Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)

1950-02-11 / 4. szám

kiöntött szennyvíz és az elavult, tisztátalan illemhely ; akik még mindig petróleumlámpa mellett vakoskodnak ; akiknek gáz hiányában egy csésze tea főzéséhez tüzét kell rakniok ; akik szülőotthon hiányában még mindig szűk, rossz lakásokban szülik gyermekeiket; akik bölcsődék és napközi otthonok hiá­nyában másokra, avatatlan kezekre bízzák gyermekeiket, vagy nem tudnak munkát vállalni kicsiny gyermekük miatt és nélkülözik a keresetet ; akik nem jutnak azonnal orvosi, illetve kórházi segélyhez, kórházak hiányában ; akik órákat kénytelenek villamosozni, hogy a belső kerületek közép- és főiskoláiba eljussanak ; akik könyvtár hiányában nem jutnak egy jó könyvhöz ; akik színházba soha sem mennek, mert a fővárosi színházak távol esnek és késő éjszaka nem kívánnak órákat villamosozni, akik azonban szívesen elmennének a• területükön lévő kultúrházba ; akik rozoga, elavult, barakszerű lakásokban laknak, mert a mult rendszer, a dolgozók számára nem épített rendes lakást. És még sorolhatnám tovább azokat a hiányokat, amelyek a peremvárosokban és községekben meg­vannak. Mindezekkel a hiányokkal, bajokkal a régi és elkényez­tetett Budapest nem küzködött. Ez azonban a kérdésnek csak egyik része. A másik leg­alább olyan fontos, hogy a munkáslakta városok helyet kapnak a főváros irányításában. Nem az urak ízlése szerint alakul ezután a főváros képe, hanem a dolgozók érdekei szempontjá­ból és ízlése szerint, amely egyszerűbb ugyan, de jobb. Létrejött Budapest főváros, amelybe már beletartoznak az eddigi peremvárosok harcos, forradalmi lakói, az ipari munkásság harcos tömege. Kovács István elvtárs, a Nagybúdapesti Pártbizottság titkára a törvényjavaslat vitájában mondott beszédében kifejtette : »Nagybudapest területér, él az ország ipari munkás­ságának mintegy 60 százaléka. Budapest volt mindig a magyar munkásmozgalom középpontja. A munkásosztály, a dolgozó nép, Pártunk legszervezettebb bázisa. Ezt a bázist erősítjük mi most meg, a peremvárosok és Budapest egységesítésével. A főváros mindig vezető szerepet töltött be az országban. Ez az egységesítés most megsokszorozza fővárosunk politikai, gazdasági és kulturális erejét és még jobban kihangsúlyozza példaadó vezető szerepét. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar kommunisták pártja ezért kezdeményezte és vezette a felszabadulás óta is a Nagybudapest megalakításáért folyó küzdelmet.« Létrejött a peremvárosokkal és községekkel az egységes Budapest. Ennek természetes következménye az egységes költségvetés is. A feladat most az lenne, hogy összehasonlítást tegyek a peremvárosok és peremközségek 1949-es önálló költségvetése és az 1950-es egységes fővárosi költségvetés között. Ez azonban lehetetlen. Mint ahogyan a polgármesteri előterjesztés is megállapítja : »Tartalmilag a költségvetés olyan változást szenvedett, hogy az előző év költségvetésével alig lehet párhuzamba állítani.« És valóban ezt látjuk kerületi viszonylatban is. A peremvárosok és peremközségek önálló gazdálkodást folytattak 1950 január l-ig. Legtöbbnek a ház­tartás keretében külső üzemei voltak, amelyek most kikerültek a kezükből s a főváros keretében önálló községi vállalatokká alakultak át. Például köztisztaság, csatorna, útépítés,, temető, kertészet, fürdő stb. Ugyancsak kikerültek a költségvetésünkből a különböző miniszteri tárcáknak eddig fizetett személyi és dologi hozzá­járulások. Például az áliamrendőrségi, a tiszti orvosi és orvosi, a számvevőségi tisztviselők illetményeihez, az állami és törvény­hatósági utak fenntartásához, az iskolai és óvodai fenntartások­hoz szóló hozzájárulások, valamint részben a tűzrendészeti terhek, melyek jelenleg költségvetésünkben már nem szere­pelnek. Ezzel szemben új feladatok megoldását kell vállalni és biztosítani a kerületi igazgatásoknak, amelyek eddig az egyes miniszteri tárcák költségvetéseiben szerepeltek és amely kérdé­sekkel eddig az egyes kerületeknek foglalkozniok nem kellett. Ilyen tetelek: az állattenyésztési feladatok megoldása, az apaállatok tartása, szegénygyógyszerellátás, amelyek törvény­hatósági feladatot jelentettek. Az egészséggondozó intézetek, mint az állami tüdő- és nemibeteggondozó intézetek működésé­nek biztosítása. Zöldkeresztes egészségvédelmi körök, tanács­adó intézetek adminisztratív feladatainak ellátása. Végül, de nem utolsó sorban a peremvárosok és községek egyik legnagyobb kérdése : az iskola- és óvodaügy. Új feladatokként 'jelentkeznek még a kultúrális és sport­feladatok, amelyeket eddig tevőlegesen — különösen helyi viszonylatban — senki sem látott el. A költségvetés maga — mint tudjuk — két részből áll : kerületi és központi. A kerületi részét ismerjük. De a központi költségvetés kerületi része még minden részében nem lett szét­bontva. Azok csak későbbi időben kerülnek szétbontásra. Nem ismerjük