Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)

1950-02-11 / 4. szám

megtehette. Rá kell mutatnom természetesen arra, hogy fényes eredményeinket elsősorban a dicsőséges Szovjetunió állandó és hathatós segítségének köszönhetjük. (Nagy taps.) Köszön­hetjük továbbá annak a határozott és eredményes munkának, amellyel a Magyar Dolgozók Pártja és mindnyájunk bölcs vezetője , Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr vezeti ezt az országot. (Hosszantartó, ütemes, nagy taps.) A költségvetés hosszú számoszlopai, halott számai mögött másfélmillió ember lüktető élete áll. Ennek az életnek az irányí­tása — mint mondottam —jó kezekben van és így az eddig elmondottak után nem tudok mást mondani, mint hogy Nagy-Budapest egyesítő polgármesterének és minden munka­társának nehéz munkájához sok sikert és szerencsét kívánok. (Taps.) Elnök : Több felszólaló nem jelentkezett, ezért a költség­vetés 1. csoportjának részletes vitáját berekesztem. Az el­hangzott felszólalásokra Horváth Zoltán helyettes tanácsnok úr válaszolt Horváth Zoltán h. tanácsnok : Tisztelt Képviseleti Bizottság! Örömmel állapítom meg, hogy valamennyi fel­szólaló bizottsági tag úr helyeselte a költségvetés 1. csoportjának tételeit és szinte egyöntetűen állapították meg, hogy főváro­sunkra ez évben is hatalmas feladatok hárulnak. Ezeket a feladatokat a fővárosnak végre kell hajtania. Ahhoz azonban, hogy ezeket a feladatokat helyesen és a szocializmus építése szempontjából mindig jobban és jobban hajhassuk végre, az szükséges, hogy ebben az évben komoly szervezeti változtatáso­kat végezzünk a főváros közigazgatásának apparátusában. Ez a munka már a múlt év folyamán megindult azzal, hogy különböző ügyosztályokat és főleg kerületeket átszerveztünk, a kerületeknek nagyobb önállóságot adtunk és hogy ezt a módszert továbbvive arra is módot adtunk, hogy az eddigi úgynevezett szamárlétra elkerülésével nemcsak a hivataloknak, hanem az egyes személyeknek, eddig beosztott tisztviselőknek is sokkal nagyobb hatáskörük legyen, mint volt a múltban. Azt az álláspontot, hogy a jó munkához jó szervezet, de megfelelő emberek is kellenek, az elmúlt évben is gyakoroltuk, de főként ebben az évben, 1950-ben mindinkább gyakorolni szeretnénk. A felszólaló bizottsági tag urak megállapították, hogy a főváros közigazgatási apparátusába behívott munkáskáderek, akiket az elmúlt évben hoztunk be, megfelelő munkát végeznek. Drapál bizottsági tag úr azt is megállapította, hogy a munkás­osztály szeretete e munkáskáderek szívébe erősen be van vésve, hogy élettapasztalatuk, józan ítélőképességük van és ezt munkájukban fel is használják és hogy a közigazgatásba friss szellemet hoztak be. Mindez csakugyan teljes mértékben fennáll. Ezek a munkáskáderek az elmúlt időkben csakugyan jól megállták helyüket. Meg kell azonban mondanom azt is, hogy e munkás­kádereknek még hibáik is vannak. Hibáik, amelyek abból erednek, hogy nem foglalkoztunk még eleget szakmai tovább­képzésükkel. Komolyabb képzésükre az idén kerül sor. Hibáik vannak abban is, hogy azt a munkamódszert, amelyet át kellett volna venniök, még nem vették — nem vehették — át teljes mértékben. A város vezetői azon lesznek, hogy ezt az évet felhasználják arra, hogy a munkáskáderek, akik az üzemekből bejöttek, mindjobban elsajátítsák a helyes munkamódszereket. Meg kell emlékeznem a régi tisztviselőkről is, akik nagy zömükben, valóban elismerésre méltó, jó munkát végeznek és ma már nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a régi tisztviselők túlnyomó, döntő többsége látja a perspektívát a maga munkájá­ban, nem fél attól, hogy ha a jövőben majd mindig egyszerűbb és észszerűbb munkát fog kifejteni, akkor állás nélkül marad. Nem félnek ettől, mert ezek a régi tisztviselők rájöttek arra, hogy hazánkban a népi demokráciában munkanélküliség ma már a szellemi munka területén sincsen. A Városházán és az elöljáróságokon valóban nap mint nap tapasztalhatjuk azokat az egészséges kezdeményezéseket, amelyekkel a régi és az új tisztviselők a munka, az egyszerűsítések vonalán igyekeznek minél közelebb hozni a közigazgatást a néphez, igyekeznek kiszolgálni a népet és ezen a területen már ma is igen nagy eredményeket mutathatnak fel, így az egyszerűsítés, a takaré­kosság terén, az ügyek gyors intézésében segítik a munkás­osztály termelő munkáját. Pártunknak és kormányunknak a szocializmus építését szolgáló politikáját. Ezek az eredmények fennállnak. Az idei, 1950. évben döntő feladatunknak tartjuk, hogy azokat a szervezeteinket, amelyek az egyre növekvő feladatok között nem mindig helyesen vannak megoldva, az életnek megfelelően átalakítsuk és hogy azokat a tisztviselőket, alkalmazottakat, akik a legfontosabb helyeket és a középhelyeket elfoglalják, szakmai tovább­képzésben részesítsük. Igen nagy gondot kell fordítanunk arra is, hogy ne csak a párttagok, ne csak a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, hanem valamennyi köztisztviselő, valamennyi alkalmazott úgy végezze a maga szakmunkáját, hogy tanul­mányozza a társadalomtudományt, a marxizmus-leninizmus elméletét, mert ha nem tanulmányozza, bármilyen párt tagja legyen is, munkáját csakugyan jól végezni nem tudja. Fővárosunknak az üzemiekkel együtt körülbelül 70.000 alkalmazottja van. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőgazdálkodás­sal intenzívebben, behatóbban kell foglalkoznunk. Pártunk és a kormány határozatot hozott, amelyben a munkaerőgazdál­kodás szempontjait vázolta. A fővárosnak ezen a területen igen sok tennivalója van. Az 1950. évet fel fogjuk használni arra, hogy­ ezen a területen is rendet teremtsünk, hogy terv­szerű munkával mind a 70.000 embert a maga helyére állítsuk. Ugyancsak a mi feladatunk az is, hogy az itt-ott fellépő hivatalon belüli munkanélküliséget helyesen megszervezett munkánkkal felszámoljuk. Köszönetet mondok a felszólaló bizottsági tag uraknak elhangzott felszólalásaikért és kérem a Tisztelt Képviseleti Bizottságot, hogy a költségvetés I. csoportját fogadja el. (Taps.) Elnök : Felteszem a kérdést, elfogadja-e a közgyűlés az I. csoport költségvetését? (Igen!) Amennyiben igen, akkor ezt határozatként mondom ki. (A II., II., IV., V., VI. és VIII. csoport vitája.) Következik a költségvetés I., III., IV., V., VI. és VIII. csoportjának együttes tárgyalása. A szólásra jelentkezett bizottsági tagok közül Halász Alfréd bizottsági tagot illeti a szó. Halász Alfréd : Tisztelt Képviseleti Bizottság! A főváros 1­950. évi költségvetése sok lényeges szempontból tér el az eddigi költségvetésektől. És itt nem a könyvelés­technikai változásra gondolok elsősorban, bár ez az újítás is igen jelentős, mert régi költségvetésünk bonyolult szerkezetének valósággal áttekinthetetlen labirintusaival szemben a mostani világos képet nyújt a városvezetés sokrétű feladatairól, pénzügyi gazdálkodásáról. Jelentős változás, hogy ez a fővárosi költség­vetés immár a nemzeti költségvetés része, tehát kiemelkedik a szűk lokálpatriotizmus sovén kereteiből és beleilleszkedik az ország, a magyar népi demokrácia közösségi érdekeinek fokozott szolgálatába. Nem lesznek már szegény és gazdag városok, bőséges és nyomorral gazdálkodó közületek, a­szerint, hogy valamely közületnek milyenek a vagyoni viszonyai. Nem lesz ragyogó főváros mellett elhanyagolt, ínséges, mindenféle szempontból lemaradt vidéke a magyar közösségnek, mert érvényesül Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának kollektív szelleme, amely gondoskodni kíván ennek az országnak minden részén — a kis közületekben csakúgy, mint a nagyokban, a falvakban úgy, mint a városokban — a dolgozók jogos szükségleteinek, igényeinek kielégítéséről. Elüt ez a költségvetés az előzőktől azért is, mert valósággá lett Pártunk egyik sarkalatos várospolitikai programpontja : létrejött az 1.600.000 lakosú Nagy-Budapest, amely a fővárosban dolgozó és adózó, de a környéken lakó és lényegesen rosszabbul ellátott lakosság otthonait, a peremvárosokat egyesítette a fővárossal. Közlekedésügyi, egészségügyi, kulturális, útépítési, vízellátási és sok egyéb szempontból komoly javulást jelent ez a változás az eddigi teremvárosokban lakó dolgozók számára. Ismét bebizonyosodott, hogy amit a Párt megígér, amit tervbe vesz, azt meg is valósítja. Megszűnik a letűnt, tőkés társadalmi rendszernek az a kísérő jelensége, hogy a cifra, hivalkodó belvárosi kerületektől két-három kilométernyi távolságban szűk, elhanyagolt, rosszul világított utcákban, egészségtelen bérkaszárnyákban, sok­helyütt emberhez méltatlan odúkban lakik a külváros népe, mert a múlt városvezetőinek nem volt szívügye a perifériák élete, hiszen ott csak prolik laktak. A kerületek sokkal szélesebb hatáskörrel rendelkeznek a jövőben és a helyi szempontok figyelembevételével autonóm módon intézik a hatáskörükbe utalt feladatokat, saját költség­vetésük alapján végzik tevékenységüket. A magyar nép a szocializmust építi, a szocializmus útján menetel, megszünteti a társadalmi, kulturális, gazdasági­ és politikai kiváltságokat az egész vonalon. Ezt tesszük tehát várospolitikai vonalon is. Le akarjuk bontani a válaszfalakat ember és ember között minden téren, közelebb akarjuk hozni egymáshoz fizikailag és érzésben, gondolkozásban a dolgozókat, az ipari munkásságot, a parasztságot, az értelmiséget. Ezt a célkitűzést szolgálja várospolitikánk és ennek keretében üzemi politikánk is. A főváros üzemeinek, községi vállalatainak 1950. évi gazdálkodása ugyancsak ezt a törekvést tükrözi vissza a költségvetésben. Elsődleges feladatuk, a fejlő­dött szellemű gazdasági alapelvekhez alkalmazkodva, minél szorosabban beleilleszkedni a Népgazdasági Tervbe, tovább­menően pedig ennek a tervnek keretei között minél jobban biztosítani Nagy-Budapest közmű- és szolgáltatási vonalain az egyszintű és egységes ellátást, sőt mindent megtenni az ellátás színvonalának emelése érdekében.

Next