Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)
1868-05-20 / 117. szám
Mint szónokot Horváth Mihály így jellemzi: „Ha nem is a leghatásosabb és legnépszerűbb, de mindenesetre a legképzettebb és legmiveltebb szónok volt. Inkább az észhez, mint a szívhez szólt, épen mint Deák Ferenc. Míg azonban ez szónoki pályája elején sokkal világosabb volt, s később mind egyszerűbb : ő először volt kevésbbé, s utóbb inkább ékes, legvégül ékeskedő. Átlátszóság, soha senkit nem sértő simaság, széles ismeret, tartózkodó mérséklet s nem ritkán eleven humor jellemezték beszédeit, magát mély vallásos érzület, melynek jellemzése alkalmával a szónok fájdalommal emlegette, hogy nincsenek többé Pázmány Péter hires barátjához, Eszterházy nádorhoz hasonló kegyes emberek főuraink között. (Cziráky János stb. e szóra el fognak szomorodni.) Nem volt barátja a miniszteriális kormányformának se, de midőn a nemzet többsége elhatározta azt, készséggel fogadta, mint anyi mások. Ez idő azonban rá nézve szomorú volt. 1848 ban neveztetett ki Pyrker utódává, egri érseknek. Székét azonban a zavarok miatt nem foglalhatta el, hanem élénk részt vett a pozsonyi, sőt még a pesti országyűlésen is. Id. Majláth Györgygyel, Deák Ferenccel és gróf Batthyányi Lajossal békekövetségben volt Windischgrätz hercegnél. E követség eredményét tudjuk. Ezután visszavonult a közügyektől, s nem vett ezekben semmi részt. Mindennek dacára is a forradalom legyőzése után elfogatott, püspöki és érseki méltóságáról lemondásra kényszerittetett, s a kies fekvésű mölki zárdába száműzetett. 1852 ban megengedték neki, hogy Bécsben lakjék, s ez időtájt látogatta meg Széchenyit Döblingben. A nagy hazafi oda borúit keblére, s keservesen panaszlá előtte, hogy ő az oka hazája veszedelmének. „Ez kevélység, “ — mondá a főpap — „kevélység és bűn azt hinni egy embernek, hogy ő képes tönkre juttatni egy országot , nem venni semmibe a gondviselést.“ A haza sorsának jobbra fordultával jobbra fordult Lonovics sorsa is. 1860. január havában titkon értekezett vele gróf Rechberg. A fordulattal visszatért hazájába, s előbb a hétszemélyes tábla főpapjávvá, utóbb kalocsai érsekké neveztetett ki. Érseki székét azonban ezúttal sem foglalhatta el, s csak anyit ért kineveztetésével, hogy az érsekek között nyugszanak porai. Súlyos torokbaja orvosi műtétet tett szükségessé, melyet azonban nem sokkal élt túl. 1867 márc. 12-én épen akkor haldoklott, midőn a budai várfokon dörgő ágyúk jelentették, hogy a király az új felelős magyar kormányt fölesketni útban van. Áldólag terjesztette ki kezeit Budavára felé, s a következő napon meghalt. Márc. 14-dikén érkezett meg számára az érseki pallium. Zajosan éljenezték ez emlékbeszédet és tolongtak kifelé. Tolongtak pedig elanyira, hogy végre alig maradt benn öt-hat hű tag. A másik bejelentett értekezést tehát a jövő ülésre halasztották, s elővették a folyó ügyeket. A közoktatásügyi miniszter tudatja az akadémiával, hogy az olaszországi levéltárakban található, Magyarország történetére nézve érdekes okmányok lemásolására a kormány évi 1500 ftot engedményez. A közlekedésügyi miniszter pedig fölszólítja az akadémiát, hogy azon értekezletre, mely fölállítandó topográfiái, helyszínrajzi osztály szabályai fölött fog tanácskozni, küldjön egy képviselőt. Hunfalvy János küldetik ki. Simonyi Ernő egy 600 lapra terjedő okiratgyűjteményt küld az akadémiának, melyet Flórencben és Velencében másolt. Végül — az épen meggyújtott gyertyák halavány világa mellett — jelenti a titkár, hogy Erdélyi János fölött (alkalmasint a nagygyűlésen) Greguss Ágost, Ráth Károly fölött pedig Rómer Flóris fognak emlékbeszédet tartani. Jövőre a nyelv és széptudományi osztálynak lesz ülése. Gróf Kun Géza értekezik „A sémi névszók számviszonyairól.