Fővárosi Lapok, 1866. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1866-10-02 / 224. szám

ugyanazon menyiségben és aranyban tartalmaz, nogy s tehát a három, alakjára eltérő anyag lényegileg egyen­­­­lő; sőt, mi még ennél is nevezetesebb , mind a há- I romnak vegyi összetétele azonos a vérfe­s hernye összetételével.­­ Ha a szives olvasónak türelme volt előadásunk o­kát eddig követni, lehetetlen, hogy keblét bámulat­­i tál vegyes gyönyör ne töltse el, föltárulván szemei­­ előtt azon magasztos öss­efüggés, mely a természet­­ sorrendjében uralkodik; lehetetlen, hogy csudás egy-­­ szerűségben ne álljon előtte az állati és emberi test-­­ nek, a vérnek, a szerveknek kiképződése.­­ A növényi anyagok, melyekből az állatok vére­­ lesz, a vérnek fő alkatrészét, a vérfehérnyét már ké­szen tartalmazzák. A növényevő állat lényegileg ugyanazon anyagokat veszi fel testébe, mint a húsevő. Különböző légnemekből, a­m. a szénsavból, a légkönegből, a község elemeiből (légeny, éleny) és a földkéreg bizonyos alkatrészeiből állítják elő a nö­vények az állatok vérét; mert hisz a növényevők húsában és vérében a húsevő állatok tulajdonkép csak azon növényi anyagokat eszik meg, melyekből amazok táplálkoztak ; ezen kén- és legenytartalmú növényi anyagok a növényevő állatok gyomrában ugyanazon alakot és tulajdonságokat öltik föl, mint a húsrostány és a vérfehérnye a húsevők gyomrában. A húseledel nem tartalmaz egyebet, mint a növény­tápszer tápláló részeit töményítettebb állapotban. Az állati szervezet csak külső alakjára nézve állítja elő saját vérét, de képtelen azt oly anyagokból előterem­teni, melyek vére alkatrészeivel nem azonosak. Az állati test magasabb szervezet, melynek fejlődése azon anyagokkal kezdődik, melyeknek előállításával a közönséges tápnövények élete bevégződik. Sok nö­vény élete, a­mint gyümölcsét megtenni, azonnal vé­get ér;­­ az évelő növények is ilyenkor életök egy­­egy szakát zárják be. A szerves összetételek hosszú sorozatában, mely a növény szervetlen tápszereivel kezdődik, föl egész az emberi agy mesterséges össze­tételéig, nincs sehol hézag s megszakadás. A három légenytartalmú növényalkatrész meg­felel a három légenytartalmú állati tápanyagnak ; a búzaliszt sike­rtartalma megfelel a búszostanynak ; a növényfolyadékoknak a melegben megó­vó alkatré­szei tökéletesen azonosak a vérfehérnyével, s az ál­talunk utószor említett alkatrész, mely a hüvelyes vetemények magvaiban található, megfelel a sajtany­­nak. Innen neveik: növényrostany, n­ö­­vényfehérnye és növénysajtany. Minthogy egyedül a növényrostany, növényfe­­hérnye, növénysajtany s az állati sajtany és ros­­tany azon alkatrészek, melyekből a vér fő alkatrésze a vérfehérnye s a test minden határozott alakkal bíró­­ plastikai­­ szervei keletkeznek,azért ezt az öt tápanyagot plastikai tápsze­reknek szokták nevezni. Mind az ötnek legfőbb jellemvonása a tetemes legénytartalom. Minden mozgás, melyet az állati szervezet végre­hajt, mindazon hatások , melyeket agyveleje vagy tagjai által előidéz, a szervezet alakított — plastikai — alkatrészeitől függenek; mindezen al­katrészek a vérfehérnyéből, minden vérfehérnye az állati vagy növényi tápszer plastikai alkatrészeiből származik. Világos tehát, hogy a plastikai tápszerek, melyeket utósó alapjukban a növény teremt elő, for­­­­rásai minden erőnek, minden hatásnak és működés­nek, melyet az állati — és emberi — szervezet ér­tékei s tagjai által előidéz. A test határozott alakkal nem bíró s legenyt nem tartalmazó alkatrészei, minő a zsír és a víz, sem­miféle életszervi sajátsággal nem bírnak, helyeket saját magukban fekvő s működő oknál fogva megvál­toztatni nem képesek. Igaz ugyan, hogy ezen alkatrészektől függ a test­nek számos physikai sajátsága: a