Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-04 / 49. szám

és a Független Kisgazdapárt szervezeteinél létszámban termé­szetesen kisebb városházi szervezetünk a jövőben maradék­talanul eleget tud tenni az általunk felvázolt feladatoknak. Ez pedig a többi pártok együttműködésében azt jelenti, hogy városigazgatásunk a jövőben még inkább javul. A polgármester úr jelentését pártom és a magam nevé­ben ebben a reményben tudomásul veszem. Elnök : Szólásra következik Tausz János bizottsági tag úr­ Tausz János: Tisztelt Közigazgatási Bizottság! A polgár­mester úr októberi jelentéséből megállapíthatjuk, hogy székes­fővárosunk közigazgatása az elmúlt periódusban is azoknak az intencióknak megfelelően működött, amelyeket mi a népi demokrácia építésében követünk és az egyes ügyosztályok működése csakúgy, mint községi háztartásunk anyagi ered­ményei, valamint hároméves tervünk vonatkozó részének teljesítményei megelégedéssel tölthetnek el bennünket. A jelen­tés időszakában a szocializmus felé tartó népi demokráciánk gazdaságilag és politikailag tovább erősödött. Gazdasági megerősödésünkről tanúskodik az az írásos jelentés, amely a hároméves terv első évéről a tervhivatal kiadásában éppen az elmúlt napokban megjelent. Megtudjuk belőle, hogy országunk vagyonjogi helyzetében döntő változások történtek. A földtulajdonban végrehajtott és már ismert változ­tatásokon túl a gyáripar 1948 április 24-i állapotában, 72­5 százalék erejéig állami, illetőleg állami kezelés alatt levő tulaj­don, ugyanakkor a gyáriparban 278.076 alkalmazott dolgozott államosított üzemekben. Egyéb közületi üzemeink 9­2 százaléka államosított, ami 34­ 772 munkáslétszámot jelent. Ezeket az adatokat összevetve megállapíthatjuk, hogy gyáriparunk tár­sadal­masított szektora ma már 81,7 százalék és hogy az álla­mosított üzemekben 312.848 munkás dolgozik, szemben az 1947. évi 34­ 5 százalékos eredménnyel. Bányászatunknak 93-3 százaléka, közlekedésünknek nagyüzemi részének 97-8 száza­léka ma már társadalmasított. A tőkések kezéből így kikerült üzemekben a március 15-én megindult munkaversenyekkel fokozott tempóban indult meg a munka és az eredményeken hamarosan meg is mutatko­zott, hogy a dolgozók a munkát ma valóban a becsület dolgá­nak tekintik és munkálkodásukban kifejezésre jutott annak az átérzése, hogy ma már övék a gyár, övék az üzem és övék az ország, amelyért dolgoznak. Így vált lehetségessé az, hogy az első tervévben az előirányzott 1796 millió forint értékű beruházás helyett 2494 millió forint értékű beruházást hajtot­tunk végre, tehát túlteljesítettük a beruházási tervet 38-9 százalék erejéig. Ha pedig az 1947. évi januári változatlan árakon számoljuk a beruházási értéket, az akkor is 10­6 száza­lékkal haladja meg a beruházási előirányzatot.­­A terv szerint a bányászatban, a kohászatban és a gyár­iparban 13­2 milliárd forintot kellett volna elérni, vagyis az 1938. évi termelés 91 százalékát. Ezzel szemben azonban a bányászat, a kohászat és a gyáripar 93-5 százalékban érte el az 1938. évi termelést, sőt ha a tavalyi rossz termés miatt csökkentett kapacitással dolgozni kényszerült mezőgazdasági iparunk teljesítményeit leszámítjuk, akkor teljesítményünk csak 2-6 százalékkal maradt el az 1938. évitől. 