Fővárosi Lapok 1868. április (76-100. szám)
1868-04-07 / 81. szám
3. Az élet álom. (La vida en sueno.) E kitűnő darab a romantikus tragédiák közé tartozik, melyekben ama rejtélyes erő, mit végzetnek nevezünk, oldja meg a csomót. Tartalma a következő : Vazul (Basil) lengyel király, a csillagjóslat hive, egykor azon hírt olvasta ki a csillagokból, hogy nem sokára születendő fia szerencsétlenség lesz rá s országára. Nem sokára valóban megszületett a gyermek, s a király benne a csillagjóslat szavaiként: az emberek legelvetemültebbjét, az uralkodók leggonoszabbikát, a zsarnokok legkiállhatlanabbikát látta. Általa fog egykor az ország pártokra bomlani, pártot ütve saját atyja ellen, ezt lábaival fogja tiporni, s haja szálaiból szőnyeget fog készíttetni. Ezek voltak a jóslat igéi. Hogy a király ennek beteljesülhetését lehetlenné tegye, a gyermeket mindjárt első évében szigorú őrizet mellett egy puszta toronyba záratta. Zsigmond itt zord nevelést nyert, s ismeretlen maradt előtte magas származása. A gyenge atya, kit a fia iránti vonzalom igen meghatott, a veszélyt elmúltnak látta immár, s kész volt fiát elismerni. Zsigmondot altató ital segélyével tömlöcéből a királyi lakba viszik, s fölébredésekor királyul üdvözlik. Alig érzi magát a hatalom birtokában, azonnal vad negéddel kezdi gonosztetteit űzni, apját gyalázza, öreg őrzőjét — a derék Clotaldot — halállal fenyegeti, s egy nő becsületét zsarnoki könynyel kívánja megsemmisíteni. Miután már mi sem képes megfékezni őt, álomital segélyével ismét a toronyba viszik, hol fölébredésekor királyi fény helyett a tömlöc bilincseiben találja magát. E változáson tűnődve találja őt dotáld, s bizonyossá teszi arról, hogy mindaz, mi most történt, nem más álomnál. Ekkor hirtelen népzendülés támad; a nép, mely értesült a történtekről, nem tűrheti, hogy törvényes fiú létében, az öreg király Astolfnak, Moszka fejedelmének, hagyományozza az országot. Zsigmondot erővel kiszabadítják a toronyból, s ő egy hatalmas sereg élén atyján diadalt nyer. A legyőzött atya most fia lábaihoz borúl, s a jóslat igéje immár teljesülni látszik. De Zsigmond e kettős átváltozás folytán mérsékletet tanúlt, tapasztalta, hogy minden földi nagyság álom, melyről fölébredéskor számot kell adni. Megtörődve a térden állva esdekel bocsánatért, s apja, ki megilletődött fia nemes lelkén, ünnepélyesen átadja neki az országot és a koronát. Zsigmond végre a szép Esztreida hercegnőnek nyújtja kezét. Mint epizód van beszőve a főcselekménybe Rosaura szerelmi élménye. Az egész darab terve valóban felséges. Mily magas gondolat, az élet álmát egy drámai cselekvényben föltüntetni! Gyönyörű részleteket tartalmaz, s a hozzá kötött érdek sorról sorra mindinkább növekszik. A jellemek festése érdekesen sikerült, s nevezetes az ellentét Zsigmond, a puszta toronyban fölnövekedett királyfi, és Astolf, a paloták fényében fölserdült herceg között. Fővárosi hírek * Virágvasárnapunk a legszebb tavaszi nap volt, úgyszólván egy darab májusi előleg ápril első hetében. Siettek is a pestiek fölhasználni a kellemes időt, s a társaskocsik megrakodva robogtak ki egymásután a városligetbe, az állatkertbe, hol a pázsit már zöld, de a fák még kopaszon állnak. Sok fogat, paripa, bérkocsi, sok nép lepte el a köröndöt, s a szerteágazó utakat, melyeken már is gyülemlik a por. Este a színházaknak állt a világ. A nemzeti színházban M u r sz k a Ilma k. a. énekelt a bölcsőde javára, az új téren Rockei k. a. — a bécsi színésznő — vendégszerepeit szintén jótékony célra, a népszínházban pedig a bohókás „Ördög pilulái“ mulattaták a közönséget. — Murszka k. a. igen szívesen látott vendég volt. Amint kilépett, egy nagy koszorút dobtak lábaihoz, később kamélia-bokrétát küldtek számára a színfalak közé, sokat megtapsolták és kihívták. Most még mesteriebben énekel, mint amidőn nálunk utójára vendégszerepelt. Hangja könnyűden, tisztán folyik, s a legmagasb fokokat is oly biztosan érinti, hogy versenyez a hegedűkkel. Olaszos énekmodora behízelgő, s a színezésben pazar és leleményes. Ha szivében is anyi költészet volna, mint a menyi hajlékonyság és kellem van hangjában, akkor elragadó művésznő lenne, így bámuljuk , tapsoljuk énekképzettségét s mesteri koloratúráit, de egész előadása nem tesz mély benyomást, miután nélkülözi a drámai kifejezések és jellemző játék lélekteljességét. Az ő „Luciába nem az az elégiás alak, melynek panaszát magunkkal visszük el a színházból; az ő „Luciája“ csupán bámulatos hangvirágokat szór a levegőbe, de nem hat meg mélyen. Nem Lucia szenvedését látjuk, hanem Murszka k. a brillírozását. A színpad követelése magasabb, mint a hangversenypadé, mert azon egybe kell kötni a szerep drámai és zenei elemeit. Mindezt a színpadi művészet magasabb szempontjából mondjuk. Ami magát a torokképzettséget illeti: arról a legnagyobb elismeréssel kell szólanunk, miután Murszka k. a. csakugyan a legkitűnőbb hangszínezők közé tartozik, s e tekintetben méltán bírja Bécs köztetszését. Meg kell még jegyeznünk, hogy a nászjelenet egy pár mozzanatában az érzés is utat tört nála, s élénken hatott. Ellinger jobban énekelte Edgar-t, mint bármikor, s megérdemlé a tapsokat. De a baljóslatú kérdést: „a te írásod ez? felelj !“ — a félelmes suttogás virtuozitásával akarván kifejezni: ez teljességgel nem sikerült neki. Bodorfi (Asthon) jó előadása elismerést érdemel. A nézőtér egészen tömve volt. Murszka k. a. ma este „Rigoretto“-ban lép még föl a gazdasszonyi egylet javára. * H y m C n. A száműzetésben elhalt Beöthy Ödön leányát, Sarolta kisasszonyt Zámory Béla jegyző el, Komáromi György leányát, Teréz kisaszszonyt pedig Lónyai Tivadar. * A nemzeti színház egy újabb törvénye szerint :a szereplőknek tiltva lesz jelenetek vagy felvonások után kihívásokra megjelenni. Helyes intézkedés, mert csakugyan igen rontja az illuziót, midőn a szenvedélyes drámahős egy perc múlva megjelenik és nyájas békát csinál. A taps különben is elég jutalma a művésznek. Első rendű színházaknál máshol sem jelennek meg a művészek. Csupán a vendégeknél és szerzőknél lehet kivételt tenni. * A Perczel által feloszlatott központi honvéd-bizottmány szombati ülése (szombat d. u.) Beniczky Lajos elnöklete alatt történt meg. 30 tag közül 25 volt jelen, s hallgató is volt elég. Beniczky Lajos higgadtan adá elő a történeket, kijelentve, hogy az elnöknek nem volt joga e bizottmányt feloszlatni, s ha e parancsszó előtt meghajolnának, akkor rabszolgák lennének. Aztán elmondá e viszály eredetét, a Mikor-ügyet, s végül indítványozta, hogy a jegyzőkönyvbe higgadtan be kell jegyezni az egész ügy lefolyását, aztán országos honvédgyűlést hívni össze, mely ítéljen ez ügyben, s végre nyilatkozatot adni ki annak kitüntetésével, hogy a bizottmányt nem illetik jogosan oly ráfogások, minőkkel Perczel Mór illette. Mindezt egyhangúlag elfogadták. — A honvédgyűlés napjául május negyedikét határozták el. A nyilatkozatra pedig öt tagot neveztek ki. Köztük van Rákóczi János is, kire Perczel azt mondá, hogy nem is volt honvéd! Klementis azt is indítványozá, hogy az istenük gyanánt imádott Kossuthról is emlékezzenek meg e nyilatkozatban. De a többség ezt helyén