Fővárosi Lapok 1869. február (26-48. szám)

1869-02-02 / 26. szám

helye a nemzeti színháznál volt, hová még 1837 végén hívták meg a zene vezetésére. Tehát 30 éves tagja már színházunknak. Első dalműve: „Báthori Mária“ 1841-ben került itt színre, sok kitűnő részlettel s nemzeties színezéssel. Két év múlva: „Hunyadiba, melyet a kritika és közönség azonnal magasztalva üdvözöltek. Nyitánya, korai, szerelmi kettőse, templomjelenése, hattyúdala, erőteljes záradékai megragadták az egész nemzetet, épp úgy mint „himnusza" a Kölcsey szövegére. Dalművének mindjárt első előadatása után a főváros előkelő körei egy arany ütemverő pálcával s 50 db. aranynyal tisztelték meg. Azóta — jó nagy időközi után — irta „Bánk bánt,“ az „Erzsébet" gyönyörű második felvonását, „Saroltát“ (e legtünékenyebb művét,) s „Dózsa Györgyöt," melynek szintén nagy szépségei vannak. Valóban Erkel zeneköltői koszorúja oly gazdag, s e koszorú annyira a nemzeti zene virágaiból van fűzve, hogy büszkeséggel és hálával tekinthetünk rá. Igen, hálával, mert aki egy művészeti ágnak ily nemzeti irányban ad hatalmas lendületet, az a hazai műveltség fejlődésének igen jelentékeny tényezője. S ennek elismerő kifejezése volt a múlt szombat estéje. Midőn a költő megjelent a karnagyi polcnál, mindenfelől zajos taps hangzott. A földszintről sokan kalapjuk emelésével üdvözlék. Egy világhírű virtuóz (Willmers) fölkelt zártszékéről, s illőnek tarta meghajtani magát ez ősz nemzeti költő előtt. Az előadáson is meglátszott, hogy az operának ünnepe van. A zenekar rég nem játsza ennyi kifejezéssel a nyitányt; a karok összeszedték minden erejüket, s az énekesek rajta voltak, hogy emeljék az est érdekét. Ellinger a címszerepet hévvel s hibátlanul énekelte. Hajós(a király) szép csengőhangja igen kitűnt, habár később fátyolozottságot kapott, s kiemelendő érdeméül meg kell még említenünk, hogy a szöveget ritka érthetőséggel ejté ki. Pauliné asszony Máriát bensőséggel és oly művészi bájjal éneklé, hogy őt e szerepben Hollósy Kornélia méltó utódjának nevezhetjük ; Kendelényi Fanni k. a. Mátyás szerepében költői jelenség volt, az aranyos magyar ruha igen jól illett sugár alakjához, s jól is énekelt; Kotsis Irma k. a. igyekezett Szilágyi Erzsébet szerepét — a mennyire lehetett — drámaivá tenni; K ö szeghi, (az egyetlen, ki a 173 előadás nagy részében részt vett,) erélyesen jellemző Cilley Ulrikot, s Bodorfi, mint Gara, jó alak volt. Átalában mind igyekezett szerepét jól betölteni. — Volt is siker sok helyen, buzgalom pedig mindvégig. Felvonások után sokszor kitapsolták a zeneköltőt és a főbb szereplőket is. A második és harmadik felvonás köze ezúttal családias jelenetet szőtt e dalmű történeti drámájába. Amint felvonták a függönyt, két oldalt állt az egész operai személyzet, akik játszottak, jelmezeikben, akiknek pedig ez este nem volt szerepük , mai világi magyar viseletben. Fekete atillák vegyültek a történeti jelmezek közé. Ott voltak a karnagyi társak is, s elöl Pauliné asszony, kezében babérkoszorúval. Erkelt a színpad közepére vezették, s kilépett Böhm Gusztáv — az opera rendezője, — hogy a közönség előtt üdvözölje. Röviden szólt, elmondva az ünnepelt érdemeit, mely szerint ő a magyar dalmű terén utat tört, a nemzeti törekvéseknek zenében adott kifejezést, úgy hogy a honvédek is az ő dallamai mellett mentek gyakran a csatába, s végül óhajtá, hogy még sokáig legyen a nemzeti színház dísze és büszkesége. Erre Pauline asszony előlépett s átadta a babérkoszorút, melynek hosszú nemzeti szin szalagjait alkalmi föliratok aranyos betűi érdekesiték. A nézőtér