Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)

1868-05-01 / 101. szám

sága, mire az lett a felelet, hogy ha kiegészíti a müvet, s hiányait kijavítja — új bírálat alá kellene bocsátnia, s annak eredményétől függ a kiadás. Egy másik kérdés folytán kijelenték azt is, hogy P. Szathmáry Károlynak „A beszély elméleté­ről“ irt s pályadíjat nyert művét joga van kiadni. — Spitzer József Szabadkáról szerb és horvát versek fordítását küldte be, de nem olyanok, hogy kiadásukra csak gondolni is lehetne. — A gazda­sági bizottság jelentést tett a tavalyi pénztári vi­szonyokról. Mikor tavaly februárban Szőke J­á­­n­o­s úr pénztárnok lett, a társulat vagyona 27,136 ft 22 krt tett, s ugyanazon év végén már 31,292 ft 69 krig emelkedett, s mivel a 4156 ftnyi gyarapo­dás főkép a pénztárnok buzgalmának köszönhető, Vadnai Károly indítványozá, hogy ezért jegyzőköny­vileg nyilvánítsanak elismerést és köszönetet, a­mit egyhangú helyesléssel el is fogadtak.­­ A titkár bejelentett egy új alapítót is: Horváth Mihályt, s erre harmadizben éljenezték meg. Végül Vadnai Károly indítványozá, hogy a nemzeti színház színre akarván hozni Moliére „Tu­­dákos hölgyeit,n­e mulattató s örökbecsű vígjátékot, a társaság egyesüljön vele a lefordíttatásra, s kérje föl Szász Károlyt. Elfogadták az indítványt, vala­mint Szász Károly is a fölhívást. Ily módon a társu­lat minden pártolója egy jeles könyvet, a nemzeti színpad pedig egy maradandó vígjátékot fog nyerni. Az ifjabb Dumas, mint költő és erkölcs­tanait. Az ifjabb Dumas nem rég arra határozta el ma­gát, hogy összes drámai műveit napvilágra bocsátja. Az első kötet, mely „Dianne de Lys“-t, a „Kaméliás hölgy “ et s a „Királyné ékszerét“ foglalja magában, már meg is jelent, oly bevezetéssel, mely mindenfelé átalános figyelmet ébresztett. Az ifjabb Dumas a legkényesebb erkölcsi és lélektani feladatokat állítja föl, s azokat ismét a leg­gondosabb, legmegfeszítettebb okoskodással dönti meg. Ezért legjobban szereti, ha „moralistádnak nevezik. Igen csodálatos egy szent a Bosquet-k, Feneio­nok, Beaumarchais-k sorában ez a Dumas film, ki a „Kaméliás hölgyet“ és a „Demi monde“-ot irta. Dumas : (e név alatt ezután mindig az ifjabbi­­kat értjük,) philosoph. Igen, Páris philosophia, még pedig a második császárság Párisáé. Tanai, igazsá­gai nem terjednek tovább, mint Hausmann úr kor­mánypálcája, de míg e helytartó rendszabályai élni fognak, Dumas fils darabjai a mai Páris szellemét és erkölcseit fogják az utókor emlékébe hozni. Egye­nesen jósolni merjük, hogy Augier, Ponsard és a nagy Hugo Viktor rég a lomtárban fognak heverni, mikor még a „Gymnase“ a huszadik század fiainak Dumas darabjaiban ősapáik életét és szokásait fogja fölmutatni. Mint a jelenkor egyik nagy kérdőjele, kétségkí­vül a nők mai társadalmi állása léphetett először a fiatal párisi philosoph szeme elé, s ez az a théma, mit azóta regényben és drámában egyaránt és foly­tonosan variál. Párisban születve és neveltetve, nem kellett so­ká körülnéznie, hogy észrevegye, mily szerepet ját­szik az ottani társadalomban a „declassirt“ női osz­tály, mely mindenesetre vagy egy mély kórt, vagy egy társadalmi beosztást fölforgató radikális forra­dalmat jelez. Hol a könnyelműség legdurvább kinyomatában uralkodik egy egész társadalmon, hol nagy nevet és tért vívott ki magának, s beszédre, öltözetre, életmódra nézve irányadó hangot ad, s az észszel együtt a ter­mészetes érzést is meghódítja, meghamisítja s min­den erkölcsi