Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-08 / 80. szám

Lénárdot, s némileg Völgyinét a „Gyermekte­len házban“ ; Gárdonyit, Eörit és Kölesi Lujzát a „Castor és Pollux“-ban; Birónét, mint Máriát, a „Tövénytelen vér“-ben, s Béldiné szerepében ; Lé­­nárd Pál­t e fiatal hős színészt, „Béldi Pál“-ban. T. tudósítónk ezek folytán óhajtja, hogy a bérlet jól si­kerüljön. A társulat megérdemelné ezt. Külföld. %* Az „Európa“ rólunk. Az általunk már több íz­ben kiemelt német folyóirat: „Európa“ újabban egy néprajzi cikket hoz Magyarországról, melyben sok a helyi és helyes ismeret, de azért néhány szelíd bak­lövés is fordul elő. Igaza van írónak, hogy a tudomá­nyokat magyar nyelven akarjuk tanulni, de merész állítás, hogy az elzavart német tanárokat követő magyar tanférfiak tudatlanabbak elődeiknél. Igaz, hogy Toldi és Hunfalvy német származású csa­ládokból lett magyar írók, de Peters­sohn (P e t­ö fi) szláv eredete oly problematikus, hogy senkinek se jutott még eddig eszébe azt kétségbe vonni. A műszavak erőszakos magyarítására nézve igaza van, de az megint új dolog ránk nézve, hogy mi a külföldi kabinetekkel is magyarul akarunk érintkezni. Egész­ben azonban sok jóakarat nyilvánul e cikkben, s a német közönség előtt, csavargó touristák által sokfé­lekép befeketített magyart, kedvező világításban tün­teti föl. *** Halál egy bohózatban. A „Morning Herald“márc. 29-iki számában írja, hogy egy új bohózatot adtak, melyben az egyik főszerepet Seymour, (egy előkelő­­ nemesi család fia,) játszta, ki ez este lépett először színpadra. A szerep, melyet játszott, a legbohókásabb volt az egész darabban,­­ és a főjelenetek ügyes előadása által számtalan tapsot vívott ki magának. Egyszerre, a 4-ik felvonás közben, nagyon is hosszan tartó szünet állott be. A közönség mint rendesen, za­josan kezdett nyugtalankodni, és a darabot hirtelen megrövidítve , Seymour nélkül folytatták. A követ­kező jelenetben Selby asszonynak kellett megje­lenni, ki is mielőtt szerepéhez kezdett volna, a szín­pad elejére ment, és így szólott: „Szomorú újságot kell jelentenem, Seymour úr hirtelen roszul lett, és félő, hogy baja veszélyessé válhat.“ Mély szomorúság váltotta föl a vigságot a nézőtéren, s még inkább a színpadon. A színházból kijőve, megtudták, hogy Seymour meghalt. és* A krinolin áldozatai. Egy angol statistikus— mint az „Entre­acte" írja, — kimutatá, hogy 1847- től 1861-ig a krinolin 89,000 nőnek okozta halálát, azaz naponkint nyolcnak — csupán Angliában. — Váljon a druidák emberáldozatai, az indus özvegyeké, Ázsia máglyái, vagy régibb századokban a még kis­korú Európa boszorkány perei összesen fel tudnak-e mutatni ekkora mennyiséget ? Pedig e számadás még nem teljes. *** Liszt Rómában m. hó 21-én egy hangverseny­­ben zongorázott, melynek jövedelmét a szent atya a szegények javára ajánlá. Liszt hosszú idő óta ez alka­lommal lépett föl először nyilvánosan. Az egyházi előadásokban bibornokok is részt vettek. *** A dísz album a mostani orosz cár és neje ko­ronázása emlékére, megjelent. Ez a nyomdai fényű­zés netovábbja, s ára 240 tallér. A 19 színes kőnyo­matú képet kitűnő művészek rajzolák. Ezek az ün­nepélyeket ábrázolják. Különösen dicsérik azt, mely Zichy Mihály rajza után készült. *** Színházi botrány. Florencben a „Kameliás hölgyet“ adták. Margit szépen játszott, s a közönség némán hallgató, de midőn kényezve haldokolt, a par­­terren valaki haragosan kiáltá: „Bár csak valóban meghalnál, utálatos!