Fővárosi Lapok 1868. január (1-25. szám)

1868-01-22 / 17. szám

egyik philosophia lett volna, nem törődtek sem­mit velünk, a külvilággal, hanem magukba mélyed­­tek, s csak az elszántak maradtak ébren. De minden dolognak van vége , s így volt a Horváth Cirill tartalmas értekezésének is. Utána a titkár olvasott föl az archeológiai bi­zottság jegyzőkönyvéből néhány pontot, melyek kö­zül egy különös figyelmet érdemel. Kilátásba helye­zik ugyanis, hogy a földmunkálatok a vasutaknál nemsokára megkezdődnek. Az archeológiai bizott­ság tehát figyelmezteti a kormányt, hogy tegye tör­­vénynyé, beküldetni mind ama tárgyakat, melyeket ily alkalmakkor fölásnak. E célra kéri a miniszteri beavatkozást. Fölolvas még egy levelet Deller úrtól, ki meg­küldi Konsantinápolyból Critobulosz első könyvét francia fordításban, s sürgeti az akadémiát, hogy mielőbb adja ki, mert értesült, hogy valami Müllner nevű geograph titkon lemásolta Critabulosz e nagy­szerű könyvét, s nagyon tart tőle, hogy előbb jó napvilágra Párisban , mint itt , ha nem sietnek vele. Ezután föláll Henszlmann Imre — egyetlen baloldali régész — s előadja röviden ama nagybecsű ajándékok történetét, melyeket a francia kultuszminiszter, Duruy küldött a magyar régészeti bizottságnak. Végül kéri az akadémiát, hogy viszon­zásul szintén küldjön a francia régészeti bizottság­nak valamit, s fölhívja nagy éljenek közt az elnököt, a m­agyar kultuszminisztert, hogy e megtisztelte­tést ő köszönje meg az akadémia nevében a francia kultuszminiszternek, a­mit K. Eötvös nagy készség­gel el is fogadott. Henszlmann arca egészen földe­rül, s örömében mindenkinek megbocsát­, még a böl­csészet apostolainak is. Ezzel a gyűlés szétoszlott. A jövő hétfőre még nincs bejelentve fölolvasás. Fővárosi hírek. * Régibb festészetük egyike, Kiss Bá­lint, a múzeum képtárőre 65 éves korában elhunyt s tegnap délelőtt temették a nemzeti múzeum épü­letéből. Mindenesetre voltak érdemei a hazai festé­szet terén, melynek buzgó művelője volt, s melyen az ő működési korában nem,foglalkozott még anyi kiváló tehetség, mint most. Áldás hamvaira ! * A nemzeti színházban holnaputá­n fognak föllépni a zongorázó Thern-testvérek, s ez alkalommal a hangverseny előtt Bérezik „Szellem­dús hölgy“-ét adják elő. Toper ezer iska­t­­a a „Lohengrin“ Elzájában 28-án lép föl Huszonki­­lencedikére pedig „Hamlet“ van kitűzve, Arany for­dítása szerint. Két újabb német dráma is ki van tűzve „további“ előkészületre: „A bengáli helytar­tó“ és „Howard Katalin.“ Ez utóbbit, mely igen ha­tásod, s Felekiné asszony is igen dicsérőleg említé lapunk nyári folyamában közölt „külföldi levelei­ben,“ Szigligeti fordítá le versekben. Megem­lítjük még, hogy a nemzeti színház belső szervez-’ - nél folynak az újítási munkálatok A sz­in­ész­­rendezők már a jövő hó elején átveszik tiszt­jüket. Az új drámabírálók pedig tegnap tartottak tanácskozást az ügykezelés megállapítása végett. * M 0 S 0 n j i „S Z é p 11 0 n“ dalművének mo­tívumai fölött Liszt Ferenc egy ábrándot irt, mely nemsokára Rózsavölgyinél fog megjelenni'’. — Jövő nyáron Liszt két hónapot fog Szekszárdon b. Augusz Antalnál tölteni. Egy új misét ir az ottani új templom fölszentelésére, mely ünnepélyt Haynald érsek maga fogja vezetni a jövő szeptemberben. * Erdélyi János — mint halljuk — lekö­szönt a s.