Fővárosi Lapok 1868. május (101-126. szám)
1868-05-23 / 119. szám
sen készített kis műmalmot vittek, mely folyton őrölt, s hófehérbe öltözött molnárok a lisztet kis zacskókban osztogatták; a „Typograficka Beseda“ pedig egy kézi sajtón útközben dicskölteményeket nyomtatott, melyeket a néptömeg közé dobtak. Tizenegy órakor érkezett meg a menet a színházhoz, hol Prága és a Hana szép hölgyei foglaltak volt helyet. Nagy lelkesedés közben tették le az alapkövet. Az okmányok között, melyek a kivájt sziklába helyeztettek, ott van a „Narodni Pokrok,“ „Politik,“ „Narodni Listy“és több itt Prágában megjelenő cseh lap egy-egy példánya. Dr. Sladkovsky, az ifjú cseh párt vezére szónokolt. Üdvözölte a szláv vendégeket, kik jelenlétök által bizonyítgatják, hogy egyazon szláv törzs gyermekei, és zálogát nyújtják, hogy az összes szlávságnak nagy jövője lesz. Ilyanszlavistikus akkordok többször hangzottak föl beszédjéből, mely egy óránál tovább tartott. E beszéd után következtek a kalapácsütések. Az öreg P a la c ky (a híres historikus) tette az elsőt, s frakkja és cilindere dacára ezer meg ezer ajkról hangzott föl a „Sláva“ és „Nazdár!“ Mellén a Lipót rend és az orosz Wladimir-rend békésen feküdtek egymás mellett. A különféle egyletek elnökei: Purkyné a tudomány nevében, gróf Clam Martinié, mint a cseh múzeum elnöke, Kolár a drámai művészet nevében, Chleborad az „Oul“ munkásegylet nevében tették az alapkőre a kalapács-ütéseket ! Ezekkel végződött a nagy nemzeti ünnepély, bámulatos rendben és nagy lelkesedéssel. Délután a Belvederen népünnep volt. Este a színházban díszelőadás. Az ünnepnap alatt mindenfelől érkeztek az üdvözlő táviratok : Pétervárról, Moskauból, Belgrád, Bécs, Lemberg, Berlin, Csaslau, Krakó, Újvidékről sat. Csak a katonai zenekarok találkoztak ez ünnepnapok alatt a közönség ellenszenvével. Ezek a nyilvános helyeken vonakodtak nemzeti dalokat játszani. Ennélfogva a walzerek meg potpourikkal bővelkedő zenészeket kifütyölték, és kényszerítik őket, hogy sátorfájukat szedjék föl. Vasárnap volt a díszebéd a Sophia-szigeten. Számos toaszt hangzott a szláv egységre. Subbotics és Gersics urak, az egyik szerb, a másik horvát, jónak látták a szláv egységre inni ki poharukat, mert — mint mondák — csak egyesülve állhat ellen a szláv civilizáció a német magyar-török barbarizmusnak. Hanem azért a magyar nemzet mégis csak megél. Nemde, kedves olvasóm ? A „császárfürdő”-bül. Ki- és megnyílt minden : a zöld-pázsitos, lombos, virágos és illatos kikelet; a többféle élvekkel, szórakozásokkal, üde levegővel és gyógyvizekkel kínálkozó fürdői idény, a kényelmes, tiszta és könnyű szállítást biztosító lóvonatú vaspálya. — Kezdünk Budán is lélekzeni. A császárfürdő ismét érdekes találkozó helye lett a fővárosiaknak, s óránkint , óranegyedenkint jönnek a vendégek — szárazon és vizen. Minden gőzös fedele, s minden kis társaskocsi tele van, mint egy virágkosár, — közte hervadt virágokkal és szúrós tövisekkel. A „császárfürdő“ megtartja vonzerejét, s méltán. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a fürdői javításokat és újításokat itt időrül-időre nagyobb mérvben, helyesebb beosztással és több szakavatottsággal eszközük. Ritka gyógyerejű forrásvíz, egésséges ivóvíz és levegő, árnyas sétányok, tiszta fürdőszobák, kádak és medencék, tápláló, egésséges és ízletes konyha, kényelmes és tiszta lakszobák, jó zene — ezek minden fürdőhelynek a főbb kellékei. Hogy mindez meg van itt — még az árnyas sétány is, menyire a tér szűke s a parti fák fiatalsága megengedi, — arról a vendégek személyesen győződhetnek meg. A gyomor emberei a Fuchs ízletes konyháját, a kedély emberei pedig a Bunkó eredeti zenéjét máris elismeréssel emlegetik. Hogy a gondosan és célszerűen eszközölt beruházások bőven fognak kamatozni , azt már előre is jósolhatjuk. A császárfürdőnek ez idény alatt nemcsak sok látogatója, hanem sok állandó vendége is leend. A nagy épület lakszobái már is nagyobbára elfoglalvák. A sors ama nem épen nagyszámú kegyencei, kik munka nélkül is bő jövedelemnek örvendenek, s kik akusztiliai munkátlanságban élik világukat, máris figyelemreméltó számban reggeliznek a platánok alatt, vagy mosolyognak a gyógyudvar hosszában sétáló piros vagy pirosított arcú nők mellett. A sétány hemzseg az üdültektől, vagy üdülni akaróktól, a folyosókon fürge szobaleányok és nyurga inasok csevegnek, a veranda alatt pedig jobb világról álmodozik egy egy megrekedt hivatalnok, vagy épen a másvilágról egy-egy piros pozsgás gömbölyű "tisztelendő. Fővárosi hírek * A Balassa tanár tiszteletére rendezett csütörtöki táncestély (a lövöldében) fényesen sikerült. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a lövölde terme válogatottabb, díszesebb, kedélyesebben mulató közönséget aligha látott. A fiatal szép hölgyek a legderültebb kedvvel járták a rezgőt és csárdást Balassa tiszteletére, kinek arca csupa mosoly volt e széles jó kedv látásán. Nejével együtt ő az első vendégek közt volt. A jelen voltak közt a nők közül gr. Andrássy Gyulánét, gr. Feszteticsnét, báró Eötvös Józsefnét, a férfiak közül Horváth Boldizsár és Wenkheim Béla minisztereket, továbbá Klapka tábornokot is láttuk. Bálkirálynők említésére nem érezzük magunkat hivatva. Anyit mondunk csak, hogy egyik szépségben, másik díszben, harmadik kedvességben, a negyedik mind a háromban egyiránt kitűnt. Mágnásnők és polgárhölgyek fesztelenül mulattak együtt, és senkinek sem jutott eszébe a távozás hajnal előtt. Együtt kezdték, s együtt is akarták végezni. Az utósó négyes utósó figuráit épen anyian járták, mint az első négyesét, így jó ideig, valahányszor csak elszakadt ruhafoszlányukra fognak nézni a kék és fekete szemek, köszönettel emlékeznek meg az orvostanhallgatókra s különösen Mészáros Károlyra, az orvostanhallgató ifjúság ez idei buzgó elnökére, kit ez ünnepély s kedélyes mulatság rendezésében a legfőbb érdem illet. Az estélyen két zenekar működött. A csárdásokat Rácz Pál bandája, a keringőket, sat. katonai zenekar játszta. Az egész estély alatt csupán egy három tagból álló úri család pongyola megjelenése hatott zavarólag, de csak rövid ideig, mert miután a föltett kalappal és köpenyben belépő hölgyek észrevették, hogy itt nem találnak lenézni való társaságot , szépen eltávoztak. (Valószínűbb tán, hogy azt hivék : nyári bál lesz, künn a fák alatt, s ilyenkor — legalább külföldön — kalap-föltéve szoktak táncolni. Szerk.) Megjegyezzük még, amit ez estélyen hallottunk, hogy t. i. Balassa tanár — jubileuma alkalmával — a Szent István-rend lovagkeresztjével jön kitüntetve. * Királyné Ő Felsége napról napra erősebbnek érzi magát. A nap nagy részét zóláján tölti, olvasással gyakran foglalkozva. Eddig kizárólag magyar lapokat olvasott, de e negyedben a „Pester Lloyd“-ot is naponkint beadatni rendelő. A kis főhercegnőt igen egésségesnek és szépnek mondják. * Lederer József stuttgarti tenorista (nagyváradi születésű) ma kezdi meg vendégszereplését az új téren. Külföldi német lapok igen dicsérték, s ha e dicséreteket valóban megérdemli, akkor — miután magyar ember — jó volna, ha a nemzeti színház igazgatósága is kellő figyelembe venné előadásait. *A Fáber-féle beszélőgépnek szép közönsége van a budai színkörben. Valami hét év előtt volt itt ez a gép először,akkor a nagyhíd utcában mutogatták, de azóta is sokat tökélyesiték. Azonban tökélyesiteni kell még folyvást, mert némely magánhangzót s nehezebb szavat törve és elmosódva mond ki. A nézők fölirnak egyet-mást papírra, s a gép kimondja. Éltették vele Kossuthot, Deákot, szép színésznőket. A Bismark nevével legkevésbé bírt boldogulni. A gép elé illúzió emelése végett emberi fő van alkalmazva. Maga a szerkezet egyszerű s billentyűzet nyomásával hozzák ki rajta a különböző hangokat. Ha tökéletesül , megbecsülhetlen találmány lesz, kivált a némákra nézve. * Boér Emma k. a. harmadik vendégjátékát szerdán a Birchpfeiffer-féle „Szerencse gyermekében“ nem nagy közönség nézte. Sajnáljuk, de e föllépéséről mi sem szólhatunk valami különös dicsérettel. Első ízben a darab választása ellen tehetünk kifogást, mert a tücsök nem tartozik a Boér k. a. szakmakörébe, most a játék ellen is tehetünk eleget. Például a legszebb mozzanatokat eltúlzottá, továbbá szerfölött természetes akarván lenni, az erőltetés meglátszott rajta. Hangja is kimerült, néhol pedig a hadarásig menő sebességgel beszélt. A naiv részek azonban most is jól sikerültek, de ezek csak egy oldala a szerepnek. Ezúttal egész játéka igen művészietlennek tűnt föl, kivált Szigeti és Szathmáriné asszony jellemző alakításai mellett. Boér k. a. még egyszer fog föllépni, mint Thusnelda a „Gyöngéd rokonokéban. * Aigner Lajos, ki a Kisfaludy-Társaság „elégia elméletére“ kitűzött pályadíjat elnyerte, a ballada elméleténél pedig dicséretben részesült, önálló könyvkereskedést nyit a váci utcában. Eddig a legelső könyvkereskedések egyikében működött segédi minőségben. Mint irodalmilag műveit és jeles képzettségű fiatalemberből kitűnő könyvárust — és majdan kiadót várhatunk. * A Duna parton építendő részvényhotel alaptőkéjét egy millióra határozták, úgy azonban, hogy — ha kell — félmillióval fölebb emelhessék. Egyelőre 3500 darab 200 ftos részvényt 700,000 ftig bocsátnak ki. *JóZsef nádor szobrának felállítása a városi közgyűlésen szőnyegre kerül. E szobor évek óta befedve áll a városház udvarán. Azért nem állítják föl, mert a szent István - rend díszköntösében van, melyet Magyarországon sohasem viselt. Az a kérdés, hogy felállítsák egy, vagy új szobrot készíttessenek. * A SZCISO-bal lapjában irodalmi és művészeti dolgokban nagy meghasonlás van a fekete vonalon alul és felül. Az újdondász azt mondta, hogy kár volt K. Eötvös „unalmas“ vígjátékát színre hozni, a tárcaíró pedig, kinek szava valamivel többet nyom a latban, üdvözli az igazgatóságot, hogy előadata e művet, mely ma is oly „fiatal“, mint huszonöt év előtt, s reményét fejezi ki, „hogy nem szorul ki többé a játékból.“ Az újdondást kap a híren, hogy Radnótsáy lemondott,noha lemondásáta „Napló“ szerint a belügyminiszter sem fogadta el, a tárcaíró pedig megjegyzi: „míg a kormány nem talál egy második Bajzát, addig nem örvendünk semmi változásnak.