Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-04 / 49. szám

Az ő magatartása akadályozta meg azt is, hogy a katolikus egyház legfontosabb iskoláit saját kezelésében megtarthassa. Mindszenty magatartása hozta nehéz helyzetbe a katolikus szerzetes tanárokat: amíg kifelé a katolikus valláserkölcsi nevelésről beszél, addig a szerzeteseknek megtiltotta, hogy a katolikus gyermekeket tanítsák. Mindszenty magatartása ezenkívül az egyház belső békéjét is veszélyezteti, mert lelkiismereti válságba sodorja azokat a katolikus hívőket, akik látják, hogy a demokrácia jó munkát végez ; akik látják, hogy itt az elesetteket segítik, támogatják és hogy itt valóban a dolgozó osztályok felszabadításáról van szó. Lelkiismereti válságba sodorja őket, mert minderről azt mondja, hogy nem jó, hogy mindez Isten elleni cselekedet. Mindszenty tehát az egyház belső békéjét is veszélyezteti. Ha Mindszenty hisz valamiben, akkor véleményem szerint a háborúban hisz. Háborút akar, mert a háborútól politikai és gazdasági hatalmának visszaállítását várja. Nem a lelkiek­kel törődik tehát, hiszen a lelki hatalom kérdése nem a fegy­verek dolga. A lelkiekkel való törődést éppen az egyház intéz­ményeinek a rendbehozatala, az oktatótevékenység folytatása, a szerzetes tanítók sorsának javítása és a hívek lelki békéjének helyreállítása jelentené. Mindszenty ezzel általában nem törődik. Ezen túlmenő­leg pedig­ egyre nyíltabban akadályozza országunk politikai, társadalmi és gazdasági rendjének megszilárdítását, a dolgozó osztályok életszínvonalának felemelkedését. Mayer Béla: Ügy van! Kéry János: A magyar demokrácia kormánya türelmes volt a katolikus egyház reakciós vezetőivel szemben. Nem azért, mintha befolyásuktól és a nép felett gyakorolt hatalmuk­tól tartott volna, hanem azért, mert a katolikus hívek leg­teljesebb lelki békéjének megőrzésével akarta megoldani ezt a kérdést. A türelemnek azonban ma már nagyon a végén járunk. Az ország egész népe felemeli tiltakozó szavát. Javaso­lom, hogy a közigazgatási bizottság a főváros dolgozó népe nevében határozottan és keményen ítélje el Mindszenty reak­ciós ellenforradalmi és politikai magatartását és kérje fel a kormányt, hogy ennek a működésnek a dolgozó osztályok érdekében mielőbb vessen véget. (Helyeslés és taps.) Ezek után pár szót arról, amiről a polgármester úr beve­zetőjében megemlékezett. Elmondotta, hogy egyes alkalma­zottakat elbocsátottak, rendelkezési állományba helyeztek. Kétségtelen, hogy közigazgatásunkban és azon belül itt a fővárosnál is mutatkoztak még olyan jelek, amelyek arra­­ vallottak, hogy egyeseknek a közigazgatás apparátusán­ belül nem fekszik szívükön a demokrácia sorsa, a közigazgatás zavar­talan vitele, a város dolgozói ügyeinek zavartalan lebonyolí­tása. Éppen ezért nagyon helyesnek tartom, hogy a város vezetősége kellő gondossággal és alapos megfontoltsággal cselekedve, még egyszer körülnézett és ezzel az intézkedésével talán lehetővé tette, hogy a város dolgai, a fővárosi dolgozók ügyei a Városházán ezután rendben, pontosan és lelkiismerete­sen folyjanak. Legalább is szeretném, ha ennek az intézkedés­nek ez lenne az eredménye. Szeretnénk, ha a város valamennyi dolgozó munkása és tisztviselője egyaránt látná, hogy itt nem a mindenáron való elbocsátani akarás a főszempont. A főszempont az, hogy a főváros dolgozóinak ügyeit becsületesen és lelkiismeretesen