : Szólásra következik Pakots György bizottsági tag úr. Pakots György: Tisztelt Közgyűlés! Két évtizede vagyok krónikása a főváros parlamentjének és most, hogy az újságírói padsorokból egy időre átültem ide, a bizottsági tagok padsorába, feh­érül előttem a 20 év előtti közgyűlések képe. Emlékszem egy hónapig tartó obstrukciós vitára, emlékszem 5—6 órás felszólalásokra, emlékszem undorító kézitusákra, amikor az ellenzék tagjait sokszoros túlerővel megtámadták, egy-egy bizottsági tagot kituszkoltak a teremből és legurítottak a lépcsőn. Kevés eredménnyel, de fanatikus hittel küzdöttek az akkori ellenzék tagjai. Emlékszem a reakció nagyhangú bajnokaira, vitéz Csik Lászlóra, Csilléry Andrásra, Kuncze Lajosra, Buday Dezsőre, Verebély Jenőre, Viczián Istvánra, Wolff Károlyra. Csúnya emlékek ezek nekem, az újságírónak. Csúnya emlékek, mert ha nincsenek is itt az akkori reakciós bizotts­­­sági tagok, sajnos, a magyar közéletre nagyon rányomták bélyegüket és a még mindig fasiszta beállítottságú tömegek szeretnék visszaálmodni azt az időt, amelynek éppen az akkori ellenzéki padokban ülő bizottsági tagok közül nagyon sokan áldozataivá lettek. Ilyen körülmények között fokozott jelentősége van annak, hogy a demokratikus elvek diadalrajutása érdekében erős és szenvedélyes propagandát indítson a város. Itt kap­csolódom a XI. ügyosztály költségvetésébe, pontosabban a Budapest Irodalmi és Művészeti Intézet költségvetési fejezetébe. Sajnos, ebből a fejezetből törölték olyan propa­gandakiadványok költségét, amelyeket pedig a főváros közönsége ma nem nélkülözhet. Nevelni kell a demokratikus elvekre Budapest népét. Nagyon nagy szükség van még erre. A Budapest Irodalmi és Művészeti Intézet, amely már eddig is kitűnő kiadványo­kat adott ki, a jubileumra ragyogó programot állított össze. Ki akarta adni többek között az állampolgári kiskátét, amelyben megmagyarázta volna, hogy mi a demokrácia és mik az emberi jogok. A kiskátét ingyen osztogatta volna a budapesti tanulóifjúságnak. Nagyon sajnálom, hogy a kiskáté kiadására takarékossági okokból nem kerülhetett sor. Nagyon sajnálom, mert a megmételyezett lelkek nevelése érdekében nem volna szabad takarékoskodni. Nagyon sajnálom azt is, hogy a »Budapest 1848/49-ben« című kiadvány szintén nem kerülhet kinyomtatásra, valamint »A szabadságharc története" sem, amelynek kinyomtatását­­ pedig az Irodalmi Intézet ugyancsak programjába vette. A Fővárosi Levéltár­ kitűnően összegyűjtött 48-as okmánytára sohase látott napvilágot. Itt van azután a Fővárosi Könyvtár 1948-as bibliográfiája. Vegyük még hozzá­ ehhez, hogy más politikai remekművek sorozata valóságos demokratikus tankönyv. Az Intézet Platontól Leninig mindenféle demokratikus irányú politikai író munkáját ki akarta adni. Nem lehet azonban eléggé hibáz­tatni azt a takarékosságot, amely az Intézetnek ezekkel a terveivel szemben megnyilvánult. A megmételyezett lelkek átnevelésére irányuló törekvésről van szó. Éppen ezért indít­ványozom a következőket (Olvassa) : Utasítsa a közgyűlés a polgármester­ urat, hogy a szabadságharc 100. évfordulója alkalmából gondoskodjék megfelelő fedezet előteremtéséről azért, hogy a centennári­um méltóképen megünnepelhető legyen. A »méltóképen való megünneplést« elsősorban termé­szetesen az ilyen kiadványok szempontjából értem. A színházak költségvetését is a XI. fejezet foglalja magában. A fővárosnak ezidő­ szerint négy színháza van : három működik, míg a negyedik, a városligeti Béke­színház várja, hogy kapuit egyszer­ megnyithassa. A városligeti színház problémáját nem tudta megoldani a város. Ugyan­akkor azonban bérbevett egy magánkézben levő színházi épületet a Városi Színház által. Csak közbevetőleg és csak néhány mondattal jegyzem meg, hogy ezt az egész ügyletet hibáztatnom kell. Ha ugyanis a Városi Színháznak feleslege van, mint ahogy van, akkor szolgáltassa be a főváros pénztárába és majd az