Fővárosi Lapok, 1866. augusztus (3. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-01 / 174. szám

kerékvágásba jut vissza. Jó hir a kereskedés érde­kében. * Majomszínházhoz lesz nem sokára szerencsénk. Brockmann úr hozza ide négylábú bohó művészeit s szeptember és október hónapokban akar előadásokat tartani a szénatéren, hol e célra egy csi­nos bódé-színházat emeltet. V­idék. ** Szli­ácsról a következő sorokat kaptuk: „ Jun.26-án tartottuk meg Szliácson — a Zólyom­ me­­gyében elhelyezendő sebesültek javára — a szokásos A­n­n­a bált. A mulatság minden tekintetben tökélete­sen megfelelt a jó célnak, mert nemcsak hogy a belépti dijakból, melyek tetszés szerinti árúak voltak, 400 frton jóval felül gyűlt be, de maga az estély is igen jól sikerült. Amarról rövid időn részletes kimutatást fog­nak közölni, a mulatságról mi írunk egy pár sort. A bál nem volt ugyan igen népes, de a­ki részt vett benne, annál jobban mulatott. Fesztelenség, jó kedv, jó zene, egy kellemes estély e három fötényezője — nem hiányzottak. Számos hölgy jelent meg a vidék­ről is. A báli hölgyek koszorújából néhányat megem­líthetünk. Itt voltak: a vidám kedélyű Abaffy grófnő, a bájos és szellemdús Baldácsy báróné, Szentiványi Irma, kinek nyájas, őszinte modora s páratlan tánca mindenkit megnyer, Somoskői Jolán, Sulyovszkiné és sok mások, kik mindanyian emelték a mulatság szép voltát és kedélyességét. A szünórát érde­kessé tette a sorsjáték, melynek nyereményeit a für­­dővendégek hölgykoszorúja által ajándékozott tárgyak képezték, s jövedelmét szintén az említett sebesültek javára fordítják. Reggeli négy óráig tartott e jó és jótékony mulatság.“ ** Lakatos Sándor, e régi jó táncmes­ter, ki noha 25 év alatt 8000 fiatalt tanított már meg táncolni, mindamellett most is fáradhatlan buzgalom­mal működik, a jövő őszi tánc­saisonra Pécsre szándékozik menni. Ajánljuk e régi magyar tánctaní­­tót a kis leányok és fiúk szüleinek szíves figyelmébe. ** Pozsony pénteken (júl. 27-én) nagy ret­tegésben volt. Az öt napi fegyvernyugvás ideje ek­kor telt le,­­ még nem tudták a városban, hogy meg van hosszabbítva. Egész délelőtt a poroszok bevonu­lását várták. Az utcákon a „közbiztonsági állandó bizottmány“ kiáltványa volt kifüggesztve, mely a la­kosságot a poroszok közel kilátásban levő bevonulá­sára figyelmezteté, s fölhívta a lakosságot, hogy a be­­vonulókat illően fogadja. Lehet gondolni a zavart, melyet leginkább a sarc félelme okozott. Délelőtt 11 óráig tartott ez aggodalom, s az utcákon rendkívül nagy volt a tolongás és zaj; oly nagy tömegekben gyűltek össze, mintha senkinek sem lett volna dolga. Végre megjött az újabb fegyvernyugvás híte. — Jul. 26-án három porosz kémet fogtak el, s erősen meg­kötözve a népkertben őrizték. ** N.­S­zom­­baton még azon napokban, mi­dőn a poroszok bevonulásától tartottak, a városi ha­tóság gyűlést tartott, s elhatározta, hogy megszállás esetében a város semmit sem fog tenni, a­mivel a poroszok célját elősegítse vagy megakadályozza, mi­nek jeléül a városházra a két nemzeti lobogó mellé egy fehéret is tűznek, és a porosz parancsnoktól a ha­tóság kíméletet kérene. Az adóhivatal és posta indu­lásra készen volt, a sebesülteket pedig elszállították. A dolgok jelen állása azonban alkalmasint megszünte­tett minden ily aggodalmat. ** Brassóba naponkint érkeznek zsidók, kik az oláhországi üldözések elöl menekülnek oda. ** Varasdra 40 olasz tisztet, egy tábori papot és orvost szállítottak, kiket a custozzai Csatá-­­ ban fogtak el. A lelkész kivételével, ki