Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)

1869-01-10 / 7. szám

val azelőtt, hogy jó helyet kaphasson. Valamelyik jó fü­tytyös karnagysága alatt egyszerre csak elkezdtek fütyülni egy jól ismert gyermek­indulót, lábaikkal is verve hozzá a taktust. A fiatal lányok nevettek és rettenetesen örültek neki; a mamák mosolyogva lát­­csöveztek föl, s egy két komolyabb gentleman ha megbotránkozott is rajta, nem adott hangot botrán­­kozásának. Általában a skót fajban igen gazdag jó kedély van; egy philosoph mondása szerint, még ha viccet mond is valamire, azt úgy teszi, hogy látszik, miszerint szereti azt bizonyos mértékben, a­min nevet; a gyereknek és fiatalságnak sokat elnéz, kivált olyan helyen, a­hol mulatni jöttek össze, csak a goromba­ságot bünteti kiméletlenül, s azt, a­ki komoly tárgyú meetingen vagy közfigyelem alkalmával zavarog, gallérjánál fogva kiteszi, s egyik a másiknak adogatja ki, ha az első padban ült is. Végre jött a türelmetlenül várt 8 óra, s az emel­vényen, kis asztala mellett, tetszés zaja közt, meg­jelent az est hőse, Dickens. Szalonnásan volt öltözve, mint szokás felolvasásoknál. Közép magasságú, egye­nes, erőteljes alak, könnyűd, férfias magatartás, ma­gas szép homlok, átjáró tüzes szemek, kopaszodó fő, szürkülni kezdő haj és szakál, tökéletes­e­n g­­­i­s­h gentleman, s átalában jó benyomást keltő alak. Közforgalomban levő arcképein többnyire komoly, szinte haragosan komor, mintha akkor is az élet azon egyes sötét pontjait vizsgálná, a­melyeket apró megborzasztó részletekkel oly iszonyatosan tud le­festeni. Ott az emelvényen az optimistának boldog, derült, mosolygó képe volt előttünk, önkéntelenül juttatva eszünkbe egyik bíráló mondását, ki Dickens gyakorlati optimismusát a következő ügyes hasonlat­ban jellemző: azt hisszük, ha Mr Dickens király lenne, első gondja volna, hogy Angliában a 7 és félpennys kenyerek egy pennyjével árultassanak, s büntetést szabna azokra, a­kik kevés sört isznak. Hangja nem valami nagy terjedelmű, s kevés változtatást enged meg, azon kívül — talán az életkor miatt — elvesz­tő csengését, s van benne valami rekedtes, hanem mégis, mikor a szenvedély erejét kölcsönzi neki, meg­döbbenti az embert. A különböző személyek beszéd­jének igyekszik külön jellemző hangot adni, s ez egyes helyeken kitűnően sikerül neki, de nem min­dig, s hamar átcsap a torzba. Hanem az ac­iója pá­ratlan, valóságos színész, ott játsza előttünk felváltva a szerepeket, csakhogy nem mozdul az asztal mellől, csupán testének felső része él és mozog. Kezeit kitű­nően tudja használni, egy ujjmutatás, egy mozdulata a karnak, egy kisérő mozdulat a kézzel, oly életet, oly sajátszerű világosságot adnak a cselekvénynek, hogy a néző-hallgató teljesen elfeledi, hogy Dickens az, a­ki ott olvas, s magát a cselekvő egyént látja maga előtt. Mindezek dacára mozgásaiban egészen nyugodt és könnyed, teljesen úr maga fölött,a bár né­hol itt is túloz egy keveset. Arcjátékát nem észlel­hettük pontosan, mert nem ültünk elég közel, hanem a fő tartása és mozgatása, a különböző személyeknél, szintén kitűnő. Csodás könnyűséggel vezeti a hallga­tóságot a legkülönbözőbb lélekállapotokon keresztül, a" mély szánalom és megvetéstől az emelkedett nemes komolyságon keresztül, fel a vidám, játszó, kacagó humorig, váltakozásában a mély csöndnek, félig el­fojtott kacajnak s kitörő nevetésnek. Egyes helyeken, a­hol a kitűnő előadás a törté­net ügyes vagy meglepő fordulata által segítteték, a hatás oly rendkívüli volt, mint egy nagy színész bra­­vour-jeleneténél, s a taps zúdulva eredt meg minden részéből a teremnek. De ez csak ritkábban történik, az ember rendesen csak félig elfojtva mer nevetni, csupa gazdálkodásból, nehogy a nevetés zajában a következő — tán még édesebb — falatot elveszítse, s ugyanezzel a tekintettel tartozik szomszédjának is; úgy hogy az egész közönség képe átalában inkább a feszülten figyelm­ezőé, mint a fesztelen kacagóé. Ha­nem aztán mikor nem bírja a hallgatóság tovább, s a visszatartó kötelék felszakad, akkor nézd meg my­­santrop! azt a kacagó­ házat, s merj előállani dogmád­dal, hogy nem édes az élet! . De hiszen Dickens maga is nevet. Átalában megjelenésében, eltávozásában, s egész ott létében van valami bizalmas,sment minden ünnepélyességtől, mintha csak akkor vált volna ki az összegyűlt közön­ség társaságából, hogy őket időtöltésből felolvasásai­val mulattassa. A könyvet ritkán veszi föl, hogy ol­vasson, ritkán néz bele is, csak mikor valamelyik sze­mélynek hosszabb monológja következik, átalában nem igen köti magát a szöveghez, s sok jelenetnél, a­mely már magában a regényben is erősen van szí­nezve, még több és erősebb jelzőket használ, az aes­­thetica hátrányára kétségkívül, hanem a hallgatóság megelégedésére. Fővárosi hírek. *Allonvédelmi minisztériumhoz tegnap már több kinevezés történt: Kerkápolyi Károly államtit­kárnak, Ghyczy Béla alezredes az első szakosztály vezetőjének, Szende Béla főispán min. tanácsosnak, Aschermann Ferenc osztálytanácsosnak, Gondol Gá­bor és Sántha Lajos min. titkároknak, stb. Gränzen­stein Arthur gyalog főhadnagy pedig ugyane rangban a honvédséghez tétetett át. * Színházi hírek. Az e heti játékrendet: holnap „Howard Katalin“ másodszor; 12-dikén „Don Carlos,“ (Rotter Irma k. a. mint szerződött tag táncával;) 13-án „Rang és szerelem;“ 14-én „Szevillai borbély;“ 15-én „Hamlet“ (a címszerepben Lendvaival); 16-dikán Erkel„Dózsa György“-e; 17-én Szigligeti „II. Rákóczi Ferenc“-e. A jövő hétre ki van­nak tűzve: 18-dikán Shakspeare „Makrancos hölgye,“ a Feleki párral; 19-én „Don Juan* Mozarttal; 20-án „Howard Katalin“ harmadszor; 21-én „Borgia Lu­­cretia;“ 22-én „A miniszterelnök bálja“ (először) s „Egyetlen lány;“ 23-án „A boldogság első napja;“ 24-dikén Vahot Imre „Farsangi iskolája,“ melyet minden farsangban elő szoktak adni.­­—Szigeti József kedden érkezik haza kolozsvári vendégsze­repléséből. —­­Kisfaludi Károly születésének évnapját (az előző estén febr. 5-én) a színház is meg akarja ünnepelni a „Három egyszerre,“ vagy a „Csa­lódások“ előadásával. — A drámai ülések tag­jai fölkérik az intendánst, hogy a „Szent Iván-éji ál­mot“ a jövő őszre új díszben állíttassa ki. — Az i­n­t­e­n­d­á­n,s kedden jő haza Bécsből, hol Hebbel „Bernauer Agnes“-ének előadatását kívánta bevárni. Egy pesti­ származású angol színész, Wa­­­der Edmund, ki Amerikában is sokat játszott, s je­lenleg Pesten időzik, néhány shakspearei szerepben óhajtana föllépni a nemző színpadon, angol nyelven, azonban nézetünk szerint, idegen nyelvű drámának, kivált oly vegyesen, hogy egy angolul, a többi magyarul beszéljen, a nemzeti színházban nincs helye. *A kőképző egylet bevégezőüléseit.Három választmányi tag terjesztett elő terveket az intézet berendezése végett. Ezek megvitatására s vélemény­­adásra négy tagból berendezési bizottságot válasz­tottak: Veresné­ Beniczky Hermin és gr. Teleki Sán­­dorné elnököket, s Benedikti Györgyné és Glatz An­­talné úrhölgyeket, póttagúi Beniczky Ödönné szül. Keglevics Stefánia grófnőt. Továbbá iveket osztottak ki aláírások végett azon kérvényhez, melyet magyar hölgyek az országgyűléshez fognak beadni egy női minta-tanoda fölállítása végett. Egyúttal ide jegyez­zük, hogy a két éves folyamú tanterv következőleg van megállapítva : az első évben magyar nyelv­tan s művelődéstörténet hetenkint 4—4 óra, termé­szettan, számtan, francia nyelv 3—3 óra, lélektan, német nyelv, szépműtan, rajz 2—2 óra, egy héten összesen 24 óra; a második