Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-01 / 75. szám

75-ik sz. Pénteken április, 1. Első évfolyam 1864. Kiadó-hivatal: Pest, barátok­ tere 7. sz. Előfizetéss­el'­: Félévre......................8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni na­pokat kivéve mindenn­ap, ko­­ronkint képekkel. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztők : Reáliskola-utca 6-dik szám, 1-ső emelet. Hirdetési flij : Hasábos petitsor . . 4 kr. Bélyegdíj minden ig­tatáskor . . . 30 kr . UJ ÉVNEGYEDES ELŐFIZETÉS A „FŐVÁROSI LAPOK-ra. E lap jövőre is a nevesebb írók közreműködése mellett s mindennap fog megjelenni, koronként ké­pekkel. Előfizetési dij, ápril. 1-től junius végéig, vagy is, évnegyedre, helyben úgy mint vidékre, mindenna­pi küldés mellett 4 fs. A „Fővárosi Lapok“ kiadóhivatala. (Barátok tere, 7. sz.) Egy tündér dala. — „A szent-iván­éji álomban.“ — Arany János fordításából. Hegyen át, völgyön át, Tüskön bokron keresztül Berken át, kerten át, Tűzön vizen keresztül, Járok, hol madár se volt, Sebesebben, mint a hold. Tündérkirályné az asszonyom Fűre gyöngyét én karmatozom. Cselédje minden kankalin, Arany köntöst reájok ád, A pettyek rajta , mind rubin, Azokba rejti illatát. A KIK AZ ASZTAL VÉGÉN ÜLNEK. (Rajz.) Balázs Sándortól: Tisztelt .... Boldog házasságunk tizenkilencedik évnapját kí­vánván megünnepelni, tiszteletteljes bátorságot ve­szünk magunknak­­ . . . házunk és családunk azon barátainak és jó embereinek sorába számítani, kiket ezen nekünk annyira szent házi ünnepély díszítésére fölkérni magunkat­­jogosultaknak érezzük. Az érin­tett házi ünnepély fú­lió 8-án fog megtartatni Pióca utca Nro 7 alatti saját házunkban. (Első emelet, fő bejárat.) A díszebéd pont két órakor fog kezdődni. Tisztelt vendégeink nagyobb kényelme végett a t. vendégkoszoru tagjait saját fogatunk fogja hozzánk és haza szállítani. Azért ne tessék bérkocsiról gon­doskodni. Pest 1863 jun­i-kán. Szívós Gergely köz és váltó ügy­véd és neje, született Leiner Lina. Ezen meghívó levelet, (mely mint irályából is kitűnik, magának Szívós, urnák pennájából folyt) a legszebb irásu irodai írnok tizenhárom egyenlő pél­dányban lemásolta és saját lábálag széthordván, sa­ját kezűleg kézbesítette a meghívott koszorú minden egyes virágának. Ezen tizenhárom virágszálon kívül még két egyén volt hivatalos, kiket azonban — mint a család szegény rokonait — igen természetesen nem illetvén meg a föntebbi nagyon is udvarias levél, a szép irásu írnok ur (Szívós saját szájulag adott utasítása foly­tán) csak szóval hivott meg, azon üzenettel a tekinte­tes ur s a nagyságos asszony részéről, hogy tessenek jókor jönni. Ez június 4-ikén történt a délelőtti órákban, ha­nem, a nagyszerű előkészületek már több nappal az­előtt kezdetüket vették. Szívós, ki a részletekbe nem akart bocsátkozni, száz pengő forintot helyezett Leiner Lina - nagysága rendelkezése alá, a bort és pezsgőt illetőleg a maga számára tartván fenn a gondoskodást, a­mi különben­­ nem volt valami nehéz feladat, miután a pince mind­­ ezen cikkekkel bőven fel volt szerelve. Ezen kevésbbé érdekes részleteket főkép azért hoztuk fel, hogy az olvasó első pillanatra átlássa, mily jelentékeny házhoz akarjuk őt vezetni, s első percre oly ünnepélyes hangulatba helyezze át magát, a­mi­nőt a nemesebb és kegyeletesebb szívektől méltán meg­vár mind a szerző, mind pedig méginkább egy oly kitűnő