Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)
1869-01-16 / 12. szám
bodor füstje közepette főzi műveinek terveit, rakja papírra szép gondolatait, önti nyugalommal formába s gyalulja, simítja azokat. Az orosz időszaki sajtó. Valamint az egész nyugati Európában, úgy Oroszországban is, a polgárisodás egyik legerősebb tényezője a lapirodalom, mely a nézeteket, ismereteket annyira fejleszti. Oroszországban a sajtó IV. Ivántól kezdve, kinek uralkodása alatt 1564 ben hozatott be először a nyomda használata, egész a legújabb ideig, mindig a kormány közvetlen felügyelete alatt állt. Két század folyama alatt semmi sem nyomatott más a császári ukázokon és egyházi könyveken kívül. Az első lap, mely Oroszországban megjelent, a „Gazeta Moskievska“ volt nagy Péter idejében, 1703-ban. Valamivel később keletkezett a „Peterburgskija Vjedomosti“ című közlöny, mely 1728-tól kezdve rendesen jelent meg, hetenkint kétszer. Ez újság kiválólag a császári ukázok, továbbá a polgári és katonai előléptetések közzétételére szolgált; csak később közöltek benne egyes tudományos és tökéletlen homályos politikai cikkeket. Oroszország belügyeinek vizsgálásába azonban soha sem bátorkodott bocsátkozni. Erzsébet cárné uralkodása alatt 1745-ben kezdett megjelenni egy irodalmi szemle is, havi füzetekben Pétervárott, és ugyanakkor egy valóban tudományos lap keletkezett, Moszkvában, az ottani egyetemi tanárok vezetése alatt. Időről időre, más ilynemű közlönyök is keletkeztek de nem örvendtek hosszú életnek, dacára, hogy a legelőkelőbb orosz írók támogatták, mint Karamzin, Krilov és Derzsavin. Miklós halála óta az orosz időközi sajtó fejlődésére nézve új időszak állott be, amennyiben Nyik Sándor sokkal engedékenyebben és nagyobb vonzalommal viseltetett iránta, mint elődje. Miklós cár az egyetemi hallgatók számát háromszázra szabta, míg N-ik Sándor e gátat végkép eltávolítá. Miklós korában a külföldre szóló útlevél 500 rubelbe került, II. Sándor ez összeget 4-re szállította le, minek folytán már az első évben 50,000 személy átázott külföldre. Miklós cár semmi új lapra nem akart adni engedélyt; fia ellenkezőleg, nemhogy meg nem tagadta rá az engedélyt, de sőt a cenzúrát is megszüntette. Ennek alapján Oroszországban oly tömérdek időközi irat, napilap és közlöny jelent meg, hogy a kiadók egyike az igazság megsértése nélkül mondhatta: „Oroszországban sokkal több a lap, mint azon férfiak száma, kik a lapokat ügyesen vezetni tudnák.“ Mindazáltal a sajtó egész Európában sehol sem foglal el oly befolyásos állást, mint éppen jelenleg Oroszországban. Ahol a nép szellemi nyilvánulásai más, különféle alakokban is mutatkozhatnak és kerülnek napfényre, ott a lapirodalom a nyilvános élet több elemeinek csak egyikét képezi, míg Oroszországban ez minden. Aki jelenleg Oroszországban — mondja egy német tudós — magára akarja fordítni a figyelmet, aki meg akarja őrizni a befolyást, melylyel bír; aki továbbá a nyilvános ügyekben részt akar venni és a haza jóléte előmozdításán közreműködni óhajt, annak nyilvánosan kell kilépni a sajtó közvetítésével. A mai orosz sajtó, jóllehet még sok óhajtani való van, valóban a nyilvános élet közegévé vált, és az időnek, valamint a nagy érdekeknek is visszatükrözése. Fő napilapjai: a „M o s k o v s k i ja Vjedomosti,“ a híres Katkov szerkesztése alatt; a „Golos“ Krajevski szerkesztésével, ki néhány év előtt még más lapnak volt szerkesztője — A „Golos“ leginkább a Galíciában lakó oroszok ügyeivel foglalkozik , rokonszenvét azonban a galíciai rokontörzshöz téves ismereteivel támogatja, aminek fő oka alkalmasint a galíciai levelezők téves felfogásaiban keresendő. A „Moskovskija Vjedomosti“ szerkesztője (egykor a „Ruskij Posol“ kiadója) képviseli az alkotmányosságot Oroszországban, és tagadhatlanul a legtehetségesb publicisták egyike. . A „Ruskij Invalid“ kis heti közlönyből keletkezett, melynek tiszta jövedelme a rokkant katonák alaptőkéjére volt szánva, s lassankint napi lappá fejlődött ki. 1855-től egész 1861-ig Lebedjev katonaiskolabeli tanár szerkesztette. Ennek leléptével a kormány e lap szerkesztését magánszemélyekre bízta. Hivatalos jellegét csak a katonai ügyeknek szentelt rovatban őrizték meg. A „Ruskij Invalid“-nak — programmja szerint — csak puszta tényeket kellett volna közölnie, s amennyire lehet, kerülnie minden politikai tárgyalást, — hogy azonban egy ily programm teljesítése a jelen körülmények között szerfölött nehéz, az „Invalid“ legutóbbi évfolyamai legvilágosabban mutatják. A„Pocsta sjevernaja“ (éjszaki méh) a belügyminisztérium új közlönye. A „Journal de St. Petersbourg“ a külügyminisztérium közlönye, s állása és befolyásával az európai sajtó legtekintélyesb közlönyeivel versenyez. E lap Oroszország határain túl is elegendőleg ismeretes. Előfizetőinek száma tíz-tizenkétezer! Újabb időben két új lap keletkezett Pétervárott: a „Wjesty“ és „Nowoje Wre ma.“ Ez utóbbi szerkesztői: Junator és Kirkor, ki jelentékeny helyet foglal el a lengyel irodalomban Iliwin János álnév alatt. A lengyel emigráció őt és Malinowski lengyel irót sárral dobálta meg a IIádik Sándor orosz cárhoz küldött fölirat aláírásáért. Az időközi folyóiratok száma is igen nagy. Ezek az angol, francia és német ilynemű folyóiratok alakjában jelennek meg. Néhány év előtt kitűnt az ilynemű közlönyök között a már említett Katkov által szerkesztett „Vjestnik ruskij,“ melyben ritka tehetséggel voltak népszerűsítve az angol alkotmány és intézményei. Néhány év előtt a „De nj“ és jelenleg „Moskva“ a pánszlávok közlönye. Eszményképe pedig az összes szlávoknak orosz uralom alatti egyesülése. Ez eszményképpel szoros összefüggésben levő orosz fölény kérdése két táborra osztja az orosz pánszlávokat: centralisták és federalistákra, kiknél azonban van valami közös: a porta és Ausztria elleni gyűlölet. Habár a lengyelek ellen gyakran kitörnek, „szerencsétlen esztelen népnek“ nevezvén őket, mindazáltal nem csekélyebb ellenszenvvelviseltetnek a németek iránt is, különösen a porosz kormány iránt, a szlávok germanizálása miatt. Az orosz sajtó e futólagos átnézetét két megjegyzéssel végzem be. Először, hogy Nyik Sándor cár által számára kiterjesztett szabadság egészen megtörte az orosz emigráció egykor hatalmas befolyását, és Herzen „K o 1 o k o l“-ját nem tartják most már oly veszélyesnek Oroszországra nézve. Másodszor a szabadság jelenleg sok bajt szerez neki, az időközi iratoknak Varsóban történő átvizsgálása miatt. Amit itt a külföldi közlönyökből kitörülnek, azt oroszországi magyarázattal helyettesítik. Shwatko György: 45 Karnevál naplója. (A jogászbál január 14-dikén.) Ma már a jótékonyságot keztyübe, gaze-ruhába, frakkba kell öltöztetni, táncra kapni vagy legalább is álarcba bújtatni, mert különben elalszik. A jogászsegély egylet egyik főjövedelmi forrása esztendőnkint a bál. Alig hinné valaki, hogy egy-egy ilyen estének fénye hány embernek ad kenyeret és e meleg sóhajoktól, kézszorításoktól hányan melegszenek föl kívül e fényes