Fővárosi Lapok 1869. február (26-48. szám)
1869-02-10 / 32. szám
Karnevál naplója. (A jelmez bál, febr. 8-dikán.) (7.) A jelmezbál ezúttal nem volt oly látogatott, s talán nem is oly fényes, vagy legalább — a jelmezeket tekintve — nem oly változatos, mint a múlt évi. Különben szép, érdekes, festői volt ez is, akár egyenkint néztük virágjait, akár pedig egy nagy bokrétába csoportosítottuk, s akár futólag említjük meg a jelmezes szépeket, akár hosszasabban próbálnék leírni egyiket vagy másikat: egyre menne. A betűk nem tudják kifejezni az ily élénk képeket, s a nyomdafesték a sok pompás színt. Hadd álljon itt tehát egy névsor, a többit nem a magunk tollára, hanem olvasóink képzőlmére bizzuk. A háziasszony gróf Andrássy Manóné volt, rózsaszín és kék rococo öltözékben, melynek egész alja virágokkal lefoglalt illusionnal volt borítva ; fejét és nyakát pompás gyémánt ékszerek disziték, de mindennél szebben ékité az a nyájas, megelőző társalgás,amelylyel háziasszonyi tisztjét végezte. Körülte mindig sok szép hölgy volt látható, kiknek névsorát ezennel betűrendben közöljük. Gr. Batthyányi Antónia „Fiile de l’air“-nek, Batthyányi Karalin grófnő Mária Terézia korabeli udvari hölgynek, Batthyányi Teréz grófnő pedig XIV-dik Lajos korabeli delnőnek voltak öltözve, az utóbbi magas Maintenon fejdiszszel; Blaskovics Miklósné gyémánt rózsa volt; Bethlen Vilma grófhölgy a bibliai „Esztert“ ábrázolta, feltűnő sikerrel; Csekonics Margit grófné a holdfényt jelképezte; gr. Cziráky Constance és Lujza közül az első a jeget, az utóbbi a hamupipőkét; báró Eötvös Jolán rózsaszín rococo volt, fekete csipkével, nővére, Eötvös Mariska pedig érdekes kis spanyol cigányleány; Farkas-Krail Irma a fotográfiát eszményítette; Gerliczy Stephanie bárókisasszony mint csillagos égbolt, nővére Irma, mint levegő; dr. Grósz Lajosné méhkast ábrázolt, repülő méhekkel; Herzbergné egy virágárusnőt. Inkey Ella bájos kis rococo pásztornő volt. Kovács Ilona ,a jeles orvos leányai mint „csillag“ ragyogott; Karacsai Clemence grófnő rococo; gr. Károlyi Viktorné mint Boulotte jelent meg, a „kékszakállú“ (gr. Keglevich Béla) „Oscar“ (Inkey István) és „Popolani“ (gróf Károlyi Gyula) kíséretében. Károlyi Pálma grófnő saját keresztnevének öltözött: fején és derekán zöld pálmalevelek, fehér illusion szoknyáján ezüst pálmafák hímezve. Kvassay Irma „Satanellát,“ nővére pedig az „Afrikai nőt“ személyesíték. Kende Paulina görög jelmezes volt, nővére, a „bohóság“ ábrázolója, Kende Klotilde pedig rococo-lány. Lumniczerné-Radnótfáy Katica mint „thea-rózsa“ vett részt, Mikó Anna grófnő mint „katóka-bogár,“ Prónay bárónő mint „korál,“ Radvánszky Marika, mint „május“, Rudics Nella bárónő mint dalmátné, Széchenyi Marie grófnő mint rózsabokor. Gr. Széchényi Imréné szintén Boulottenak volt öltözve, de más alakítással, mint az előbbi; gr. Teleki Sándorné „Marie Antoinette“ jelmezében tűnt föl. Teleki Ilona grófnő a csipkerózsát jelképezte; a két Vay grófnő korsárnőknek voltak öltözve, Wenkheim Krisztina grófnő sebes esőnek, gr. Zichy Jánosné pedig a nap és éjnek. A nemzeti színházat hárman képviselték: Felekiné asszony , mint Heródes neje, Saxlehner Emma mint rococo és Bogdanovics Krisztina, mint szerb hajadon. A férfi jelmezek közt sok érdekes volt, de mi hirtelenében (a már említetteken kívül) csak a következőket jegyeztük meg: a Kendeffi Árpádét, ki igen sikerült Mephistónak, a Károlyi Pistáét, ki viadornak, a gr. Csekonics Andorét, ki arabnak, a gr. Batthyányi Elemérét, ki „szakácsnak,és a Szentkirályi Albertét, ki falusi legénynek voltak öltözve. A miniszterek közül csak