“ Volt meglepetés, szóváltás, megrohanás és dulakodások. A függönyt le kellett bo­csátani. Azonban újra fölhúzták. Margit lépett ki — könyezve. Bocsánatot kért — atyjáért, kitől a haragos fölszólalás eredt, s ki kárhoztatja őt, a­zért a színpadra lépett. 354 Nemzeti Színház. * April 6. Cougili­k­­a, a „Farsangi kalandor­ban újra elbájolta a közönséget. Mi pedig újra el­mondhatjuk, hogy e ballet-töredék nem méltó az ő művészetéhez. Az igazgatóság, ha a táncjátéknak is önálló tért ad, gondoskodhatnék egy pár újabb bal­létről, legalább akkorára, midőn ily kitűnő művész­nő vendégszerepel a színpadon. Emberek emlékezete óta a nemzeti színpadnak nincs más eszményi balletje, mint a „Gizella“ és „Szerelmes ördög.“ Ezeket pedig a megrongyolt jelmezekkel, elkopott díszleteivel annyit látta már a közönség, hogy nem lesz csoda, ha még a fölülmúlhatlan Couqui k. a. sem fog foly­vást nagy közönséget vonzani bennök. Ezúttal is vol­tak üres zártszéksorok és páholyok. Budai népszínház. *** Április 5-én: „Gróf Szapáry“, magyar hősi­­játék. Máltás Emma kisasszony, Szathmári­­n­é asszony tanitványa, s a budai színpad utánszerző­ Nemzeti Színház. Bérlet 4. szám. Pest, pénteken, április 8-án 1864. A CSACSKA NŐK Vígjáték 3 felvonásban. Dumanoir után fordította Feleky Miklós. Rendező : Szigligeti. SZEMÉLYEK: Chatelard Gusztáv . . Feleki. Delphine, neje . . . Lendvainé. Ris asszony .... Prielle K. Pommerol.....................Szigeti. Fauvel Max .... Lendvai. Daranda, gróf.... Egressy. Bonnassieux .... Komáromy. Bonnassieux asszony . Paulainé. Richard, cseléd Pomme­rolnáí.....................Korcsek. | Germain, cseléd Chate -lardnál.....................Hubenai. Kezdete 7 órakor. Holnap, szombaton, ápr. 9-én bérletfolyamban : F­AUST. Opera 5 felvonásban. Zenéjét szerzette Gounod. I ISE€HIV'IS I a virág- és növény­kiállításra, a Bartl-féle villában a Hermina-mezőn. A kiállítás f. é. március 19-én nyittatik meg, s bezáró­lag ápril 10-kéig, naponként délelőtti 9 órától délutáni 6 óráig a tisztelt látogatóknak nyitva állandó g Tisztelettel Bartl János. tó M­OST" Ugyanitt mind a két helyiségben nyári lakások­ot­a is vannak kiadandók. .v, zz--------------------- N­ép-Szí­nh­­áz. A városi hatóság meghagyása folytán holnap ápril 8-án a színház zárva marad. Több ezer darab valódi erfurti 3 éves óriás - spárgagyökér, csiperke­gomba­fészek (Ch­all­pignonbrut) erfurti főzelék- és virágmagvak épen most érkeztek meg , úgyszinte angol perje, burgundi répa, lóhere s másféle gazdasági magvak, legfrisebb minőségben kaphatók Hoffmann K-nál Pesten, „az arany horgonyhoz“ a takarékpénztár-épületben. A spárgagyökerek és gombafészkek művelését tárgyazó utasítás minden vevőnek _____ingyen hozzáadatik. Állam- és iparpapirok elzálogolása. Sokoldalú kívánatosnak és felszóllitásoknak eleget tenni és az értékpapírok tulajdonosainak valóban jutányos és tisztességes feltételek mellett kölcsönöket sze­rezni óhajtván, alólirt, a pesti „hatóságilag engedményezett zálogházi közvetítő Intézetnek tulajdonosa és igazgatója,a­ki egy igen szilárd hitelű bankház által az erre vonatkozó pénzüzletek elintézésével megbízva van, és a­kinek e célra meg­felelő jelentékeny pénzalap rendelkezése alá adatott, magára vállalja a bécsi bör­zéti árfolyammal biró mindennemű sorsjegyek és egyéb állam- és iparpapírok elzálogolásának eszközlését. A t. c. közönségnek tájékozás végett tudtára adatik, hogy az ilyszerű sorsje­gyekre, állam- és iparpapírokra, egyenkint