Fővárosi Lapok 1869. február (26-48. szám)

1869-02-10 / 32. szám

Karnevál naplója. (A j­e­l­m­e­z b­á­l, febr. 8-dikán.) (7.) A jelmezbál ezúttal nem volt oly látoga­tott,­ s talán nem is oly fényes, vagy legalább — a jelmezeket tekintve — nem oly változatos, mint a múlt évi. Különben szép, érdekes, festői volt ez is, akár egyenkint néztük virágjait, akár pedig egy nagy bokrétába csoportosítottuk, s akár futólag em­lítjük meg a jelmezes szépeket, akár hosszasabban próbálnék leírni egyiket vagy másikat: egyre menne. A betűk nem tudják kifejezni az ily élénk képeket, s a nyomda­festék a sok pompás színt. Hadd álljon itt tehát egy névsor, a többit nem a magunk tollára, hanem olvasóink képzőlmére bizzuk. A háziasszony gróf Andrássy Manóné volt, rózsaszín és kék rococo öltözékben, melynek egész alja virágokkal lefoglalt illusionnal volt bo­rítva ; fejét és nyakát pompás gyémánt ékszerek di­­sziték, de mindennél szebben ékité az a nyájas, meg­előző társalgás,amelylyel háziasszonyi tisztjét végezte. Körülte mindig sok szép hölgy volt látható, kiknek névsorát ezennel betűrendben közöljük. Gr. Batthyá­nyi Antónia „Fiile de l’air“-nek, Batthyányi Kara­lin grófnő Mária Terézia korabeli udvari hölgynek, Batthyányi Teréz grófnő pedig XIV-dik Lajos ko­rabeli delnőnek voltak öltözve, az utóbbi magas Main­­tenon fejdiszszel; Blaskovics Miklósné gyémánt rózsa volt; Bethlen Vilma grófhölgy a bibliai „Esztert“ ábrázolta, feltűnő sikerrel; Csekonics Margit grófné a holdfényt jelképezte; gr. Cziráky Constance és Lujza közül az első a jeget, az utóbbi a hamupipőkét; báró Eötvös Jolán rózsaszín rococo volt, fekete csipkével, nővére, Eötvös Mariska pedig érdekes kis spanyol cigányleány; Farkas-Krail Irma a fotográfiát eszmé­nyítette; Gerliczy Stephanie bárókisasszony mint csillagos égbolt, nővére Irma, mint levegő; dr. Grósz Lajosné méhkast ábrázolt, repülő méhekkel; Herz­­bergné egy virágárusnőt. Inkey Ella bájos kis rococo pásztornő volt. Kovács Ilona ,­­a jeles orvos leányai mint „csillag“ ragyogott; Karacsai Clemence grófnő rococo; gr. Károlyi Viktorné mint Boulotte jelent meg, a „kékszakállú“ (gr. Keglevich Béla) „Oscar“ (Inkey István) és „Popolani“ (gróf Károlyi Gyula) kíséretében. Károlyi Pálma grófnő saját keresztnevének öltözött: fején és derekán zöld pálma­levelek, fehér illusion szoknyáján ezüst pálmafák hímezve. Kvassay Irma „Satanellát,“ nővére pedig az „Afrikai nőt“ személyesíték. Kende Paulina görög jelmezes volt, nővére, a „bo­hóság“ ábrázolója, Kende Klotilde pedig rococo-lány. Lumniczerné-Radnótfáy Katica mint „thea-rózsa“ vett részt, Mikó Anna grófnő mint „katóka-bogár,“ Prónay bárónő mint „korál,“ Radvánszky Marik­­a, mint „május“, Rudics Nella bárónő mint dalmátné, Széchenyi Marie grófnő mint rózsabokor. Gr. Széché­nyi Imréné szintén Boulottenak volt öltözve, de más alakítással, mint az előbbi; gr. Teleki Sándorné „Marie Antoinette“ jelmezében tűnt föl. Teleki Ilona grófnő a csipkerózsát jelképezte; a két Vay grófnő korsárnőknek voltak öltözve, Wenkheim Krisztina grófnő sebes esőnek, gr. Zichy Jánosné pedig a nap és éjnek. A nemzeti színházat hárman képviselték: Felekiné asszony , mint Heródes neje, Saxlehner Emma mint rococo és Bogdanovics Krisztina, mint szerb hajadon. A férfi­ jelmezek közt sok érdekes volt, de mi hirtelenében (a már említetteken kívül) csak a kö­vetkezőket jegyeztük meg: a Kendeffi Árpádét, ki igen sikerült Mephistónak, a Károlyi Pistáét, ki viadornak, a gr. Csekonics Andorét, ki arabnak, a gr. Batthyányi Elemérét, ki „szakácsnak,é­s a Szentki­rályi Albertét, ki falusi legénynek­­ voltak öl­tözve. A miniszterek közül csak