pedig tapsban tört ki. A páholyok grófnői épp úgy tapsoltak, mint a karzat fiatal népe. Többször hívták ki az ősz zeneköltőt, ki meghatva hajolt meg e tapsvihar előtt. S méltó is volt meghajolnia, mert e tapsban egy nagy kifejezés hangzott, az t. i.,hogy e nemzet tudja becsülni mindazokat, kik díszére s dicsőségére válnak. És volt azután is még sok taps, kihivás, s az egész est a kegyelet és elismerés nyilvánulásai között folyt le, s mindenki óhajta, hogy vajha az ősz zeneköltő megérhesse művének félszázados évfordulóját is — hisz még akkor is fiatalabb lesz, mint most a franciák Auber-je. A színházi estének vége lett, de a kegyelet fölkereste a zeneköltőt otthon is, szerény lakában. Egy pompás zongorát talált ottan, melylyel a színház dalműi személyzete lepte meg. Vajda billentyűin mielőbb születnek egy új dalmű, méltó az elsőhöz és a többihez! Fővárosi hírek. * A nemzeti színház egy tehetséges fiatal tagot vesztett el: Egressy Árpádot — a feledhetlen nagy művész ifjabb fiát, aki a drámára jó alakkal, szép hanggal és tehetséggel bírt Fájdalom, nem volt ideje tehetségét kifejteni, s sokkal korábban húnyt el, semhogy maga után hírt hagyhatott volna. A színi tanodából kilépve, nőül vett egy fiatal lányt, klasszkórban szenvedt, s azóta folyvást betegeskedett ő maga is. Előbb elhúnyt kis gyermekük, aztán néhány hét előtt a nő, most vasárnap reggel pedig ő maga. Rövid és szomorú életsorsa valóban részvétreméltó. * Farsangi iikrek. — A technikusbálban a díszítések ugyanazok lesznek, melyekkel Ca regatta-bál fényét emelték, csakhogy technikus jelvényekkel.• A zenekedvelők egylete igen díszes táncvigalmat rendezett a lövöldében. Az egylet derék tagjai és családjai szép számmal jelentek meg. A nemzeti színháztól is volt két érdekes vendég: Saxlehner Emma és Helvey Ilka kisasszonyok. A mulatság egész reggelig tartott. — A „Hunnia“ nevű akadémiai egylet e hó 6-dikán tartja zártkörű táncfűzérét. — A budai fiatalság e hó 8-dikán az országház termében a budai szegény alap javára rendezi zártkörű álarcosbálján, mely néhány óra lefolyása után kedélyes táncmulatsággá alakul át. Az evang. iskola dísztermében szombaton zártkörű táncestély lesz az evang. iskola-alap javára, s erre a jegyeket — a meghívó előmutatása mellett — a papnövelde utcai gyógytárban és [Osterlamm K. könyvkereskedésében kaphatók meg. Egy személyjegy ára 3 ft. Kik meghívóikat nem kapták volna meg, szíveskedjenek az említett gyógyárban jelentkezni. A redout vasárnapi bálja igen népes és sokkal élénkebb volt, mint az eddigiek. Ezúttal sok álarcos jelent meg, s voltak szép és ízléses dominók. A kedv szintén jobban pezsgett, s még a szünóra előtt is sokan táncoltak, szünóra után pedig átalános lett a tánc. A farsang sokkal vidámabb most vége felé, mint volt kezdetben. — A „bolondok gyülekezete“ (bohóc-éj) e hó 7-dikén lesz a redoutban. * Az orvostanhallgatók, kik e farsangon nem tarthaták meg — Balassa halála folytán — segélyegyletük javára a táncvigalmat, e hó végén hangversenyt rendeznek a redout kis termében. A rendezőség változatos programmal és ismert nevű közreműködőkkel igyekszik vonzóvá tenni e jótékony célú hangversenyt. * „A miniszterelnök bálját", melynek szerzője dr. Balogh Tihamér, vasárnap ismételték, s ezúttal jobban tetszett, mint először. A kritika is elismeri,hogy van annyi jó oldala,melynél fogva érdemes volt szinte hozni. A hivatalos lap jeles szinbirálója azt írja róla: „a darab iránya mindvégig azon csapásban marad, melyen megindult a szerző,midőn végig vezet rajta, elég elmésen és ügyesen mulattat. A jellemek az