kívülinek találta, s Beniczky L. kijelenté, hogy Kossuth védheti magát, ha alkalomszerűnek tartja azt. —Szóval az ülés higgadt volt, a minőnek előre is véltük. * A nagy-llét múltán érdekes játékrenddel találkozunk a nemz. színházban. Húsvét-hétfőn a „Szentivánéji álmot“ adják elő; 14-dikén Erkel „Bánk bán“-ját; 16-dikán „Martha“-ban Saxlehner k. a. lép föl; 17-dikén Szigligeti „Gritti“jében a címszerepet Feleki játsza. Északi „Cydoni almájának“ két első előadása 19 és 20 dikára van kitűzve; Fáy Gusztáv „Fiesco“-jának színrehozatala pedig 26-dikára; Corneille „Cid“-je május elsejére, s Szigligeti „Bajusza“ május 23-dikára. Boér Emma k. u. 24-dike körül fog föllépni. * Jókai Mór igen szép költeményt irt az „Üstökösében: „Nagyok, nagyobbak, legnagyobbak“ címmel. Szól a nagy emberekről, kiket mindenki tisztel, csak önmaguk nem; szól a nagyobbakról kik a földben pihennek, vérfürdőben estek el, s „nemzetüktől mit se kérnek;“ s végül szól a legnagyobbakról, a közhonvédekről, kiket nem hir, nem dicsvágy vitt a harcba, hanem „hazájok nagy panasza,“ s kik báranyi diadalt arattak“ — „maguknak mit se hozának.“ A költemény vége ez: „Nagy emberek, nagy férfiak, Ne küzdjetek a hír miatt, Híretek együtt él velünk, Mindeniteket tisztelünk. De legnagyobbnak fölétek, Emeljük a közhonvédet.“ * A lyúltlét végén egyik szállodában fölakasztva találtak egy vendéget a szobájában. Marc. 5 dikétől fogva lakott ott, s nem fizető ki tartozását. Ekkép valószínű, hogy az anyagi nyomor áldozata lett. Neve Pogrányi Lajos, 40 éves lehetett, s egykor tiszt volt a hadseregben. Igen kevés ruhafélét s öt krajcárt hagyott hátra. * M 0 S 0 ny i Mihály tollat fogott Liszt védelmére. Azt írja, hogy Lisztnek joga volt nem engedni meg miséje előadatását, s idézi egy barátjához intézett levelét, melyben Liszt azt írja, hogy miséjét most még nem akarja előadatni. E levélből azonban csak azt látjuk, hogy Liszt másként ír most, mint ahogy a zenedének beszélt. S épen ez a szeszély. Egyébiránt Mosonyi igen kitűnően elárulja magát. Cikkéből látszik, hogy az egész megrótt eljárás éle — a philharmonikusok és Erkel ellen volt intézve, azon társulat ellen, mely a legnemesebb zeneelvekben részesíti a budapestieket. Ha a zenede adta volna elő e misét, akkor nem lett volna baj ; de mivel a philharmonikusokkal szövetkezett, hogy jobb előadást tarthasson — elő lett idézve a tilalom. Mosonyi cikkéből a philharmonikusok megtanulhatják, hogy menyire érdemes lesz közreműködniük, ha valaha még fölszólítják őket netaláni Liszt-féle zeneünnepekre . Tóth Kálmán „Újabb költeményei“ már sajtó alatt lévén, mintegy 8 —10 nap alatt megjelennek Ennélfogva a kiadó kéri a még künn levő előfizetési ívek beküldését. * Füredi „Emlékiratai“-nak első két közleménye (a „Hazánkban) eddig is meggyőzhetett mindenkit, hogy azok több buzgalommal, mint gondolkozással vannak írva. A nemzeti szinház sülyedésének főbb okai közt említi, hogy nincs jó ballet-személyzete,mintha bizony a nemzeti színházat e szemkápráztató luxusért építették volna,é s nincs népszínmű, mintha bizony nem azért lenne a népszínház, hogy a népszínművek ott adassanak, a nemzeti színház pedig egészen a magasb drámára és finomabb vígjátékra fordítsa erejét. Azt is említi Füredi, hogy a drámai személyzet folyvást harcol az operával, ami aligha való. A hibásak közt vádolja Szigligetit, aki ma már nem más, mint dramaturg. Átalában sok lyrai elem van a Füredi eddigi közléseiben, sőt van naiv is. Elsorolja nevezetesen, hogy a forradalom előtt menyivel több jeles tagja volt a drámának és