a ferencren­­diek vendége, a többieket magánházaknál szállásol­ták el. Jó, egédséges külsejű ifjak és csinos polgári öltönyt viselnek. Többek mellét katonai érem és rendjel disziti. ** Abonyban Szapáry István­né, szül. gr. Ráday Biri grófnő a Rutkay-féle házat kibérelte, s abban 20 ágyat állíttat föl sebesültek ápolására ; há­rom sebesültet pedig saját házánál lát el. ** A Szegedi ifjúság műkedvelői szint elő­adásra készül, melynek jövedelmét a sebesültek ja­vára fordítják. ** Strossmayer püspök a délszláv aka­démia védnökének, dr. Racski kanonok pedig elnö­­k­ének neveztetett ki. Innsbruckon át e napokban 200 ga­­ribaldista foglyot szállítottak. Egyike a foglyoknak, mint az innsbrucki lap megjegyzi, oly gyöngéd figye­lemmel viseltetett az összecsoportosodott közönség­hez, hogy időről időre földrajzilag kimutatta, meddig terjed az olasz nyelv. *** G­i­s­k­r­a é­l­e­t­v­e­s­z­é­l­y­b­e­n. Köze­lebb a Brünnt megszállott porosz katonák egyike Bilzarek órásnál több órát kért mutatóba, s azok kö­zül egyet zsebre rakott. E­miatt zaj keletkezett, s két polgárőr az erőszakoskodó katonát be akará ki­sérni. Giskra — ki korántsem mondott oly servilis szavakat, mint a „Times“ ráfogta — ép arra ment, s polgármesteri tekintélylyel parancsolt, hogy a ki­hágást elkövetett katonát a poroszok söörtanyájára vigyék. Erre egy kocsmából egy mámoros porosz közvitéz lépett ki , a­ki gyúrós puskáját azonnal cél­ba véve, mondván : ha pajtását szabadon nem eresz­tik, rögtön lelövi a polgármestert. Miután a fenyege­tőző porosz a balvégzetes négy tempóból már kettőt meg is csinált, Giskra jobbnak látta a foglyot szaba­don bocsáttatni. Azonban rögtön ment a parancsnok­hoz, kieszközle mind a két katona elfogatását, Ígére­tet kapván, hogy példásan meg fogják büntetni őket, egyiket az eltett óráért, másikat az okozott halál­ijedtségért. Bécsi hírek. *** A hivatalos és félhivatalos lapok uta­sítást kaptak, hogy a poroszok elleni minden gyűlöle­tes kifakadásoktól tartózkodjanak. ** Gr. Wimpfen Alfonz ezredes, ki Nachodnál sulyosan megsebesült, s porosz fogságba jutott, közelebb Nachodban, karjának amputálása után meghalt. *** A k­l­b­u­r­g­i herceg ausztriai uradalmá­­nak főigazgatóját, Haynau bárót, kinek elfogatását már említettük, hadi törvényszék elé állították. 704 — K­ülföld. A b­aj­o­r hadseregben egy hősi halál tör­tént. A fiatal Lajos herceg éji támadást parancsolt egy poroszoktól elfoglalva tartott erdőre. Strommer kapitány figyelmeztette a herceget, hogy ez célsze­rűtlen és hasztalan vérontás lesz. A herceg újra pa­rancsolta Strommernek, hogy vezessen rohamot, Strommer habozott. „Ha nincs bátorsága—mond ekkor a herceg — t**gye le a parancsnokságot.* A ka­pitány salutát és svadronjához lovagol. „Bajtársak ! — szól itt — mészárszékre kellene vinnem titeket, de ezt én nem tehetem. Azonban meg kell mutatnom a hercegnek, hogy nem félek a haláltól.“ Ezzel pisz­tolyt vont ki a nyeregkápából, és agyonlőtte magát. *** P C­h­­­urnák szépen jövedelmez a porosz­osztrák háború. Ő Berlinben ismert posse-költő, ki alkalmi darabokat és rigmusokat szokott írni és rendesen eltalálja a közönségnek tetsző hangot. Ber­lin „sängerei“ most­­ utána táplálkoznak, s Pohl úr valódi sarcot vetett a berliniekre, kik vacsorások és sörös kancsójok mellett mutatják magukat Pohl al­kalmi művein. Lehet gondolni,hogy mily szellemben vannak ezek írva, ha szerzőjüknek eddigelé 7000 tallért jövedelmeztek. *** A 1­1 S­S a­­ tengeri ütközetnek sok érde­kes és borzasztó részlete van. Az olasz lapok büsz­kén emlegetik, hogy a „Palestro“ olasz hajó kapitá­nya és minden legénysége inkább elpusztult a hajó­val, mintsem osztrák részről a megmentést elfogadja. E hajón a csata folyama alatt tűz támadt, nem tudni, mi módon. Midőn már merülni kezdett, az osztrák hajókról fölszólíták, hogy adják meg magukat ; erre azt felelték : „Éljen Olaszország, éljen a király!