alaptételt, melyen eddig e társadalom nyugodott, össze-vissza forgat és fejére állít, ott vagy egy komoly — mondhatni halálos — betegség lap­pang, vagy egy egészen új társadalmi átalakulás csirája van elrejtve. E rettenetes krízisben lépett föl Dumas fils, mint szerencsés és bőbeszédű ügyvéde ama sokat emlege­tett ismeretleneknek, kik egy „Marion de Lorme“-ot, Ninon de Lenclos-t, de egyszersmind egy Rigol­­boche-t és Cora Pearl-t is számítanak soraikba. Eléggé jellemző, hogy a dec. 2-iki államcsíny a „Kaméliás hölgy“-nek szabad tért engedett a „Vaude­ville“ deszkáin, mit a köztársaság miniszterei meg­tagadtak. Morny fölnyitotta azt az ajtót, mit Leon Faucher bezárt. Morny tartotta a keresztvizet „Gau­thier Margit“ fölé. Dumas fils a harcot a naivitás s a raffinirozottság ama keverékével kezdte meg, mely tehetségét anyira jellemezte. Túlozni kellett neki, hogy hallgassanak rá; hőseit dicsőítnie kellett, hogy lehetségessé tegye őket. A győzelem oly könnyen sikerült neki, hogy épen ez okozta a visszahatást; a „félvilág“-ban már a medaillon másik lapját mutatta, majd minden ol­dalról fölmutatta tárgyát. Úgy plaidirozott a büntető codex-es kezében, mint Jules Favre vagy Lachaud (a Heloise Paranquet-ben), s mai napság drámai élő­beszédében egy görög bölcs szelídségével okoskodik. Természetesen egyszersmind a bölcs kérlelhetlen logikájával is. Halljuk őt magát. Álljanak itt saját sorai. „Egy leány, nevelés, család, hivatás és kenyér nélkül, ki fiatalságán, szivén és szépségén kívül sem­mivel sem bir, eladja mindenét egy embernek, ki elég ostoba megcsinálni a szerződést. Ez a lány nyil­ván vétkezett, s a társadalom e miatt örökre kiveti kebléből. Egy jó házból való nevelt lány, kinek volna va­lamicskéje, férjhez megy — okosan és kiszámítottan — egy férfiúhoz, ki apja, sőt nagyapja lehetne, kit nem szeret, de a ki végtelen gazdag. Egy pár hónap múl­va eltemeti őt. (A példák nem hiányzanak.) Ez a lány jó parthiet csinált, s a társadalom a nőt s az özvegyet tárt karokkal fogadja. Egy férfiú, azaz: egy erős lény, ki arra van teremtve, hogy védjen, dolgozzék, segédkezet nyújt­son, ki nagy családból származott, de szegény, mint a templom egere, nem választ magának pályát, mely becsületes kenyérhez segítené, hanem áruba bocsátja nevét, rangját és címereit egy korcsmáros lányá­val, vagy helyesebben: vagyonával szemközt, kit a borszesz hamisítása tett gazdaggá. Ez a nemes ember jó üzletet csinált, s senki sem tesz neki szemrehányást. Akármit mondjanak, e három személynek egy értéke van, s én nem tudom, honnan veszi e két utósa a jogot: lenézni az elsőt. Már most vegye asszonyom, hogy a lány, ki el­adta magát, a­helyett hogy eladja magát, ellenállt volna a kísértésnek, becsületes maradt volna, egy gyárban dolgozott volna, naponkint 30 sous-val be­érte volna, s az anyával kenyeret, burgonyát s némi hús eledelt evett volna ? Ez heroikus, nemde? Tegyük föl, hogy ön tudja ez áldozatot, s van egy fia, ki szereti a lányt. Vájjon elfogadná ő öt me­nyének ? Nem. Önnek nincs fia, ön egy hölgy a „ jó társaságiból, ugyan magához hívná-e e lányt? E lányt, ki magasabban áll, mint ön, mert küzd és győz, elfogadná-e barátnőjének, vagy csak hasonló­jának is ? Nem. Mit nyer tehát vele, ha becsületes marad ? Ön­becsülését talán és a kórházat, ha 14 napig nem jut dologhoz, vagy f­ellankadtan a küzdelemben — egy napszámost, kileiszsza magát és megveri őt. Te­gyük föl — ha már benne vagyunk a föltevésekben, — hogy e napszámos nem iszsza le magát, nem veri meg nejét, hanem értelmes ember, nagy vagyont sze­rez, s lányainak milliókat hagy örökségül. Várjon oda adná-e fiát e gazdag proletár­lányok valamelyi­kének? Válaszoljon asszonyom: „Mindenesetre!