“ Fővárosi hírek * Egyik politikai lapunk tárcaírója (ki maga is költő) következő elismeréssel szól lapunk egyik közelebbi költeményéről, Székács fordításáról a Talmudból: „A Talmud — úgy látszik — tele van gyöngygyel. Mi hálával tartozunk Székács Józsefnek, hogy egy drága gyöngyöt kihalászott a keleti költészet tengeréből, melynek örök fénye van. Ezt nemcsak a Talmud hívei, hanem a vallás és költészet minden igaz barátja örömmel üdvözli.“ * A császár fürdői bálbizottmány e napokban megalakult. Minden két hétben fog rendezni egy díszes bált. Az első alkalmasint a jövő hó első szerdáján lesz. * Hol építsék a nemzeti kaszinót? Egy idő óta ez a kérdések kérdése a mágnások közt. Egyik a barátok tere szögletén akarná,de e mellett vasárnap nem emelkedett szó,a másik a Dunaparton, harmadik a váci úton. A vasárnapi közgyűlés ez ügyben azt határza, hogy majd máskor fog határozni. (Legjobb volna megvenni e célra a „Két pisztoly“ telkét, s ott építtetni egy díszházat a múzeum szomszédságában.) Múlt vasárnap a kaszinó elhatárza, hogy egy kétszáz személyre való pompás asztali készletet (service) megvesz, mely egykor Miksa császáré volt, ki azt 55.000 frankon vásárolta, míg a kaszinó ötezer forintért jut hozzá. E célra gr. Zichy Edmund külön ezer ftot adott. * A „Fürdői lapok" mutatványszáma megjelent. Kiállítása csinos, tartalma érdekes. Elöl egy kis önbemutatást olvasunk, mely kiemeli a fürdés fontosságát az egésségre s életerőre; a tárcában „Vázlatok a virágok életéből“ című értekezés elejét hölgyek számára, dr. Felletár szerkesztőtől; továbbá „A források“ Kövér Gábortól; rövid rajzok Trencsén Tepliczről, Biarritzról; tudósítások a füredi előkészületekről, a bádeni idény programmjáról, s fürdői újdonságokkal és belföldi fürdőkrül. Végül különböző fürdőkből vendégek névsora, melyben csak az a kár, hogy egybe vannak írva azok is, kik már ott vannak, s azok is, akik csak lakást rendeltek meg. Mindenesetre hézagot pótol. Az irmodor is olyan, melyet a közönség megkedvelhet. * Ki Z S ng, az öreg majom, tegnapelőtt és tegnap adta utósó vendégjátékát, s igazán vetélkedett ügyességben az igazi majmokkal. Az asztalugrásokat, falramászásokat oly bravourral hajtja végre, hogy az orángutángok közé bátran szerződtetni lehetne. Sajnálatos, hogy vendégszereplését a színkörben és oly időben választá, midőn az eső miatt csak a fogatos urak és delnők jelenhettek meg. Ennélfogva a népszínháznak a majommal sem volt nagyobb szerencséje, mint volt a Casanova asszony oroszlánaival. * A b udai é n e k-akadé mia második hangversenye a budai reáliskola nagy termében hétfőn este érdekes volt. A kar, melyben szép budai lányok vannak ,szabatoan adá elő az énekeket, s ami megemlítendő: magyar szöveggel. Knahl úr jól választotta ki és jól betanítá e karénekeket, melyek közt Schubert „Imá“-ja s Haydn „Esti dala“ különösen tetszett. Humann Olgáka pedig Bánk bán „ábrándjának“ szabatos és kifejezésteljes zongorázásával gyönyörködteté hallgatóit. *A nagyzivataros esőzések nem kis kárára vannak a lóvonatú vasút részvényes társaságának. A tegnapelőtt záporeső anyira fölmosta a síneket, hogy a városligeti vonalon vagy száz élre föl kellett szedni s újra igazítani, mert megtágult az alap és sülyedtek a sínek. Ha esős tavasz és nyár lesz, akkor meglehetős költséggel és bajjal fog járni az útnak folytonos épen tartása, mert különben úgyis csak egy vonalból indulván, alig lenne képes a mindenünnen induló társaskocsikkal versenyezni. * A szombat