-pataki tanári pályáról, s fővárosunkba fog jőni. A pataki anyaiskola sokat veszt ugyan ez által, de az irodalmi körök a központban épen anyit nyernek. * A b­u­d­­il­i dalárda nem rendelkezhetvén oly tágas helyiséggel, melybe minden működő és pártoló tagja beférhetne, táncvigalommal összekö­tött dalestélyt jelenleg nem tart. Hanem e hó 28-di­­kán csupán egyleti tagok számára táncestélyt ren­dez a budai „Fácán“-nál. Február közepén pedig „farsangi dalestélyt“ ad a népszínházban, s egy víg operettet is — „Incognito“ címmel — fölvesz műsorába, melyet a tagok adnak elő zenekai kísé­rettel. Megemlítjük, hogy e derék dalárda elöljáró­sága választás útján ez évre így alakult meg: elnök lett Nagy Ágoston, alelnök Madarassy Pál, karmes­ter Knahl Antal, jegyzők Schmidt Ferenc és Nagy Jenő, levéltárnok Tiller József, pénztárnok Paldt Ferenc, g­azda Titl István, bizalmi férfiak: Do­­lánszky Antal, Fischer István, Hartmann István és Hognigg József: — A dalárda újabban ajándékban is részesült Atzél Péter aradi polgármester által, ki az aradi dalárünnepély emlékéül, saját arcképét (ko­ronázási díszruhájában­) s az aradi dalárda elnökeét megküldő szívélyes sorokban, melyben az egylet érdemeit elismerőleg emeli ki. Atzél Pétert a köz­gyűlés a dalárda tiszteleti tagjai közé választó. * A japániak csúful búcsúztak el Buda­pestről, melynek közönsége pedig folyvást jól láto­gatta mutatványaikat. Vasárnapra két búcsúelőadást rendeztek, de amkor jött a négy óra, s együtt ült a közönség: a japániak nem jelentek meg. Ki kellett jelenteni a színpadról, hogy „megbetegültek“, de a jegyek érvényesek az esti hét órai előadásra. Ez elég kellemetlen volt, kivált azoknak, kik Pestről men­tek át. Három óra hosszat átcsorogni, vagy hazatérni és újra visszamenni — egyformán bajos. Az esti elő­adásnál pedig sokan nem is kaptak helyet, s átni kényszerültek olyanok is, kik délutánba zárt széket váltottak. Ezúttal a japániak igen röviden végzik mutatványaikat, s más­nap elindultak Szentpéter­várra. Utánuk a szitkok özöne. De mit bánják — nem érheti őket utól. Annál több kárát vallhatja Molnár György, miután ez eset miatt a népszínházra sokan megnehezteltek. De váljon tehetett­é róla ? ” Kilián György bizományában most je­lent meg a Zsilinszky Mihály által összeállított köl­teményfüzér, melynek címe: „Kossuth a magyar nép szívében és költészetében . A költeményeket egy másfél évre terjedő életrajz előzi meg. Az antho­­logiát részint népdalok, részint különböző időből származó műköltemények képezik. Érdekes gyűj­temény, s igen csinosan van kiállítva. * Dr. Schneider­nek, Bem egykori orvosá­nak muzulmán gyem­ekeit a herceg­ pr­imás nagy népség jelenlétében keresztelte meg. Fatimából lett Stefánia, Semillából Krisztina, Luciából Mária, Iz­­mailból István, Riklóból László, Carlo Albertoból Simon. Keresztszülők valónak: Maj­uth Györgyné, gr. Wenkheim Krisztina, gr. Cziráky Constanca, gr. Károlyi István, gr. Györy László és b. Révay Simon. * A fővárosi kereskedelmi testületek által a redout-termeiben febr. 4 Mikén tartandó bálra az előkészületek nagy buzgalommal folynak. A jegy­ aláírások eddigi számából ítélve, szép ered­ményt várhatni. Egyébiránt gondoskodnak, hogy e bál ép oly fesztelen, mint fényes legyen Tavaly is az volt. * A­z Eggenberger könyvkereskedé­sé­t Molnár és Hoffmann urak veszik át, de az Eg­­genberger-céget, mely 1768-ban keletkezett, s így ez évben tölti be egy százados életét, kegyeletből meg fogják tartani. * A­z angol hölgyekről azt a hirt tudaták velünk, hogy a praeparandista kisasszonyokkal rosz­­szal bánnak Ez a hir meg is jelent. A beküldő azon­ban tudatja velünk, hogy jobban utána járván a do­lognak, úgy találta, hogy ez a hir valótlan, minél fogva azt visszavontnak kéri tekintetni. Mi pedig arra kérjük a beküldőket, hogy igyekezzenek eleve meggyőződni a hírek alaposságáról. *RÖVId hírek. — A pesti zenebará­tok egylete Mosonyitól, a böjt első vasárnapján, egy nagyobb zeneköltemény­re fog előadatni, mely Ka­zinczy Ferenc „A magyarok Ungnál“ című költe­ményére van írva. — A „Zen Lapok“ egész ter­jedelmében átvette lapunkból Petendi Gézának „Bü­­low Beethoven-estélyeiről“ írt tárcáját, mint „sok alapos ismertet és zenészeti készültséget tanúsító, cikket.