Wenkheim Béla bárót láttuk. Mikor lett vége a bálnak, azt e sorok írója nem tudja. Mikor ő eljött, úgy három óra tájban, akkor még nem volt szünóra két, melyeket tavaly játszottak, nem olvassuk a műsorban. Ráadásul azonban kaphatunk ezekből is. * Egy a fővárosba érkezett távirat Lator Gábor halálát jelenti Ugocsa megyéből. E tevékeny, eszes, derék hazafi, ki a múlt országgyűlésnek egyik munkás tagja, s most is a halmii kerület egyik jelöltje volt, e hórikán húnyt el, férfikora teljében. Mélyen lesújtott neje s két fia fájdalmában az elhúnytnak minden ismerőse osztozik. *A „Tiirr Istvánéról kiadott fércmunka az olvasók körében átalános megbotránkozást szül. E mű jellemzésére elég annyit mondani, hogy Türrt, Klapkát, Garibaldit és Napóleont kalandorokul szerencsevadászoknak és szószegőknek nevezi. E termék nem magyar munka, hanem egy irányzatos német fércmű gyarló fordítása. Még egy ily könyv, és Stolp Károly úr kiadói hitele egészen tönkre lesz téve. * Aprót, árvaház javára tartott bálról kaptunk egy rövid tudósítást. E csinos bált fáradhatatlan jogászok rendezték, még pedig igen sikerülten. A szép terem egészen megtelt és a jó kedv nem hanyatlott reggelig. Emlékezetes ez a bál arról is, hogy az idei farsangon talán az egyetlen volt, melyen a magyar ruha túlnyomó többsége diadalmaskodott a frakkon és cilinderen. A háziasszony tisztét Földváryné Kappel Malvin úrnő vitte. A jelenvolt szépek közül megemlíti tudósítónk Kovács Ilonkát, ki fehér vadrózsákkal díszített sárga ruhájában igen jól nézett ki, Bedő Albertnét, a Hoffmann nővéreket, Szigethy Gyulánét, Zsamár nővéreket, Székács Irmát, Matolay Gyulánét, Zsigmondy, Fabiny és Wagner kisasszonyokat. A bál maradandó eredménye: a jövedelem bizonyosan igen szép. * A városi gyűlésen részvétiratot indítványoznak a belga királyi párhoz, elhúnyt fiúk gyásza folytán. A királyné József nádor leánya, ki magát „magyar hercegnődnek szokta nevezni. * „Porosz tallérok.“ Hányszor emlegették ezeket! Ha itt-ott pártcélokra költöttek , némelyek mindjárt a porosz tallérok csengését vélték hallani. Pedig ez is alkalmasint csak olyan „kisértet, melyről mindenki beszél, de senki se látta még.“ Mondják, hogy e gyanút Bismark előtt is előhozták, s ő azt mondta rá: „minden ily porosz tallérért, melyet a magyar kormány föl tudna mutatni, kész lenne ezer darab aranyat adni a magyar állam pénztárába!“ * A budai dalárda farsangi estélye igen vidám és látogatott volt. A tréfás előadások jó megnevetteték a díszes közönséget, kivált a macskakettős, (mely Rossini „Othelló“-jából egy duett paródiája,) a kacagó keringő, melyet ismételtettek, a khinai intermezzó, a dalár-próba, s az „Eduárd és Kunigunda“ szavalat egy elhangolt sípláda mellett. — A bál egész reggelig tartott. * Egy törvényszéki palota hiányát most, midőn Karagyorgyevics perét tárgyalják, egész szégyennel érezhetjük. A soroksári utcai terem oly dísztelen és szűk, hogy ötven emberrel már tele van. Jelenlévőktől hallottuk, hogy a herceg megjelenése némi részvétet ébresztett. E 63 éves öregember tisztes kinézésű. Feketébe volt öltözve, s midőn belépett, legelőször is a közönség felé hatta meg magát. Arca halvány, s feje reszket. „Hát ha ő is csak más nagyravágyó szív eszköze volt“ — susogta némely jelenlévő. Midőn azt vallá, hogy „vagyontalan“, több felől látszott gúnymosoly. A legelső vallomásokból is több gyanú térbeli. Popovics Aéza szerb író valla, hogy a herceg számára készített proclamatiót a szerb nemzethez. Kimer puskaműves és Dreher késgyártó a topcsideri véres helyen talált revolverek és késekben saját gyártmányukra