zsir részt vesz a sejtek alakításában, a víz jelen van a test minden bis részében, a víztől származik a csontok fehér szí­­ne, a szem szaruhártyájának átlátszósága, az inak selyemfényessége, stb. De mindezen részekben a víz és a zsír csak mechanikailag van fölsziva, mint vala­mi szivacsban, s nyomás vagy oldószerek segítségé­vel eltávolíthatók, a nélkül, hogy az illető szerv alak-­­­­a vagy alkotása legkevésbé is megváltoznék; soha­­­sem bírnak saját szerves alakkal, hanem mindig azon­­ szerv alakját veszik föl, melynek likacsait kitöltik,­­ nem tartoznak a test és a táps terek plastikai, élő al- ' katrészeihez. Halmai. Fővárosi hírek. * Két tárgyról beszélnek most legtöbbet fővárosunkban. Egyik az a hír, hogy az ország­gyűlést mielőbb összehívják, még pedig úgy, hogy már november hóban összeülhessen. Másik a járvány, s ezzel kapcsolatban a múlt heti v­i­­h­a­r a városházban napi sajtónk és annak képvise­lői ellen. Valóban szörnyű dolog, a­mit ez a sajtó csi­nál. Világít, mint a nap, úgy hogy lámpás nélkül is meg lehet látni mellette a szemétdombokat a duna­­parton, a molnártónak rohadékkal való töltését, a vá-­­­sári bódék rondaságát, a piszkos csatornákat s mind­azon mulasztásokat, melyek ifjú fővárosunk kelleme­tességei közé tartoznak az elöljáróság kegyességéből. Szörnyű dolog, hogy ez a sajtó mindent kibeszél, ho­lott egész kényelemmel hallgathatna, s a polgárság érdekeit előbbrevalónak tartja, mint az egyesek ké­nyelmességét. Nem csoda, ha múlt hét végén R­o­t­­t­e­n­b­i­t­t­e­r főpolgármester oly erélylyel, melyet a kolera ellen fordítva, hálásan üdvözöltünk volna, kelt ki a sajtó ellen, s a kormány segélyét kérte a lapok kritikái ellen, továbbá szigorú vizsgálatot és a gazok eltiprását. (Mi is ezt óhajtottuk, a szemét és giz-gaz ellen indítandó irtóháborút ; persze mi az utcait értettük, főpolgármester úr pedig a hírlapíro­­dalmi canaillet ) De mi volt ez a kitörés Havas I­g­n­á­c­s úr keresztyéni szekundálásához ? Neki is szigorú eljárás kell a gazok, a sajtó és képviselői el­len ; a polgárságnak ily elégtételt kíván! Soha ilyet! A polgárság megbüntetni kívánná a sajtót, mivel az a polgárság érdekei mellett küzdött! Bizony e fölfordult világban sok minden történhetik, de ilyesmiről a mi „iskolás bölcsességünk“ nem is álmodozott! Kalap- ! levéve kérdjük meg Havas Á­­­gát, hogy ama „bekül­dött“ megrovások kiktől eredtek, ha nem a város kü­lönböző polgáraitól, kik fölkiáltottak, mi csak helyet adtunk nekik, hogy kiálthassanak, mikor talpuk alatt ég a föld! Ezért aztán bizony még megérhetjük, hogy a városi szemét helyett minket söpörtetne ki a városi tanács. Bizonyára megtenné, ha módjában állana. Azonban e lírai kitörések ellen meg van a mi elég­tételünk. A városi ülésre küldött kormánybiztos, Jankovics Görgy úr, még azon gyűlésben hallható, hogy az egésségügyi bizottmány kidolgo­zott s a helytartótanács által elfogadott munkálata mindez ideig csupán csak terv maradt. Azt is hallha­tó, hogy a közkórházba csakugyan vittek kolera be­tegeket, s csak most, a járvány második hónap­ja vé­gén láttak hozzá, hogy külön orvosokat vegyenek föl. Enyi untig elég a sajtó igazolására. Ennélfogva tisz­telt uraim, jobb lett volna a sajtó kikeléseire nem súly­talan ingerültséggel telelni, hanem tiszta utcákkal, le­vesosztással, külön kórház berendezésével és erélyes munkálkodással. * Hilf­­aj színtár­sulat­a, mely a drámai előadások fölemelését tűzte ki céljául, e napokban indult Győrbe, hol három hónapig fog működni, s aztán Szegedre indul, ha csak addig meg nem nyitják a budai népszínházát, mely örvendetes esetben a tár­sulat e helyen szeretne előadásokat tartani, összeta­­nult, válogatott műsorával. Kívánatos lenne, hogy ez óhajtása teljesüljön. * Ceresa Lajos múlt szombaton a „Faust“ ban vett búcsút a nemz.