terem falain. Különben a jogászbál, mint rendesen, az idén is kitűnően sikerült. Fény, jókedv, elegancia találkoztak itt. Leszámítva, hogy e nagy terem vörös díszítményei, bársony bútorai már kezdik jelenteni, hogy nem éppen ma mutatták be őket a világnak, ragyogott, csillogott minden. De ugyan kicsoda gondolna a „napok egymásutánjának átkára“ ennyi fényes, mosolygó szempár, ennyi vidám üde arc, ennyi suttogott szó és suhogó ruha közt, a virágok és szemek folytonos beszédében, mely ha fennhangon történnék, alig hallanánk valamit a harsogó zenéből és a torkuk egész erejével kiáltozó rendezők szavából. Csakugyan gyönyörű kör volt itt együtt. Ide kellett volna hozni valami emberkerülőt: ez a sok őszinte vidám arc, félig önfeledt kedv, mely leteszi kezéből a számítás ónját, és a szívre bízza magát egészen, ez a sok gyermeteg mosoly visszaadták volna a világnak. Mert a jogász bál a fiatal leányok bálja, még pedig rendesen első bálja. Itt kápráztatja szemeiket először a nagy világ fénye, itt kéri el először tőlük az a bizonyos a női táncrendet és jegyzi be reszketve egyik-másik négyes után egész nevét, kit pedig ő csak fél nevén szokott hívni. De a táncrend másnak is kezébe kerül, és a világ előtt csak nem viselheti magát úgy az ember, mint otthon. Annyi kedves emlékük van kötve a leányoknak egy-egy jogászbálhoz, hogy talán lehetetlen is jogászbálnak nem sikerülni. Most is tele volt a terem fiatal lányokkal, kik először voltak nyilvános bálban és gyönyörködve nézegették a Bécsben készült, igazán ízléses és szép női táncrendeket, melyek a római igazságszolgáltatás jelképét ábrázolták: egy pajzst, mögötte a licori vesszőcsomóval és egy ebből kiemelkedő bárddal, megaranyozva az egész. Azok közül, akiket a jogászbál mutatott be a világnak, megemlíthetjük a házi bálokon már annyira feltűnt Bethlen Vilma grófnőt, Teleki Domokos kedves, fiatal barna leányát, Ilonát, Kovács Ilonkát, e szép s vidám ifjú leányt, Majthényi Marit és Hedviget, Nagy Etelkát, Konkoly Adriennét és Klein Mariskát Komáromból, ki méltán tűnt ki még ennyi szép között is.] És akit legelőször kellett volna említenünk, vele ugyan kicsoda nincs ilyenkor kiforgatva a gondolkodás rendes menetéből ?) gróf Andrássy Gyuláné, a háziasszony, csipkediszitett vörös selyem ruhában, igazán fejedelmi jelenség vol. A mágnások köre vette ugyan körül, de azért nem zárta el, mert ő mindenkihez nyájas, leereszkedő háziasszony volt, és e mellett buzgó, mert-------no de nem írunk hivatalos kimutatást a bál jövedelméről. Maga nem táncolt, és a fáradhatlan elnök, Petheő János a bált Mikó Anna grófkisasszonynyel nyitotta meg. Hogy a bál szépei kik voltak? Amikor az olvasónak erre a kérdésére felelni akarunk, be kell vallanunk, hogy a füzértánc alatt nem győztünk elég gyorsan jegyezni. Most egy aranyszőke hajú táncosnő, utána egy sötét, ezüst-diadémos, ezután meg egy halavány, merengő tekintetű gyermek, röpültek előttünk egymásután, és míg egyet följegyeztünk, tizet mulasztottunk el. Tárcánk ezért nagyon hiányos. Ott voltak a szép szőke Beniczky nővérek: Ilona és Hajnalka, Bezerédy Ilona, Ballagi Jozefin, Cziráky grófkisasszonyok, e bájos leányok, (fehérben, fehér selyemk tunikával, kékkel díszítve,) gr. Castelnau Lonka, gr. Csekonics Margit, Dőry Gézáné, báró Eötvös Jolán és Mariska, Farkas-Krail Ilona, Freyseisen és Gáger nővérek, Ferenczy Guszta, Gönczy Etelka, Jankovics Irén, Jókai Jolán, Koller Ida, Kovács Irma, Kurcz Ilona, Kacskovits Hermin, Kiss