é­s a vízbe vesztek. A hajó parancsnoka Capelli volt,egy florenzi születésű, 36 éves férfi. A „Re ditalia“ elsü­­lyedése nagyszerű látvány volt. A golyók több lyu­kat fúrtak oldalába, s megmentésére nem volt mód. E hajó Webb gyárában készült, mely Északamerika első hajógyára és 8 millió frankba került. A hajó le­génységének fele vízbe fúlt, köztük Boggio telj­hatalmú kormány­képviselő is. *** Londont most a Hydeparkb­n július 23-án történt események foglalkoztatják. E nap esté­jén a reformbill mellett meetinget akartak a parkban tartani. A rendőrség azonban már 5 órakor elállta a bejáratokat és senkit sem bocsátott be. E hírre mind nagyobbodó tömeg jelent meg, mely nem sokára még a parkhoz közel eső utcákat is ellepte. Kevéssel 7 óra után megérkezett a főtömeg, mely a meetinget akarta rendezni. Zászlókkal és zeneszó mellett a fő bejárathoz, a márvány kapuhoz mentek. A kapu előtt álló rendőrök azonban megtagadták a bebocsátást. A tömeg tehát több helyen a sorompókerítést törte át, s beözönlött a parkba. A cél így nem volt elérve, mert a nép bejutott a parkba s a meetinget is megtar­tották, bár nem a Hydeparkban, hanem Trafalgar- Squere-n. Az összeütközésnél, mely a nép és rend­őrség közt történt, mind­két részről többen megsebe­sültek, és sok befogatás történt. *’* Spanyolország több városában kö­zelebb igen sok szivart kobozott el a kormány. A szivarokba proklamációk voltak göngyölgetve. Ha az ember lecsípte a szivar végét, azonnal láthatta, hogy a szivarban papiros van. Bade­n B­adenben a fürdő idény fö­lötte népes és eleven. Eddig 13,000 vendég fordult meg, köztük sok magyar. Badenben jól mulatnak, mit sem törődve a gyorsan fejlődő politikai esemé­nyekkel. Az idén nem tartanak francia Bzini előadá­sokat, de annál több bált, hangversenyt és zeneestélyt. Augusztusban nyílik meg az olasz opera, September elején pedig lóversenyek lesznek. A legfelsőbb kö­rökből időnként meglátogatták a fürdőt : a porosz ki­rályné, a mecklenburgi hercegi pár, Miksa badeni őrgróf, Auguszta szász-altenburgi hgné, a szász-mei­­ningi és a Reuss­ig. *** A velencei törvényszéki hatóságok már Victor Emánuel király nevében hoznak íté­leteket. *** Frankfurti polgároknak, kik Man­­teuffel porosz tábornokhoz küldöttségbe mentek, s figyelmeztetek őt, miszerint a mostani rendszabályok tönkre fogják tenni a várost, a tábornok azt válaszol­ta volna: „Meglehet, hogy a kormánynak is ez a szándéka.“ A megszálló poroszokról azt írják, hogy a katonák magaviselete mérsékelt és illedelmes, de an­nál több a kifogás a tisztek ellen, kik különben a le­génységet fölbátoríták a kihágásokra. Legújabb hírek szerint a roppant sarc fizetése föl van függesztve. *** Botrány. A párisi törvényszék palotá­jában jul. 22 én nagy botrány történt. Két ügyvéd, Bilb­ert Norbert, a „Monde judiciaire“ havi folyóirat kiadója és Didier Henrik úgy összeszólalkoztak egy , a nevezett folyóiratban megjelent cikk miatt, hogy a törvényszéki teremben az egyik arcul csapdosta a másikat. *** Persano olasz admirál ellen, ki a Lissa előtti tengeri ütközetet elvesztő, az olasz nép nagyon ingerült és fenyegetőzik. Az ütközet után