Fővárosi Lapok 1869. március (49-72. szám)

1869-03-12 / 58. szám

a jelenetek nincsenek mindig csakhangzásban az er­kölcsi codex cikkelyeivel, és a cselekvények hőseit a szerzők gyakran oly jellemben tüntetik föl, mely­nek árnyrészletei kevéssé egyeznek meg cselekede­teik erkölcsi fényével, és ez által az alsóbb művelt­ségi fokon álló nagy tömegre befolyást gyakorolnak, melynek kártékony hatása kézzelfogható. Sokan vannak Párisban, kik a társadalmi rend törvényeit lábbal tiporják, és tévutakon tengik éle­tüket, melyet egyenes úton fenntartani sem kedvük, sem erélyük nincsen. Sokan vannak, kik mint rab­lók vagy gyilkosok a törvényszék előtt dicsekednek aljasságukkal, és látható jó kedvvel fetrengenek romlottságuk posványában. Ha azt hiszszük, hogy mindazon számos eset, mely a törvényszéki palota irattárát megtölti, egyedül az állás, születés vagy ér­­demetlen nyomor véletlenének számítandó be , akkor tévedünk ,­mert egy igen jelentékeny rész a tárcare­gény rovására esik. Ha a francia ítészét nem feküdnék a kórágyon, ha bénító elv neim némítaná azt el, már rég föl kel­lett volna vetnie azt a kérdést: váljon erkölcsi szem­pontból megengedhetővé, hogy péld­­a­szerző irodalmi fogás által egy hitvány tolvajt hőssé csavarjon föl, fejét csalékony nymbuszszal sugarazza körül, és így a szegény tapasztalatlan népet elámítsa ?.........De nem; a kritika e tisztátalan folyamot tovább höm­pölyögni engedi, s nem­ vizsgálja, mennyit árt, men­nyit nem, és igy — az ámítást folytatja ott, hol a tárcaregényírók elhagyták. Fővárosi hírek. * Ponsard „Galilei“-jét Szigeti József torokbaja miatt, mely műtétet igényel, halasztották el. A címszerepet ő játsza. A dráma alkalmasint csak a húsvéti szünnapok után kerül színre. — A jövő hé­ten Hugó K. „Báró és bankáriját szándékoznak elő­venni, három szerepében a Feleki-párral és Lendvai­­val. Ez alkalommal újra kifejezzük azt a nézetünket, hogy a régibb színirodalom jobb termékeinek átalá­­ban nagyobb tért kellene engedni. *Frankenburg A d­o I f írótársunk, ki foly­vást Sopronban lakik, egy új könyvet készite sajtó alá, kisebb rajzokból és elmefuttatásokból. A gyűjte­mény címe: „Fehér és fekete pontok.“ Az első kötet cikkei a következők : „Péter és Pál“ mutató kép a képmutatók számára, „Valami az emberi és egyéb állatokról,“ „Viszontlátás a síron — innen“, „A talál­mányok országa,“ „Az utósó ítélet“ (egy japáni bakterré degradált khinai író emlékirataiból,) „Egy hölgy a legújabb divat szerint,“ „Még egy bolond,“ „Pipu úrfinak élete,“ „Egy békeszerető ember vi­szontagságai Bécsben,“ „Valami a szakásról,“ „Egy 600 ftos segédhivatalnok apai örömei“ (monológ,) „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ (egy álom­látó naplójából,) „Plutocratiai tanulmányok.“ E cí­mekből ítélve változatos tartalommal bírhat: egy quodlibet füzér. * Deutsch Vilmos tegnapelőtti hangverse­nye a redout kis termét nagy számú közönséggel töltötte meg, mely mintegy búcsúzni jött a művész­től, ki fővárosunkat nemsokára a ködös Londonnal fogja fölcserélni. Deutsch Vilmos kétségkívül igen ügyes zongoravirtuóz, technikája kifogástalan, sok bravourral játszik, s ha nincs is játékában elragadó érzés és való szenvedély, hangversenyei mégis érde­ket kelthetnek külföldön. Goldmark költői „Suite“-je képezte az első számot, melyet a hangversenyző tiszta kifejezéssel adott elő Huber Károlylyal, ki a hegedű­­részt játszotta. Az „andante,“ melynek“lyrai dallamos­ságát a két művész teljes érvényre emelte, zajos tet­szést aratott. Bach „Ciaconne“-ja egyike ama nagy technikai nehézségekkel járó daraboknak, melyek mindenesetre próbaköveit képezik a művészi kéz­nek, és Deutsch