Fővárosi Lapok 1868. július (149-175. szám)
1868-07-01 / 149. szám
— 595 — sí nyomai feje alkotásán. A vádlott legfőbb szerencsétlensége magas rangjában fekszik. Ha mint szegény legény — természeténél fogva — csavargóvá válik, s a rendőrséggel összeütközésbe lő, akkor már rég megvizsgálták és rég a tébolydába küldték volna. Én a vádlottat betegnek tartom, kit tettei miatt törvényesen nem lehet feleletre vonni.“ H udder tanár nyilatkozatának lényege ez volt: „A vádlott előadása logikus alapon nyugszik; a védelmező tervét helyesen követheti; egy szóra is képes magát mérsékelni, noha nagy ingerlékenységgel bir. Gr. Chorinszky harminchat éves, s eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy nála elmekórt tegyen föl. Természete, jelleme sok sajátságost mutat, ezt be kell vallani. Ha a vádlott például roppant föl ingerlés közben vetélytársát ölte volna meg, akkor számba vehetnék idegességet, s „csökkent beszámíthatóság“ mellett szólnék; de máskép áll az eset itt, hol kigondolt tervről van szó. Véleményem az, ha az esküdtek bűnösnek ítélik, úgy szellemi egésségén legkevésbbé sem kell kételkedniük, felelhet ő tettéért.“ Ez egymástól eltérő véleményeket a vádlott távollétében mondták el a szakértők. Mi itt mindegyik nyilatkozatot dióhéjba szorítva közöltük. Miután Chorinszkyt a délutáni ülés alkalmával bevezették a terembe, s az elnök rövid szavakkal az orvosok nézeteit ismertette meg vele, a hallgatóság legnémább csöndje közt emelkedett föl az érdekes arcú, csengő hangú, szellemdús vádló államügyész , dr. Wafert, ki négy óra hosszáig beszélt, s roppant benyomást tett az esküdtekre és a közönségre. A bűntett bizonyítékait oly világosaknak tartja, hogy a legóvatosb, leglelkiismeretesb bíró is kimondhatja a „bűnöst.“ Chorinszkynál a tett rugói önérdek és gyűlölet voltak. Ő is, bűntársnője is, kalandos, középkori jognézeteket táplálnak. Leveleiben — egy túlságosan szabadalmazott és elkényeztetett kasztnak mai nap már rég elmúlt praetentióival élve — azt követeli, hogy családjára és rangjára való tekintetből a törvényt nála ne alkalmazzák, s alkalmasint azt vélte, hogy ugyanazon befolyásnak, mely Ebergényi Julia számára meg bírta szerezni az alapítványi hölgy oklevelet, sikerülni fog az igazság menetét is megakadályozni. E hit könnyíte meg a bűnös határozatát, mert cselekedeteinek gonosz következményei felől csalódásban ringatta őt. A vádló sötét képben tünteti fel a gyáva orgyilkolást, a férj szívtelenségét, a szerelmes párnak még egymást is megcsaló, aljas erkölcstelenségét, s aztán így folytató : „Tekintsük meg e bűnös párt, mely az iszonyatost végbe vitte. Kik ők ? Nem a pórság legalsóbb rétegeiből származtak, nem az emberiség ama söpredékéből valók, melynek mindennapi, száraz kenyerét nyomor és ínség közt kell keresnie, mely féktelen szenvedélyeknek szokta magát átengedni, s melyet az élet jaja bűntől bűnhöz, vétektől vétekhez űz. Bölcsőjüknél a szerencse állott, bírtak mindazon előnyökkel, melyeket előkelő születés, nemesi név, fényes nevelés csak nyújthat, de mindez hiába volt, mert mindez képtelen vala ez emberek durva vágyainak túlmértékét féken tartani.“ Az államügyész nemcsak azt hiszi, hogy Chorinszky az orgyilkolásban részt vett, hanem őt tartja annak okozójául is A tanúvallomások, levelek, naplók, hamis alibik, Chorinszky ígérete , hogy vallani fog, noha nem tette, Chorinszkynak a kaució kamatjai után való vágya, Júliának megeskettetése, hogy nem fog a tettől visszaijedni; a hoszszabb előkészületek sat. — mindez szerinte Chorinszkyt tűntetik föl a főbűnösnek. A ki ily tervet koholni, kivitelét elősegíteni, s ily határozottan tagadni tud, azt ő — mondjanak psychiatrikusok bármit — elmekórosnak nem tarthatja. „Azon sejtelem teljes szó, melyet Mathild grófné írt naplójába : Meine Liebe ist mein Hort, An meiner Liebe will ich sterben! beteljesült; persze nem azon értelemben, mint a minőben ő vette, de hogy ez a szerelem, és a belőle következett ördögi gyűlölet, a borzasztó bűntett oka lett, — ez értelemben Chorinszky Mathild szava beteljesült.“ Egy negyedórás szünet után dr. Schauss kezdte meg védbeszédét. Mindenekelőtt kárhoztatja az államügyész kiméletlenségét, mely egy szikrányi szánalmat sem éreztet vele a bűnös iránt. Azt mondja, hogy mióta Bajorországban esküdtek ítélnek, a nyilvános vélemény ennyire és ily igazságtalanul felingerülve nem volt, mint most, „igazságtalanul,“ mert el van indulva már az ítélet hozás előtt. Majd Chonszky házassága történetét beszéli el. Az egybeke- 68 u£ ig mond — a szülők megegyezése nélkül ment végbe, s a nélkül, hogy a jövő biztosítva lett olna, könnyelműen mindkét részről, és „az a rész cselekedet átka, hogy folyvást roszat kell szülnie“ — mint a költő mondja. — Ebben fekszik ama pör magva, melynek égjelenete szemünk előtt foly le. S ki a dráma harmadik személye? Egy Ebergényi , ■ulia! Minden tanú azt vallotta, hogy Chorinszky jószivü (gutmüthig.) Tehát vagy a tanúk mondtak — ami föl nem tehető — hazugságot, vagy pedig a vádlott mindazt, amit tett és mondott, őrültségében tette, mert e két állítás, hogy jószívű és e bűntettet elkövette, e leveleket írta, épenséggel össze nem egyeztethető. „Ha a szakértők közül kettő azt mondja, hogy a vádlott tébolydába való, önök esküdt urak háromszor fogják meggondolni, mielőtt őt a hóhér kezére adják. Azt hiszik önök uraim, hogy dr. Morei könnyelműen mondta volna ki Európa előtt a szót. Chorinszky három év múlva paralytikus lesz, annak veszélyeztetésével, hogy pár évvel ezután ő hozzá mondja majd a világ : „On êtes-vous, Morei! ön hazudott!“ — Védő ügyész azt hiszi, hogy az esküdtek ama meggyőződésre jutottak, mely szerint a vádlott nem ura akaratának, nem képes szenvedélyeit zabolázni, vagy ha ennyit nem hinnének is, legalább „csökkent beszámíthatást“ (verminderte Zurechnungsfähigkeit) fognak a vádlottnál ismerni el Az után a bajor törvény alapján következteti, hogy a gróf a bűntett okozójáés semmiképen sem tekinthető. Ő azt hiszi, hogy Ebergényi vitte végbe a gyilkolást, aztán visszajött és azt mondta: „megtettem“, — a nélkül, hogy a gróf előre tudott volna valamit. — S így végzi: „Vizsgáljanak és ítéljenek esküdt urak, valódi bizonyítékok után, ne engedjék uralni magukat a nyilvános vélemény nyomása által, mely veszély volna az igazságra nézve, borzasztó veszély, mert képes lenne az általunk szentnek tartott esküdtszéki intézményt kockáztatni.“ Rég elmúlt már ez esti tíz óra, midőn dr. Schaussnau gyönge kivonatban közlött s nem is igen erős beszéde véget ért. Ma — szombaton — gördült föl a függöny utójára. A vádló replikájára a védő azt duplikázta, hogy Ebergényi Júlia nem a gróf ösztönzésére vitte végbe a gyilkolást. Ha az esküdtek nem ismerik el a beszámithatóságot, akkor bizonyosnak tekintendő, hogy a tettes nő a feltalálónő (Erfinderin) is egyszersmind. Ebergényi Julia merész, okos, Chorinszky csacsogó, könnyelmű. Bűntetthez nem használhatni oly embert, ki oly együgyű, mint Chorinszky, s oly ostoba leveleket ir. Végül a vádlott fölmentését ajánló. Az elnök végül e három kérdést tette az esküdtek elé: vájjon gr. Chorinszky — a nején elkövetett orgyilkolási bűn okozóját (Anstifter) tekinthető-e, — tanácsadás és rábeszélés által ?; továbbá vájjon Chorinszky a nején elkövetett orgyilkolási bűntettnek részvevője-é?; s végre: várjon Chorinszky a bűntett idejekor elmezavart volt é, s igy — jogi szempontból — beszámíthatlannak kell-e őt tekinteni ? Az esküdtek két órai tanácskozás után az első kérdésre nemet, a másodikra igent, a harmadikra nemet feleltek. Chorinszky nyugodtan hallgat ez ítéletmondást. Az államügyész erre — miután a közvetlen tettes is aránylag csak gyönge büntetést kapott — a halálos ítéletet nem akarja kimondatni Chorinszkyra, hanem élethossziglan tartó fegyházi fogságot indítványoz. A védő ellenben nyolc évi fogságot. Fél óra után a törvényszék kimondja az Ítéletet: húsz évi fegyházi fogság, (Zuchthausstrafe) melyet várban (auf der Festung) kell kitöltenie. A büntetés ideje után pedig Bajorországból száműzendő. Az elnök kérdésére: értette e az Ítéletet ? — Cholinszky remegte , halálsápadtan felelt, hogy „ígtíti“ És a közönség mély megilletődéssel hagyta el a termet, de megilletődésében bizonyára egy szikrája sem volt a részvétnek az elitélt iránt, ki valóban nem érdemli az ember nevét, s a törvényszék ítéletén kívül a közvélemény megvetése is nehezül rá, hanem meg volt illetődve a hatástól, melyet ily szörnyű bűn látványa okoz. Vajha sok idő múlnék el az emberiség fölött a nélkül, hogy ily törvényszéki dráma szemtanúja lehessen! Fővárosi hírek. * Hír szerint: Királyné Ő Felsége — gyermekeivel együtt — szeptember ádikán ismét körünkbe jó, hogy az egész őszt felváltva Budán és Gödöllőn töltse. Ennélfogva a budai palotában a királyi gyermekek lakosztályát e napokban csinosítani kezdik. * Vasárnap reggel egy gyászhir szomoritott el bennünket. A legderekabb magyar emberek egyike: Egressy Galambos Sámuel szombat délben meghalt szentkirályi birtokán. Pár nappal azelőtt még kikocsizott, s örömmel nézte a gazdag aratnivalót, s végperce előtt is kevéssel karos székében ült és beszélgetett. Szerető neje azonban vette észre, hogy szeme merevül, s erősen köhög,mert tüdőbaja volt,) a mire ágyba helyezték, megszűnt élni. Fájdalom nélkül halt meg, nyugodtan, amint élt. — Az ő neve széles körben ismeretes, mert hoszú életén át (túl volt a hatvanon,) teljes buzgósággal élt a közügyeknek. 1849 előtt (s később is 1861-ben) Pest* megye főügyésze és egyik legszabadabb elvk főbb embere volt. A pesti árvíz alkalmával nagy érdemeket szerzett, valamint 1848 ban is. Hive volt minden ügynek, s alig van emberbaráti intézet, tudományos egylet sat., melyeknek alapítványait jelentékeny összegekkel ne gyarapította volna. Az olvasás lelki szüksége lévén, mindig sok könyvet vett és számos lapot tartott. A zenét különösen szerette, ápolta, és sok magyar szerzeménye van, melyek eredetiség által tűnnek ki. Mint gazda, szintén kitűnő volt. A szentkirályi pusztán (Lacháza mellett) egy parkot létesített, annak közepén építve kastélyát, melyben — az utóbbi években egészen visszavonulva — családjának élt. A ref. egyházi ügyekben azonban mindvégig buzgó részt vett, s egyik baranyai kerület főgondnokát veszte el benne. Fiatal özvegy és négy kis gyermek maradtak utána. De nem csupán ezek fájlalják elvesztését, hanem széles körben igen sokan, kik ismerték és becsülték. E lapok szerkesztőjét is régóta meleg barátság és szeretet kötvén az elhúnythoz, személyes megiletődéssel mondunk áldást ez elhúnyt derék ember hamvaira! * A volt honvédségnek is megint gyásza van. Földváry Sándor halt meg, a vitéz ezredes, ki többi közt Szent Tamás bevételénél is igen kitüntette magát. Családja és testvére Károly (az olaszországi magyar légió utósó vezére, kit most ceglédi praefectusnak neveztek ki,) pár hét előtt szállittaták föl egri lakhelyéről Pestre, hol azonban tegnap d. u. 2 órakor megszűnt élni. Özvegye és négy gyermeke maradt. Temetése diszszel fog véghez menni. ** Képviselőház. Az elnök bemutatta Hoffman Pál Sopron megye Sz.Márton kerülete képviselőjének megbízó levelét, az elnökminiszter pedig a sólövedékről szóló szentesített törvényt. Az igazoló bizottság Missits János temesvári képviselőt igazoltnak jelenti. Aztán a védrendszer törvényjavaslatának megvizsgálására választottak 15 tagú bizottságot , melyben Klapka, Perczel, Hollán stb. is benne vannak. Napirenden volt a bélyegilletékről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. * A nemzeti színház „Zrínyi“ ismétlésével zárta be idényét. Még nagyobb közönsége és sikere volt, mint első ízben, s kétségkívüli, hogy e költői ihlettel alkotott dalmű majd a téli időszakban fogja megérni teljes diadalait. Akkor meg fogja illetni kissé fényesebb kiállítás is. Többszöri hallás mindig ki fog emelni egyetmást belőle. Múltkor az első felvonást találták legjobbnak, (s török esti énekét a múlt szombaton ismételtetek is,) most bizonyára miden műértő abban a véleményben lesz, hogy a második és harmadik felvonás az érzéskifejezések gazdagságát s a velős erőt illetőleg fölülmúlja az elsőt. Zrínyi Ilona szerelmi dala igazi ihlet terméke. Pauliné asszony az „Oly rideg ősi vár“ kezdetű dal után egy szép koszorút kapott. Felvonások végén zajosan tapsolták ki a szerzőt és a főbb szereplőket. Mindenesetre örvendetes e siker oly műnél, melyet eredetinek mondhatunk magyar tárgyánál, dallamainál és azon oknál fogva, hogy színpadunk mutató be először. * B. Eötvös József összes költeményeit igen díszes nagy alantban adja ki Ráth Mór. Képek is lesznek benne a költemények tárgyaiból, melyeket jeles művészek, (többi közt Keleti Gusztáv) rajzoltak, s külföldi híres műintézetekben készítenek. A magyar kiadványok egyik legszebbike lesz. * Hire van, hogy Pauliné assz. — férjével együtt — csakugyan Bécsbe szerződött volna. Ha ez tény, akkor az igazgatóságot méltó megrovás érheti,mert Pauliné assz. szerződésileg van lekötve, s ily vonzó dalművésznőt könnyedén elereszteni — a színház kárára lenne. Ennélfogva az igazgatóság kötelessége a kötött szerződéshez ragaszkodni. Beszélik továbbá, hogy az igazgatóság egy tenoristával és egy pár olasz énekesnővel van alkudozásban. Az utóbbiak egyikével már tartottak is próbát, s — mint mondják — — sok érzése, jó iskolája van, de nincs kellő hangereje. * Ma lesz a császárfürdő harmadik táncestélye, melyben — kétségkívül — ismét díszes közönség fog részt venni. Az illem és táncosnők érdekében, — miután föl is vagyunk rá szólítva — ki kell fejeznünk az óhajtást, hogy vajha a táncos ifjúság ezúttal kivétel nélkül kezyes kézzel állna ki a síkra. Ezt követeli a báli finomság, télen úgy, mint nyáron ; továbbá a hölgyek is szeretik, ha ruháikat — amennyire lehet — tisztán óvhatják meg a bál végéig. Remélni lehet tehát, hogy a táncosok a nők iránt e tekintetben is udvariasak lesznek. * A reform, tanoda vizsgái e hó 12-dikén kezdődnek s 28 dikán végződnek be. Folyvást a templomban tartják. Az érettségi magán vizsgákat jül. 16 dikán d. u. 3 órakor kezdik. A jövő évre való beiratások pedig okt. elsejétől 6 dikeáig tartanak, s az iskola új tanfolyama 8 dikán nyílik meg. * Egyetemeink múlt heti ünnepélye alkalmával következő tanhallgatók nyertek pályadíjat munkáikkal: a hittani karnál Batucsek János s Ernyei Kálmán kispapok; a jogi karnál Korbuly Jó