életből vannak merítve, s nincsenek túlozva; egy pár vonással, de biztosan és határozottan vannak rajzolva. A férj és nő, a két fejellem, gyöngeségeik miatt válnak kómikai alakokká. Nyelve kissé pongyola ; az egész nem helyezhető a magasabb kómikum színvonalára s hoszszu életre nem is számolhat; de benne sok vonás meglepőleg élethű és igaz, — s mind a felfogás, mind a kivitel tapintatos ügyességre mutat." — Dux Adolf a mű meséjét leleménytelennek találja, de elismeri, hogy a tanácsnok alakja jelesen van rajzolva, s a polgárnő is eltaláltan vázolva, — a mi, nézetünk szerint, egy kis vígjáték szűk keretében magában is elég érdem, miután a jellem és alakfestés mindig a legnehezebb feladat. *„Tírr István" című „történeti és regényes korrajz“ jelent meg „az ausztriai birodalom legújabb korszakából“ — Stolp Károly kiadásában. Almű szerzője: Schwarz H. József, s a két kötet ára 2 ft 40 kr. Sem az írót nem ismervén, sem könyvét nem olvashatván még el: e műről magáról nem szólhatunk; csak átalában jegyezzük meg, hogy élő egyénekről bajos egyebet írni, mint életrajzot; a korrajzban pedig a „történetit" és „regényest“ összevegyíteni annyival károsabb, mert ez egy részről zavart idézhet elő sok olvasó ismekötében, más részről pedig a költészet is szenved, miután a szerzőt sok tekintet gátolhatja a szabad művészi alkotásban. Ily műveket rendesen spekulációból szoktak írni, amiből haszna lehet a szerzőnek, de nincs haszna az irodalomnak. * Pest városa főorvosának közegességi számadatja most jelent meg a múlt év december haváról. E szerint decemberben a gyógyintézetekben (kivéve az egyetemet) s a közköltségen ápolt szegények közt 4377 kereset fordult elő, 58-cal kevesebb, mint novemberben. Az egész városban (a katonákat nem számítva) meghalt 526 ember (egygyel több, mint novemberben,) és pedig 297 fiús 229 nőnemű. — Született 619, és pedig 320 fiú s 299 leány. E hóban tehát 93-mal született több, mint a mennyi meghalt. Házasságra lépett 46 pár, ami igen kevés. * A Rózsavölgyi-féle műkereskedésben megjelent „Kongress-Quadrille,“ az izraelita országos gyülekezet tagjainak (német nyelven) ajánló „Carl Klepsch,aki — mint látszik — a kongressus tagjait is szeretné táncba pördíteni. E négyes ára 60 kr. Csillag Mórtól pedig egy „Aussi mechti“ című polka-francaise jelent meg, Schmeer és Pfeifer I kisasszonyoknak ajánlva. Ára 50 kr. Vajha zeneirodalmunk magvasabb termékekkel gyarapodnék, s nem ily kérész életű táncdarabkákkal. * A gazdasszonyok sorsjátékára máig sem számoltak be sokan a hozzájuk küldött sorsjegyekkel. E miatt aztán a sorshúzást halogatni kell, s ez baj az egyletnek, valamint azoknak is, akik vettek jegyeket. Szupa György pénztárnok is méltán kijöhetett már hidegvérűségéből, annyiszor szólalt föl emiatt — hiába! Felszólal újra, kérve a sorsjegyek összegének beküldését, különben kénytelen lesz a név szerinti felszólítás kellemetlen eszközéhez folyamodni. A húzás különben márciusban lesz, s akkor a nyertes számok és tárgyak jegyzékét mindenkinek megküldik. *A budai kaszinónak tavaly 7157 ft bevétele s 6595 ft kiadása volt. Majdnem kétezer forinttal több, mint harmadéve. A tagok száma 365. Ez a budai kaszinó valódi óramutatója a várbeli élet szellemének. Egykor egészen német volt, később magyarosodni kezdett, s ma már egészen magyar. Jelenleg könyvtára is van. A közelebbi gyűlésen alelnökké Reviczky Eleket választék. Az első elnökségre sem Tanárky Gedeon, sem Berde Mózses nem kapott absolut többséget, s így új választást kellett elrendelni. * Deák Ferenc a lipótvárosi választásról egyik polgárhoz