Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)
1868-11-26 / 273. szám
KUMtó-Mvstal: Fest, b arátok-t#ti$ 7. m. 273-dik sz. Csütörök, november 26. assBR&sRBs: Ötödik évfolyam 1868. Slépzetési díj: félévra................8 frt ’Fjyedévre . . . . 4 frt *íjjjelecu ünnep utáni napokat kivive mindennap, koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Ism szetteesztés bela: Lipót utca 34. u. l-a3 sk. Hirdetési díj: Negyed hasábos petső sor......................7 k. Bélyegdíj minden igtatáskor .... SO ki. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szépirodalom kedvelőinek részvétébre. Lapunkat az „Athenaeum“ előűt társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 ftjával. EGY SÖTÉT FELHŐ, mely nem okoz annyi kárt, mint aggodalmat. (Elbeszélés), irta Lauka Gusztáv. (Vége.) Egyetlen reménye, melybe némileg megvigasztalódhatott, az volt, hogy neje talán még egy esküvője előtti szerelmi viszony kapcsában lett árulóvá. A rejtélyes válság előtt még egyszer akart egyedül lenni szemefényeként őrzött és szeretett gyermekével. Maga ment utána a nő szobájába. Az anyát hímezve, a gyermeket mellette, fejével az anya ölében nyugodva és szunnyadva találta. — Nem lehetnek ily lelki békességben, kik nem ártatlanok! Ezt suga lelke, de szive vagy nem akarta, vagy nem merte e szavakat igazolni. Még az is eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta: „Vigyázzatok a nőkre, kik szüleiket és gyermekeiket nem tisztelik és nem szeretik!“ De hisz az atya szerető leánya karjaiban halt meg, a gyermeket pedig jobban szerette életénél. — Engedd kevéssé a gyermeket hozzám! — Kérlek, ne keltsd föl, csak kevéssel ez előtt szunnyadt el. E percben állott meg egy kocsi a ház előtt. A férj személyesen kísérte nejét szobájába. Klotild hirtelenében semmi változást sem fedezett föl férje szobájában, csak akkor tolult vére szívéhez, midőn egy sarokban álló kis asztalon két pisztolyt pillantott meg. Esztrov azonnal észrevette az ijesztő meglepetést, és vigasztalólag szólt: — Családi büszkeséged és nemességed már előre biztosítanak, hogy nem kellene azokat használnom. Kopogtattak. Siri csönd lett a teremben. Csak a nő szívverése hangozott. A férj szive megszűnt néhány percre dobogni. VI. Egy alacsony, gömbölyű, de azért elég formás testalkatú, nagy kék szemű, rövid vaskos orrú, simára fésült gesztenyeszín hajú, piros arcú, mosolygó képű pap nyitott a terembe. — Nagyságos asszonyom! parancsára megjelentem, legyen szíves kedves férjének bemutatni. — Weichholtz atya, a ferenciek rendéből. Esztrov dörzsölni kezdő szemeit, hogy bizonyossá legyen, ébren van-e, vagy álmodik. Hiszen ha ez arc, e homlok, e szemek, e tekintet bűnt rejtenek, akkor a fellegek közé rajzolt angyalok is bűnösek. — Kérem, szíveskedjék helyet foglalni! A páter helyet foglalt. — Mindenekelőtt bocsásson meg lelkiatyám, ha oly kérdéseket találnék tenni, melyek első látszatra tekintélyét és reputációját sértenék. — Uram, ki sötétben és igazban jár, nem fog megfélemleni a világosságtól, melyet elébe tartanak. — Atyám, ön titkos levelezésben állott nőmmel! — Ha ön uram mitsem tudott e levelekről, akkor igaz, hogy azok meglehetősen titkos levelek voltak, amennyiben sekrestyésünket kivéve, csak a nagyságos asszony és én tudtam azokról. — Szabad tudni, mit tartalmaztak e levelek? — Azonnal elmondom, ha a nagyságos asszony megengedi. — Kérem, legyen szives elmondani. ■— Egy százforintos bankót, — a sorokban pedig ennyit: „Szives ígéretéhez mérten, legyen szives ez összeget b. Véghy Gyula testvéremnek átszolgáltatni.“ — S atyám mit válaszolt ? — Pontosan és rendesen átküldöm b. Véghy Gyula nyugtáját a száz forintról. Ezeket mondván a páter, zsebébe nyúlt, s egy csomó hasonló tartalmú levelet nyújtott át a gyötrelmeitől megszabadult és szabadabban lélekző férjnek. Klotild se váratott soká maga után, szobájába ugrott, s innét csakhamar visszaérkezve, átnyújta a választ — illetőleg nyugtákat. Esztroy fölkelt ülőhelyéből, egy külön szekrényt nyitott föl, annak egyik fiókjából valamit markába rejtett, s visszatért helyére. A páter fölkelt: — Bocsásson meg uraságod, ha talán a nő egy ártatlan titkát birtam a férj ellenében; de engem ment vallásom szent tana, mely megengedi a jó cselekedeteknek titokbani gyakorlatát is. — E pillanatban a világon talán tiszta atyámnak tartozom a legnagyobb köszönettel. Remélem, nem sértem meg, ha sajátságos ismeretségünk emlékéül e szelencével ajándékozom meg. A szelence francia munka volt, vert aranyból, e különös jelmondattal :Vide cui fide. A mint a páter e ritka becsű emléket megpillantó, gyermeki öröm sugárzott szemeiből. — A burnótról sem fogok megfeledkezni! — Szívesen fogadom az ingerlő változatosság kedvéért; különben szabad legyen megjegyeznem, hogy a finom burnót kolostorunk egyetlen gazdagsága. Midőn a páter távozandó volt, a háziúr becsengette inasát, s meghagyta neki, hogy azt lekisérve a bérkocsiját kifizesse. — Édes Klotildom! mondd, szükségünk volt-e ennyi aggodalomra és gyötrelemre ? — Emlékezel-e édesem, mit mondottál, midőn Gyula ütése hamis váltóját beváltottad : „Meg fogom menteni most utójára atyád és a te szennytelen hívetek és nevetekért, de átkozott legyek, ha többé egy fillérrel segítem, s ki vagyonomból segítené, mondjon le becsülésem és szeretetemről.“ — Van-e kincs a világon, a miért én szeretetedről lemondhatok ?! — De hát nem nyújthatod-e személyesen a segélyezési összeget a páternek? — Egy nő gyakrabban és magánosan a kolostorban !. . . ". — A koldus asszonynyal való érintkezés— Legkevésbbé sem tűnhetett föl, s a gyámoltalannak alamizsnát is juttathatok. — Még egy igen fontos dolog! Kivel találkoztál tegnap a városerdőben ? — Bocsáss meg a testvéri szeretet rovására! Gyulával, ki tizenöt hó óta jött meg Mexikóból, s tisztán segélyezésemből élősködik. Engedd édes férjem, hogy mit eddig titokban, tudtod nélkül cselekedtem, jövőben tudomásoddal tehessem, s Gyulát ezentúlra is tópénzemből 100 frtal segélyezhessem. — Mindent érezted, már csak azért is, hogy többé ne legyenek titkaink; veszély a titok a férj és nő között, mert könnyen megzavarhatják a bizalmat, s annak hiányában a nyugalmat és a boldogságot. — Megengeded, hogy szives közbenjárásáért a sekrestyést is megjutalmazzam ? — Ő 13 egyike volt azoknak, kik’ nekem annyi aggodalmat és nyugtalanságot okoztak. Büntesd meg 10 darab tallérral. — Hát rám mi büntetés vár egyetlen jó és nemes férjem ? Esztrov karjaiba ölelő imádott nejét, és csókjaival halmozó el. — De meg fogsz-e te nekem bocsátani valaha durva és gyöngédtelen gyanúsításomért ? — szólt a férj teljes megadással. — Egy pillanatban azt hittem, hogy soha sem fogok megbocsátani, de csakhamar meggyőződve arról, hogy igaz és forró szerelmed még a látszólag erős gyanúokok mellett is megőrző lelked magasztosságát és nemességét, s hogy még a legrettentőbb lehetőség mellett is inkább magadat áldoztad volna fel, mint ártatlan gyermekünk jövőjét, — változhatlan, igaz, és tiszta szerelmemen kívül minden más érzés kihalt keblemből. Férj és nő ismét nyugodtan és boldogan tértek gyermekükhöz. AZ ARDEMI HEGYEK KISÉRTETEI. Schücking Lévin beszélye. (Folytatás.) A herceg mosolygott. — Kevés barátom — szólt kedélyesen — az igaz, hogy csak amolyan fészek az a vár, hanem ha egy francia csapat őrizi, mégsem lehet azt úgy — en passant — mintegy reggelire bevenni. Amenynyire én tudom, Brasienne lüttichi államerősség, s egy osztály invalidással van megrakva — föl kell tennünk azt is, hogy — tant bien que mai — csak el van látva a szükséges lőszerekkel és élelemmel, miknek következtében jelentékeny emberveszteség nélkül be nem vehetnénk azt, hacsak a legnagyobb erőfeszítéssel tüzéreket nem állítanánk a mögötte fekvő magaslatokra. Erre azonban, kedves barátom, sem meghagyásom, sem időm nincs. Sietnünk kell! — De, hercegséged! — vágott közbe Pál, a tábornagy szavaira elkapadva, — császári tisztek is vannak a foglyok között. Mihelyt elvonult a császári sereg, őket azonnal Frannciországba viszik s a marquis családjával, mint számüzöttekkel fognak bánni. — A fogoly tiszteket a legközelebbi kicserélésnél vissza fogjuk kapni — felelt hidegvérrel a herceg, — azokról ne aggódjék. Igen sajnálom, kedvesem, hogy nem tehetek önért és családjáért semmit sem; de hisz ön maga is jól tudja, hogy nem szabad sehol sem időznöm, annyival kevésbbé ilyen kis hegyi fészeknél, amelynek ránk nézve semmi jelentősége nincs, s mely magától ki fog tisztulni, mihelyt a fősereget Namurnál megvertük s kiűztük a határon. És ez célja uramnak; Namur falai alatt egyesülni fogok Latourral és Harville seregét visszavonulásra fogjuk kényszeriteni. — Kegyelmes uram, — vágott közbe Pál — Harville serege nem régen elvonult Namur alól, az a francia csapat, melylyel dolgunk van, éppen az ő hadtestétől vált el, hogy ezt a gaz csínt elkövesse. — Az is meglehet, — felelt a tábornagy — annál jobb, ha Namurért nem kell velük verekednünk. Hanem az mit sem változtat küldetésemen. Még ma meg kell jelennem Namur alatt, még pedig minden emberemmel, és éppen ezért nem tehetek önért semmit. — De, kegyelmes uram! az Isten szerelmére kérem, — kiáltott föl Pál a kétségbeeséshez közel — ne engedje meg ezeknek a franciáknak... — Kedves Tervagne úr, mi nem azért vagyunk itt, hogy holmi apró kalandokkal játszunk, és fiatal hölgyeket szabadítsunk ki a szorultságból — ezt ön is jól tudja. — De arra a lovagiasságra kérem önt, kegyelmes uram, ami nemes szivében lakozik! gondoljon a