“ * Az Új Szentkirályi-házban a Ráth és Mi- Csei szalmakalap raktára oly pompás, hogy méltó megtekinteni. Kirakataiban roppant üvegtáblák fénylenek, s azok mögött három fekete hattyú egy terebélyfát tart, ágain különféle szalma-kalapokkal. A külső oszlopzat csupa palissander és arany. A csarnok belseje sötét-barna arany díszitéssel, s hasonló függönyök szalma-szalaggal. Egy csigalépcső a gyári helyiségbe vezet, hol 80 munkás egyre dolgozik. A cégnek Bécsben is ily pompás csarnoka van. * Tegnapelőtt volt évfordulója Budavár diadalmas ostromának. Volt honvédek a Horváth kertben gyűltek össze, s ünnepélyes menetben látogaták meg elesett társaik sírját. * Kisajátítási törvényre van kilátásunk.Ez szükséges is a főváros szépülése érdekében. Most, ha egy rozzant ház és kis telek birtokosa megérzi, hogy valami különösebb oknál fogva tulajdonát meg akarják venni, oly árt szab, mely a vételt lehetetlenné teszi. E miatt nem épülhetnek új paloták a múzeum körül. A városligetbe tervezett széles út sok kisajátítást igényelvén, az erre vonatkozó törvény nemsokára elkészül. * Hegy régi lapjaink dúlnak fúlnak, nekünk is kijut a rész ingerültségükből. Nem csodáljuk ideges lázukat. Híre jött, hogy a bécsi vallásügyi szabadelvű törvények szentesítve vannak, s hogy hasonszőrű kollegájukat, a „Volksfreund“ szerkesztőjét a birodalmi tanács sértegetéséért fogságra ítélték. Szóval rész szél fúj a túlélt eszmék konok harcosaira, mint ahogy egy kormánypárti lap nevezi őket. A szegény „Hírnök“ már nem is válogat a kifejezésekben, s a hírre, hogy Bismark „burkus érzelmű“ német lapot szándékoznék alapítni Pesten, kurtán és kereken kiáltja: „huncsut aki praenumerál“. Aztán lapunknak esik, hogy a belügyért nem tartjuk jobb miniszternek, mint Radnótfáy urat színház-igazgatónak, amivel persze a belügyérnek csakugyan nem nagy bókot mondtunk. Hogy merünk — mondja a „Hírnök“ — effélét mondani egy miniszterre, aki oly „magasan“ áll. Persze a „Hírnök“ mindent attól mér, hogy ki milyen magasan áll. Másfél év előtt még egészen máskint beszélt l. Wenkheimről, midőn a gr. Cziráky-féle párttal oly tiszteletreméltólag küzdött, s midőn a „Hírnök“ Eötvöst, Andrássyt, sat., mind azzal vádolá, hogy nem anyira a haza jövője fekszik szivükön, mint inkább miniszteri tárcákat vadásznak. Ilyféle lapnak utólagos bókjai és servilis hajlongása valódi férfiak előtt kevesebbet érhet, mint a mi őszinteségünk, mely nem a magas állást nézi, hanem a magas állásokon is az emberek értékét. A minisztériumnak különben nem utósó baja az, hogy a „Hírnök“ és kollegája nagyon dicsérik. Mi részünkről szeretjük, hogy lapunk nem áll hasonló kegyekben. Ez volna csak a rész nekünk. Azért az „I. Tanújá“-ban is csak hadd ágaskodjanak lapunk ellen, s hadd tartsák „fiatal“ lapnak: mi a fiatalság élénkségével óhajtunk hatni, s ez * 475 — Zaj és élénkség mindenfelé. A lóvonatú vaspályának ötpercenkint robogó vagyonjai is szaporítják folyvást a látogatók számát. És ha már is így kezdődik, akkor bizonyosan nápolyi estékkel és „velencei éjszakákkal“ fog végződni. El vannak már határozva a hetenkinti hangversenyek, a két hetenkinti táncvigalmak s a havonkinti látványosságok is. A haszonbérlők áldozatkészségétől és a hervadhatlan Bulyovszky Gyula phantáziájától sokat várhatunk. E helynek valóban kettős rendeltetése van. Nemcsak gyógyhely ez, hanem egyszersmind társaséleti gyalpont. Húszár a fővárosi nyár sivatagán. A bérlők helyes törekvése tehát az, hogy a testileg szenvedők itt gyógyulást, nyugalmat, a lelki szenvedők szórakozást, a testvérvárosok lakói pedig élénk életet találjanak. Becsülöm a bérlőkben, hogy ők e vállalatukat nemcsak nyereség, hanem jó hír- és névbeli kérdésnek is tekintik. Tudják, hogy aki fizet, követel és követelhet is. S ennek tudata ösztönzi őket, hogy a császárfürdő vonzerejét ne csak fenntartsák, hanem növeljék is folyvást. Lauka Gusztáv.