“ — Rupp Imre városi törvényszéki jegyző Fölsinger Alojzia kisasszonyt szombaton ve­­zető oltárhoz. — Nagy viccet csinált a „Hírnök,“ mondván, hogy K. Beust nem szász, hanem ezer­mes­ter. —­ Kossuth Ferenc magán levélben köszönte meg Tóvölgyinek hogy regényét neki és testvéré­nek ajánlotta. A B e e t h o v e n-estélyen Kisch­­lehner számára 45 frtnyi felülfizetés történt —Az „Unio-dalárda“ febr. 13-dikán zártkörű táncestélyt rendez a Széchenyi sétány kioszkjában. — A kép­zőművészeti társulat is szándékozik jelmezbált rendezni. — A kereskedelmi ifjak társulatá­nak közgyűlésén Weninger Vince igen ha­­sos be­szédet mondott, s megjegyezzük ezúttal hogy e de­rék egylet évenkint 50 irtot szavazott meg a keresk. kórház részére — A honvédbál febr. 19-dikén lesz s tiszta jövedelmét rögtön ki fogják osztani sze­gény honvédeknek. — L­i­n­d­­­e­y Vilmos angol mérnök a pesti viz­vezetés érdekében megérkezett, s azonnal megkezdé a terület szemügyre vételét a Népszínház. Szerda: „Kié a 40.000 fo­rint, vagy egy halott küldeménye az élőhöz“ vígjá­ték 5 felvonásban. P­é­n­t­e­k­en (jan. 24.) először: „A rablóvezér“ vígjáték 2 felvonásban, franciából szabadon átdolgozta:Bulyovszki Lilla. Y i n é k. A szent-endrei „beszeda.“ (Sz. J.) A fővárostól két órányira fekszik egy ódon kinézésű város, mely­­— többi között — arról is nevezetes, hogy hét görög nem egyesült templommal, jó borral és szép hölgyekkel bir. Ez utóbbiak kiváló tulajdonsága a minden szépért és nemesért lelkesülő szív és a mosolygó derült kedv. A felirat már el­árulta, hogy Szent­ Endréről beszélek. A budapesti szerb ifjúság egy jelentékeny része folyó hó 19 dikén „beszédát“ rendezett, melyre nem­csak a város, de a környék szépei is összejöttek, meghozandók Karnevál herceg vonzó cége alatt a jótékonyság oltárára is áldozatukat. A mulatság esti 7 órakor vette kezdetét, de már fél órával előbb a Princz-ház báltermei a legdísze­sebb közönséggel teltek meg, s csak Sztojkovits Arzénre (a legnépszerűbb szerb püspök) vártak, ki pontban hétkor papi kiséret mellett jelent meg. Lel­kes „éljenekkel és zsi­­ókkal“ fogadták, mit ő ba­rátságos mosolylyal köszönt meg. A „beszeda“ első része „hangverseny“ volt, a második „tánc“, mely tartott reggeli hat óráig. Az ifjúság dalköre — Gánits ügyes vezetése mellett — három dalt énekelt. Gyor­­gyevits Milos és Szredoje jogászok értekezéseket olvastak föl, az előbbi a nemzetiséget fejtegette tár­gyilagosan, a nemzetiség eszméje és elve történeti fejlődését adván elő; az utóbbi „a szerb nő fölada­táról“ szólt. Átalános tetszés követte fölolvasásukat. Babits Szvetozár egy szerb népdalt énekelt, szép tenorhangon és helyes intonatióval. Mitrits István a Schulhoff „Galoppe de bravoure“-ját és Liszt Fe­renc „Rapsodies Hongrois“-ját játszó zongorán. Ügyesen zongorázott, kihívásban részesült. S kiket legelébb kellett volna említnem :Paulovits Eu­phemia kisasszony szerb népdalokat, Mitrits-zsel négy kézre „Zampa“ nyitányát, s közkívánatra a „kólót“ játszotta. Örömest tapsoltunk az ifjú