önkormány­zat, a törvényhatósági bizottság dönt arról, hogy a pénzt mire akarja fordítani. Most a Városi Színház fedezi a Magyar Színház esetleges deficitjét. Ha ez rendszerré válik, akkor azt is lehetne mondani, hogy az Elektromos Műveket háza­sítsuk össze — mondjuk —, a fővárosi fürdőkkel és­­ az Elektromos Művek saját hasznukból közvetlenül fizessék ki a fővárosi fürdők deficitjét. Véleményem szerint tehát az önkormányzat szempont­jából se helyes, hogy a Városi Színház viseli a Magyar Színház esetleges deficitjét. A bérbevétel azonban minden­esetre megtörtént. Nézzük meg tehát, milyen haszna van a fővárosnak abból, hogy három színházat tart fenn. Beszél­jünk mindenekelőtt a »zsebszínházról«, a Városi Színházról, amely a két másik színházat finanszírozza. Különféle bírálatok hangzottak el amiatt, hogy a Városi Színházban, amelyben most tudvalevőleg mozi működik, selejtes filmeket adnak elő. A színház vezetőségének mentségére el kell mondanom, hogy a vezetőség erről nem tehet. Arra kérem azonban a főváros vezetőségét, hogy az illetékes tényezőkkel igenis tárgyalja meg ezt a kérdést. Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy a Városi Színház azért kényszerüljön selejtes filmek bemutatására, idég két filmvállalat, amely az egész film­ellátást végzi, a Városi Színháznak nem hajlandó megfelelő filmet adni. Ez a két filmvállalat legutóbb vigalmi adó­kedvezményt­ kért a polgármester úrtól. A polgármester úr nagyon helyesen azt válaszolta, hogy igen, megadom a vigalmi adókedvezményt, de ennek fejében ne öljétek meg a­ Városi Színházat, hanem a Városi Színháznak is adjatok rendes filmeket. A Városi Színház bevételét véleményem szerint túl­alacsonyan állították be a költségvetésbe. Esetleg talán éppen azért, mert kényszerítve van a színház rossz filmeket bemutatni. Szakemberek szerint legalább 1-2 millió forinttal több bevételről lehetne beszélni, ha színvonalas darabokat mutathatna be a színház. De nézzük csak meg a többi színházat. Engedjék meg, hogy egy kis kitéréssel ne csak a város színházairól beszéljek, hanem valamennyi magyar színházról. Novemberben előfordult az az eléggé el nem ítélhető színházpolitikai tény, hogy egyetlenegy budapesti színházban egyetlen magyar szerző darabját sem adták elő. Ez a tény természetesen nagyon szomorú. Földes Mihály: Írnak vagy nem írnak a magyar szerzők?! Pakots György : Ha a Kárpáti Aurél vezetése alatt működő dramaturgiai tanácstól megkérdeznénk, akkor azt "válaszolná, hogy igenis van a tarsolyban nem egy olyan darab, amelyet bármikor elő lehetne adni, de valami csodá­latos okból — elsősorban nyilván gazdasági okból — félnek a magyar színművek színrehozatalától. Pedig azelőtt nagyon jó vállalkozás volt magyar írók darabjait előadni, hiszen azok a darabok az egész világot bejárták és szerzőiknek is, az egész országnak is sikert, hírt, dicsőséget szereztek. A színházak, de elsősorban a főváros színházai adjanak alkalmat a magyar szerzőknek arra, hogy darabjaikat a közönség elé vigyék. Igaz, hogy a régi magyar szerzőknek egy része kivándorolt, másik részét pedig a fasiszták megít­ölték ; mártír sorsra jutott sok magyar szerző. Hála Isten­nek , a magyar szerzőknek csak nagyon kis rétege hódolt be a fasizmusnak. De vannak még élő, régi magyar szerzők, azonkívül itt vannak a tehetséges fiatalok, csak teret kell nekik adni. Nem azt mondom ezzel, hogy szüntessék meg a darab­cserét és a főváros színházaiban külföldi darabokat ne adjanak elő. Shaw meg Pagnol darabjait igenis elő lehet adni, de persze bizonyos arány legyen a magyar és a külföldi szerzők darabjainak előadása között. A főváros legújabb színháza, a Magyar Színház meg­nyitása óta egy darabot játszott, most pedig új darab bemutatására készül. Ez a darab Seribe : Navarrai Margit című darabja, amelyet még félklasszikusnak sem lehet nevezni, ha csak azért nem, mert 100 éves. De olyan selejtes.

Next