e próbát szép sikerrel állotta ki. Ha­sonló bravourral hallottuk tőle Mendelssohn egy fu­gáját és Liszt Ferenc egy lelkes „Polonaise“-ét. Schubert gyönyörű és kedélyesen elringató „me­­muetto“-ja mély hatást tett, kevesebbet a Schumann „Humoresk“-je és Field „Nocturne“-je. A Pauli-pár kettőse elmaradván, Knahlné asszony énekelte „Egy fiatal apáca dalát“, buzgalma mutatta, mennyire érzi, hogy nagy hiányt kell pótolnia. * Egy könyvkereskedőtől hallottuk, hogy könyvért nem megy ki több pénz külföldre, mint a németországi „Conversations Lexicon“-okért, s igen sajnos, hogy e szükségletet magyar nyelven nem pótolhatjuk. A sok értéktelen irodalmi vállalko­zásnál valóban sokkal üdvösebb volna, ha valame­lyik kiadónk vagy társulatunk egy nagy „ismeret­tár" létesítésére szánná el magát. A régi „Köz­hasznú ismeretek tára“ (12 kötet,­ mely ezelőtt negy­ven évvel indult meg, ma már nem kapható , de kü­lönben is sok tekintetben elavult, s nem felel meg az ismeretek mai színvonalának. Az „Újabbkori is­meretek tára,“ (6 kötet Heckenasztnál,) oly nyomott viszonyok közt jött létre, hogy teljességét föl kellett áldozni a megjelentetésnek, s azon kívül sokkal kevesebb­­lvre terjed, mintsem az ismeretek valódi tárházát képezhetné. Az „Ismerettár“ vékony füzeikéi pláne igen gyarlók. A Szent István társulat „Ency­­clopaediája“ pedig — mind történeti, mind irodalmi, mind természettani sat. közleményeiben — igen fele­­kezetes, s igy közkézen forgó hasznos könyvvé nem igen válhatik. Ily körülmények közt egy nagy ma­gyar ismerettár kiadása valódi szükség irodalmunk­ban. S hisszük, hogy hálás vállalkozás is lenne, mert műveit ember ma már alig lehet el encyclopaedia nélkül. *Az akadémia idei (szám szerint 29-dik) nagy­gyűlése következő renddel megy végbe : ápril 10-di­­kén megjelenés, 11-dikén osztályok értekezletei, 12- dikén rendes osztálygyűlés, 13 és 14-dikén nagygyű­lés, 16-dikán az igazgató­tanács ülése, 17-dikén pe­dig az ünnepélyes közülés. * A honvédek egyenruházati terve már meg­nyerte a legfelsőbb engedélyt. A gyalog egyenruha: sötét­kék atilla, zsinóros sötétkék zubbony, szürke nadrág, vörös csákó. A huszároké: kék atilla, szűk vörös nadrág, vörös csákó. A tisztek sipkái és kard­bojtjai olyanok lesznek, mint a rendes hadseregbe­lieké. Az egyenruhaminták Budán a honvédelmi minisztériumnál ki vannak állítva, s iparosaink megtekinthetik, hogy ajánlataikat megtehessék. * V­a­s­á­r­n­a­p d. e. tíz órakor értekezlet lesz a nemzeti körben a pesti népszínház létesítése végett. Az ügy élén Szitányi Izidor, Wahrmann Mór, Balássy Antal és Gelléri Szabó János állanak, oly férfiak, kiknek tevékeny működésétől a legjobbat remélhetjük. * „Újvilág,a­mely részvétre számíthat, van keletkezőben. Nem újság, mert ilyen már van, hanem egy mulató hely, a­min a mai élvsóvár világ sokkal jobban kap. A Tüköry-sörcsarnokot akarják „új vi­lággá,“ vagyis kellemes szórakozási helyiséggé ala­­kítni, átkölcsönözve néhány ismert bécsi nevet. A megújított teremből „Diána-terem“ lesz , s, a kert felé eső részéhez egy téli kertet toldanak. Úgy ter­vezik az egészet, hogy a lóvonatú vaspálya épp ez új csarnok kapujánál tegye le a mulatni vágyókat. * Rövid hirek. — A C­s­e­k­o­n­i­c­s-p­a­l­o­­t­á­b­a­n ma vagy holnap lesz a műkedvelői előadás, mint halljuk, Szerdahelyi K. rendezése mellett. — Pulszky Ferenc még e hóban átveszi a nem­zeti múzeumot, s több újításhoz lát, többi közt „ca­talogue raisonné“-t készíttet. — A főudvarmes­­t­e­r­i hivatal nem a gödöllői uradalom, hanem csu­pán a kastély és park felügyeletét vette át. — Albrecht főherceg a jövő héten kezdi meg kato­nai körútját, addig a budai palotában