délutáni zápor Mária nápolyi királynét a városligetben, a Hermina-kápolna közelében lepte meg. Épen lovagolt kíséretével, midőn a zápor és menyhehullás elkezdődött. A Tőkeiféle házba vonult kísérőivel, hogy a bejárat alatt várja be a vihar elvonultát. De az sokáig tartott, s a királyné kénytelen volt a házfelügyelőhöz menekülni, megkéretve a házi asszonyt, ha nem adna-e neki egy szobát, míg a vihar elmúlik.. A házi aszszony rögtön sietett, legszebb szobáját nyitá föl, s egy óranegyednyi élénk társalgás után a királyné melegen köszönte meg a szívélyes vendégszeretetet. * Furcsák történnek néha. A zugligetben múlt vasárnap egy úr egy másik úr nejének ruhájára tapodott. A férj engedelemkérést követel. A ruhataposó megteszi. Hanem ebből szóváltás támad, s a férj arcon üti a bocsánatkérőt, s azzal nejével együtt tovább megy. A megsértett pedig — egy pár barátját magához kérve — utánuk siet, s elérvén őket a „Norma“-fánál, így szól: „Uram, ön engem arcon ütött, most ezt vissza kell adnom.“ S valóban visszaadja, mire a férj így szól: „Most tehát quittek vagyunk“ — s kezet nyújt. A „disznófő“ közönsége pedig nagyot nevet e pof-párbajra, mely szomorú világot vet annak hőseire. (E történet a „Századunkéban van leírva.) * Engesser zenedei tanár, annak emlékére, hogy Mária főhercegnő keresztelésén a Te Deum zenéjét vezette, drága gyémántgyűrűt kapott. — Megemlítjük, hogy a budavári díszőrségnek a fölváltásnál megint mellőzni kell a zenét, miután ez gyakran fölébreszté a csecsemő főhercegnőt. * A vízvezetéken már erélyesen dolgoznak. A tisztító kúttal s a gépház földmunkáival már jó előre haladtak, s a gépeket három hét alatt beállítják a gépházba. Ezt is megérjük tehát valahára. *A fürdészet és vízgyógyászat barátait figyelmeztetjük, hogy dr. Pete Zsigmond e tárgyakból való előadásait ma d. u. 5 órakor kezdi meg, az orvosi egyetem földszinti 1. számú tantermében, s ezután folytatni fogja: minden kedden, csütörtökön és szombaton, ugyancsak d. u. 5 órakor. — Az egyetemi tantárgyak hallgatása újabb időben lehetővé tétetvén mindenkinek, nem kétkedünk, hogy ez érdekes és tanulságos előadásoknak is lesz hallgatósága. *Az angolok mégis csak nem mindennapi emberek. „Norma“ legközelebbi előadása alkalmával egy borotvált bajuszú és álló, magyar kalapos úr lépett a nemzeti színház előcsarnokába, s zártszéket akart váltani. A pénztárnok figyelmezteté, hogy már az utósó fölvonás is vége felé jár, s amíg beér, s a függöny legördül. „Gives me a billett!“ — kiálta az angol. „I will go into!“ s oda dobta a pénzt, hogy jegyet kapjon. A pénztárnok mosolygott, s átadta a jegyet, az angol pedig nagy megelégedéssel lépett a színházba. A német színházból jött, s másnap el kellett utaznia, azért akarta még megtekinteni a nemzeti színházat is, hanem az előadásból ugyan nem sokat hallott, mert ép, mikor belépett, s helyére leült, eresztették le a függönyt. Angolunk hideg vérrel várta meg, míg mindnyájan eltávoztak a színházból, aztán maga is fölkelt, körülnézett még egyszer a nézőtéren, s köszönetet mondott az ajtónál álló szolgának, hogy bebocsátotta. * Az országos m. képzőművészeti társulatnak f. évi május 24 dik napjára hirdetett közgyűlése, közbejött akadály miatt azon napon nem tartathatván, egy nappal előbb, f. évi május 23-dikán délelőtti 10 órakor fog megtartatni, mire minden társulati tag tisztelettel figyelmeztetik. Pest, május 17-én 1868. Pulszky Ferenc, társulati elnök. * Dr. Poór Imre felszólítja a pályázó írókat, hogy a Ba lassa dijra versenyző műveket aug. 31-dikéig küldjék be Kubinyi Ágoston úrhoz a múzeumba, e fölirattal: Balassa-dijra pályázó munka. * A