Janka, (egyikében a legszebb toiletteknek, fehér ruhában virág díszítéssel. Kocsis Irma, László Irma, Ladányi Ilka, báró Majthényi Irma, Neszveda Anna,Ónody Berta, Ney Aranka, Pauliné, Perlaki Márta,B.Polgár Erzsike és Emma, Reitter Mari, báró Rudics Nella, Ráthonyi Leona, Szalay Zsófi, Szigligeti nővérek, Szitányi Eugénia, gróf Teleki Sándorné, Treffort Ágnes és Edita, Trümmel Szidónia, Szilágyi Vilma, Schopper nővérek, Török Paulin, báró Vay Ilka és Liza és Wenkheim Krisztina, ez a nemes lelkű, derék grófkisasszony. Elejétől végig (reggeli hat óráig) kitűnő volt a kedv. A négyeseket alig lehetett táncolni, annyian voltak. A fűzértáncot a nagy teremben Kiss Aladár rendezte elég ügyesen. És most, akik elragadtatással, sóhajokkal kezdtük, s koszorúkötésen folytattuk, végezzük azzal, hogy az idei jogászbál csak új bizonysága annak, hogy a jogászbálok nem is lehetnek nem sikerültek. Kívánjunk magunknak jó reggelt, és aludjuk ki e szép éjszaka fáradalmait. Kis Farkas. Fővárosi hírek. * „A szerillai borbély“ tegnapelőtt este nem villanyozta úgy föl a nemzeti színház közönségét, mint máskor. A zenekar, melyet pedig a buzgó Huber K. vezetett, nem volt élénk a kifejezésekben , s néhol a tempóknak is gyorsabbaknak kellett volna lenni. Rossini e pezsgő zenéjét több kedvvel kellene játszani. Bár könnyű opera ez, nem szabad csak úgy könnyedén venni, mert kedélyes szépségeiben igen sokan szeretnek gyönyörködni. Szól ez intésünk egy pár énekesnek is, de nem szól Humann Olga kisaszszonynak, ki igen szép sikerrel éneklé Rozinát. * Nollán Emenét — e köztiszteletben álló úrhölgyet—és testvéreit ismét mély családi szomorúság sujta. Szeretett édesanyjukat, a minden ismerőse által egyiránt tisztelt özv. Békássy Imrénát szül. Pálffy Máriát veszték el, ki tegnap reggel Budán húnyt el 73 éves korában. Áldás lengjen a jeles nő hamvain, ki a hazának derék fiukat és leányokat nevelt. * Hymen. — Wimmer Luiza kisasszonyt, Wimmer Antal ismert városi képviselő kedves lányát, Tárcsai János ma vezeti oltárhoz. Az esküvő az egyetemi templomban lesz. *Farsangillirek. —• A színész bálban, melyre az első jegyet most is Horváth Boldizsár miniszter viteté el, b. Podmaniczky László pedig 50 írttal váltá be a magáét, a csárdásokat Bunkó zenekaras fogja játszani. — A jelmezbálra igen sok festői costume készül, s az előkelő világ nagy fényt fog kifejteni. — A műegyetemi dalárda farsangi dalestélyét 23-dikára halászták, a meghívók a műegyetem épületében szerezhetők. — A gazdasszonyegylet és bölcsőde javára 28-dikán az Európában adandó zártkörű táncestély háziasszonya, gr. Andrássy Manóné úrhölgy leend. — Az egyenlőségi kör e hó 30-án bált ad saját helyiségében a tagok és családjaik számára, s a belépti dij egy személyre 2 frt, családjegy 4 frt. * A természettudományi társulat jövő szerdán d. u. 5 órakor tartja közgyűlését az akadémiai palotában. Tárgyai lesznek: elnöki beszéd, titkári jelentés, a pénztár és könyvtár állapotáról előterjesztés, alapszabályok átnézete, indítványok és tagválasztás. * A következő farsangi képet olvassuk a Szak-ban: „egy pesti zártkörű bálban történt. A bál egyik ünnepelt szépségének udvarolt egy 19 éves és egy 20 éves fiú. A 19 éves egy nagyon ismert magyar család ivadéka, a 20 éves egy német báró. A füzértánc alatt, melyet a 19 éves táncolt a szépséggel, oda jött a 20 éves is, hogy a hölgygyel beszélgessen. A magyar fiú erre megfordul, s a bárót arcul üti. S aztán még eldicsekszik hölgyének, hogy mint .