­színház közönségétől. E bú­­csúelőadásnak semmi kiválóbb színezete nem volt. Szokottnál nagyobb közönség nem jelent meg, s ma­ga a búcsúzó tenorista sem igyekezett énekével és já­tékával érzékenynyé tenni az elválás pillanatait. Azon­ban a karzatról s üres páholyokból láthatlan kezek sok koszorút és bokrétát dobtak számára a színpad­ra. Ez már így szokott lenni : Rottenbiller Lipót úr benyújtó kérvényét a végett, hogy a főpolgármeste­­r­i hivataltól visszaléphessen. Legalább így írja a „Pester Tageblatt“, ez eleven kis német helyi lap, mely többé nem elevenkedhetik , miután vasárnap megszűnt létezni Ellenben a „Magyar V­i­l­á­g“, dacára az ellenkező híreknek, folyvást folytatja pályafutását. * Philharmóniai hangversenyekre ez idén — mint látszik — számíthatunk. Legalább a rende­ző bizottmány megkérdezte Kubinyi Ágos­­ton urat, hogy vaj­­on a múzeum dísztermét meg­­kaphatnák-e e célra? A múzeum igazgatója azonnal a tárnokmesterhez fordult, hogy megkérdje : vájjon kilátásban van e a nemsokára összehívandó ország­gyűlés ? mert ez esetben a díszterem országgyűlési bútorait nem lehetne kihordatni a hangversenyek vé­gett. Mily feleletet kapott , nem írják a lapok, pedig ez volna a legérdekesb. * A népszínházra nézve tehát azt a választ kaptuk, hogy Havas Sándor helytartó tanácsos úr e tárgyban csak mint városi ügy elö­l­adója szerepel, s így a művészeti­ oldalra nem is re­flektálhat. Szerintünk egyik legtöbb baj az, hogy ez­­ összetartozó egy kérdésből kettőt csináltak, így va­­­­lóságos amphibium lett belőle. Keressük a vízben, s­­ azt fogják mondani: a szárazon van; keressük a­­ szárazon, s a vízbe fognak utasítani. Most azonban maradjunk egy kissé a tárgy városügyi oldalánál ! s kérdezzük meg: várjon ha Buda városa szegény, nem azt kívánja e érdeke, hogy ez intézetet megnyis­sák s jövedelmezővé tegyék. Most évek óta alig van haszon belőle, míg az előadásoktól szívesen fizetné­nek bért, ha már Buda városa a magyar színészetet nem támogatni, hanem terhelni szándékozik. Továb­bá, vájjon nem áll e érdekében egy szegény város­nak, hogy lírjon oly intézetet, mely szembetűnő pénzforgalmat csinál, egy nagy családot éltet, növeli a fogyasztók számát, sok munkát ad a kézművesek­nek, a boltokban gyarapítja az eladás élénkségét, s hasznára van az iparosok és vállalkozóknak.Ez közre­naszon ugyan, de igen lényeges haszna tenne Buda városának. Nézetünk szerint az a baj, hogy ép ez ügy városi oldalát oly régóta nem kívánják elvé­gezni, mert hiszen ha ezzel egyszer rendben vannak, a­kkor a színügyi kérdés megoldása legfölebb is azon néhány sornyi engedélyből álland, melylyel egy ügyes igazgatót előadások tartására jogosítanak. Egyébiránt re­flektálnak biz­ott a kérdésnek nemcsak színügyi részére, hanem egyenest Molnár személyiségére nézve is. Mire való lett volna különben nem igen rég az a fennhangú válasz, melyet egy jeles művész kapott „tudtunkkal nincs, nem is volt népszínház, csak a 61-diki idő egy szörnyszülöttje neveztetett így a lánchíd melletti magtárban.“ Mire való továbbá a „Dunanan-féle“ operettek emlegetése, holott Molnár Gy. nem ezeken kezdte, hanem Dobsa „István kirá­­rályán“ s száz aranyos jutalmakat hirdetett és fizetett ki eredeti népszínművekre? Őt csak a megélhetés szüksége vezeté az operettekre. Mire való hát csu­pán az árnyoldalt emelni ki, serével feledni a jót? [ De térjünk vissza a városügyi oldalhoz. Az e na­pokban megnyitandó nagy körcsarnok, a népszínház oldalához építve, bizonyára sokkal több jövedelmet hajtana, s a közeli vállalatok, iparőrök sokkal inkább gy­arapodnának, sőt maga az intézet is esténként 5 (havonként 150) forintot jövedelmezhetne, ha a nép­színházat megnyitnák. Budának városügyi érdeke te­hát épen az ellenkezőjét kívánja annak , mint a­mi eddig történt, vagyis jobban mondva, nem történt. A kérdésnek más oldalra való fordítása tehát nem szolgál alkalmas takarónt. * Vas Gereben a „Magyarországban“ visz­­­­szaemlékezéseket írván Czuczorra, e két kis adomát is elmondja : „Győrött Czuczor a rendbeli növendé­keket tanítá. Ez alkalommal fölemlíté egy tudós kom­mentátornak kételyét, hogy a rómaiak Cicerót vol­­taképen Cziczerónak, Csicserónak vagy Kikerónak mondák-e?