marad. — Klapka tábornok nem érkezett meg Nizzából, s nem is várták. — Az Athenaeum nyomdai társulat (s lapunk kiadója) igazgatói jelentéséből ki­derült, hogy az első három hónap tiszta nyeresége har­mincezer forint. — Beszélik, hogy a királyi pár a húsvétot Bécsben tölti, de aztán mindjárt Budára lő­­nek. — Tóth József betegeskedő színművé­szünk e hó végével készül Velencéből visszatérni Pestre. — A rakparti telkeknek Ő Felsége húsz évi adómesterséget engedélyezett, azon fölté­tellel, hogy rajtok az épületek 1870 végéig készen legyenek; s most a tulajdonosok e határidő meg­hosszabbításáért folyamodtak. — A Budapesten lakó régi honvédekből 169 en folyamodtak a végett, hogy az új honvédségbe léphessenek. — A n­e­m­­zeti színház dunaparti telkeiért egy bankinté­zet is tett ajánlatot; a becsár 268,500 ft. — Ga­lambos Károly király utcai cipészmester tiz éves leányát egy veszett eb megharapta, s a szegény gyermek most a Rókus-kórházban van ápolás alatt. — Egy pesti kereskedésben eddigelé a választá­sokra ötezer zászlót s százhúszezer kokárdát és jel­­tollat adtak el. — A népszínház ma zárva van. — 227 Vidék. ** A királyi pár körútja. Király ő Fel­sége a múlt kedden meglátogatta a beteg Haulik bi­­bornokot és a királyi akadémiát. Tegnapelőtt, már­cius 10-kén, a Katalin és görög-keleti egyházat, a ka­tonai kórodát, a tüzérlaktanyát s a nemesi convictust szerencséltető látogatásával. Szemlét tartván a csa­patok fölött, a csáktornya-zapresitzi, az eszék-sziszeki és a pozsega-podravani vonal vaspályaügyi küldött­ségei tisztelegtek ő Felségénél. Este a királyi pár részt vett a kamarahangversenyben. A klérus is be­mutatta hódolatát, s ez alkalommal ő Felsége Strosz­­maier püspököt a törvények iránti tiszteletre emlé­keztető, mire a püspök azzal felelt, hogy a színházi díszelőadásról elmaradt. Királyné ő Felsége meglá­togatta a papnöveldét s az apácák nevelő intézetét. — Ez alkalommal kíséretét gr. Andrássy Gyula, gr. Festetich Gy., b. Nopcsa, a bán és a polgármester képezték. A Maximirpark meglátogatása az esőzések miatt elmaradt. Tegnap reggeli öt órakor Király ő Felsége Bellovárra utazott.A királyi fogatot Bozja­­kovináig Nugent gr., Verbovetzig Miksics úr és Bel­­lovárig Inkey úr vezették. Gr. Andrássy Gyulánál Pozsega-megye tisztelgett küldöttségileg, s midőn a pozsegai főispán megjegyzé, hogy a pozsega-pakráci vonal kiépítése a nép közös óhaját képezi, a minisz-­ terelnök azt felelte, hogy a nép jogos óhaja előtte parancs. Győr, márc. 9. (h.) Olvasóegyletünk e hó 6­dikán ismét egy élvezetes estélyt szerzett a redout termében. Az olasz és svájci vízkárosultak javára rendezett egy hang­versenyt, melyre a város és a szomszéd megyék elő­­kelőbbjei nagy számmal jelentek meg. A közremű­ködő urak és hölgyek szorgalmát a legfényesebb siker követte. A hangversenyből először is megem­lítjük Konkoly Thege Miklós igen szép zon­gorajátékát, Chopin Cis­moll keringőjét, Elsa egy jelenetét („Lohengrin“-ből) „Romeo és Julia“ dalműből az általa zongorára átírt „paraphrase“-t kitűnő technikával és dallamossággal játszó, s any­­nyira föllelkesítő a közönséget, hogy a szűnni nem akaró tapsokra kénytelen volt e klasszikus művek megszakasztott fonalát kedvenc és sajátkezűleg átírt lassú és friss csárdásaival is megtoldani. Méltó elisme­rést érdemel az Anyo­s-K­o­n­k­o­l­y Flóra úrhölgy és Kautz Gusztáv által előadott „Lucia kettős“ is. Az említett úrölgynek szépen iskolázott hangja van. Vörös Ilon úrhölgy kellemes mezzo-soprán hangon énekelt egy magándalt Abt-tól. — Eleintén ugyan észrevehető volt hangján, hogy ez első­ kí­sérlete, hanem később, a­mint belehevült, nagy ha­tást idézett elő. Kautz Gusztáv úr már rég köz­­kedvességben álló műkedvelő közönségünk előtt, s ez estélyt is föllépése által igen emelte. A két sza­kasz között Kovács Pál igen kedélyesen irt s korszerű felolvasást tartott, „Válasszunk: jobb-e vagy bal ?“ kérdés fölött. — A hangversenyt díszes zárt­körű táncestély követte, melyet olvasóegyletünk fiatalsága a közreműködők tiszteletére rendezett. Az olvasóegylet, mely két év óta hallgatott, e mostani föllépése által közönségünknek igazán élvezetes es­télyt, a sors csapásai által sújtottaknak pedig jelen­tékeny segélyt nyújtott, s így kettős elismerést érde­mel. A közreműködők szíves fáradozásainak leg­szebb jutalma nem a nyert zajos tapsok és tetszés­nyilvánítások, hanem a segélyben részesülteknek leg­forróbb hálája leend. ** Kolozsvárit Szépné Mátrai Laura asszony közelebbi jutalomjátéka ismét szépen sike­rült. A német múzsa egyik újabb termékét, Mautner Edmund „Eglantine“-jét adták Sámi Lajos for­dításában. T. tudósítónk ez előadásról következő­leg tudósít. Három év alatt hatodszor történt, hogy különben terjedelmes színházunk nem volt elegendő a jutalmazott tisztelőinek befogadására. A háromszo­ros páholysorokat, a zártszékeket, sőt még az ülő­helyekké átalakított zenekart is díszes, többnyire női koszorú foglalta el. A színház minden zugát el­foglalt közönség érdekelten várta kedvencének meg­jelentét, s alig látszott meg ruhájának szegélye, már fölhangzott a szűnni nem akaró taps, hullottak a ko­szorúk, virágfüzérek és különféle költemények. Érté­kes emléktárgyak sem hiányoztak, melyek közül ki­emeljük azt az értékes ezüst asztalkészletet és egy pompás mivű ezüst virágtartót, melyet küldöttség adott át. Ennek szónoka meleg beszédben emelte ki a t. művésznőnek három éven át szerzett érdemeit, melyek méltóvá tették arra, hogy műszlésére kényes közönségünknek a szó teljes értelmében választott kedvence legyen. Az átalános köz­hajtásnak adott a szónok élénk kifejezést, midőn Szépné­ Mátray Laura asszonyt fölhívta, hogy maradjon állandóan a mi körünkben, hol tisztelet és szeretet környezik. — Az unitárius főiskola növendékei K. Eötvös összes köl­teményeinek díszalbumával kedvesk­edtek, s ezen kívül mindhárom itteni főtanoda ifjúsága külön köl­teménynyel tisztelte meg. Az előadás jól sikerült. A jutalmazott a címszerepben szépen alakított, s nem egy könyet idézett a nézők szemébe. A többi sze­replők szintén kielégítőn működtek. A zár­jelenést, midőn „Eglantine“ feláldozva szerelmét a művészet­nek, e határzata által mintegy átszellemül, Schil­lernek „Ünnepi ének a művészekhez“ című köl­teménye zárta be, szintén Sámi Lajos fordítása sze­rint, melyhez a dallamot Mendelssohn írta. Paks márc. 9. (1.) Alig szűnt meg a múltkor általam leírt tűz­vész mindenkit remegésben tartani, midőn még lo­bogtak a lángok, s füstölögtek az összeroskadt épü­letek , városunk jó szellemei, különösen a szegények és szerencsétlenek ismert jóstevőnője, báró Rud­­nyánszkyné azonnal a számlálhatlan könyek letör­léséről, a keservek enyhítéséről kezdtek gondos­kodni. Csak isten a megmondhatója, mennyit tettek már e tekintetben. Vidékiek is könyörültek a mintegy háromszáz leégett szegény családon. Ez adakozók közt első he­lyen találjuk a szegszárd-tolnai nőegyletet­ 100 ittál, azonkívül még Szegsz­árdon néhány lelkes úrhölgy is 105 frtot gyűjtött. És midőn jelen soraim­mal úgy a számos magánadakozónak, mint különösen az említetteknek szerencsém van a szegény szeren­csétlenek nevében hálás köszönetet mondani, bátor­kodom a lelkes szegszárdi hölgyek követésreméltó példáját megyénk többi városkáinak is figyelmébe ajánlani. Az ég áldása legyen a szánakozó szíveken !

Next