Wenkheim Béla bá­rót láttuk. Mikor lett vége a bálnak, azt e sorok írója nem tudja. Mikor ő eljött, úgy három óra tájban, akkor még nem volt szünóra­ két, melyeket tavaly játszottak, nem olvassuk a mű­sorban. Ráadásul azonban kaphatunk ezekből is. * E­gy a fő­városba érkezett távirat Lator Gábor halálát jelenti Ugocsa megyéből. E tevékeny, eszes, derék hazafi, ki a múlt országgyűlésnek egyik munkás tagja, s most is a halmii kerület egyik je­löltje volt, e hó­r­ikán húnyt el, férfikora teljében. Mélyen lesújtott neje s két fia fájdalmában az el­­húnytnak minden ismerőse osztozik. *A „Tiirr Istvánéról kiadott fércmunka az olvasók körében átalános megbotránkozást szül. E mű jellemzésére elég annyit mondani, hogy Türrt, Klapkát, Garibaldit és Napóleont kalandorokul sze­rencsevadászoknak és szószegőknek nevezi. E ter­mék nem magyar munka, hanem egy irányzatos né­met fércmű gyarló fordítása. Még egy ily könyv, és Stolp Károly úr kiadói hitele egészen tönkre lesz téve. * Aprót, árvaház javára tartott bálról kaptunk egy rövid tudósítást. E csinos bált fárad­hatatlan jogászok rendezték, még pedig igen sikerül­ten. A szép terem egészen megtelt és a jó kedv nem hanyatlott reggelig. Emlékezetes ez a bál arról is, hogy az idei farsangon talán az egyetlen volt, me­lyen a magyar ruha túlnyomó többsége diadalmas­kodott a frakkon és cilinderen. A háziasszony tisz­­tét Földváryné­ Kappel Malvin úrnő vitte. A jelenvolt szépek közül megemlíti tudósítónk Kovács Ilonkát, ki fehér vadrózsákkal díszített sárga ruhájában igen jól nézett ki, Bedő Albertnét, a Hoffmann nővéreket, Szigethy Gyulánét, Zsamár nővéreket, Székács Irmát, Matolay Gyulánét, Zsigmondy, Fabiny és Wagner kisasszonyokat. A bál maradandó eredménye: a jö­vedelem bizonyosan igen szép. * A városi gy­űlésen részvétiratot indítvá­nyoznak a belga királyi párhoz, elhúnyt fiúk gyásza folytán. A királyné József nádor leánya, ki magát „magyar hercegnődnek szokta nevezni. * „Porosz tallérok.“ Hányszor emlegették ezeket! Ha itt-ott pártcélokra költöttek , némelyek mindjárt a porosz tallérok csengését vélték hallani. Pedig ez is alkalmasint csak olyan „kisértet, mely­ről mindenki beszél, de senki se látta még.“ Mond­ják, hogy e gyanút Bismark előtt is előhozták, s ő azt mondta rá: „minden ily porosz tallérért, melyet a magyar kormány föl tudna mutatni, kész lenne ezer darab aranyat adni a magyar állam pénztárába!“ * A budai dalárda farsangi estélye igen vidám és látogatott volt. A tréfás előadások jó megnevetteték a díszes közönséget, kivált a macska­kettős, (mely Rossini „Othelló“-jából egy duett paró­diája,) a kacagó keringő, melyet ismételtettek, a khi­­nai intermezzó, a dalár-próba, s az „Eduárd és Ku­nigunda“ szavalat egy elhangolt sípláda mellett. — A bál egész reggelig tartott. * Egy törvényszéki palota hiányát most, midőn Karagyorgyevics perét tárgyalják, egész szégyennel érezhetjük. A soroksári utcai terem oly dísztelen és szűk, hogy ötven emberrel már tele van. Jelenlévőktől hallottuk, hogy a herceg megjelenése némi részvétet ébresztett. E 63 éves öreg­ember tisz­tes kinézésű. Feketébe volt öltözve, s midőn belépett, legelőször is a közönség felé hatta meg magát. Arca halvány, s feje reszket. „Hát ha ő is csak más nagyravágyó szív eszköze volt“ — susogta némely jelenlévő. Midőn azt vallá, hogy „vagyontalan“, több felől látszott gúnymosoly. A legelső vallomásokból is több gyanú térbeli. Popovics Aéza szerb író valla, hogy a herceg számára készített proclamatiót a szerb nemzethez. Kimer puskaműves és Dreher késgyártó a topcsideri véres helyen talált revolverek és kések­ben saját gyártmányukra ismertek, melyeket