Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)

1868-11-26 / 273. szám

KUMtó-Mvstal: Fest, b arátok-t#ti$ 7. m. 273-dik sz. Csütörök, november 26. assBR&sRBs: Ötödik évfolyam 1868. Slépzetési díj: félévra................8 frt ’Fjyedévre . . . . 4 frt *í­­jjjelec­u ünnep utáni napokat kivive minden­­nap, koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Ism szetteesztés b­ela: Lipót utca 34. u. l-a3 sk­. Hirdetési díj: Negyed hasábos petső sor......................7 k. Bélyegdíj minden ig­­tatáskor .... SO ki. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szép­­irodalom kedvelőinek részvétébre. Lapunkat az „Athenaeum“ előűt társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 ftjával. EGY SÖTÉT FELHŐ, mely nem okoz annyi kárt, mint aggodalmat. (Elbeszélés), irta Lauka Gusztáv. (Vége.) Egyetlen reménye, melybe némileg megvigasz­talódhatott, az volt, hogy neje talán még egy eskü­vője előtti szerelmi viszony kapcsában lett árulóvá. A rejtélyes válság előtt még egyszer akart egye­dül lenni szemefényeként őrzött és szeretett gyerme­kével. Maga ment utána a nő szobájába. Az anyát hímezve, a gyermeket mellette, fejével az anya ölé­ben nyugodva és szunnyadva találta. — Nem lehetnek ily lelki békességben, kik nem ártatlanok! Ezt suga lelke, de szive vagy nem akarta, vagy nem merte e szavakat igazolni. Még az is eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta: „Vigyázzatok a nőkre, kik szüleiket és gyer­mekeiket nem tisztelik és nem szeretik!“ De hisz az atya szerető leánya karjaiban halt meg, a gyermeket pedig jobban szerette életénél. — Engedd kevéssé a gyermeket hozzám! — Kérlek, ne keltsd föl, csak kevéssel ez előtt szunnyadt el. E percben állott meg egy kocsi a ház előtt. A férj személyesen kísérte nejét szobájába. Klotild hirtelenében semmi változást sem fede­zett föl férje szobájában, csak akkor tolult vére szí­véhez, midőn egy sarokban álló kis asztalon két pisztolyt pillantott meg. Esztrov azonnal észrevette az ijesztő meglepetést, és vigasztalólag szólt: — Családi büszkeséged és nemességed már előre biztosítanak, hogy nem kellene azokat használnom. Kopogtattak. Siri csönd lett a teremben. Csak a nő szívverése hangozott. A férj szive megszűnt néhány percre dobogni. VI. Egy alacsony, gömbölyű, de azért elég formás testalkatú, nagy kék szemű, rövid vaskos orrú, si­mára fésült gesztenyeszín hajú, piros arcú, mosolygó képű pap nyitott a terembe. — Nagyságos asszonyom! parancsára megje­lentem, legyen szíves kedves férjének bemutatni. — Weichholtz atya, a ferenciek rendéből. Esztrov dörzsölni kezdő szemeit, hogy bizo­nyossá legyen, ébren van-e, vagy álmodik. Hiszen ha ez arc, e homlok, e szemek, e tekintet bűnt rejte­nek, akkor a fellegek közé rajzolt angyalok is bű­nösek. — Kérem, szíveskedjék helyet foglalni! A páter helyet foglalt. — Mindenekelőtt bocsásson meg lelkiatyám, ha oly kérdéseket találnék tenni, melyek első lát­szatra tekintélyét és reputációját sértenék. — Uram, ki sötétben és igazban jár, nem fog megfélemleni a világosságtól, melyet elébe tartanak. — Atyám, ön titkos levelezésben állott nőmmel! — Ha ön uram mitsem tudott e levelekről, ak­kor igaz, hogy azok meglehetősen titkos levelek voltak, a­mennyiben sekrestyésünket kivéve, csak a nagyságos asszony és én tudtam azokról. — Szabad tudni, mit tartalmaztak e levelek? — Azonnal elmondom, ha a nagyságos asszony megengedi. — Kérem, legyen szives elmondani. ■— Egy százforintos bankót, — a sorokban pe­dig ennyit: „Szives ígéretéhez mérten, legyen szi­ves ez összeget b. Véghy Gyula testvéremnek átszol­gáltatni.