mű­­kedvelőnőnek, ki igen kedves jelenség. Koszorút is kapott. J­oannovits Zsófia k. a. meg Joanno­­vits Jánostól szavalt egy költeményt, melynek má­sodik felét a sok tapsra ismételni is szíveskedett. S ezzel az első rész be volt fejezve. A tánc kezdődött egy „kóló“-val. Szent­endrei, pomázi, iz­­begi, bogdáni magyar, szerb, tót, német egyaránt táncolta, ép úgy, mint a csárdást, melyet háromszor is ismételtettek. A francia négyeseket 35—40 pár fejte. Ritka jókedv és derült hangulat uralkodott, melyet nem egyhamar fogunk feledni. A hölgyek egyszerű, de ízletes, könnyű bálöltözékben jelentek meg. Az egyik táncfüzérben ott látjuk : Dimsitsnét, Despinitsnét, a Milinkovits nővéreket, Pomázról Fáy Irént, Draskóczi Jolánt, Gyura Jankát, Bozda Irént, Aposztolovits Helén, Rimski Mari, Babits Paulina, Cvetkovits Emilia, és Milutinovits Vilma kisasszo­nyokat stb-Felköszöntésekben sem volt hiány. Éltettük a magyar és szerb testvériséget, Obrenovits fejedel­met, mint a szerbek első katonáját, Sztojkovits püs­pököt. — Bugarski György szerb író pedig Szent­ Endre polgárságára mondott egy talpraesett toasz­­tot. Másnap Sztojkovits Arzén vendégelte meg a „beszédút“ rendező bizottmányt. ** A kolozsvári philharmoniai hangver­senyek női dalkarában — mint a „Zene Lapok“ írja — mágnáshölgyek is részt vesznek , mint báró Bornemisszáné s a Bethlen gróf kisasszonyok ** Puszta-Szent-Lászlón Deák Ferenc sógorát Oszterhuber Józsefet megint fegyveres csa­vargók látogatták meg. Pénzt követeltek. A házi úr 15 ktot küldött ki nekik, de ezek nem elégedtek meg. A zajra azonban a falusi nép is talpra állt, a haran­gokat félreverték, s a gazemberek elillantak. ** B.-F­ü­rede­n keserű forrásra találtak, mely ismét nagy előnyére lesz e hires fürdőnek. „Deák­­forrásának nevezték el. ** Kolozsvár tt­b. Radák Istvánné (szül. gr. Rhédey Klára) temetése beláthatlan tömeg kíséreté­ben történt meg. A gyászbeszédet Nagy Péter ref. püspök tat­á. A nemeslelki­ nő tetemes összegeket hagyott a ref. egyháznak és iskolának, szegény öz­vegy lelkésznőknek és környezetének is. ** Kalocsai­ egy igen mivelt ifjú magyar hölgy halt meg: Gajári Antalné szül. Milassin Vilma. Minden ismerőse fájlalni fogja kora elhúnytát. ** A putnoki kaszinó-egyletnek jókedve van, s e hó 26-dikán a „Vám“ vendéglőnél „álar­cos táncingak­ént“ rendez a k­ö­n­y­v­t­á­r­a javára. Bohókásan „korszerű“ táncrendet nyomatott, s van benne „hevesmegyei érzelgő, delegátió légy­es, mo­nopol-csárdás, Kopfstauer-polka, s végre „königrätzi induló.“ A­ki egy negyedét végig táncolja, Bach­­kalucsnit kap jutalmul, a ki felét: Schmerling-frak­­kot, s a ki az egészet, megkapja mind a kettőt, sat. Óhajtjuk, hogy a vidorság komoly eredménye — szép összeg legyen a könyvtár gyarapítására. Bécsi hírek. *** .Miksa császár temetése. A szeren­csétlen fejedelem ravatala e hó 18-dikán az udvari plébánia templomban volt elhelyezve, hova a kö­zönség reggeli 8 órától d. u. 2 óráig nagy tömegben tolongott. A koporsó mellett fekete bársonyvánkoso­kon a mexikói császárkorona, az osztrák főhercegi korona és kalap, továbbá több rendjel volt elhe­lyezve. Császári testőrök és tengerésztisztek álltak díszőrséget a ravatal körül. A rézkoporsó, melybe Miksa császár holttestét a mexikói koporsóval együtt helyezték, sötétbarnára van befestve. Fedelének or­mait aranyozott borostyánlevelek díszítik, az arany­­szegélyzet pedig különféle rajzú ékítmény. Felső ré­szén aranyozott feszület áll, szintén a födélen két

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék