Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-07-03 / 27. szám

nalokn pedig 34-es jelzéssel új autóbuszjáratot rendszeresített. Június 7-én, hétfőn pedig 1-es jelzéssel a Vörömarty­ tér— József Attila­ utca—Hősök­ tere—Városliget útvonalon rend­szeresített újabb járatot. A MÁV ceglédi vonalának felemelésére irányuló munká­latok és a Thököly-úti áthidalás gyors ütemben haladnak előre. A Cegléd felől jövő vonatok június 2-a óta már felemelt pályán közlekednek. A Thököly-út közúti forgalma a sorompó ritkább zárása miatt máris lényegesen javult. Az 1947—48. tanévet 15-én befejezzük. Az utolsó tanítási nap a kormányrendelet értelmében június 10-e. A Tomori­ úton május 29-én ünnepélyes keretek között megnyílt az élelmiszerpiac. Ez a piac az úgynevezett Tripolisz lakosságának élelmiszerellátására hivatott. Az új piac nyolc épületben, négyes beosztású pavillonrendszerben, 32 árusító­fülkében van. A négyes beosztású rendszer lehetővé teszi, hogy minden egyes árut két oldalt árusítsanak. Teljesen kor­szerűen épült és típusánál fogva a jövőbeni piacok mintájául szolgál. Az építés költsége 410.000 forint volt. Az új piac felállításával párhuzamosan a II. ügyosztály a Tomori­ úton útépítő munkákat is végzett azért, hogy a piacot a járművekkel meg lehessen közelíteni. E munkák költsége 140.000 forint volt. Május 25-én Felsőgödön megkezdtük 50 óvodás gyermek üdültetését. Balatonzamárdiba pedig május 26-án vittek üdülésre 150 óvodás gyereket. A bakonyoszlopi üdülőtelepre meghívott négy élmunkásnő közül három már bejelentette üdülésének idejét. Az egyik élmunkásnő kérte, hogy 5 éves gyermekét is magával vihesse. A kérést készséggel teljesítettük. (Helyeslés.) Május 26-a óta 5 intézet névadó ünnepélyét tartottuk meg. A Fóti­ úti gyermekotthont Károlyi Mihályról, a József Fiúotthont Vasvári Pálról, a Szondy-utcai fiúotthont Táncsics Mihályról, a Bánffy-utcai leányotthont Kaffka Margitról, az Alapítványi Fiúotthont Ady Endréről neveztük el. A székesfőváros az idén első ízben szerepel egységes kiállító pavillonnal a Nemzetközi Vásáron. A kiállító pavillon terveit az ügyosztály készítette el. A tervek alapján a munká­latokat vállalatba adtuk és azok ezidőszerint teljes lendülettel folynak úgy, hogy a kiállításra minden készen lesz. Az egész kiállítás építkezésének ellenőrzését és irányítását is az ügyosztály végzi. Az angyalföldi kislakásépítkezésekkel kapcsolatban a 228 lakást tartalmazó 7 épület munkáiban résztvevő munkások­nak munkaversenyt hirdettem. A munkaverseny győztesei részére 50.000 forint jutalmat engedélyeztünk. A középítési ügyosztály a munkaverseny feltételeit az érdekelt testületekkel és a munkások megbízottaival kidolgozta. A versenyben részt­vevők teljesítményeinek kiértékelése tart. A felszabadulás óta Magyarország legnagyobb tervpályá­zata zajlott le a fővárosnál, a Szent László-kórház tervpályázata. A beérkezett 57 pályamű közül a bizottság — elnökletem alatt — a legjobbakat­­ kiválasztotta. Húszezer forintos díjat nyert 7 pályázó, ezenkívül a bizottság több tervet megvételre javasolt. A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter 16.000/ 1948. K. Sz. M. számú rendeletével az ügykörébe tartozó ipar­jogosítványok kiadását, valamint a meglévő üzlethelyiségen felül új üzlethelyiség nyitását újólag szabályozta. Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Ennyiben kívántam jelentésemet kiegészíteni. Most pedig a bizottság szíves elnézését kérem, de el kell távoznom, mert mint az egyházakkal tárgyaló kormánybizottság egyik tagja, 9 órakor a kultuszminisztérium­ban tárgyaláson veszek részt. A felszólalásokra Fodor alpolgár­mester úr fog válaszolni. Elnök : Szólásra jelentkezett Kéry János bizottsági tag úr. (Hozzászólások a polgármester jelentéséhez.) Kéry János: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Mai ülésünkkel szinte egyidő­ben tárgyalja a rögtönítélő bíróság a pócspetri gyilkosok ügyét. Ez a papi uszításra elkövetett galád, fasiszta merénylet szinte felmenthetne bennünket az alól, hogy az elnök úr által is említett iskolakérdésben még egyszer meg­próbáljuk a tényeket reálisan felsorakoztatni. A demokrácia igazságszolgáltatása azonban le fog sújtani a merénylőkre, a mi feladatunk pedig, hogy a félrevezetett emberekkel meg­ismertessük a való helyzetet. Éppen azért pártom, a Nemzeti Parasztpárt nevében e kérdésről a következőket kívánom elmondani : A felekezeti iskolák államosítása történelmi szükség­szerűség és semmiképpen nem irányul a vallásos hit ellen. Hogy mennyire nemcsak időszerű, hanem sürgetően szükséges is az iskolák államosítása, azt éppen a pártom által képviselt paraszt­ság érzi a legjobban. Olyan községekben, ahol a községi iskola mellett volt egy-egy katolikus és protestáns iskola is, a gyer­mekek három különböző egytantermes, egytanerős iskolába jártak. Természetesen egy tanítóval, egy osztályban 8 osztály ifjúságát egyszerre tanítani, jóformán lehetetlen. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az egyházak iskoláikat nem tudták helyreállítani, valamint, hogy az állami tankönyveket sokhelyütt nem használták, hanem csupán jegyzetekből oktat­gattak, akkor kibontakozik előttünk, milyen áldás lesz, ha az iskolák államosításával 762 község körülbelül 200.000 gyermeke jut jobb tanulási lehetőséghez! Ezeket a töredékiskolákat össze lehet vonni és így az új állami általános iskolákban több tanteremben, több tanerővel, jobb taneszközökkel sajátíthatják el majd a tudást a fiatalok. A felsőbb osztályokban így majd a szakrendszerű oktatást is be tudjuk vezetni. De nemcsak a parasztság iskoláira vonatkozik az álla­mosítás szükségszerűsége és hasznossága, hanem az egyéb felekezeti iskolákra is. Az iskolák államosításának gondolata nem mai keletű. 1868-ban Eötvös Józsefnek a községi és állami iskolák megteremtéséről, valamint az iskolakötelezettségről szóló törvényjavaslatával egyidejűleg Kossuth Lajos is meg­nyilatkozott ebben a kérdésben. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert az »Új Ember«-nek mai példánya Eötvös Józsefnek még a szándékát is kétségbe vonja, vagy legalább is azt állítja, hogy Eötvös József kényszrehelyzetben cselekedett. Kossuth Lajos a következőképpen nyilatkozott ebben a kérdésben : »Meg vagyok győződve, hogy az államot a köz­oktatási ügy körüli dire­kt gondoskodás elengedhetetlen köteles­ségétől sem a vallásfelekezetek működése, sem általában semmi társadalmi működés fel nem mentheti, sőt kétségbevonhatatlan axiómának tekintem, hogy a nemzeti közművelődés nemzeti közügyét a partikuláris érdekű vallásfelekezeteknek mono­póliumul átadni nem szabad, sem tőlük e nagy állami érdek kielégítését várni nem lehet. Az államnak magának kell minden vallásfelekezeti színezet mellőzésével közös nemzeti tanodákat állítani, fenntartani s a magyar állami institúciók természetében fekvő közigazgatási mechanizmusnak célszerű alkalmazásával vezérelni, mert csak ilyen tanodák felelhetnek meg azon sok­oldalú politikai, polgári, közgazdászati, haladási és kultúrai igényeknek, melyektől az államtest egészsége függ.