“ A tanítványok közül valamelyik a tante­rem ajtaja mellé a falra ezt írta : „Czuczor-e ! Csu­csor-e vagy Kukor?“ Czuczor megboszankodott e dé­­vaj­ságon, azért a kérdések alá ezt irta : „a ki ilyent kérdez, nem kaki, nem is czuczi, hanem csacsi!“ — Egy másik meg igy hangzik : „1845 ben másodszor lett Czuczor pesti lakos. Az akadémia a nagy szótár készítésével bízván meg öt, Győrből Pestre költözött, a hatvi­ni utcai Horváth-háznak harmadik emeletére, hova kilencvennégy lépcsőn mászkált föl üde levegő­ért, és — mint Horváth István is mondá — nehogy valaki feje fölé kapjon. A Horváth-házból az 1849-diki napok vitték ki vason ; később haza szabadulván, az országúton fekvő Berta-házba költözött, szintén a harmadik emeletre. „Soha sem láttam, hogy a pacsir­ta ilyen magasra rakta volna fészkét!“ mondám egy­szer az öregnek, mint népköltőre célozva, és a har­madik emelet magasságát sokalva. „Kinn, a gyepen, magam is földszint maradnék , mert minden paraszt­gyerekben van anyi becsület, hogy az énekes madár­nak fészkét nem háborgatja.“ * Hymen. Halassy Szerencs úr tegnap vezeté oltárhoz a bájos Fogarassy Irén kis­asszonyt Ugocsából. C­z­o­m­p­ó Izidor úr pedig még e hó folytán kel össze N­o­v­á­k Katalin kis­­asszonynyal, egy bécsi gazdag házbirtokos leányával. * A D n­n­a gőzhajózási társaság igazgatója, Cassian úr, Holl pesti főügynök fölterjesztésére egy nőt (kinek két árva gyermeke és szegény szülei vannak,) rendes hivatalos minőségben al­kalmazott. A „Cs. Kör“ üdvözli, hogy nálunk első tette túl magát egy ezredéves előítéleten, s bizo­nyos benne, hogy ez a nő csakúgy el fogja végezni a kettős könyvviteli teendőket, mint bármely férfi. •Vissza kell utasítanunk a „Hungária“ című helyi német lap egy alaptalan vádját, melylyel lapunkat megtámadá. Közelebb a „Színházi Látcső“ életbe léptetési tervére azt jegyeztük meg : „örvende­tes vol­t ugyan, ha egy kis élénk magyar helyi lap háttérbe szorítná a „Zwischenakto­.“ és más hason­lókat , de remélhető-e ez addig, míg a fővárosi lakos­ság alsóbb rétegei is meg nem magyarosodnak?“ Ez ártatlan kérdést egész szörnynyé igyekszik felfújni az érdemes „Hungária.“ „Magyaritási dühöt“ és „vak fanatizmust“ lát benne. Azt akarja elhitetni, hogy mi a polgárságtól azt kívánjuk, mikép tegye le nyelvét Erőszakkal egy magyar Bach képében tünteti föl lapunkat, szemünkre hányva, hogy hisz minden mű­veit magyar ember tud németül, az ország fővárosa túlnyomólag német (az­az németül beszélő) város, s­­ a­mivé lett, azt a német szorgalomnak, erkölcsöknek­­ köszöni. Ha lett volna ok ily dühös kitörésekre, ak-­i­kor érdemes volna cáfolgatni e tüzet és lávát hányó­­ tárcacikk rángatag pontjait; Így azonban csak anyit­­ mondunk rá, hogy a „Hungária“ vagy nem ért ma­­­­gyarúl, s így félreértő fernebbi egyszerű sorainkat,­­ melyekre inkább az alsóbb rendű magyar elem ne­­­­­eztelhetne, miután nem tartottuk elég erősnek egy , kizárólag helyi érdekű magyar lap fentartására, vagy í pedig a szeptember utósó napját fölhasználta recla­med),— a mi rovásunkra tüntetvén föl a helyi német lapok állapotát, melyeket ime, hogy üldöznek: tehát­­ olvassátok és vegyétek minél többen! Inkább az elsőt !. -----L­­ .. _-___­ _____|. ^ iAMmm­Mn A«*/-] ft mOU — 923 ~r

Next