Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)
1948-04-10 / 15. szám
I. melléklet a Fővárosi Közlöny 1948. évi április hó 10-i (15.) számához. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1948. évi március hó 15-én (hétfőn) tartott rendkívüli díszközgyűlése. (A rendkívüli díszközgyűlés — amelyen jelen voltak: Tildy Zoltán köztársasági elnök képviseletében Nagy Imre, az országgyűlés elnöke; a magyar kormány részéről Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes és Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter; továbbá L T. Zamercev a szovjet hadsereg tábornoka — Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesnek, a törvényhatósági bizottság elnökének elnöklete alatt 16 óra 45 perckor kezdődött. — A karzaton elhelyezett énekkar elénekelte a Himnuszt.) Elnök: A mai napra egybehívott rendkívüli díszközgyűlést megnyitom. Tisztelettel köszöntöm a magyar köztársaság elnökének képviseletében megjelent Nagy Imre országgyűlési elnök urat, a miniszterelnök úr képviseletében megjelent Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes urat, Zamercev tábornok urat, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter urat és összes többi vendégünket, akik megjelenésükkel mai ülésünk fényét emelik. (A közgyűlés tagjai minden egyes név elhangzása után nagy tapsban törnek ki.) Szívélyesen köszöntöm a törvényhatósági bizottság megjelent tagjait. Javasolom, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére méltóztassék kiküldeni Dárdai Gábor és Földes Mihály bizottsági tag urakat. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, ezt határozatként kimondom. Távolmaradásukat kimentették: Barkóczy Sándor, Básta Rezső, Béki Ernő, dr Dajkovich István, Gárdos Mária, Gáspár Ervin, Gátai Ágoston, Hegedűs András, Kádár János, dr Kerék Mihály, Kiss Kálmán, Kiss Károly, Korbacsics Pál, Kossa István, Kosztandi István, Losonczy Géza, Lukács György, Nezvál Ferenc, Olt Károly, dr Pollner György, Rubletzky Géza, Sebestyén János, dr Szebenyi Endre, Székely Lajos, Tóth Lajosné, dr Trócsányi Zoltán, Vas Zoltán bizottsági tagok, továbbá dr Ambrózy Kálmán tanácsnok és dr Bakács Tibor tiszti főorvos. Tisztelt Közgyűlés! A főváros lakossága és törvényhatósága nevében hódolattal, megindultsággal és tisztelettel adózunk 1848 március 15-e pesti ifjainak, a legendás és felejthetetlen márciusi ifjúságnak, a magyar szabadságharc élharcosainak. Abban a csodálatos esztendőben, amelynek vihara megrázta az öreg Európa régi és korhadt intézményeit, talán egyetlen nép sem volt, amelynek annyi követelni valója lett volna a történelemtől, mint a miénknek, s így nem is csodálatos, hogy egyetlen nép sem akadt Európában, amely oly szenvedélyesen és elszántan, utolsó lehelletéig harcolt volna reménytelen és kétségbeesett helyzetében is szabadságáért, függetlenségéért, egy új és emberi Magyarországért, mint a mi népünk. Talán egyetlen ünnepe sincs ezeréves történelmünknek, amelynek emléke oly mélyen és kitéphetetlenül idegződött volna be a nemzet lelkébe, mint 1848 március 15-e és nem volt olyan mesterkedés, hamisítás, ferdítés, amely a csodálatos nap tiszta fényben ragyogó emlékét elhomályosíthatta volna. Nekünk, akik itt a főváros lakosságát képviseljük a nagy nemzeti ünnepen belül, külön helyi ünnepünk is ez a nap, mert március 15-ének forradalmi lendülete tette városunkat valóban az ország fővárosává. Pest, az épülő és fejlődő fiatal Pest, amelyen akkor már épült a csodaszámba menő Lánchíd, március 15-én a nemzet élére állott s a népmilliók legtitkosabb, ki nem mondott vágyának lett kifejezője. A Pilvax-kávéház sötét és füstös helyiségében napok, hetek és hónapok óta forró és izzó volt a hangulat. Még élt a lelkekben az őszi választás emléke, még eleven volt a lelkesedés, amely a magyar aulikusok megdöbbenésére Kossuth Lajost küldte ki követként a pozsonyi diétára. S ott a Pilvax-kávéházban a nemzet fiataljai, s e fiataloknak is legjobbjai tüzelték, buzdították, lelkesítették és bátorították egymást merészebb és egyre merészebb eszmék megvalósítására. Itt hangzottak el legelőször az üldözött és rettegett szavak sajtószabadságról, jobbágyfelszabadításról, demokráciáról, törvény előtti egyenlőségről, független felelős magyar kormányról — mindarról, aminek eszméjét a reformkorszak legnagyobb szellemei élesztgették ebben az országban. A márciusi ifjak között valóban a nemzet legjobbjai foglaltak helyet s nem véletlen, hogy irodalmunk és szellemi életünk legnagyobb alakja, Petőfi Sándor állt ennek a körnek központjában. Petőfi mellett a nagy és felejthetetlen nevek sorozata: Vasvári Pál, Irányi Dániel, Klauzál Gábor, Jókai Mór is ki tudná még felsorolni mind valamennyit! Március 15-e maradéktalanul és teljes egészében Petőfi szellemének, Petőfi lángelméjének és olthatatlan, minden ellenállást legyőző szabadságszeretetének legtökéletesebb kifejezője. Miben állt titokzatos és csodálatos jelentősége ennek a napnak? Hiszen a pozsonyi országgyűlésen a bécsi forradalom hírére és az udvar kapitulációjának nyomán a tekintetes Karok és Rendek is meghajtották fejüket a Kossuth ajkán át ellenállhatatlan erővel jelentkező népakarat előtt. A márciusi pesti utca forradalmának jelentősége ennek ellenére mégis diadalmasan tört előre a nemzet lelkében s minden érzését, minden gondolatát szabadságról és függetlenségről, minden, nemzeti álmát március 15-éhez kapcsolta a következő 100 esztendőben. A titok nyitja és magyarázata kétségtelenül az, hogy a pozsonyi diéta s annak minden határozata hitelét vesztette a nemzet, az oly gyakran megcsalatkozott népmilliók szemében. Nem hittek határozatainak s nem hittek őszinteségének. Ám abban, amit a pesti utca néhány száz diák vezetése alatt, néhány ezer ember felvonulásával kivívott és kiverekedett magának, az maga volt az eleven élet, az elemi erővel feltörő vágy és az ellenállhatatlan akarat