“ — S atyám mit válaszolt ? — Pontosan és rendesen átküldöm b. Véghy Gyula nyugtáját a száz forintról. Ezeket mondván a páter, zsebébe nyúlt, s egy csomó hasonló tartalmú levelet nyújtott át a gyötrel­meitől megszabadult és szabadabban lélekző férj­nek. Klotild se váratott soká maga után, szobájába ugrott, s innét csakhamar visszaérkezve, átnyújta a választ — illetőleg nyugtákat. Esztroy fölkelt ülőhelyéből, egy külön szek­rényt nyitott föl, annak egyik fiókjából valamit mar­kába rejtett, s visszatért helyére. A páter fölkelt: — Bocsásson meg uraságod, ha talán a nő egy ártatlan titkát birtam a férj ellenében; de engem ment vallásom szent tana, mely megengedi a jó cse­lekedeteknek titokbani gyakorlatát is. — E pillanatban a világon talán tiszta atyámnak tartozom a legnagyobb köszönettel. Remélem, nem sértem meg, ha sajátságos ismeretségünk emlékéül e szelencével ajándékozom meg. A szelence francia munka volt, vert aranyból, e különös jelmondattal :Vide cui fide. A mint a páter e ritka becsű emléket megpil­lantó, gyermeki öröm sugárzott szemeiből. — A burnótról sem fogok megfeledkezni! — Szívesen fogadom az ingerlő változatosság kedvéért; különben szabad legyen megjegyeznem, hogy a finom burnót kolostorunk egyetlen gazdag­sága. Midőn a páter távozandó volt, a háziúr becsen­gette inasát, s meghagyta neki, hogy azt lekisérve a bérkocsiját kifizesse. — Édes Klotildom! mondd, szükségünk volt-e ennyi aggodalomra és gyötrelemre ? — Emlékezel-e édesem, mit mondottál, midőn Gyula ütése hamis váltóját beváltottad : „Meg fogom menteni most utójára atyád és a te szennytelen híve­tek és nevetekért, de átkozott legyek, ha többé egy fillérrel segítem, s ki vagyonomból segítené, mond­jon le becsülésem és szeretetemről.“ — Van-e kincs a világon, a miért én szeretetedről lemondhatok ?! — De hát nem nyújthatod-e személyesen a segélyezési összeget a páternek? — Egy nő gyakrabban és magánosan a kolos­torban !. . . ". — A koldus asszonynyal való érintkezés­­­— Legkevésbbé sem tűnhetett föl, s a gyá­moltalannak alamizsnát is juttathatok. — Még egy igen fontos dolog! Kivel találkoz­tál tegnap a városerdőben ? — Bocsáss meg a testvéri szeretet rovására! Gyulával, ki tizenöt hó óta jött meg Mexikóból, s tisztán segélyezésemből élősködik. Engedd édes fér­jem, hogy mit eddig titokban, tudtod nélkül csele­kedtem, jövőben tudomásoddal tehessem, s Gyulát ezentúlra is tópénzemből 100 frtal segélyezhessem. — Mindent érezted, már csak azért is, hogy többé ne legyenek titkaink; veszély a titok a férj és nő között, mert könnyen megzavarhatják a bizal­mat, s annak­ hiányában a nyugalmat és a boldog­ságot. — Megengeded, hogy szives közbenjárásáért a sekrestyést is megjutalmazzam ? — Ő 13 egyike volt azoknak, kik’ nekem annyi aggodalmat