évben számtan, vegytan, magyar művelődéstörténet, alkotmányismé­ret, rajz 3—3 óra, erkölcstan, gondolkozástan, egés­­ség és neveléstan, magyar irodalomtörténet, német nyelv, francia nyelv 2—2 óra, egy héten összesen 24 óra. Ebből előlegesen tájékozhatja magát minden olvasó, hogy mi az, a­miben e derék egylet a lányo­kat kiképeztetni kívánja. * A nemzeti színház színészei és színész­női a színházi zsebkönyvben kimutatott egy év alatt fölléptek: Jókainé asszony 28-szor, Felekiné­ asszony 57-szer, Prielle Kornélia asszony 62-szer Lendvayné asszony 107-szer, Szathmáriné asszony 51-szer, Szigeti József 113-szor, Feleki 113-szor, Szerdahe­lyi 97-szer, Lendvay 77-szer, Tóth Jósef, ki május hó közepén szűnt meg működni, de­ 16-tól már 18-ig föllépett 40-szer, s utoljára a b. Eötvös József „Éljen az egyenlőség“ című vígjátékéban működött. * A Jókai és Pulszky közti párbaj követ­kezménye az lett, hogy Csernátony Lajos, (mint a­kinek cikkéért történt az affaire,) kilépett a „Hon“ munkatársai sorából, maradván azért „min­den esetre és változhatlanul“ igazszívü barátja Jó­kainak, a ki kijelenti, hogy Csernátony ez elhatá­rozását mélyen fájlalja, annak indokait tiszteli, s hi­szi, „hogy mind a közügyben, mind a magán­életben oly közel fognak egymáshoz maradni, mint eddig.“ — Valószínű, hogy e megválás okait is sokan sok­félekép fogják magyarázni — s többen félremagya­rázni. Mi úgy tudjuk, hogy Csernátony következő­leg fejezte ki mindenesetre mélyen baráti indokát: „Ha Jókainak felelősséget kell vállalni az én cik­keimért , én nem vállalhatok felelősséget az ő éle­téért.“ Különben megválása indokait Csernátony el fogja mondani. * Farsangi hírek. — A gr. Zichy Pálné és gr. Károlyi Edéné elnökletük alatt álló „gazdasszo­­nyok“ árvaintézete és a bölcsőde javára, e hó 15-ikén zártkörű bál lessz, melynek rendezését gr. Károlyi István elnöklete alatt több tagú bizottság vállalta el, s a vigalom bizonyára igen díszes lesz. — A bohóc bál rendezésére az idén Frohner úr Molnár Györgyöt akarja felszólítani. — A józsef­városi kisdedóvoda javára jan. 20 án díszes bál lesz a lövöldében. — E hó közepén Andrássyi Gyula és neje Bécsbe mennek az udvari bálra. — A városligeti nagy vendéglőben 23-ikán tót táncvigalom lesz. — A technikusok bál­ját febr. 3-án tartják meg a redoutban, s a rendező bizottmány elnöke Kugler Mihály. * A képző mÜV. társulat képkiállítását, melyben maga az Ádám Ferenc nagyszerű „Solfe­­rinói ütközete“ is megérdemelné a tömeges látoga­tást, oly kevesen nézik, hogy dec. 21-től 31-ig csak 24 ft gyűlt a pénztárba. Ez igen sajnos közöny e derék társulat buzgalmával szemközt Ajánljuk te­hát újra a melegebb fölkarolást, mert e részvétlen­ség Pest művészeti érdekeltségét sajnos színben tün­teti föl. A tárlat két hónapig marad nyitva, s egy hét múlva Olaszországból küldendő szép festvények­­kel fog gyarapodni. * Fichtner Paulina k. a.pénteki hangver­senyében kevesen voltak. A bécsi virtuóznőt, (ki egyszersmind szép fiatal lány) a főrangúak egy kis köre és Pauliné asszony vették párfogásuk alá. Pau­­liné asszony azonban ezúttal csak kis közönség előtt énekelhető magyar dalait is Rubinstein ritka szépségű „Es bliebe nur immer­so“ című dallamát. E kis kö­zönség azonban hálás volt, s az „Esik eső hajnalo­­dik“ dalt zajos tapsok közt ismételteté. Kedvelt éne­kesnőnk szépen is volt öltözve: piros moire antique ruha fekete tunikával s hajában piros rózsa. Előkelő úrhölgyek, (köztük gr. Andrássy Gyuláné és b. Eöt­­vösné,a­kik az ízlés illetékes bírái, elismerő mosoly­­lyal üdvözlék, a­mint megjelent. Igen szépen énekelt. Maga Fichtner k. a. ügyesen zongorázik, de csak eg­y két fokkal áll f­ölebb a szalonjáték színvonalán. Ér­zés nem sok van játékában, de szabatosság elegendő. Legtöbb technikai ügyességgel játszó Liszttől­­a Schubert-keringőt és Schumann „tanulmányait.