levelet írt, mely következőleg hangzik: „A választások szabadságát s részrehajlatlanságát annyira tisztelem , hogy azokra sem közvetve, sem közvetlen befolyást gyakorolni nem kívánok. Önnek hozzám intézett kérdéseire tehát egész átalánosságban felelek. Igenis óhajtom, hogy a közelebbi országgyűlésre, legalább a főváros részéről, ha lehet, valamely kereskedelmi notabilitás is választassák, mert a kereskedelmi érdekek hazánkra nézve a legnagyobb fontosságúak. Kívánatosnak tartom, hogy a zsidók egyenjogúsága e részben is tettleg életbe lépjen, s minthogy közöttük oly sok kitűnő kapacitás van, óhajtom, hogy ez intelligens férfiak a törvényhozás terén is működhessenek az ország javára. Ami a lipótvárosi választást illeti, ez már speciális kérdés, melyhez irányadólag nem szólhatok.• Mindenik jelölt kitűnő egyéniség s óhajtásom az volna , hogy az országgyűlés tagja legyen mindenik, — mert Wahrmann úr mint kereskedő, Faik úr pedig mint publicista és államgazdász, nyereség lenne a törvényhozásnál. Egy kerületből ez természetesen nem történhetik, de hogyan lehetne azt elérni, azt nem tudom. Isten áldja!“ * Budán egy miniszteri hivatalnok (K.) nejét hirtelen tébolyroham szállta meg, s az első emeletről le akart ugrani. Szerencsére meglátta egy nőcseléd, oda futott s megakadályozá. A szegény asszony most már szigorú őrizet alatt áll. * A lipótmezei országos tébolydában 101 elmebeteget ápolnak. E szám ismét szaporodék egy szomorú csapattal. Tudniillik a Rókuskórházból 1331 tébolyodottat szállítanak oda. *Ha valaki minden most megjelenő magyar lapot járatni kíván, ez egy évben 908 ft 26 krba kerül. A magyarországi német lapok 602 ft 66 krba, (amiből látható, hogy mennyi nálunk még mindig a német szó, nyomtatva is.) Valamennyi magyarországi szláv lap 177 ft 30 krba, a románok 80 ftba, az egy olasz lap 7 ftba, az egy latin közlöny 2 ft. Ha pedig valaki a Magyarországon megjelenő minden lapra előfizetne, egy évben 1837 ft 22 krt kellene kiadnia. * Rövidhírek. — A flórenci négyestársulat e hó 13, 15 és 17-dik estéin tartja kamara-hangversenyeit. — A szénatértől a Ludoviceumig terjedő közúti vaspályát tegnapelőtt adták át a közforgalomnak. — Csernátony, mint halljuk, még e hó folytán közlönyt indít. — A terézvárosi választásra egy saját Jókai-induló készült. — Földváry Károly ceglédi alapítványi főtiszt, (egykor az olaszországi magyar légió feje) királyi tanácsosi címmel ruháztatott föl. — A homeopathák járorvoslatában a lefolyt harmadik félévben 260 ujonan jelentkező beteget gyógykezeltek. — A kegyesrendiek pesti házi lelkiatyjok: Villiger Kat. József szombat éjjel meghalt, 83 éves korában. — Volkmann Bécsbe ment a philharmóniai hangversenyre, melyben az ő symphóniáját is előadják. — A pesti kereskedelmi társulat első elnökének Vetsey Sándort választák meg, majdnem egyhangúlag. — Hite van, hogy Garibaldi Ricciotto, ki most Triesztben tartózkodik, Fiumét s talán Pestet is meglátogatná. — Erkel egy ezüst billikomot is kapott, melyet a nemzeti kaszinó tagjai aranynyal töltöttek meg. — A jogász segélyző egylet közelébb 266 forinttal és 6 havi ebédjegygyel segélyzett 57 joghallgatót. — Balázsné Bognár Vilma asszony közelebb a berlini kir. operaházban énekelt, s a lapok dicsérik, mint első rendű énekesnőt. — A fegyvertárat Budán egy emelettel fölebb emelik, hogy a királyi palotával egyforma magasságú legyen. — Beszélik, hogy a Gellérthegy és sóház közti dunai vashidat még ez év folytán elkezdenék építeni. —• Kondor Lajos pestmegyei szolgabirót az ellene indított kereset alól fölmentették. — A Beniczky * — 103 -