operának,említve magát is, mint mostan. S ebben igaza van. De feled ajánlani oly igazgatót vagy bűvszert, mely a holtakat föltámaszthatná. Párisnak sincs Rachel-je ma már, de ez nem a „theatre francaisa“ hibája. Pedig — kiált föl Füredi, — most több pénzt költ el a színház. Ez is naiv. Nem veszi-e észre Füredi, hogy saját asztalára is többet költ most, mint hajdan, miután húsz év óta ugyancsak megdrágult a világ. Hogy némely magyar operai tagot kár volt elereszteni, az tökéletesen igaz, de ennek fő oka az, hogy a külföld többet fizethet, mint a nemzeti szinház. Nevezetes az is Füredi kárhoztatásaiban, hogy vádolja a szinházat, a mért Carina k. a-t szerződteté, s vádolja azért is, a mért elbocsátá. Szóval vádol, mivel minden áron vádolni akar. * Raahe Hedvig k. a. szombaton végzi be vendégszereplését az új téri színházban. Mivel igazi művésznő — mégpedig főkép a természet kegyelméből — meg kell emlékeznünk róla. Nem bír sok külső adománynyal, alacsony, túl van az ifjúság tavaszán, arcvonásai nem lepik meg a nézőt — s mégis megszereti mindenki. Ő a kedély bájával, az értelmesség s a mozgás élénkségével bír. Vígjátéki színésznő, noha érzelmes szerepei is vannak. A leányiság kedves, ártatlan tulajdonait megható igazsággal tudja visszatükrözni. Szombaton különösen elbájolta a közönséget „Egy álom“ című magánjelenetében. Álmodozik a szerelemről, s elénk festi a támadó szerelmet, a boldogságot, a menyasszonyi édenkort, az esküvőt, s az egy év utánt, midőn már hárman lesznek, az anya édes gondjait, a legkedvesebb jelenetekben. S mindez egy álom, midőn kopognak — „ő jön“ — de a függöny legördül, s az álom megvalósulását elképzeli a néző. Ez egy szeretetreméltó, kedves magánjáték volt, melyben egy fiatal érzékeny lány kedélyvilága gyönyörűen tükröződött vissza. Minden előadásnál nagy közönsége volt, és sok koszorút kapott. Az újtéri színház különben is csak akkor lát művészetet, midőn egy-egy jó vendégre tehet szert. Raahe k. a., mint tudjuk, sztpétervári színésznő. * Tompa Mihály gyönyörű költeményeiben, melyeket vasárnap valánk szerencsések közölhetni, a sokszoros átnézés után is fordult elő egy — sajtóhiba. Ez azonban tulajdonkép — géphiba. Egy betű nyomás közben kiesett, s hibással pótolták. A 3-dik költemény első sorában: „Gyakran sírod h a n t jo t“ helyett „hantját“ olvasandó. Szerencsére oly hiba, melyet minden olvasó magától is kijavított. * Rövid ikrek.— A királyi sarj születése utáni napon a Gellérthegyen is népünnepet szándékoznak tartani. — Goldberger Sámuel és fiai óbudai gyapotgyárában a munkások nagy követelésekkel álltak elő, s felmondták a munkát; de mikor észrevették, hogy a tulajdonos nem enged, s tűri a munkaszünetet, akkor elálltak követeléseiktől, elkezdték az alkudozást, s helyreállt az egyesség. — Kilencvenkilenc dalegylet van meghiva a debreceni országos dalünnepélyre. — A folyó évi országos költségvetést ma vagy holnap teszi le a kormány a képviselőház asztalára. — Pest városa nagyban készül a közelgő örömeste kivilágitására. — A népkonyha javára Frohner János nagy reuniót rendez husvét-vasárnap d. u. 5 órakor a redout-termekben. —■ Bogovich Imre zágrábmegyei főispán s jeles horvát költő több nap óta Pesten időz. — A budai lóvonatú vasúton már megtörtént az első próbamenet, s elég sikerrel; e hóban még járhatunk rajta a császárfürdőig. — Egyletet akar alakítani több nő, oly célból, hogy a kitűnő magaviseletü cselédeket évekint jutalmazásokban részesítse. — Mozgó omnibuszokat létesitnek Pesten, melyek folytonosan járni fognak az utcákon, s bárhol is föl * - 323 —