“ A „Szonáta appasszionatá“-ban nemcsak a költészetet nem fejezte ki, hanem a tempót sem találta el. Tap­sot azonban kapott, s mindnyájan gyönyörködtek alakjában. Telt és mégis sugár növés, ragyogó fekete szemek, ében fürtök, érdekes barna arc—skurta ujjú rózsaszín selyem ruhában, fehér csipke vállal, hajá­ban virágok. Minden kritikus egyhangúlag elismerte, hogy ez a zongoraművésznő szép leány. Jótékony hangversenyben mindig szívesen látott s üdvözölt je­lenség lenne. * A történelmi társulat közelebbi ülé­sében Thaly Kálmán a Csáky, Palocsay és Andrássy családok levéltárairól értekezett. Az elsőben talált egy nagy csomag verset, politikai, történelmi és sze­relmes tartalmúakat magyar és latin nyelven. Ezeket Palocsay György irta, egy a múlt század elején irt s eddig még ismeretlen költő, ki a laudaui csatában sebet kapott s betegsége alatt irta e verseket. Emli­­té Thaly, hogy a Czáky-család egy ága Oroszországba költözött ki, s ott Csáky néven máig is bírja a va­gyont, melyet akkor Péter cártól kapott. Megemléke­­­zett továbbá az Andrássyak három őséről, Andrássy György, Pál és Istvánról, kik a Rákóczy gyalog ku­­ruc­ tábornokai voltak. Teréz­városi izraeliták (mintegy 600 választó nevében) Pozner K. Lajost kérték föl a je­löltségre. De ő arra­ kérte barátait, hogy a neki aján­lott szavazataikat Gorove miniszterre adják. Wahr­­mann Mór pedig, kit egy küldöttség élén Térey Pál hívott föl a jelöltségre, kijelenté, hogy csak akkor vállalja el azt, ha a Deák-párt központi bizottsága őt tiszteli meg a jelöltséggel, miután nem akarja, hogy e párt ereje szétforgácsolódjék. * A Szokoly Viktor által gondosan szerkesz­tett „Hazánk s külföld“ című képes lap a múlt év­ben Wagner „Huszár-bravour“-ját adta színes műla­­pul, most pedig Orlai festi e célra „Guyont Nagyszom­batnál.“ Nem hisszük, hogy bárhol is volna ily kiállí­tással annyira olcsó lap: egy egész évre hat forint, mert például a 4 frtos „Freya“ havonként csak egy­szer jelenik meg, s műlapot sem ad, habár bélyeggel sincs terhelve. * S1 III III az egyedüli, ki húsvétkor megválik a színháztól. Sajnáljuk, mert jó előadó, s például „Lo­hengrin“ Telramundját és „Zrínyit“ oly jól ábrázolta, hogy ily szerepekben helyét nehéz lesz betölteni. De hiába, ő oly követelést tett (neje szerződtetését), hogy ezt legjobb barátai sem tarthaták elfogadhatónak. * Négy év múlva ötven éve lesz, hogy Pe­tőfi született. Egy indítvány szerint: tervezett szobrát ez évfordulati ünnepélyen kellene leleplezni. * Rövid hírek. — A Margitszigeten József főherceg egy nyári palotát is fog építtetni az udvar számára. — A „P. Lloyd“ szerint a nemzeti színház „királyi magyar udvari és nemzeti színház“ nevet fog nyerni, s a Király 60,000 frtnyi évi segély­­lyel támogatandja civillistájából. — Ráth Mór már fordittatja Hugo Viktornak „A király parancsából“ című új, s még sehol meg nem jelent regényét. — Az Erzsébet nevű budai sósfürdőt a birtokos tár­sulat egészen újra rendezi be. — József főher­ceg, Coburg herceggel, tegnapelőtt Pesten át Irsára utazott, s a vacsi pusztára, mely Coburg-birtok, men­tek vadászni. — Nagy Lujza asszony a népszín­házban a „Lowoodi árva“ címszerepében lépett föl, s gyakorlott játékával a kis számú közönség tetszését megnyerte , Molnár is jó Rochester volt. — B. Scholl mérnökkari tábornok Eperjesre küldetik, hogy az ottani erődítéshez előmunkálatokat tegyen. — Az iparegylet egy iparmuzeum alapításán munkálkodik. — Tegnapelőtt az üllői úton a Strobenz féle stearin gyertya-gyárban egy istálló és raktár égett el. — A zeneművészeti segély­egylet köszönetet szavaz a színház azon jótékony 25

Next