és nevezetes férfiú, mint Szívós Gergely köz és váltó ügyvéd. Mert valóban nevezetes és kitűnő férfiú, kinek rövid futólagos életrajzával már csak azért sem fö­lösleges megismerkedni, mert e rendkívüli férfiú élet­pályája, csodálatos emelkedése társasági állásában, gyors megvagyonodása s mindenek felett azon ritka tenkintély, melylyel polgártársai de különösen a kü­lönböző törvényszéki testületek előtt bir, méltó elmél­kedésre és észlelődésre hívja fel az ilyesmikre haj­landó kedélyeket. Mert tény, vitatáson felüli, maga Szívós által nem titkolt, hanem fennhangon, dicsekedve bevallott tény, hogy ezen kitűnő férfiú midőn jogi gyakorlatra Táblás Gusztáv úr ügyvédi irodájába felvétetett, oly kopottas és szegényes állapotú fiatal úr volt, a­ki még azon havonkint tizenkét forintból álló fizetést is, melylyel ezen állomás jutalmazva volt, kitűnő szeren­csének volt kénytelen tartani. De ha — mint önmaga dicsekszik is vele — csak egy kaputja és egy pipaszára volt is.—(Még ak­kor a magyar ruha nem volt divatban. E megjegy­zéssel tartozunk Szívós úr hazafias hirnevének, mert ő valóban egyike volt e téren az úttörőknek) volt fia­tal lelkesedése, erélye, tüze és bátorsága. Volt akara­ta hires ügyvéddé és gazdag emberré lenni, s mind­ezen tulajdonokkal felfegyverkezte bizalommal és szép jövőjének biztos hitével lépett a kisded, piszkos és sötét irodába, a melyet úgy tekintett, mint első lépcsőt azon magas talapzatra, a­melyen ma gyönyör­ködve szemléljük őt. írnok társai gyanakodva­­és nagyon kevés ba­rátsággal fogadták a szerény, igen egész az alázatig szerény, ernyedetlen szorgalmú, fáradhatatlan, jogi és magán­szolgálatokra egyaránt kész fiatal embert, mert ifjú büszkeségükben és rövid látásokkal a jog­gyakornoki állás megsértésének és megalázásának tartották azon — véleményük szerint — kutyás csú­szás-mászást és meghunyászkodást, melylyel legifjabb pályatársuk nem csak maga Táblás úr, hanem fele­sége, a kiasszony, az urfi, — sőt még a komorna és szakácsné iránt is viseltetett. Nem lehet célunk azon most már úgy is meddő vita , mennyiben volt ezen vád jogosult, s megelég­szünk azon tény fölemlítésével, hogy Szívós urnak ezen magatartása ha talán(természetesen csak föltéte­lesen beszélve) az emberi és jog­gyakornoki méltó­ságnak rovására esett is, a­mi a gyakorlati hasznot és eredményt illeti: célszerű és jólválasztott volt. Mert ime ezen bánásmód nemcsak az önméltóságnak teljes önérzetében lévő Táblást, hanem a tapintatos viseletben különösen gyönyörködő Táblásnét, a kis­asszonyt az urfit s öt (és ezeket legtöbb gyakorlati haszonnal) a komornát és szakácsnőt is meghódító részére. Ennek köszönhető a fiatal Szívós, hogy rö­vid időn, alig pár hó alatt főnökének határozottan ki­tüntetett kedvencévé lön, hogy kilátást, sőt határozott, ígéretet nyert arra nézve, hogy (feltéve természete­sen kellő önkiképzését) ha továbbra is jól és szorgal­masan viseli magát, idővel még első írnokká sőt iroda­főnökké is válhat. A nagyságos asszony, a kisasszony ki iránt tanúsított valaha annyi figyelmet, kit boldo­­gított annyi jóságos mosolylyal az egész irodai sze­mélyzetből ? Kinek ajándékozott valaha szivarokat, sőt olykor szivarra valót is Béla urfi ? A rátartó ko­morna kegyének csak tized részével is (mint a­meny­nyivel a legifjabb írnokot elárasztotta) boldogított-e valaha irodai tagot ? S a szakácsné mindig haragos arcáról mosolyt, s durva kezeiből pecsenye vagy tészta sőt csak főzelék félretettét,(vagy engedjük meg hogy maradékot) nyert-e valaha az irodának legfiata­­talabb vagy legvénebb, vagy egyetlen közép­korú tagja is. Szóval Szívós, az ügyes (az eredmény, a siker szirtjéről vissza­pattan minden rágalom !) Szívós rö­vid időn az egész Táblás háznak kedvencévé lön. A főnök kitüntetéssel, accident­ális kiküldetésekkel, a nagyságos asszony és kisasszony felmagasztaló mo­solyokkal, az urfi szivarokkal, a szakácsné villás reggelikkel halmozta el. Trézsi pedig (kell-e monda­nunk, hogy a komornát értjük !) nem csak szív­hul­lámait tartotta folyvást édes rezgésben, hanem (így érintkezik olykor költészettel a próza, az éggel a föld) egyszersmind mosott is rá. Mindezen jelentékteleneknek látszó részleteket föl kell­ említenünk, részint bizonyságául azon tény­nek, hogy azon kitűnő és sokoldalú képességek, mi­ket Szívós urban bámul a világ, (természetesen csak még mint csirák) már a még csak Írnok Szívós szivé­ben is megvoltak ; részint pedig mivel érthető ma­gyarázatát és megfejtését adja azon talánynak : mi­ként volt képes Szívós Gergely más­fél éven át ha­vonkénti 12 forint jövedelemből a körülményekhez képest eléggé tisztességesen megélni, sőt — hihetet­len, de úgy van! — még egy kis tőkepénzecskét is megtakargatni! Szia ha Hercules már bölcsőjében képes volt megfojtani a kigyót : mért ne gyűjthetett volna tökepénzt a még csak Írnok Szívós ? Sőt a ha­sonlat csábja még tovább ragad, s még azt is megem­lítjük, hogy Szívós már az iskola falai között mint tökepénz kedvelő diák volt ismeretes, s bár kevésbbé gyakorlati gondolkozással biró tanárai részéről, ebben sokszorosan akadályozva és fenyegetve volt, már ifjúsága bimbós korszakában, nagy gyönyörűségét és szenvedélyét találta a pénz nagy kamatos forgatásá­ban s mint valódi félreismerhetlen ügyvédi hajlamok­kal megáldott fiatal ember a legbonyolódottabb üzleti viszonyoktól sem riadt vissza, s jelesen tőkéinek ka­matait nem csak készpénzben, hanem minden névvel nevezhető nyers és feldolgozott termékekben (ke­nyérben, munkában, hüvelyes veteményekben, félig viselt vagy egészen is elviselt ruhadarabokban, ágyi ruhákban, dohányban, csizmaszárban sat. sat.) is mindig hajlandó volt elfogadni. Mindez egy pro et contra sokat vitatott termé­szettudományi kérdés körébe eső jelenség, s egy ügyes tudós számára kitűnő és hathatós érvekül szol­gálhatna azon állítás erősítésére, hogy a jellemnek bizonyos ős tulajdonait és vonásait, (épen mint a pi­sze vagy római orrot) már születésünkkel magunkkal hozzuk a világra. Mi azonban (bár ez által épen nem akarunk tudóstársasági álmainkról és kilátásainkról lemondani) nem ereszkedünk bele mélyebben e té­nyeknek tudományos vitatásába­n nem zsákmányol­juk ki jobban, mint a­mennyire épen szükségünk van. Szükségünk pedig nem megy tovább, mint be­bizonyítani az olvasó előtt annak lehetőségét sőt va­lószínűségét, hogy hősünk már tizenkét forintos írnok korában is gyűjthetett tőkepénzt. És ezen célunkat (hivalkodás és kevélység nélkül remélhetjük!) el is értük! Más­fél év és három nap múlva Szívós a Táb­lás-iroda első írnoka volt, sőt (egy szerencsés alhasi járvány folytán, mely elődjét egy szebb hazába szál­­lította) alig pár hóval már ezen magában is példátlan és gyors előléptetés után, az iroda főnökévé lön kine­vezve. (Havonkint 30 forint fizetés.) (Folyt. köv.)

Next