Persano az anconai kikötőbe vezette hajóit, de maga nem bá­torkodik elhagyni hajóját, hogy a fenyegető nép közé szárazra lépjen. *** Magyar harcosok porosz fogság­ban. Stettinben vannak fogva . Szentkirályi András, Bakonyi Károly főhadnagyok , Kovács János, Ilallada Domokos, Károly Jenő, Barcsay Jenő, Tarnay Zsig­­mond, Janney (?) Miklós hadnagyok ; Stralsundban : Kolarcsik Jakab, Dobsa Jakab kapitányok, Sauer Ede, Takács Sándor, Bajcsy Károly, Festetich Gusz­táv hadnagyok ; Magdeburgban : Jankovich Kálmán kapitány, Dobrzansky Zeno főhadnagy. *** „C­s­a­l­ó d­á s­o­k h­á­b­o r­ú­j­a.“ A pá­risi „Journal de Debats“ érdekes cikket közöl a jelen háborúkról, melyből találó jellemzetessé­­n­é­l fogva mi is átvehetünk néhány pontot. „E há­ború — úgy­mond — a csalódások háborúja és soha sem vágtak a katonai és politikai jósok nevetségesebb arcot. Azt hitték, hogy a poroszokat verik meg az osztrákok ; a düppeli babérok csak operai babérok voltak ; a porosz hadsereg nemzetőrök hadser­ege, míg az osztrák hadseregben régi katonák vannak, kik már 14 évet szolgáltak; hogy Benedek régi ka­tonai dicsősége a mincioi veteránok élén Moltke sze­rénységét meg fogja zavarni; hogy a gyútafegyver lehetetlenség ; hogy a honvéd és népfelkelő család­atyák Bismarck becsvágyát nem fogják támogatni. — A poroszok napóleoni hadjáratot viseltek, az osztrák hadsereg majdnem megsemmisíttetett. Azt hitték, hogy az olaszok az osztrákokat ezer és egy oknál fogva meg fogják verni. Az olaszok, kik maguk is okai lehettek vereségeiknek, kénytelenek voltak a Minc­ón visszavonulni. Azt hitték, hogy az olasz ha­jóhad az osztrákot egyszerre elnyeli. Az olasz hajó­had azonban szerény, mint egy fiatal leányka, kit a „szent szívhez“ címzett növeldében neveltek. Azt hitték, hogy az olasz tüzérség csodákat fog művelni; lövései legtöbbször nem találtak.­­ Bizalmatlan­sággal viseltettek a garibaldista tábornokok iránt, hogy nincs elég tapasztalásuk, s a nápolyiak iránt, hűségüket illetőleg, Bixio és Pianelli fényesen meg­cáfolták e nézetet. Azt hitték, hogy az osztrákok el nem viselhetik a vörös ingek látását, pedig a gari­­baldisták többször támadtattak meg, mintsem támad­tak,­­ maga Garibaldi is megsebesült. Azt hitték, hogy az olaszok csak operationális háborút fognak viselni; most arra vannak utalva, hogy a megerősített helyeket, a várnégyszöget s talán még a velencei erő­döket is ostromolják. Nagy volt a remény, hogy az olaszok Velencét saját területükön, saját fegyvereik­kel fogják meghódítani, meghódították a poroszok Németországban és Ausztria egy semleges hatalom­nak adja át. Egy szóval e háború neve a történelem­ben „a csalódások háborúja“ lehet.“ Szerkesztői üzenetek: Drinek. A magán­levelet Bécsbe elküldtük. Bevárta­­, ön ? Kérjük a spanyol beszély szerzőjét tudatni velünk. Gy­­­í V. nak. Augusztus első napjaiban írni fogunk önnek. „Göthe színigazgatói pályájá“-t köszönjük. Mahol­nap az ily szelidebb olvasmányoknak is megjó az ideje. A. B. nek. Almás. Kapja-e ön lapunkat? A bácsi für­dőkről nem kaphatnánk egy cikket. 51 - 11 héten öt szerelmi zöngeményt kaptunk. Mind az öt eped és viszonszerelmet kér. Attól félünk, egyik se kapja meg, ha ő e „mértéktelen“ „lábatlan“ zöngedel­­meket elolvassa. Váradi Ferenc színigazgatót felszólítja Márton Ferenc Abonyból (Abonyi Lajos néven ismert írónk,) hogy mostani szereplési helyét tudatni szíveskedjék vele. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁL­MÁN.— Kiadja és nyomatja EMICH GUSZTAV magy. akad. nyomdász 1866.

Next