még a költségvetés -beruházási részét, a kerületek, peremvárosok és peremközségek viszonylatában. A beruházási költségvetés 1949-ben — a peremvárosokat illetően — 32,921.000 forint volt, a peremközségeké pedig 4,173.500 forint. Az 1950-es évben a főváros ötéves tervének első évi beruházási összege, a 238,809.000 forint, hogyan oszlik meg a régi és új kerületek között? — mert statisztikailag, pontos számok szerint ez előttünk még ismeretlen. Minthogy egyedül a kerületek költségvetései ismertek előttünk, helyesnek és célszerűnek tartom, ha csak egyes alcímeket ragadok ki a kerületi költségvetésből és azt kísérlem meg összehasonlítani az 1949. évi városi, vagy községi hasonló célokat szolgáló költségvetési adatokkal. Vegyük például a XVI. kerületet, mely Sashalom, Cinkota, Rákosszentmihály és Mátyásföld egyesítéséből keletkezett. A 4131-es alcímen, útépítés és karbantartásnál 1949-ben a négy községnél együttesen 88.000 forintot irányoztak elő. A kerületi költségvetés 291.000 forintot tartalmaz. A 7171 -es alcímen, az anya- és csecsemővédelem 17.000 forinttal szerepelt. A községek közül egyedül Sashalom rendel­kezett bölcsődével. A zöldkeresztes szolgálatot a népjóléti minisztérium biztosította. 1950-ben a 17.000 forinttal szemben 117.000 forint van biztosítva. Az óvodák és napközi otthonok — bár a községi költség­vetésből kitűnően az óvodák javarésze az állam által fenntartott óvoda volt —- e címen hozzájárulásképen 96.600 forinttal szerepelnek az 1949. évi előirányzatban. 1950-ben 640.000 forint van erre a célra biztosítva. Hasonló helyzetet látunk a XVII. kerületnél is, amely a rákosi községekből, mégpedig: Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoshegy és Rákoskeresztúrból alakult. 1949-ben útépítés és karbantartás címén 39.800 forint szerepelt, 1950-ben — tehát a kerületi költségvetésben — 321.100 forint szerepel. 1949-ben az anya- és csecsemővédelem címén 10.000 forint szerepelt, 1950-ben a költségvetésben erre a célra 25.000 forint van felvéve. 1949-ben az óvodák és óvodai napközi otthonok céljára 76.400 forint volt felvéve, 1950-ben ugyanezen a címen 415.000 forint szerepel. Itt is főleg' államilag fenntartott óvodák voltak. Rákospalota volt megyei városnál, amelyhez hozzá­csatolták Pestújhely községet, — jelenleg a XV. kerület — a helyzet a következő képet mutatja : 1949-ben útépítés és karbantartás címén 143.100 forint szerepelt, 1950-ben ugyan­ezen a címen 358.200. forint van előirányozva. 1949-ben az anya- és csecsemővédelem címén 70.200 forint szerepelt, 1950-ben ugyanezen a címen 131.600 forint szerepel. 1949-ben az óvodák és napközi otthonok címén 57.500 forint szerepelt, míg 1950-ben ugyanezen a címen 304.100 forint van előirá­nyozva, beleértve az óvodai étkeztetést is. Végezetül nézzük meg Újpestet. Újpestnél meg kell említeni, hogy ez a város egészen speciális helyzetben volt. Tele kis- és nagyipari üzemekkel, amelyek a költségvetés kiadási részét bevételi szempontból biztosították, s így az 1945. évi felszabadulásunk óta, de különösen a hároméves terv keretében, módunk volt az elmúlt Hörthy-fasiszta rendszer igen sok bűnös mulasztását pótolni : út-, vízvezeték;, csatorna-, házépítés és szociális intézmények létesítésével. Éppen ezért itt az emelkedés a kerületi és a volt megyei város összehasonlítá­sában nem olyan nagyarányú, mint az előbb felsorolt kerületek viszonylatában. Itt is ugyanazokat a tételeket említem meg, mint az előbbiekben. 1949-ben útépítés és karbantartás címén 675.000 forint szerepelt, 1950-ben ugyanezen a címen 655.500 forint van előirányozva, tehát valamivel kevesebb. Anya- és csecsemővédelemre 1949-ben 201.800 forint volt felvéve, 1950-ben ugyanezen a címen 221.000 forint szerepel. Itt megemlítendő, hogy — hasonlóan a többi helyekhez — ehhez a tételhez is hozzájönnek a zöldkeresztes védőintézet költségei, valamint egy új létesítmény, a leányanyaotthon kiadásai. Óvodákra és "napközi otthonokra 1949-ben 100.100 forint volt felvéve, míg 1950-ben ugyanezen a címen 180.800 forint van előirányozva. Ennél a rovatnál azonban rá keli mutatnom, hogy a kerületi igazgatás alá került két állami óvoda, egy vöröskeresztes óvoda és három újonnan létesített városi óvoda. Láthatjuk tehát, tisztelt Képviseleti Bizottság, hogy a peremvárosok és községek fejlődésé a főváros-keretében biztosítva van. Tudnunk kell, — és tudjuk is — hogy a főváros keretében sem lehet máról-holnapra pótolni az elmúlt kapitalista, fasiszta rendszer bűnös mulasztásait, hanem csak hosszú, kitartó, szívós munka árán. Az üzemekben, a munkaversenyek kiszélesí­tésével és fokozásával fogjuk megteremteni gazdasági alapjait a peremvárosok és községek elmaradottsága megszünteté­sének. Legyen szabad egy-két hibára rámutatnom, igen tisztelt Képviseleti Bizottság, a fővároshoz való csatolásunkkal kapcso­latban. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék