Fővárosi Lapok 1868. február (26-50. szám)

1868-02-14 / 37. szám

hanem megfizettetni is engedi magát, hogy fényes­­toiletteben járhasson, oly ellenszenves lény, ki rész­vétet soha nem kelthet. Nem sikerül ez a megcsala­tott férjnek s a másik férj csalódott nejének sem, kik ismét plátói vonzalommal viseltetnek egymás irányt. A darab különben polgári körökben ját­szik, s azok túlfeszített fényűzési vágyát ostorozza. A katasztrófa nagy ügyességgel van megalkotva, a corpus delictis gyanánt elveszített leváltásba és di­vatos kalap­­ szerepelnek. Augier fényes tehetségének az erkölcsi drámát még a theatre francaiseban is be kell­ mutatnia. Mo­­liére színpadát két hatásos darabbal hódítá meg. Ezek: „Les effrontés“ (1863) és „Le fi­ls de eiboyer“ (1864). A francia szellem és francia technika e két műben éri el tetőpontját. Egészen a társadalom életéből merítve, kedves és pikáns alak­ban tárgyalják a kor legégetőbb kérdéseit. „Az ar­cátlanok“ (ezt a nemzeti színpadról is ismerjük) a börze és journalistika egyesülését mutatja, a pénz hatalmát, mely a szellemet vonja zsoldjába. A darab tulajdonképeni kiváló alakja, az újabb francia szín­pad legsikerültebb komikus jellemtypusa: Giboyer. Ez a Giboyer geniális lump, komikus ötletekben dús cynikus, ki dicsekszik lelkiismeretlenségével; oly korszak képviselője, melyben az eszmék csak arra szolgálnak, hogy azokat hasznunkra fordíthassuk. Giboyernek egész ruhatárai van eszmékből; felöltöz­ködik, a­mint épen neki tetszik, s majd ezt, majd azt a ruháját akasztja le fogasáról. Giboyer mesteri alakja oly nyereség volt a színpadra, hogy Augier el nem mulasztható azt egy második darabban is érvényesíteni. E darab címe : „Le fils de Giboyer“ (1864) s még az elsőnél is na­gyobb hatást csinált. A cinikus Giboyert nemesebb érzelmeivel ví­vott harcában vázolni — pikánt és édesgető fel­adat volt. Augier egy derék ifjú atyjává tette őt. Giboyer szívéből szereti fiát, de szégyenli atyasá­­gát; tudja, hogy oly atya, a­minő ő, fiát compromit­­tálja, s életpályája elé vet akadályokat. Megtagadja tehát csupa szeretetből, s oly párthoz szegődik, mely­­lyel épen nem rokonszenvez, a legitimistákhoz. Ez a motívum eléggé erős volna, ha Giboyert már előbb, mint pártembert, s nem mint csupán blazilt journalistát tünteti föl. Ebből aztán néhány érdek­­feszítő s megható jelenet ered. A darab a legitimistá­kat ostorozza, s egyike a legfinomabb politikai szí­nezetű drámáknak. Egyik későbbi művében: „La contagion“ (1866) a társadalom másik osztályát, az üzérkedő ariszto­kráciát rajzolja. Ez a darab, valamint a „Le maitre Guerin“ (1865) semmi haladást nem jelez, bár a jel­lemek alkotásában itt-ott sok szellemdússág mutat­kozik. Átalában elmondhatjuk, hogy Augier a legfinomabb és szellemdúsabb élő francia vígjá­­tékíró. A klasszikus irány képviselői gyanánt tekinten­dők meg: Doucet Kamil (szül. 1819) és Lay­a Leo. Genialitás tekintetében mindkettő jóval alább áll Augiernél. Jellemfestéseikben sehol sem fedez­hetjük föl „Giboyer“ írójának erőteljes, merész ke­zét, s költői dictióikban nélkülöznünk kell azon me­legséget, mely Ponsardnak még középszerű művei­ből is kisugárzik. Szana Tamás: Fővárosi hírek * Ő Felségéről beszélik, hogy ezúttal alig­ha fog 36 óránál tovább tartózkodni Budán. * Beniczky Ödön országos képviselőt és köztiszteletben álló nejét (szül. Keglevich Stefánia grófnőt) lesújtó családi csapás érte, a legérzékenyebb mindazok közt, mi jó szíveket érhet a földön. Tizenöt éves lányukat — Margitot — veszték el, hirtelen, váratlanul, meghűléstől eredt baj után. Tegnapra virradó éjjel a lányka panaszkodott rosszabbul­léte miatt, s fájdalom! — nem használt semmi segély. Igen kedves, szeretetreméltó, kitűnően nevelt leány­nak mondja mindenki, a ki csak ismerő. Éveivel, napjaival nőttek szép tulajdonai, műveltsége, és jó szüleinek szeretete iránta. Már a külső élet küszöbéig jutott, tanúivá, képezve magát, s nem sokára a vi­lágba lett volna belépendő, midőn a múlt éjjel ágyához lépett a kérlelhetlen árnyék, hogy felköltse és megfossza ifjú életétől, melyre anyi öröm vá­rakozott. Nem csak szülőire nézve, kik a családi élet példányképei, leverő ez, hanem mindenkire, ki fogé­kony szívvel bir, s elképzeli, hogy mily fájdalom az a szerető szülőknek, midőn a legszebb fejtés idejében, a fiatalság májuskorában veszítenek el örökre egy gyermeket, kit hosszú időn át gondosan neveltek, kinek szive és elméje gyarapodását gyönyör­rel kisérték, ki által nem sokára újra átélték volna az ifjúság ártatlan szép örömeit, sat. S jön egy kí­nos óra, és mind­ennek vége van. Ki merné vigasz­talni az így lesújtott szülőket. Az egyedüli, mire szívünk készt, az, hogy részt veszünk mély fájdal­mukban. * A népszínház holnapután csakugyan elő­adja Laurie „Bengali helytartóját.“ Nyakrafőre sietett, hogy egy nappal megelőzhesse a nemzeti színházat , de most­­ végre is ugyan egy napra maradt az előadás. Úgy is , így is rosz gondo­lat volt a nemzeti színházzal versenyre kelni. Csak azt éri el a népszínház, hogy a nemzeti színházban mindenki meggyőződik, hogy a pesti drámai sze­mélyzet mily hasonlíthatlan és elérhetlen magasság­ban áll a budai fölött. Ha a budai magyarok élvezni akarják e drámát, bizonyára át fognak jöni Pestre, Pestről pedig aligha fog átmenni valaki azért, hogy messzebb keresse gyönge kiadásban azt, a­mit itt a közelben sokkal jobb minőségben találhat meg. Szóval oly botlás ez a művezető részéről, melynek — hogy folytatása ne következzék — őszintén kí­vánjuk. — Sokkal érdekesebb lesz az, hogy a nép­színházban nem sokára Kossuth Lajos egy régi for­dítását fogják előadni. 1827-ben fordítá­k ezt le, s a kézirat a nemzeti színház könyvtárában van, a cím­lapon a fordító saját kézírásával. A mű címe „Finn­­landi János,“ 5 felv. irta V. J. Mindenesetre érdekes lesz megismerni, hogy a magyar szónoklati nyelv nagy mestere 41 év előtt mint kezelte nyelvünket. * A pesti vízvezeték ügye most már gyors lépéssel halad előre. A képviselő testület a város és Lindley angol mérnök közt kötött szerző­dést egészen elfogadta, mely után a főpolgármester Lindleyt a terembe bevezette és a közgyűlésnek be­mutatta. Lindley, éljenzésektől fogadtatva, a főpol­gármester jobbján foglalt helyet és mindvégig ta­núja volt a közgyűlés menetének. Lindley magas, jól megtermett férfiú, őszbe vegyült hajjal és kibo­rotvált szakállal; arca finom metszésű és szellemet árul el; egész lénye imposánt * Figyel 111 ezte­tjük a fővárosi közönsé­get a derék budai dalárda ma esti farsangi dal­estélyére a népszínházban. A műsorban legfőbb helyet foglal el az „Incognito vagy a kénytelen fe­jedelem“, operette Kippertől. Genée „Olasz saláta“ című dalműi záradékát is előadják, sat. * A N e 1 p­e r g-f­é­l­e pozsonyi eset képezi foly­vást a legfőbb beszédtárgyat. Tegnap két hír érke­zett ez ügyben. Egyik az, hogy Udvarnoky Béla — a pozsonyi honvédegylet alelnöke — pisztolypár­bajra hívta ki az altábornagyot, ki azt el is fogadta. (Nem tudjuk, hogy váljon az ily nyilvánosságra ho­zott híresztelés nem lesz-e akadály az elégtétel szer­zésben , noha ma már divat kisebb rendű párbajü­gyeket is nyomtatásban tárgyalni.) Másik hir az, hogy gr. Neiperget Brünnbe vagy Klagenfurtba helyezik át, s pozsonyi utódjául Marolcsics altábor­nagyot emlegetik. Kaptunk hírt az országos hírűvé lett pozsonyi bál megtartásáról is. Nagyon kitűnően sikerült az, s a város és megye színe jelent meg benne, s a női kör igen díszes volt. Jövedelme is je­lentékeny lehetett. Katonatisztek — a tilalom foly­tán — nem vehettek részt benne. * A­z esküdtszék előtt közelebb Korn volt­ szí­­nész állt, mint a „Kobold“ szerkesztője. Morländer úr, a „Zwischenakt“ szerkesztője, vádolta becsületsértés­sel. Nevezetesen a Koboldban egy közlés jelent meg, melyben Morländer úr ily címeket kap: zsebmetsző, kalóz, tollasállat, erkölcsi kholera, s az mondatik róla, hogy kritikáit megfizetteti a német színészekkel s igazgatóval sat. Mindez szörnyűség! Ilyesmiket más is gondolhatott Morländer úrról, ki egyátalán nem tartozik a sokra becsült német hírlapíró­k közé, de legalább senki sem írta ki. Az esküdtszéki tár­gyalás érdekes volt. Kiderült, hogy Morländer úr valódi nevén Engländer, s kiderült az is, hogy a be­panaszolt közlést nem is Korn írta. Végre pedig az esküdtbírák úgy fogták föl a dolgot, hogy az egész­ben nincs­­ becsületsértés, így a vádlottakat föl­menték, Morländer úr pedig 10 főnyi perköltséget fizet. . . E­g­y Szörnyű bűn fölfedezéséről írnak a lapok. Nevezetesen Ó-Buda és a német helység Üröm (Irm) között, az úgy nevezett aranyhegynél, egyszerű házikó áll, melyben az országot­ felügyelő lakott leányával. Leánya, lelkiismeretéről furdalva, egy vallomást tett. Följelentette azt, hogy atyja ide­geneket csalogatott házikójába, s aztán meggyilkolta őket, hogy pénzekhöz juthasson. A leány vallomása szerint 10 év óta folytatja atyja e borzasztó mester­séget, s mintegy 16 gyilkosságot vitt már véghez. A vizsgálatok azonnal megtétettek, s egyedül a házban 7 vázra találtak, kilenc holttest pedig az ürömi árok­ban van elásva. Az ily szerencsétlen sorsra jutottak közt — a leány vallomása szerint — van egy orosz énekes is, ki Pestről eltávozása után eltűnt. A gyil­kos leányával együtt szigorú őrizet alatt van. Ez esetet megerősíti egy budai orvos is, kinek a kelle­metlen hullahűz e házban föltűnt, s rég figyelemmel kisérte lakóit. * Egy pesti levelező az aradi „Alföld‘-ben írja, hogy midőn Királyné ő Felsége Budára érke­zett, azonnal tudakozódott: tettek e rendelést, hogy a „Hont,“ „Pesti Naplót« és „Fővárosi Lapok“-at megkapja ? Egy magas állású úr pedig, (ki nem igen kedvelheti a „Hon“ politikai s a „Föv. Lapok“ társadalmi szabadelvű irányát­) bátorkodott meg­jegyezni, hogy ezek az újságok nem sokat érnek. „Csak intézkedjenek róla, felelte volna e hit szerint a Királyné, — én szeretem a „Föv. Lapokat.“ — Örülnénk, ha a levelező ez adata való volna, miu­tán törekvéseink célja végre is az, hogy közlönyün­ket minden előfizetője és olvasója megszeresse, miután csak oly lapnak lehet hatása, melyet szeret­nek. (Természetesen, nem az összes közönség szere­tete van itt szóban, melyet se el nem érhetünk, se nem kívánunk.) ** Rövid hírek. — Holnapra a csá­szári gyermekek megérkeztét is várják Király ő Felségével. — Az „Unió“ lövöldéi dalestélye jól sikerült, s áriások is elegendő számmal voltak. — „Egyetértési kör“ alakulásáról beszélnek, de a­minek megalakulása bajosan sikerül, miután nincs elég egyetértés. — Toldi István „1848“ című politikai szemléjéből most jelent meg a második fü­zet.— A nemzeti kaszinónak jelenleg 615 tagja van. — A temesvári postaigazgatóság ke­rületében 7 német, 8 szerb és csak egy magyar lap (a bajai „Posta-közlöny“) jelenik meg. — Az aka­démiánál nem „Telemaque,“ hanem dr. Scherer „Der Telegraph“ című művének lefordítása végett tettek közelebb kérdést. — Asbóth János azért lépett vissza az „Aradi Lapok“ szerkesztésétől, mert a Deák-párt ott egy megyerendezési javaslatot adott ki, s abban megyei követet kíván, utasítással ellátva, s ily „hirnöki“ eszméknek ő nem kiván zász­lóvivője lenni.— Tárkányi Béla és Mindszen­­ty G. mise-énekszövegeket szereztek a zenede va­sárnapi zászlószentelésére, mely alkalommal az egri érsek fogja vezetni a templomi szertartást. — A ha­jó­segy­­­eit bálban Roger, az egykor oly híres francia tenorista is jelen volt. — Az akadémiá­ban hétfőn Szilágyi Ferenc ily című értekezést ol­vas föl: „A magyar nyelv ügyéről a két magyar hazában II. József császár alatt.“ — Pascal Du­­prat, ki jelenleg Pesten időz, volt 1848-ban kijelölve a francia köztársaság magyarországi követéül. — Dúshegyi Márton, ki Amerikából tért vissza, egy fényárasztó készüléket talált föl, mely olcsóbb és jobb a légszesznél. — A „Hon“ szerkesztőségé­hez Gubicz András 20 frtot, Ráth Mór pedig 5 frtot küldöttek a szűkölködő honvédek közti kiosztás végett. * Népszínház. Szombat, febr. 15 én,először: „a pórult járt fináncz komisszárius“ eredeti új énekes vígjáték. Vasárnap, febr 16-án, először: „Bengália helytartója vagy a szabad sajtó üldözése“ szinmű 4 felvonásban. 147 — V­idék, Zombor, febr. 10. (*) E hó 5-dikén volt a bácsmegyei honvédbál a megyeház termében, nagy diszszel, oly fényes női közönséggel, minőt vidéken még nem láttunk, s meglepő anyagi eredménynyel. Hét-nyolcszáz ven­dég lehetett. Jókedvű vigalom volt ez, s méltó azon dicséretes új szellemhez , mely nálunk is szakított végre a társadalmi előitéletekkel.Bács megye is meg­szűnt már a régi kasztok hazája lenni. Társas szívé­lyesség s demokratikus fesztelenség jellemző e bált is. S ezért volt kitűnő. Esti 8 órától másnap reggeli 8-ig tartott, két zenekarral. A katonai zenekart a Szabadkán székelő gr. Clam Gallas dzsidás ezred ezredese — gr. Wickenburg — volt szives átengedni. A női koszorú szépség, kecs és ízlés által tűnt ki. A házi­asszonyok Zákóné és Kürthyné — egy­kori honvédezredesek derék és tisztelt nejei — vol­tak, igazi honleányok és szívélyes úrhölgyek. Gro­­mann-Zákó Izidora úrhölgyet a magyar díszöltözék még szebbé tette. A női körbül sok megnevezni való van: Horváth-Latinovics Flóra, Vojnics Gézáné és nővére (Anna k. a.,) Vojnics-Gombos Ilka, Majoros Irén , Knézy-Körmendy Bella, Bezerédy-Horváth Bella, a két Zákó k. a., Ászt Mariska, Latinovits Leóné, Barthal Józsefné, Zákó-Kászonyi Katica, Zá­kó Olga, Vojnics Sándorné, Szkenderovits Emma, Mukits Vojnits Frida, Szemző Lujza, Kuluncsics nő­vérek, Fehér k. a. sat. Szerettük volna, ha az öltözékekben kevesebb fényűzés nyilatkozik. Minek az a bíbor ruha, ha el­­hal­ányitja a szép arcot ? A bálnak meglepő sikere van, körülbelöl négy­ezer frt tiszta haszon. Köszönet e részvétért s buz­galomért. Köszönet az első alispánnak, ki e bált indítványozta, s a rendezőségnek, mely ily fényesen vitte ki. Rím­aszombat, február 10. (L. A.) A farsang közepét túlhaladván, ez ideig három bálban vigadtunk, s pedig mindegyik­ben jótékony célra. Az elsőt m. hó 23-dikán a helybeli kisdedóvó intézet javára rendezték, s elég fényesen sikerült. A jövedelemre sem lehet panasz. Maga gr. Andrássy Manó főispánunk 100 frtot fizetett bementi jegyéért. A másodiknak a Pető,fi­­alap javára álarcos bálnak kellett volna lennie. Ar­­iásokat láttunk is vagy két óra hosszáig , de hogy beszélni tudnak, azt egy hanggal sem árulták el. Né­hány sikerüti jelmezt kivéve, az egész minden volt

Next