Fővárosi Lapok 1868. február (26-50. szám)
1868-02-14 / 37. szám
hanem megfizettetni is engedi magát, hogy fényestoiletteben járhasson, oly ellenszenves lény, ki részvétet soha nem kelthet. Nem sikerül ez a megcsalatott férjnek s a másik férj csalódott nejének sem, kik ismét plátói vonzalommal viseltetnek egymás irányt. A darab különben polgári körökben játszik, s azok túlfeszített fényűzési vágyát ostorozza. A katasztrófa nagy ügyességgel van megalkotva, a corpus delictis gyanánt elveszített leváltásba és divatos kalap szerepelnek. Augier fényes tehetségének az erkölcsi drámát még a theatre francaiseban is be kell mutatnia. Moliére színpadát két hatásos darabbal hódítá meg. Ezek: „Les effrontés“ (1863) és „Le fils de eiboyer“ (1864). A francia szellem és francia technika e két műben éri el tetőpontját. Egészen a társadalom életéből merítve, kedves és pikáns alakban tárgyalják a kor legégetőbb kérdéseit. „Az arcátlanok“ (ezt a nemzeti színpadról is ismerjük) a börze és journalistika egyesülését mutatja, a pénz hatalmát, mely a szellemet vonja zsoldjába. A darab tulajdonképeni kiváló alakja, az újabb francia színpad legsikerültebb komikus jellemtypusa: Giboyer. Ez a Giboyer geniális lump, komikus ötletekben dús cynikus, ki dicsekszik lelkiismeretlenségével; oly korszak képviselője, melyben az eszmék csak arra szolgálnak, hogy azokat hasznunkra fordíthassuk. Giboyernek egész ruhatárai van eszmékből; felöltözködik, amint épen neki tetszik, s majd ezt, majd azt a ruháját akasztja le fogasáról. Giboyer mesteri alakja oly nyereség volt a színpadra, hogy Augier el nem mulasztható azt egy második darabban is érvényesíteni. E darab címe : „Le fils de Giboyer“ (1864) s még az elsőnél is nagyobb hatást csinált. A cinikus Giboyert nemesebb érzelmeivel vívott harcában vázolni — pikánt és édesgető feladat volt. Augier egy derék ifjú atyjává tette őt. Giboyer szívéből szereti fiát, de szégyenli atyaságát; tudja, hogy oly atya, aminő ő, fiát compromittálja, s életpályája elé vet akadályokat. Megtagadja tehát csupa szeretetből, s oly párthoz szegődik, melylyel épen nem rokonszenvez, a legitimistákhoz. Ez a motívum eléggé erős volna, ha Giboyert már előbb, mint pártembert, s nem mint csupán blazilt journalistát tünteti föl. Ebből aztán néhány érdekfeszítő s megható jelenet ered. A darab a legitimistákat ostorozza, s egyike a legfinomabb politikai színezetű drámáknak. Egyik későbbi művében: „La contagion“ (1866) a társadalom másik osztályát, az üzérkedő arisztokráciát rajzolja. Ez a darab, valamint a „Le maitre Guerin“ (1865) semmi haladást nem jelez, bár a jellemek alkotásában itt-ott sok szellemdússág mutatkozik. Átalában elmondhatjuk, hogy Augier a legfinomabb és szellemdúsabb élő francia vígjátékíró. A klasszikus irány képviselői gyanánt tekintendők meg: Doucet Kamil (szül. 1819) és Laya Leo. Genialitás tekintetében mindkettő jóval alább áll Augiernél. Jellemfestéseikben sehol sem fedezhetjük föl „Giboyer“ írójának erőteljes, merész kezét, s költői dictióikban nélkülöznünk kell azon melegséget, mely Ponsardnak még középszerű műveiből is kisugárzik. Szana Tamás: Fővárosi hírek * Ő Felségéről beszélik, hogy ezúttal aligha fog 36 óránál tovább tartózkodni Budán. * Beniczky Ödön országos képviselőt és köztiszteletben álló nejét (szül. Keglevich Stefánia grófnőt) lesújtó családi csapás érte, a legérzékenyebb mindazok közt, mi jó szíveket érhet a földön. Tizenöt éves lányukat — Margitot — veszték el, hirtelen, váratlanul, meghűléstől eredt baj után. Tegnapra virradó éjjel a