50-6 százalékkal haladtuk meg az előző évi termelést, tehát 4-6 százalékkal — a mezőgazdaság nélkül pedig 11-3 százalékkal— teljesítettük túl az első tervév előirányzatát. Hasonlóan kedvező volt a terv alakulása a­ közlekedés, a közúti forgalom, a légiforgalom, a posta­, távíró, az építés és a szociális beruházások szektorában is. Jelentősen megnőtt az iparban foglalkoztatott dolgozók száma és a termelés, eredményeinek megfelelően megjavult a dolgozók keresete is. Az 50 esztendős jubileumát tartó Szak­szervezeti Tanácsnak az október 17—20-a között tartott kongresszusára készült írásos jelentése részletesen beszámol iparunk teljesítményeinek az előrehaladásáról. Ugyanebből a jelentésből kiviláglik az is, hogy amíg 1948 januárjában 2,64 forint volt az átlagos órakereset a gyáriparban, addig augusz­tusban már 30 07 forintra emelkedett. Az OTI bérstatisztikája szerint, amíg 1946 szeptemberében 1014 forint, 1947 júniusá­ban 14­96 forint, addig 1948 júniusában már 19­75 forint volt egy fizikai munkás átlagos napi keresetének mértéke. Ha mindehhez hozzáveszük a polgármester úr jelenté­sében is szereplő megnövekedett árufelhozatalt s a kedvezően alakult árakat, akkor — azt hiszem — egyöntetűen megállapít­hatjuk, hogy a főváros népének megélhetési viszonyai egyre javuló tendenciát mutatnak. Ez a javulás mutatkozott a most lezárt közigazgatási periódusban is. A terv kedvező eredményei­nek kiakakulásában a főváros a maga területén szintén kiveszi a részét. Például a Tervhivatal jelentése feltünteti, hogy az előirányzott 253,3 millió forint helyett a főváros többet, 264­4 millió forintot teljesített a beruházások tekintetében. A jó pénzügyi gazdálkodásról a számszék most kiadott jelentése is tanúskodik. Eszerint a főváros üzemei 1947 augusztus 1-től 1948 szeptember 30-ig terjedő időszakban az előirány­zattal szemben együttesen 4.2%-os bevételi többletet értek el akkor, amikor a kiadásaik csak 1.3 százalékkal emelkedtek. Különösen kedvezően befolyásolta az előirányzat alakulását a Gázművek 15,5 millió, a Vízművek 8,5 millió és a BSzKRt kereken 10 millió forintal kedvezőbb eredmény­ alakulása. Az­­ eredmények ilyen kedvező alakulása folytatódik az öt hónapos tervszakaszban is. A jelentésből örömmel látom, hogy útépítésekkel, a Dagály­ utcai Népstrand árvízvédelmi gátjainak építésével, a csepeli­ Dunaág kotrásával, a hídépítésekhez való hozzájárulással, a lakásépítésekkel, vágóhídjaink rendbehozatalával, kórház­építésekkel, elöljáróságaink tatarozásával és egyéb fontos fel­adatok teljesítésével veszünk részt a hároméves terv "munká­lataiban. Az öthónapos terv keretében augusztus 1-től október 31-ig kifizetett és a novemberi előirányzatot is magában foglaló munkálatok előirányzatai jól alakulnak. A községi háztartás 43­1 milliónyi előirányzatából 34.507.745 forintnyi kifizetett beruházást teljesítettünk. Az üzemi 102 milliónyi előirányzatá­ból kereken 71 millió forintnyi a már kifizetett beruházásunk, így összesen­ a 145 milliónyi előirányzatból már eddig ki van fizetve és novemberre elő van irányozva 105.403.104 forintnyi beruházás. Tervgazdálkodásunk sikeres eredményeinek elérésében természetesen döntő részük van a főváros derék dolgozóinak akik felé a magyar demokrácia már sokszor kifejezte elismerését. Legutóbb augusztus 1-én, majd most a Szakszervezeti Tanács kongreszussán munkaérdemrend juttatásával, élmunkás és kiváló munkás jelvények adományozásával és pénzjutalmak­kal fejeztük ki hálánkat és elismerésünket derék dolgozó társa­inknak. Helyesnek tartom, hogy a polgármester úr is ezen az úton halad és jelentésében, ha nem is túlságosan nagy összeggel szerepel, de mindenesetre találunk összeget a főváros dolgozói­nak a megjutalmazására. Arra kérem a polgármester urat, hogy továbbra is haladjunk ezen az úton és az ipari termelésünk­ben az élen járó dolgozóinknak kitüntetésével és megjutalma­zásával serkentsük a többi dolgozókat is a jövő teljesítmények fokozására. Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Amíg a fővárosban s általában a gyáripari üzemekben az ellenség leverése után álta­lában nyugodt légkörben folyik az építő munka, addig úgy­látszik, hogy az osztályharc súlypontja a falura helyeződött át. Az osztályellenség most taktikát változtatva, a falun s általá­ban a mezőgazdasági termelésen keresztül igyekszik hátba­támadni a demokráciát. A falun megtalálható kapitalista elemek, élén a kuláksággal, — bizonyára nem kis mértékben az egyházi reakció támogatásával — a legutóbb hadat üzentek a jövő évi kenyerünknek. A termés késedelmes betakarításával és az őszi szántás-vetési munkák elszabotálásával veszélyeztették jövő évi termésünket. Csakhogy a demokrácia erői ma már jóval erősebbek az ő erőiknél és ezek a mesterkedések nem sike­rültek. Miután helyi jellegű sikereik voltak, a Magyar Dolgozók Pártjának szervező bizottsága felhívással fordult a pártszerve­zetein keresztül az ország népéhez, elsősorban a szegény paraszt­sághoz és a vele szövetségben álló közép­ parasztsághoz a termés betakarításának szorgalmazása és a szántás­ vetési munkálatok befejezése érdekében. Ennek a felhívásnak az ered­ményei máris megmutatkoznak, így történhetett meg, hogy jóval az egy héttel ezelőtti eredményekhez képest, kereken 600.000 holdal emelkedett a felszántott és 500.000 holddal a bevetett területek száma úgy, hogy az elmúlt hetet figyelembe véve, — amelynek adatai még nem állanak rendelkezésünkre — a rozsterületek bevetése a 104 százalékot, a búzaterületeké pedig a 87 százalékot érte el s így biztosak lehetünk abban, hogy miután az enyhe időjárás a szántás-vetési munkálatokat az elmúlt héten is lehetővé tette, a százalékszerű emelkedés a múlt héten még csak fokozódott, így tehát azt is megállapíthatjuk már, hogy az őszi kenyércsata a dolgozó nép javára dőlt el .(Helyeslés) A kulák-szabotázs, az osztályharc kiéleződésének meg­nyilvánulása. És ha ez a harc időleges győzelmeket is hozott, nem bízhatjuk el magunkat, mert a kulákság elleni harc még korántsem fejeződött be. A főváros dolgozó népe nem érdektelen ebben a kérdésben. A főváros dolgozói szempontjából egyálta­lán nem közönyös az, hogy míg ők erejüket megfeszítve dolgoz­nak a gyárakba­n és az üzemekben, addig miként teljesítik a mezőgazdasági tervet és hogyan lesz biztosítva a jövő évi ellátásuk ? De a főváros dolgozói szempontjából ennek a kérdés­nek a megoldása azért nem mindegy, mert jól tudják, hogy a szocializmust nem lehet csak a városban építeni s éppen ezért nem hagyhatják, hogy az ezen a területen elért eredményeiket más területen bárki is megkísérelje aláásni. Ezért a főváros dolgozói megadnak és a főváros vezetőségének magának is meg kell adnia minden erkölcsi és a szükséges anyagi támogatást is ahhoz a munkához, amely a falusi kapitalista elemeknek a gazdasági háttérbe szorítását jelenti. Ami a polgármester úr jelentését illeti, e tekintetben ki kell emelnem a racionalizálási bizottság eredményes munkáját.

Next