végezzék. Szeretnénk, ha a város valamennyi dolgozója fel­ismerné ezt és utána nézne, hogy vájjon nincs-e még valami javítani való saját munkaterületén is? Szeretnénk, ha ez az intézkedés is arra késztetné a főváros valamennyi dolgozóját, hogy ezentúl még becsületesebben, még lelkiismeretesebben, még odaadóbban, valóban a főváros dolgozói érdekeinek szem előtt tartásával végezzék munkájukat azért, hogy a továbbiak­ban ilyesfajta intézkedésekre ne legyen szükség. Szeretnénk, ha ez az intézkedés is közigazgatásunk jobbátételét eredmé­nyezné. Nem kívánok a polgármester úr jelentésével részleteiben is foglalkozni, mert azt áttanulmányozva ismét komoly javu­lásról szerezhettem tudomást és a polgármester úr jelentését így csak örömmel tudom fogadni. A polgármester úr azonban jelentésében arról is megemlékezik, hogy a jövőben megválto­zik a közigazgatási bizottság tárgyalási módja. Elvi kérdések­ről,­ komolyabb elvi kérdésekről is szó lesz a bizottság ülésén. Mivel máshol nem tudtam ezt megmondani, itt vetem fel azt a gondolatot, hogy a szakbizottságok pedig emellett havonként rendszeresen ülésezzenek. Azokat a részletes jelen­téseket, amelyeket itt kellett volna letárgyalnunk, vitassák meg az egyes szakbizottságok ezért, hogy a közigazgatási bizottság napirendjéről lekerült kérdések ne tűnjenek el tel­jesen, hanem az arra hivatott szakbizottságok tárgyalják meg őket. A közigazgatási bizottságnak így módja nyílik komoly elvi kérdésekkel foglalkozni, viszont az egyéb ügyek sem rövi­dülnek meg, hanem az illetékes szakbizottságok, havonként rendszeresen ülésezve, megtárgyalhatják az egyre sűrűsbödő problémákat. A népi demokrácia kiterjeszti a szociális és igazgatás ténykedéseket. Ma már nemcsak nyilvántart, nemcsak féken­tart, hanem minden munkájában segíti az ország dolgozó népét, munkája szaporodik­, jó tehát, ha a szakbizottságok a szaporodó munkának megfelelően sokkal gyakrabban ülnek össze, — havonta legalább is egyszer — azért, hogy e problé­mákat mind meg tudják tárgyalni. Végül pedig szót kell ejtenem a Nemzeti Parasztpárt városházi szervezete vezetőségének felfüggesztéséről, mivel ez a kérdés nem tekinthető csupán a párt belső kérdésének. Városházi szervezetünk vezetésében súlyos politikai és szer­vezési hibák mutatkoztak. Szervezetünk sokat foglalkozott a tagok érdekvédelmi ügyeivel, de a tagok politikai nevelését, öntudatosítását elhanyagolta. Természetesen együttjárt ezzel, hogy pártunk városházi szervezete nem tudta betölteni hiva­tását, nem tudta a pártunkhoz tartozó tisztviselőket szervezet­ten mozgósítani a hivatali munka jobbá tételére, a bürokrácia, a korrupció és a protekcionizmus ter­vszerűen határozott kiirtá­sára, a hivatali munkát gátló kísérletek, a szándékos akta­tologatások, a szabotások és a sikkasztások leleplezésére. Párttagjaink jórésze munkahelyén külön-külön termé­szetesen kivette részét ebből a munkából, a nemzeti paraszt­párti fővárosi alkalmazottak tehát jószándékú demokratáknak bizonyultak. Ez a ténykedésük azonban egyéni becsületérzé­sükön és munkakészségükön alapult, a párt városházi szervezete nem fejtett ki nevelő hatást ezen a téren. A volt jobboldali szociáldemokrata városházi vezetők is hibásak voltak persze ebben. Ténykedésükkel azt a látszatot keltették a széles rétegek előtt, hogy a pártok szerepe itt a Városházán : a torzsalkodás, a személyi érdekvédelem és a pozícióhaj­hászás. A