úgy mint nagyobb részletekben az idő­­szerinti napi árfolyam háromnegyed része adatik kölcsönül 6°/0-es kamat és igen mérsékelt írási és bélyegdíj mellett, és hogy az ekként eszközlött kölcsönök a min­dennapi hosszabb vagy rövidebb lejárati határidő lefolyása után meghosszabbítat­­hatnak. A zálogul letett értékpapírokról,illetőleg az elintézett pénzüzletekről, a t. c. kölcsönvevők kellő és teljes törvényes alakban kiállitatott okmányokat kapnak, melyek részökre a legteljesebb biztonságot nyújtják. A fáradozásért stb. szerfelett csekély közvetítési dij számittatik. Alólirt mind szó-, mind írásbeli megbízásokat elfogad : 1) a zálogházi közvetíti intézet központi irodájában Pesten, lövészutca 3. sz. a. kir. zálogházzal szemközt; 2) ezen intézett II. átvételi helyiségében a királyutca és váciút sarkán Gyertyánffy házban. Blaue Bernard, a hatóságilag engedményezett pesti zálogházi __________________________________közvetítő intézet tulajdonosa és igazgatója. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatja Erdicb Gusztáv magy. akad. nyomdász 1864. kött tagja, ezúttal egész szerepben mutatta be ma­gát, s igy a határozott ítéletmondást lehetővé tette. Mindenekelőtt örülünk, hogy a k. a. pályáját ta­­nulással kezdte, a­helyett, hogy a vidéki színpa­dok koszorúiért versenyre szállt volna. Legtöbb ké­pesség elkallódásának eddig mi más volt oka, mint az, hogy színész-képezde hiányában a vidéki társula­tok soraiban kezdő pályáját, ki e téren hatással mű­ködtetni hivatást vélt magában, ahol aztán néhány év alatt nagy iskolán is ment keresztül, a­mennyiben Szigligeti Pannijától vagy Jancsijától Shakespeare Opheliája és Rómeójáig mindent, de mindent eljátszott, még életét, jövőjét és reményeit is; de a hazai színművészet folytonosan megmaradt ugyan egy szín­vonalon, s ha a Nemzeti Színház egyik-másik­ ne­­vezetessége akaratlanul vagy szándékosan leszorult a deszkákról, hiában nézegettünk a vidéki társulatok légiója felé , kész, rögtön alkalmazható egyéniséget alig lelhetünk. A­mi a szóban lévő k. a.-t illeti: azt hiszszük, szerencsésen választott, midőn a színi pályára lépett. A­mit a természet adhat, majd minden megvan benne. Csinos, mozgalmas, hajlékony külső, rokon­szenves, s erőteljes hang, értelmes beszéd, elég bátor­ság, s a lelkesedés még csendesen lobogó, de egyes jele­netekben már­is feltűnő lángja: oly tulajdonok, melyek kellő fejlesztés és gond mellett mind megannyi csirás jövő diadalainak; az operettek és bohózatok földjében azonban aligha gyökeret ver­hetnek. Némi hajlam a modorosság iránt, s a sza­valás szárazsága, úgy látszik, a mestertől eltanult hibák. Molnár Szapáriból jó alakot csinált. Mindig is veszteségnek tekintettük, mi az ő színészi pályafutá­sának idő előtti bevégzését. Mert az, hogy koronként meg megjelenik még a lámpák világánál, csak a fran­cia közmondás igazsága mellett bizonyít: on revient toujour, a son premier amour, s színészi működése folytatásának nem nevezhető. A többiek is tettek, a­mit tehettek. A kiállítás díszes volt, kirívó ellentéte a nézőtér dísztelen üres­ségének. Az „Ördög piluláit“ is megtekintettük tegnap­előtt. Néhány gép­ manőerre csütörtököt mondott, a személyzetben azonban előnyös változás, hogy Mát­rai Mari kisasszonyt, a vidéki színészet egyik legszebb s legkedveltebb tagját, ide szerződtették. V­i­g Réza valamivel tisztábban ejti már a magyar szót, hanem az alföldi ember azért mégis nagyot csavar a baju­szán, ha hallja.

Next