lányka panaszkodott rosszabbulléte miatt, s fájdalom! — nem használt semmi segély. Igen kedves, szeretetreméltó, kitűnően nevelt leánynak mondja mindenki, a ki csak ismerő. Éveivel, napjaival nőttek szép tulajdonai, műveltsége, és jó szüleinek szeretete iránta. Már a külső élet küszöbéig jutott, tanúivá, képezve magát, s nem sokára a világba lett volna belépendő, midőn a múlt éjjel ágyához lépett a kérlelhetlen árnyék, hogy felköltse és megfossza ifjú életétől, melyre anyi öröm várakozott. Nem csak szülőire nézve, kik a családi élet példányképei, leverő ez, hanem mindenkire, ki fogékony szívvel bir, s elképzeli, hogy mily fájdalom az a szerető szülőknek, midőn a legszebb fejtés idejében, a fiatalság májuskorában veszítenek el örökre egy gyermeket, kit hosszú időn át gondosan neveltek, kinek szive és elméje gyarapodását gyönyörrel kisérték, ki által nem sokára újra átélték volna az ifjúság ártatlan szép örömeit, sat. S jön egy kínos óra, és mindennek vége van. Ki merné vigasztalni az így lesújtott szülőket. Az egyedüli, mire szívünk készt, az, hogy részt veszünk mély fájdalmukban. * A népszínház holnapután csakugyan előadja Laurie „Bengali helytartóját.“ Nyakrafőre sietett, hogy egy nappal megelőzhesse a nemzeti színházat , de most végre is ugyan egy napra maradt az előadás. Úgy is , így is rosz gondolat volt a nemzeti színházzal versenyre kelni. Csak azt éri el a népszínház, hogy a nemzeti színházban mindenki meggyőződik, hogy a pesti drámai személyzet mily hasonlíthatlan és elérhetlen magasságban áll a budai fölött. Ha a budai magyarok élvezni akarják e drámát, bizonyára át fognak jöni Pestre, Pestről pedig aligha fog átmenni valaki azért, hogy messzebb keresse gyönge kiadásban azt, amit itt a közelben sokkal jobb minőségben találhat meg. Szóval oly botlás ez a művezető részéről, melynek — hogy folytatása ne következzék — őszintén kívánjuk. — Sokkal érdekesebb lesz az, hogy a népszínházban nem sokára Kossuth Lajos egy régi fordítását fogják előadni. 1827-ben fordíták ezt le, s a kézirat a nemzeti színház könyvtárában van, a címlapon a fordító saját kézírásával. A mű címe „Finnlandi János,“ 5 felv. irta V. J. Mindenesetre érdekes lesz megismerni, hogy a magyar szónoklati nyelv nagy mestere 41 év előtt mint kezelte nyelvünket. * A pesti vízvezeték ügye most már gyors lépéssel halad előre. A képviselő testület a város és Lindley angol mérnök közt kötött szerződést egészen elfogadta, mely után a főpolgármester Lindleyt a terembe bevezette és a közgyűlésnek bemutatta. Lindley, éljenzésektől fogadtatva, a főpolgármester jobbján foglalt helyet és mindvégig tanúja volt a közgyűlés menetének. Lindley magas, jól megtermett férfiú, őszbe vegyült hajjal és kiborotvált szakállal; arca finom metszésű és szellemet árul el; egész lénye imposánt * Figyel 111 eztetjük a fővárosi közönséget a derék budai dalárda ma esti farsangi dalestélyére a népszínházban. A műsorban legfőbb helyet foglal el az „Incognito vagy a kénytelen fejedelem“, operette Kippertől. Genée „Olasz saláta“ című dalműi záradékát is előadják, sat. * A N e 1 pe r g-féle pozsonyi eset képezi folyvást a legfőbb beszédtárgyat. Tegnap két hír érkezett ez ügyben. Egyik az, hogy Udvarnoky Béla — a pozsonyi honvédegylet alelnöke — pisztolypárbajra hívta ki az altábornagyot, ki azt el is fogadta. (Nem tudjuk, hogy váljon az ily nyilvánosságra hozott híresztelés nem lesz-e akadály az elégtétel szerzésben , noha ma már divat kisebb rendű párbajügyeket is nyomtatásban tárgyalni.) Másik hir az, hogy gr. Neiperget Brünnbe vagy Klagenfurtba helyezik át, s pozsonyi utódjául Marolcsics altábornagyot emlegetik. Kaptunk hírt az országos hírűvé lett pozsonyi bál megtartásáról is. Nagyon kitűnően sikerült az, s a város és megye színe jelent meg benne, s a női kör igen díszes volt. Jövedelme is jelentékeny lehetett. Katonatisztek — a tilalom folytán — nem vehettek részt benne. * Az esküdtszék előtt közelebb Korn volt színész állt, mint a „Kobold“ szerkesztője. Morländer úr, a „Zwischenakt“ szerkesztője, vádolta becsületsértéssel. Nevezetesen a Koboldban egy közlés jelent meg, melyben Morländer úr ily címeket kap: zsebmetsző, kalóz, tollasállat, erkölcsi kholera, s az mondatik róla, hogy kritikáit megfizetteti a német színészekkel s igazgatóval sat. Mindez szörnyűség! Ilyesmiket más is gondolhatott Morländer úrról, ki egyátalán nem tartozik a sokra becsült német hírlapírók közé, de legalább senki sem írta ki. Az esküdtszéki tárgyalás érdekes volt. Kiderült, hogy Morländer úr valódi nevén Engländer, s kiderült az is, hogy a bepanaszolt közlést nem is Korn írta. Végre pedig az esküdtbírák úgy fogták föl a dolgot, hogy az egészben nincs becsületsértés, így a vádlottakat fölmenték, Morländer úr pedig 10 főnyi perköltséget fizet. . . Egy Szörnyű bűn fölfedezéséről írnak a lapok. Nevezetesen Ó-Buda és a német helység Üröm (Irm) között, az úgy nevezett aranyhegynél, egyszerű házikó áll, melyben az országot felügyelő lakott leányával. Leánya, lelkiismeretéről furdalva, egy vallomást tett. Följelentette azt, hogy atyja idegeneket csalogatott házikójába, s aztán meggyilkolta őket, hogy pénzekhöz juthasson. A leány vallomása szerint 10 év óta folytatja atyja e borzasztó mesterséget, s mintegy 16 gyilkosságot vitt már véghez. A vizsgálatok azonnal megtétettek, s egyedül a házban 7 vázra találtak, kilenc holttest pedig az ürömi árokban van elásva. Az ily szerencsétlen sorsra jutottak közt — a leány vallomása szerint — van egy orosz énekes is, ki Pestről eltávozása után eltűnt. A gyilkos leányával együtt szigorú őrizet alatt van. Ez esetet megerősíti egy budai orvos is, kinek a kellemetlen hullahűz e házban föltűnt, s rég figyelemmel kisérte lakóit. * Egy pesti levelező az aradi „Alföld‘-ben írja, hogy midőn Királyné ő Felsége Budára érkezett, azonnal tudakozódott: tettek e rendelést, hogy a „Hont,“ „Pesti Naplót« és „Fővárosi Lapok“-at megkapja ? Egy magas állású úr pedig, (ki nem igen kedvelheti a „Hon“ politikai s a „Föv. Lapok“ társadalmi szabadelvű irányát) bátorkodott megjegyezni, hogy ezek az újságok nem sokat érnek. „Csak intézkedjenek róla, felelte volna e hit szerint a Királyné, — én szeretem a „Föv. Lapokat.“ — Örülnénk, ha a levelező ez adata való volna, miután törekvéseink célja végre is az, hogy közlönyünket minden előfizetője és olvasója megszeresse, miután csak oly lapnak lehet hatása, melyet szeretnek. (Természetesen, nem az összes közönség szeretete van itt szóban, melyet se el nem érhetünk, se nem kívánunk.) ** Rövid hírek. — Holnapra a császári gyermekek megérkeztét is várják Király ő Felségével. — Az „Unió“ lövöldéi dalestélye jól sikerült, s áriások is elegendő számmal voltak. — „Egyetértési kör“ alakulásáról beszélnek, de aminek megalakulása bajosan sikerül, miután nincs elég egyetértés. — Toldi István „1848“ című politikai szemléjéből most jelent meg a második füzet.— A nemzeti kaszinónak jelenleg 615 tagja van. — A temesvári postaigazgatóság kerületében 7 német, 8 szerb és csak egy magyar lap (a bajai „Posta-közlöny“) jelenik meg. — Az akadémiánál nem „Telemaque,“ hanem dr. Scherer „Der Telegraph“ című művének lefordítása végett tettek közelebb kérdést. — Asbóth János azért lépett vissza az „Aradi Lapok“ szerkesztésétől, mert a Deák-párt ott egy megyerendezési javaslatot adott ki, s abban megyei követet kíván, utasítással ellátva, s ily „hirnöki“ eszméknek ő nem kiván zászlóvivője lenni.— Tárkányi Béla és Mindszenty G. mise-énekszövegeket szereztek a zenede vasárnapi zászlószentelésére, mely alkalommal az egri érsek fogja vezetni a templomi szertartást. — A hajósegyeit bálban Roger, az egykor oly híres francia tenorista is jelen volt. — Az akadémiában hétfőn Szilágyi Ferenc ily című értekezést olvas föl: „A magyar nyelv ügyéről a két magyar hazában II. József császár alatt.“ — Pascal Duprat, ki jelenleg Pesten időz, volt 1848-ban kijelölve a francia köztársaság magyarországi követéül. — Dúshegyi Márton, ki Amerikából tért vissza, egy fényárasztó készüléket talált föl, mely olcsóbb és jobb a légszesznél. — A „Hon“ szerkesztőségéhez Gubicz András 20 frtot, Ráth Mór pedig 5 frtot küldöttek a szűkölködő honvédek közti kiosztás végett. * Népszínház. Szombat, febr. 15 én,először: „a pórult járt fináncz komisszárius“ eredeti új énekes vígjáték. Vasárnap, febr 16-án, először: „Bengália helytartója vagy a szabad sajtó üldözése“ szinmű 4 felvonásban. 147 — Vidék, Zombor, febr. 10. (*) E hó 5-dikén volt a bácsmegyei honvédbál a megyeház termében, nagy diszszel, oly fényes női közönséggel, minőt vidéken még nem láttunk, s meglepő anyagi eredménynyel. Hét-nyolcszáz vendég lehetett. Jókedvű vigalom volt ez, s méltó azon dicséretes új szellemhez , mely nálunk is szakított végre a társadalmi előitéletekkel.Bács megye is megszűnt már a régi kasztok hazája lenni. Társas szívélyesség s demokratikus fesztelenség jellemző e bált is. S ezért volt kitűnő. Esti 8 órától másnap reggeli 8-ig tartott, két zenekarral. A katonai zenekart a Szabadkán székelő gr. Clam Gallas dzsidás ezred ezredese — gr. Wickenburg — volt szives átengedni. A női koszorú szépség, kecs és ízlés által tűnt ki. A háziasszonyok Zákóné és Kürthyné — egykori honvédezredesek derék és tisztelt nejei — voltak, igazi honleányok és szívélyes úrhölgyek. Gromann-Zákó Izidora úrhölgyet a magyar díszöltözék még szebbé tette. A női körbül sok megnevezni való van: Horváth-Latinovics Flóra, Vojnics Gézáné és nővére (Anna k. a.,) Vojnics-Gombos Ilka, Majoros Irén , Knézy-Körmendy Bella, Bezerédy-Horváth Bella, a két Zákó k. a., Ászt Mariska, Latinovits Leóné, Barthal Józsefné, Zákó-Kászonyi Katica, Zákó Olga, Vojnics Sándorné, Szkenderovits Emma, Mukits Vojnits Frida, Szemző Lujza, Kuluncsics nővérek, Fehér k. a. sat. Szerettük volna, ha az öltözékekben kevesebb fényűzés nyilatkozik. Minek az a bíbor ruha, ha elhalányitja a szép arcot ? A bálnak meglepő sikere van, körülbelöl négyezer frt tiszta haszon. Köszönet e részvétért s buzgalomért. Köszönet az első alispánnak, ki e bált indítványozta, s a rendezőségnek, mely ily fényesen vitte ki. Rímaszombat, február 10. (L. A.) A farsang közepét túlhaladván, ez ideig három bálban vigadtunk, s pedig mindegyikben jótékony célra. Az elsőt m. hó 23-dikán a helybeli kisdedóvó intézet javára rendezték, s elég fényesen sikerült. A jövedelemre sem lehet panasz. Maga gr. Andrássy Manó főispánunk 100 frtot fizetett bementi jegyéért. A másodiknak a Pető,fialap javára álarcos bálnak kellett volna lennie. Ariásokat láttunk is vagy két óra hosszáig , de hogy beszélni tudnak, azt egy hanggal sem árulták el. Néhány sikerüti jelmezt kivéve, az egész minden volt