torzsalkodásból adódott azután, hogy városházi párt­szervezetünk vezetősége, valamint a Magyar Dolgozók Pártja és a Független Kisgazdapárt között nem alakult ki szilárd politikai alapon nyugvó baráti kapcsolat, hanem az érintkezés csupán egyes személyi kérdések megtárgyalására terjedt ki. Éppen ez az, ami ezt a látszólag belső pártügyet általános érdekű demokratikus üggyé teszi. A fővárosi alkalmazottak jó része tömörül a Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kis­gazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt szervezeteibe. Valamennyi párt városházi vezetőségének és ezen túlmenőleg valamennyi párttagnak a figyelmét fel kell hívni arra, hogy a pártok városházi szervezeteinek működése nem válhat öncélúvá. Ez a működés is csak arra irányulhat, hogy a pártcélokon túlmenőleg az egész demokrácia fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalá­nak emelkedését szolgálja. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az egyes városházi pártok vezetői párttagjaikat szervezetten nevelik jobb demokratákká, jobb munkásokká, jobb tiszt­viselőkké , ha nevelőmunkájuk nemcsak nem gátolja, hanem egyenesen megkívánja és elősegíti a szakmunka még lelki­ismeretesebb elvégzését és ezzel közigazgatásunk megjavítását. A Nemzeti Parasztpárt törvényhatósági csoportja már régen észrevette, hogy városházi szervezetünkben nem végzik eléggé komolyan ezt a munkát. Még inkább növelte a hibák javításának szükségességét, hogy 1947 végén és 1948 elején ismét sokan csatlakoztak hozzánk. Ezek nevelése érdekében 1948 tavaszán maga a tör­vényhatósági csoport rendezett előadássorozatot, egyúttal figyelmeztette a városházi szervezet vezetőit a hiányosságokra. A hibák azonban ennek ellenére sem tűntek el. Pártunk orszá­gos vezetőségének szeptember 14-i határozata alapján nagy­budapesti összvezetőségünk foglalkozott a közigazgatásban dolgozó párttagjaink ügyével. Ennek alapján nagybudapesti központi titkárságunk megindította az alkalmazottak felül­vizsgálatát. Törvényhatósági csoportunk jelentése alapján azután a párt nagybudapesti intézőbizottsága október 12-én felfüggesztette a vezetőség működését. A határozat nyilvánosságra hozatalával kettős a célunk : egyrészt figyelmeztetni akarjuk valamennyi parasztpárti tag­társunkat, hogy az öncélú pártoskodásnak helye nincsen, hogy városházi vezetőségünk munkájának csak akkor van haszna, ha a reá háruló politikai és szervezési munkát hiánytalanul elvégzi,­­ hiszen ezenkívül a munka jobbá tételére is szervezet­ten kell mozgósítani tagtársainkat; másrészt pedig politikai partnereinket is emlékeztetni akarjuk arra, hogy az öncélú pártoskodásnak nincsen helye. Valamennyi párt városházi szervezet munkájának csak akkor van igazi jelentősége, ha politikai nevelő munkájában a hivatali munka javítását is elősegíti és ha a demokratikus fejlődés előbbrevitele és a város­igazgatás jobbátétele céljából kimélyíti a többi párttal való őszinte baráti kapcsolatot. Itt a Városházán is meg kell teremtenünk az új Függet­lenségi Front szilárdabb egységét, hogy városigazgatásunk az egyre inkább kiéleződő osztályharc keretén belül minden eset­ben ingadozás nélkül és a legteljesebb egységben álljon a dol­gozó osztályok oldalán. Bízunk abban, hogy dr Újhegyi Gyula bizottsági tagtársam, dr Votisky Antal főjegyző és dr Szerda­helyi Elek tanácsjegyző vezetésével a Magyar Dolgozók Pártja

Next