“ Tehát a pénz teszi ennél a helyes alapot. S még­sem akarja, hogy ezt az alapot­ válaszsza egy teremtés, kinek se nevelése, se tanácsadója, se kenyere ? Ti megtagadjátok a jogot az erénytől, hogy tőkepénzzé lehessen, s e jogot­­ a véteknek adjátok!“ Azt hissszük, e töredék elég lesz a kíváncsiság lecsillapítására. De Dumas nemcsak a betegség mivoltát hatá­rozza meg, hanem egyszersmind a gyógyszert is, s itt mutatkozik teljes nagyságában a híres gascognei fiá­nak naivitása, így okoskodik új Solonunk: „Egy fiatal ember­nek, kinek semmije nincs, s semmit sem keres, nem marad hátra más, mint a katonai szolgálat. Miért nem terjed ki az összeírás (conscription) a fiatal lá­nyokra is? Minden 15 éves lány álljon a törvényha­tóság elé, s mutassa ki létállapotát. Ha segédeszkö­zök nélkül áll, akkor joga van az állam műhelyeiben, „a munka e kaszárnyáiban“ foglalatosságot kérni. Ha gazdag és dolgozni nem akar, akkor vehet ma­gának egy képviselőnőt. Ha semmije sincs, és még­sem akar dolgozni, akkor (szóról szóra idézünk) a rendőrség őrizete alá kell helyezni, s az első ballé­pésnél a gyarmatokra deportálni, hol a fegyenceknek nőkre van szükségük s a talaj munkaerőt kíván.“ Láthatjuk ebből, hogy Solon mily hamar vál­tozott — Drákóvá, de — szerencsére — nemcsak a nőket illetőleg. Dumas érzi, hogy ily kötelmeket és terheket csak messze kiható jogok és biztosítékok egyensúlyozhatnak, ezért ő az ártatlanságot is a leg­borzasztóbb büntenyizék oltalma alá helyezi a csábí­tók ellenében. De nem bámulatos-e, hogy ez éles elméjű, ge­­niális fő, melynek átható tekintete a társadalom h­ao­­tikus mélyébe tudott hatni, ez a virtuóz erkölcsfestő — ha az akar lenni — együgyüségre nézve verse­nyez egy tiroli lelkipásztorral ? Hogy lehet az, hogy egyéni szabadság, egyen­lőség — melyet a törvény tisztelni tartozik, s me­lyekről a hírlapok naponta papolnak, — e valódi min­ta francia előtt „terra ignota“ maradhattak? Hogy nem tudta fölfogni, hogy a nők állásának kérdését csak a nagy társadalmi kérdésekkel összefüggésben lehet megoldani; hogy az csak egy gyűrűt képez a láncban, melynek többi gyűrűje :a család, tul­a­j­­d­o­n, tőke, munka stb.­ ­ 403 — Megfoghatlan előttünk, hogy írhatott ilyet az az ember, ki a 48-iki mozgalmaknak szemtanúja, Proudhonnak barátja volt, s Sandot mai napig is imádja ? Végül nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy fogja magát viselni a francia Ítészet e kitűnő író jelen naivitásai iránt, kihez mindeddig a legnagyobb tisz­telettel és szeretettel közeledett. A darabokról nem szólunk. Közönségünk job­ban ismeri Dumas fils­t, semhogy bemutatásunkra szorulna. Van bennök csillogó francia esprit, mely pezseg, mint a champagnei, geniális beszédek, meg­lepő jelenetek, selyemruha susogás, élénk alakok, s mindenek fölött párisi l­é­g­k­ö­r. Egyéb nincs. Ábrányi Emil: Fővárosi hírek. * Medgy­es Lajostól — Heckenast kia­dásában — „Protestáns családok imakönyve“ jelent meg, imadalokkal, igen díszes kiállításban, ízléssel színezett címlappal, 392 lapon. Emelkedett szellem, a hitnek átérzett ereje van ez imákban, s költészet szóvirágok nélkül. Az „imadalok“-ból mutatványt is fogunk közölni. * A józsefvárosi fiók­­­bölcsőde javára Mátyus II. János úr hatezer darabból álló görög, római s magyar pénz- és érem­gyűjteményét állitja ki a köztelken. Mától 12-dikéig naponkint megte­kinthető, d. e. 9—1 óra közt. A tulajdonos magya­rázatokkal is szolgál. * A „Fürdői Lapokról,“ melyet dr. Orzo­­venszky, Chyzer és Felletár urak adnak ki és szer­kesztenek, már tettünk említést. A lap előrajza, mely tegnapi lapunkhoz volt mellékelve, figyelmet érde­mel. Oly közlöny lesz az, mely a betegeknek hasz­nos utasításokat és gyógyismereteket ad, s képeket is a fürdőéletből, tárcaközléseket nők számára, fürdői újdonságokat, sat. E közlöny mindenesetre hiányt fog pótolni. Az idényen át hetenkint egyszer fog megjelenni. •Udvari hírek. — Király ö Felsége, ki közelebb Bécsbe utazik, május 10-dikén a rákosi lóversenyre ismét vissza fog térni. —■ Királyné ö Felsége alkalmasint csak az őszi idény egy részét fogja Gödöllőn tölteni. (Tegnapi lapunk második hírében a király neve tévedésből fordult elő a ki­rálynéé helyett.) — A fejdele­m-a­s­s­z­o­n­y való­színűleg június első napjaiban­ megy először tem­plomba , mely minden külső pompa nélkül fog megtörténni. — Rudolf főherceg s Gizela főher­cegnő a jövő héten, ha jó idő lesz, Budára jönnek. * „Egy munkácsi rab története“ című két kötetes regényes korrajzot ad ki ismert munka­társunk : Karlovszky M. Ida. Június hó végén fog megjelenni, előfizetési díj­é ft, s az összegek má­jus végéig Pfeiffer könyvkereskedésébe küldendők. Szana Tamás adja ki e korrajzot, melynek tár­gya a forradalom utáni korból van véve, midőn a hazaszeretet jutalma börtön volt. Karlovszky M. Ida írói képességét olvasóink kellőleg ismerik a lapunkban közölt novellák és tárcaközlések után. Meséi érde­kesek, leírásai igen élénkek szoktak lenni. Magát e korrajzot nem ismerjük ugyan, de miután a szerzőnő elhatárzó kiadását, valószínűleg haladást fog jelölni pályáján •Tóth Kálmán „Újabb költeményeidnek megjelenése iránt az előfizetők egy kis türelemre kéretnek. Tíz-tizenkét nap alatt meg fognak jelenni. Az eddigi késést az okozta, hogy a könyv kiadója új díszes betűket rendelt meg, s néhány napig ezekre kellett várakozni. * Zsoldos Ignác „Népszerű erkölcstanát“ nem rég ajánltuk a népnevelés barátainak figyel­mébe. E hasznos kis könyvből Strassburger Mó­­zses kiskőrösi bérlő száz példányt vett s adott át Kis-Kőrös birájának, hogy oszsza ki a lakosok közt. Jó lenne, ha példáját minél többen követnék. * Ne­hány nap előtt Simon Ferdinánd tápió­­szi mártoni szatócs Vogl Dávid ottani lakossal — Pestre jövet — az országúton összecivakodott, s Voglt úgy fejbe vágta az ostornyéllel, hogy ez ösz­­szerogyott, s még az este meghalt Kőbányán. A tettest a kerepesi úton fogták el. * Rövid hírek. — A képviselőház­ban ma d. e. tiz órakor ülés lesz. — A buka­resti „Hunnia“ magyar­­olvasó egylet köszönetet mond az akadémiának, mely 65 db becses könyvvel ajándékozta meg. — Bud­a-v­áros egy emlékosz­loppal örökíti meg Mária főhercegnő születését. — A budai elipszen ezután hetenkint mindig kétszer lesz katonai zene. — Rózsa Sándor megkegyelmeztetéséről ellenmondó hírek keringtek, s a való az, hogy Péterváradról csakugyan szaba­don bocsáták, s nagy tömeg nézte a távozót, ki a templomba menve, ott hosszú ideig imádkozott. Hite van, hogy Budán a honvédelmi ügyet a ma­gyar javaslat értelmében döntötték volna el. — Gr. Mikó Imre a pécs-barcsi vasút megnyitására leutazni szándékozik. — R­e­n­z nem sokára meg­kezdi lovar-előadásait a Ganz házon fölül.*

Next