Trif­­kovics — a herceg titkárja — vett tőlük. Ez azon­ban azt állítja, hogy őt Szerbiából kérték föl e vá­sárlásra, s azt, hogy mire akarják használni, nem tudta. — A tárgyalásban különös érdekeltséggel várhatjuk Funták Sándor — ez eszes és műveit ügy­véd — védbeszédét. Ő a herceget fogja védni. * Rövid hirek. — Falk Miksát a cson­­grádvárosi deákpárt küldöttsége fölkérte követje­löltnek, mire ő néhány nap múlva fog választ adni. — Csernátony a „Hon“-ban kijelenti, hogy március elejétől kezdve „Ellenőr“ című napilapot fog megindítani. — „A miniszterelnök bál­j­a“ Balogh Tihamértól csinos füzetben megjelent s ára 20 kr. — Angol vállalkozók ajánlkoztak a budai rakpart kiépítésére. — Willmers vasár­napi hangversenyében (az „Európában“ esti 7-kor) Pauline asszony is közre fog működni. — A vá­rosi hatóság az akadémiai tűztől megijedve, mind­össze hat tűzfecskendő rendeléséig erőtette meg ma­gát. — A j­é­g mindenfelé megindult a Dunán s Pest ezúttal sem félhet vizkiöntéstől. — Zala­egers­zegről Horváth Gyulát a pesti sajtótör-' vény­szék elé idézték kép­viselő­jelölti programmjá­­nak 32 pontjáért. — A kormány ajánlatot tett a részvény­szálloda-társulatnak, hogy dunaparti nagy telkét engedje át neki tisztességes haszonnal. — Az akadémiai palotában vasárnap parázsban égő gerendát találtak, de korán elolták, mielőtt nagyobb baj támadhatott volna belőle. — A Terézváros­ban közelebb egy Spernoga nevű gonosztevőt fog­tak el, kit két év előtt a pestmegyei törvényszék gyilkosságért halálra ítélt, de az ítélet megerősítése előtt betegen szálliták a kórházba, honnan megszö­kött, s most visszatért, azt gondolván, hogy azóta elfeledték, de szerencsésen ráismertek. — A pesti jótékony nőegylet köszönetet szavaz mindazok­nak, kik jan. 17-diki táncvigalmának sikerét s jö­vedelmét előmozdították, többi közt Frohner János­nak, ki a termek bérárából utólag 400 ftot engedett el. — A budai kapitányság a rác városban egy háziasszonyt fogott el, ki emberkoponyákból varázs­italt főzött, s úgy bolonditá a könnyen­ hivőket. — A budai lövölde udvarát kipadlózzák, hogy nyáron ott táncestélyeket rendezhessenek. — Budai Sán­­d­o­r pénzügyminiszteri tanácsos súlyosan megbete­­gült. — Komócsynak a „Nyeglék“ cimü satyrája, a kereskedelmi ifjak egyletében, átalános elismerés­ben részesült, kivált a nőkrül itt igen sikerült része. Fővárosi hírek. * Rövid volt a farsang, hosszú lesz a böjt, mely a mai hamvazó szerdával kezdődik. De nem leend ez csöndes idény, mert a korteskedés elég zajt fog ütni, s a házi mulatságok és hangversenyek elég érvet nyújtanak benne.­­ A hangversenyzők közül leginkább várják a pestiek a híres flórencie­­ket, kiknek falragaszai már künn függnek az utcá­kon. Mind a három estélyben három-három vonó­né­gyest adnak elő, az elsőben Haydn, Schubert és Beethoventől. Ama nagy hatású apróbb zeneműve­ *) Természetes, mikor oly titokban tervezték, mintha conspirátió lett volna. Lapunkhoz sem küldtek, melyet pe­dig igen sok bálba járó család tart, egy sornyi értesítést sem, a­mi pedig kötelessége minden rendezőségnek, mely jótékony célra tart vigalmat, mert nem az a fő, hogy a kék és félvér közé polgári, vér ne vegyüljön, hanem hogy a jó­tékony cél érdekében a terem megteljék. (Szer­k.) — 127 - Vidék, Duna-Földvár, febr. 7. (H. L.) A farsangi jég telve van nálunk is, mint országszerte, hegedüszóval, éljenekkel, kortesdalok­­kal, és mindezekhez sajátságos külön históriával. Kaszinónk termeiben e farsangon két ünnepélyes hölgytárlat vola, egybekötve láb- és öltönyverseny­­nyel. A tárlat díszpéldányainak neveit nem hirdetjük, mert az ifjúság és szépség nem az ő érdemök , de az ő saját érdemök az, hogy öltönyük, melylyel mago­kat és a tárlatot díszesiték, saját kezök műve, mert a nőkrül nem lehet az írás szavaival elmondani azt, mit a mezők liliomairól, hogy nem szőnek, nem fon­nak s mégis ékesen ruházkodnak. A selyem, tárla­tán és egyéb szöveteket hölgyeink nem magok ké­szítők ugyan, de a szabás, varrás, feldiszités és ak­­képi összeállítás, hogy az egészben, mint egy ízletes harmóniában gyönyörködhetik a szem, s hogy a már egy vagy több ízben használt kelmét mint újdonat­úját mutaták be, ezt hirdetem s mutatom be, mint hölgyeink érdemét és méltó dicséretét. A dunaföld­­vári kaszinói táncvigalmak, akár a társas kör, akár a hölgyek megjelenésének eleganciáját tekintjük, a vidékiek legjelesbjei, s nem a vegyesek közé tartoz­nak, s örömmel kiemeljük, hogy e jó hit fentartására hölgyeink egymással nemcsak nemesen versenyezve, de mintegy szövetkezve, öltönyeik készítése s földi­­szitésében, egymást tanácscsal és munkával segítik, s e tekintetben hölgyeink példáját a más városi höl­gyeknek követendő például is bízvást ajánlhatjuk. Utcákon , kocsmákon , lakomákon kiabálják, emitt: „éljen Szeniczei Ödön,“ amott: „éljen Perczel Lajos !“ Mindkettő jó reményű fiatal ember, amaz: Deák Ferenc húgának unokája, jobbpárti képviselő­jelölt, emezt Perczel Istvánnak, 1840-ben Tolnamegye pecsovics követének, de az 1861-diki és közelebbi országgyűlésen a kölesdi választó­kerületből a bal­párt hű harcosának fia, kivel az öreg sas a balpárt táborába együtt akarna szállani. Szeniczei Ödönt, a paksi járás szolgabiráját, a megyei központi Deák­párt jelölte ki képviselőül a paksi választókerület részére, a kerületbeli Deákpárt pedig ismervén a jó igyekezetü ifjú ember képességét s képzettségét, ki örömest tanúi, a hivatalpályán dicséretes haladásá­nak nem egy tanúságát adá, s kiről bízvást föltéte­lezheti, hogy nem lesz csupa szavazó­gép, s műveit modoránál fogva is nem fog tartozni a csak „eláll” és „szavazzunk “-ot kiabálók közé, hanem mind a bi­zottsági, mind az országos tanácskozmányokban in­dokolt szavazatát veti a mérlegbe: készséggel foga­dó, s Duna-Földvárra meg is hivá, hogy a nép előtt mondaná el politikája nézeteit s vallja be pártja szí­nezetét. Ezalatt az itteni balpárt sem aludt. Népes gyülekezetben elhatározák, hogy a 48-diki törvénye­ket akarják visszaküzdeni, de e céljuk kivitelére sem egy pohár bort, sem egy pipa dohányt nem fognak vesztegetni. E párt fejét, dr. Poor Imrét, a „Gyógyá­szat“ szerkesztőjét,ki dunaföldvári is, szól­ták föl,hogy képviselné majd e párt nézeteit. A felhívott férfiú csak­is a 67-diki alapon ajánlkozván a­ képviselőség elfoga­dására, a felhívók pártnézetei elfogadására leírható nem volt,miért is a képviselő keresők másfelé fordulni kényteleníttettek. Sajnáljuk, mert dr. Poor egyéni­sége, tudománya és jelleme az országgyűlésen bár­melyik pártnak, sőt a közügynek is nyereménye lett volna. Szeniczei Ödön január 17-kén tarta bevonulását Földvárra néhány lovas és kocsi kíséretében, s a va­sárnapi templomból éppen kijött nagyszámú néptömeg előtt szónokolt. Jan. 31-kén pedig a balpárt mutatta meg, hogyan kell tüntetni, s volt zaj, volt látványos­ság, volt kiosztott negyedfél ezer nemzeti kokárda, és annyi éljen, hogy az egeket verdeste. Perczel La­os is letette a nép előtt az érettségi vizsgát. Ígérte,­­hogy a közép balpárttal fog járni, de bármennyire balra hajló volt is a sokaság, önmagában majdnem mindenki megvalló, hogy Szeniczeinek jobb a kalku­lusa. Mindenesetre nálunk a pártok nagyszerű mér­kőzése várható. A balpárti szekeres gazdák biztat­ják a balpárti szavazó kézműveseket, a­kinek nincs

Next