királyi tábla számfölötti biráinak közelebb a következőket nevezték ki:Kudlik István képviselőt, Burián Imre trencséni alispánt, Illucz Oláh János ügyvédet, Mersics Miklós a dunántúli kéztábla biráját, Hadzits Lázár torontáli s Ászt Nándor bácsi alispánokat. * Gr. Castellane francia konzul vasárnap érkezett Pestre. Herceg Grammont, a bécsi nagykövet mutatta be, s aznap mindketten gr. Andrássynál ebédeltek. * Beküldetett: „A „Magyar Újság“ Feuillet „Szibill történetét“ ultramontán szű és ultramontán toll által fordított műnek nevezi. Azon óvatlanság, melyet a „M. U.“ újdondásza irodalmi és művészeti dolgokban többször tanúsított, s gyógyithatlan elfogultsága, melylyel az ellenkező politikai meggyőződésnek munkáit megítélni szokta, fölmentenek, hogy vele e téren komoly vitába bocsátkozzam. Csupán Sand George-nak „M-lle La Quintinie“c című regényének előszavára utalom, hol Éeuillet „Szibill“-jének pártatlan, (mert teljesen ellenkező elvű irótól származó) méltatását olvashatja, s hol Sand így nyilatkozik : „Szibill történetének tárgya nagyon szép és sok szót fog kísértetbe ejteni. A pártatlan kritika, formai érdemén kívül, elismerte a könyv eszméjének nagyságát és fontosságát. Feuillet megérdemlő a kritika üdvözléseit, hogy a vallásos hit kevéssé regényes, sőt nagyon is komoly kérdését regény formájában tárgyalni merte, és méltán dicséri, hogy nemes törekvéssel iparkodott a regényt rehabilitálni, azt a magas vitás kérdések színvonaláig emelvén.“ Sand azután hálásan ismeri el Szibill sikerét, mert ez által Feuillet neki is utat nyitott, hogy e téren követhesse. E figyelmeztetésemet, megvallom, a sikertelenség valószínű reményével teszem, sokkal sublimebbek lévén a kérdések, melyeket „Szibill“ és „M-Ue La Quintinie“ tárgyalnak, hogysem azok a „M. U.“ félegyházi ízlésű újdondászát érdekelhetnék. Pest, május 18. 1868. Concha Győző. * Bornd hírek. — Király Ő Felsége Török Fóris és Patics ékszerésznek, mint a koronázási album fölajánlóinak, egy-egy aranyérmet (50 db ar. értékűt), s az illető könyvkötőnek 200 ftot küldött. — Türr tbnok a császárfürdőben lakik. — Gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt tegnap értekezletet tartottak Budapest és Ó-Buda szépítése ügyében. — Országos haláregyesületi zászlót készíttetnek, s költségeihez szívesen elfogadnak minden adakozást, habár egyszerűbb volna a költséget egy pár vonzó és érdekes előadással szerezni össze. — Míg Pesten lelencház építésén buzgólkodnak: azalatt a híres Scoda orvos kijelenté, hogy a lelencház átalában káros, s a fennálló bécsi intézetnek megszüntetését óhajtja. — Földhitelintézetünk fennállása óta több mint 22 millió kölcsönt engedélyezett, s vagyona folyvást emelkedik.— A felállítandó honvédségről beszélik, hogy a megyéknek külön zászlóaljaik lesznek, s az egyenruha, barna atillából különféle zsinórral, magyar nadrágból, s a lovasoknál kék magyar posztóból fogna állani. — A „Századunk“ egy híre szerint: magyar gavallérok kifizették volna Murszka k. a. adósságait, a mi (ha igaz) jellemző bizonysága annak, hogy némely gavallérunk mily célokra fordítja fölösleges pénzét. A munkás-egyet majálisát Táncsics is meglátogatta, neje és lánya által vezetve, nagy szívességgel fogadták. — Stratimirovics képviselő kifosztási hírében anyia való, hogy négy széket loptak el tőle. — Az „U nióu d a t á rd a budai majálisát a szeszélyes időjárás miatt későbbre halaszták. — A képzőmüv. társulat f. hó 15-diki sorshúzásában a főnyereményt, Orlay „Attila halálát“ a 6 dik sorozat 849-dik száma nyerte. — A „M. U.“ szerint az 1849-diki aradi hóhér, ki tábornokainkat kivégző, * 467