« Kossuth Lajos tehát már 1868-ban felismerte e kérdés jelentőségét, de sajnos, akkor az általa felvetett gondolatok nem juthattak a megvalósulás útjára. Népi demokráciánk azonban, mint sok kérdésben, e kérdésben is az 1848-as eszmék­nek, Petőfi és Kossuth örökösének tekinti magát és ahogy a földet a parasztnak, a gyárat a munkásnak adta, úgy az iskolák gondozását és irányítását is a népre, az államra fogja bízni. Hogy e tettével mennyire csak a társadalmi fejlődés követel­ményeinek tesz eleget, arra álljon itt világos szemléltetésül egypár példa . A társadalmi fejlődés során bizonyos feladatokat, melyeket addig az egyház végzett, annál inkább vállalja fokozatosan magára az állam, minél inkább válik valóban a nép államává. Régebben az egyház gazdasági oktatással is foglalkozott, vala­mint egészségügyi és szociális ápolással és a hiteles helyek is egyháziak voltak. Ha valaki ma súlyos beteg, egyáltalán nem tiltakozik az ellen, hogy életét jól felszerelt közkórházban mentsék meg s nem felekezeti gyógyintézetben. Ugyancsak senki sem háborodik fel azon, ha születési bizonyítványait nem a paptól, hanem az állami anyakönyvvezetőtől kell átvennie. Egy-két év nyilva ugyanígy el fogják felejteni azt az áldatlan harcot, amelyet a klerikális reakció szított az iskolakérdésben és senki sem fog panaszkodni azért, mert gyermekét jól fel­szerelt állami iskolában fogják oktatni, ingyen tankönyvekből és maga az oktatás is ingyenes lesz. Külföldön egyébként a kérdést már mindenütt meg­oldották. Franco Spanyolországa és Olaszország egyes részeinek kivételével mindenütt állam­i iskolában nevelik az ifjúságot. Mi ezzel szemben nálunk a helyzet? Magyarországon 2700 nép­iskola közül 1700, 4900 általános iskola közül 2900, 370 polgári iskola közül 220 és 180 gimnázium közül 90 az egyház kezében van. Ugyanígy 70 tanítóképző, óvónőképző és líceum közül 50 van az egyház kezén. Mindezekben az iskolákban a tanerőket nem az egyház, hanem az állam fizeti, hiszen az iskolafenntartó egyházközségek nem tesznek eleget kötelezettségüknek. Az állam pedig amellett, hogy ilyen formában, de egyébként anyagiakban más módon is támogatja a felekezeti iskolákat, a felszabadulás óta 1100 új tanítói, 240 új polgári iskolai és 30 új középiskolai tanári állást szervezett egyházi iskolákban. Ezek a szám­ok megdöbbentőek. Megdöbbentőek különö­sen akkor, ha elgondoljuk, hogy ilyenformán 1-2 millió alsó-és középiskolás diák közül körülbelül 700.000-et az egyház tanít és a 12.000 leendő tanító, tanítónő, óvónő stb. közül 10.2000-at, tehát csaknem­ 80%-ot az egyház képez ki, bizonyára nem mindig a szeretet és a megértés szellemében, hanem olyan szellemben, amelyből a pócspetri gyilkossághoz hasonló cseles­kedetek születhetnek. Az egyház reakciós körei szeretet helyett gyűlöletet, megértés helyett türelmetlenséget, béke helyett harcot akarnak s e téren csupán azért járhatnak sikerrel, mert eddig a világosság helyett nagyon sokszor a sötétséget terjeszt-

Next