és nyugtalanságot okoztak. Büntesd meg 10 darab tallérral. — Hát rám mi büntetés vár egyetlen jó és ne­mes férjem ? Esztrov karjaiba ölelő imádott nejét, és csókjai­val halmozó el. — De meg fogsz-e te nekem bocsátani valaha durva és­ gyöngédtelen gyanúsításomért ? — szólt a férj teljes megadással. — Egy pillanatban azt hittem, hogy soha sem fogok megbocsátani, de csakhamar meggyőződve arról, hogy igaz és forró szerelmed még a látszólag erős gyanúokok mellett is megőrző lelked magasz­tosságát és nemességét, s hogy még a legrettentőbb lehetőség mellett is inkább magadat áldoztad volna fel, mint ártatlan gyermekünk jövőjét, — változhat­­lan, igaz, és tiszta szerelmemen kívül minden más ér­zés kihalt keblemből. Férj és nő ismét nyugodtan és boldogan tértek gyermekükhöz. AZ ARDEMI HEGYEK KISÉRTETEI. Schücking Lévin beszélye. (Folytatás.) A herceg mosolygott. — Kevés barátom — szólt kedélyesen — az igaz, hogy csak amolyan fészek az a vár, hanem ha egy francia csapat őrizi, még­sem lehet azt úgy — en passant — mintegy reggelire bevenni. A­meny­nyire én tudom, Brasienne lüttichi államerősség, s egy osztály invalidással van megrakva — föl kell tennünk azt is, hogy — tant bien que mai — csak el van látva a szükséges lőszerekkel és élelemmel, miknek következtében jelentékeny emberveszteség nélkül be nem vehetnénk azt, hacsak a legnagyobb erőfeszítéssel tüzéreket nem állítanánk a mögötte fekvő magaslatokra. Erre azonban, kedves bará­tom, sem meghagyásom, sem időm nincs. Siet­nünk kell! — De, hercegséged! — vágott közbe Pál, a tá­bornagy szavaira elkapadva, — császári tisztek is vannak a foglyok között. Mihelyt elvonult a császári sereg, őket azonnal Frannciországba viszik s a marquis családjával, mint számüzöttekkel fognak bánni. — A fogoly tiszteket a legközelebbi kicserélés­nél vissza fogjuk kapni — felelt hidegvérrel a herceg, — azokról ne aggódjék. Igen sajnálom, kedvesem, hogy nem tehetek önért és családjáért semmit sem; de hisz ön maga is jól tudja, hogy nem szabad sehol sem időznöm, annyival kevésbbé ilyen kis hegyi fé­szeknél, a­melynek ránk nézve semmi jelentősége nincs, s mely magától ki fog tisztulni, mihelyt a fősereget Namurnál megvertük s kiűztük a határon. És ez célja uramnak; Namur falai alatt egyesülni fogok Latourral és Harville seregét visszavonu­­lásra fogjuk kényszeriteni. — Kegyelmes uram, — vágott közbe Pál — Harville serege nem régen elvonult Namur alól, az a francia csapat, melylyel dolgunk van, éppen az ő hadtestétől vált el, hogy ezt a gaz csínt elkövesse. — Az is meglehet, — felelt a tábornagy — an­nál jobb, ha Namurért nem kell velük vereked­nünk. Hanem az mit sem változtat küldetésemen. Még ma meg kell jelennem Namur alatt, még pedig minden emberemmel, és éppen ezért nem tehetek ön­ért semmit. — De, kegyelmes uram! az Isten szerelmére kérem, — kiáltott föl Pál a kétségbeeséshez közel — ne engedje meg ezeknek a franciáknak... — Kedves Tervagne úr, mi nem azért vagyunk itt, hogy holmi apró kalandokkal játszunk, és fiatal hölgyeket szabadítsunk ki a szorultságból — ezt ön is jól tudja. — De arra a lovagiasságra kérem önt, kegyel­mes uram, a­mi nemes szivében lakozik! gondoljon a

Next