ismertek, melyeket Trifkovics — a herceg titkárja — vett tőlük. Ez azonban azt állítja, hogy őt Szerbiából kérték föl e vásárlásra, s azt, hogy mire akarják használni, nem tudta. — A tárgyalásban különös érdekeltséggel várhatjuk Funták Sándor — ez eszes és műveit ügyvéd — védbeszédét. Ő a herceget fogja védni. * Rövid hirek. — Falk Miksát a csongrádvárosi deákpárt küldöttsége fölkérte követjelöltnek, mire ő néhány nap múlva fog választ adni. — Csernátony a „Hon“-ban kijelenti, hogy március elejétől kezdve „Ellenőr“ című napilapot fog megindítani. — „A miniszterelnök bálja“ Balogh Tihamértól csinos füzetben megjelent s ára 20 kr. — Angol vállalkozók ajánlkoztak a budai rakpart kiépítésére. — Willmers vasárnapi hangversenyében (az „Európában“ esti 7-kor) Pauline asszony is közre fog működni. — A városi hatóság az akadémiai tűztől megijedve, mindössze hat tűzfecskendő rendeléséig erőtette meg magát. — A jég mindenfelé megindult a Dunán s Pest ezúttal sem félhet vizkiöntéstől. — Zalaegerszegről Horváth Gyulát a pesti sajtótör-' vényszék elé idézték képviselőjelölti programmjának 32 pontjáért. — A kormány ajánlatot tett a részvényszálloda-társulatnak, hogy dunaparti nagy telkét engedje át neki tisztességes haszonnal. — Az akadémiai palotában vasárnap parázsban égő gerendát találtak, de korán elolták, mielőtt nagyobb baj támadhatott volna belőle. — A Terézvárosban közelebb egy Spernoga nevű gonosztevőt fogtak el, kit két év előtt a pestmegyei törvényszék gyilkosságért halálra ítélt, de az ítélet megerősítése előtt betegen szálliták a kórházba, honnan megszökött, s most visszatért, azt gondolván, hogy azóta elfeledték, de szerencsésen ráismertek. — A pesti jótékony nőegylet köszönetet szavaz mindazoknak, kik jan. 17-diki táncvigalmának sikerét s jövedelmét előmozdították, többi közt Frohner Jánosnak, ki a termek bérárából utólag 400 ftot engedett el. — A budai kapitányság a rác városban egy háziasszonyt fogott el, ki emberkoponyákból varázsitalt főzött, s úgy bolonditá a könnyen hivőket. — A budai lövölde udvarát kipadlózzák, hogy nyáron ott táncestélyeket rendezhessenek. — Budai Sándor pénzügyminiszteri tanácsos súlyosan megbetegült. — Komócsynak a „Nyeglék“ cimü satyrája, a kereskedelmi ifjak egyletében, átalános elismerésben részesült, kivált a nőkrül itt igen sikerült része. Fővárosi hírek. * Rövid volt a farsang, hosszú lesz a böjt, mely a mai hamvazó szerdával kezdődik. De nem leend ez csöndes idény, mert a korteskedés elég zajt fog ütni, s a házi mulatságok és hangversenyek elég érvet nyújtanak benne. A hangversenyzők közül leginkább várják a pestiek a híres flórencieket, kiknek falragaszai már künn függnek az utcákon. Mind a három estélyben három-három vonónégyest adnak elő, az elsőben Haydn, Schubert és Beethoventől. Ama nagy hatású apróbb zeneműve *) Természetes, mikor oly titokban tervezték, mintha conspirátió lett volna. Lapunkhoz sem küldtek, melyet pedig igen sok bálba járó család tart, egy sornyi értesítést sem, ami pedig kötelessége minden rendezőségnek, mely jótékony célra tart vigalmat, mert nem az a fő, hogy a kék és félvér közé polgári, vér ne vegyüljön, hanem hogy a jótékony cél érdekében a terem megteljék. (Szerk.) — 127 - Vidék, Duna-Földvár, febr. 7. (H. L.) A farsangi jég telve van nálunk is, mint országszerte, hegedüszóval, éljenekkel, kortesdalokkal, és mindezekhez sajátságos külön históriával. Kaszinónk termeiben e farsangon két ünnepélyes hölgytárlat vola, egybekötve láb- és öltönyversenynyel. A tárlat díszpéldányainak neveit nem hirdetjük, mert az ifjúság és szépség nem az ő érdemök , de az ő saját érdemök az, hogy öltönyük, melylyel magokat és a tárlatot díszesiték, saját kezök műve, mert a nőkrül nem lehet az írás szavaival elmondani azt, mit a mezők liliomairól, hogy nem szőnek, nem fonnak s mégis ékesen ruházkodnak. A selyem, tárlatán és egyéb szöveteket hölgyeink nem magok készítők ugyan, de a szabás, varrás, feldiszités és akképi összeállítás, hogy az egészben, mint egy ízletes harmóniában gyönyörködhetik a szem, s hogy a már egy vagy több ízben használt kelmét mint újdonatúját mutaták be, ezt hirdetem s mutatom be, mint hölgyeink érdemét és méltó dicséretét. A dunaföldvári kaszinói táncvigalmak, akár a társas kör, akár a hölgyek megjelenésének eleganciáját tekintjük, a vidékiek legjelesbjei, s nem a vegyesek közé tartoznak, s örömmel kiemeljük, hogy e jó hit fentartására hölgyeink egymással nemcsak nemesen versenyezve, de mintegy szövetkezve, öltönyeik készítése s földiszitésében, egymást tanácscsal és munkával segítik, s e tekintetben hölgyeink példáját a más városi hölgyeknek követendő például is bízvást ajánlhatjuk. Utcákon , kocsmákon , lakomákon kiabálják, emitt: „éljen Szeniczei Ödön,“ amott: „éljen Perczel Lajos !“ Mindkettő jó reményű fiatal ember, amaz: Deák Ferenc húgának unokája, jobbpárti képviselőjelölt, emezt Perczel Istvánnak, 1840-ben Tolnamegye pecsovics követének, de az 1861-diki és közelebbi országgyűlésen a kölesdi választókerületből a balpárt hű harcosának fia, kivel az öreg sas a balpárt táborába együtt akarna szállani. Szeniczei Ödönt, a paksi járás szolgabiráját, a megyei központi Deákpárt jelölte ki képviselőül a paksi választókerület részére, a kerületbeli Deákpárt pedig ismervén a jó igyekezetü ifjú ember képességét s képzettségét, ki örömest tanúi, a hivatalpályán dicséretes haladásának nem egy tanúságát adá, s kiről bízvást föltételezheti, hogy nem lesz csupa szavazógép, s műveit modoránál fogva is nem fog tartozni a csak „eláll” és „szavazzunk “-ot kiabálók közé, hanem mind a bizottsági, mind az országos tanácskozmányokban indokolt szavazatát veti a mérlegbe: készséggel fogadó, s Duna-Földvárra meg is hivá, hogy a nép előtt mondaná el politikája nézeteit s vallja be pártja színezetét. Ezalatt az itteni balpárt sem aludt. Népes gyülekezetben elhatározák, hogy a 48-diki törvényeket akarják visszaküzdeni, de e céljuk kivitelére sem egy pohár bort, sem egy pipa dohányt nem fognak vesztegetni. E párt fejét, dr. Poor Imrét, a „Gyógyászat“ szerkesztőjét,ki dunaföldvári is, szólták föl,hogy képviselné majd e párt nézeteit. A felhívott férfiú csakis a 67-diki alapon ajánlkozván a képviselőség elfogadására, a felhívók pártnézetei elfogadására leírható nem volt,miért is a képviselő keresők másfelé fordulni kényteleníttettek. Sajnáljuk, mert dr. Poor egyénisége, tudománya és jelleme az országgyűlésen bármelyik pártnak, sőt a közügynek is nyereménye lett volna. Szeniczei Ödön január 17-kén tarta bevonulását Földvárra néhány lovas és kocsi kíséretében, s a vasárnapi templomból éppen kijött nagyszámú néptömeg előtt szónokolt. Jan. 31-kén pedig a balpárt mutatta meg, hogyan kell tüntetni, s volt zaj, volt látványosság, volt kiosztott negyedfél ezer nemzeti kokárda, és annyi éljen, hogy az egeket verdeste. Perczel Laos is letette a nép előtt az érettségi vizsgát. Ígérte,hogy a közép balpárttal fog járni, de bármennyire balra hajló volt is a sokaság, önmagában majdnem mindenki megvalló, hogy Szeniczeinek jobb a kalkulusa. Mindenesetre nálunk a pártok nagyszerű mérkőzése várható. A balpárti szekeres gazdák biztatják a balpárti szavazó kézműveseket, akinek nincs