Fővárosi Lapok 1869. március (49-72. szám)
1869-03-12 / 58. szám
a jelenetek nincsenek mindig csakhangzásban az erkölcsi codex cikkelyeivel, és a cselekvények hőseit a szerzők gyakran oly jellemben tüntetik föl, melynek árnyrészletei kevéssé egyeznek meg cselekedeteik erkölcsi fényével, és ez által az alsóbb műveltségi fokon álló nagy tömegre befolyást gyakorolnak, melynek kártékony hatása kézzelfogható. Sokan vannak Párisban, kik a társadalmi rend törvényeit lábbal tiporják, és tévutakon tengik életüket, melyet egyenes úton fenntartani sem kedvük, sem erélyük nincsen. Sokan vannak, kik mint rablók vagy gyilkosok a törvényszék előtt dicsekednek aljasságukkal, és látható jó kedvvel fetrengenek romlottságuk posványában. Ha azt hiszszük, hogy mindazon számos eset, mely a törvényszéki palota irattárát megtölti, egyedül az állás, születés vagy érdemetlen nyomor véletlenének számítandó be , akkor tévedünk ,mert egy igen jelentékeny rész a tárcaregény rovására esik. Ha a francia ítészét nem feküdnék a kórágyon, ha bénító elv neim némítaná azt el, már rég föl kellett volna vetnie azt a kérdést: váljon erkölcsi szempontból megengedhetővé, hogy példaszerző irodalmi fogás által egy hitvány tolvajt hőssé csavarjon föl, fejét csalékony nymbuszszal sugarazza körül, és így a szegény tapasztalatlan népet elámítsa ?.........De nem; a kritika e tisztátalan folyamot tovább hömpölyögni engedi, s nem vizsgálja, mennyit árt, mennyit nem, és igy — az ámítást folytatja ott, hol a tárcaregényírók elhagyták. Fővárosi hírek. * Ponsard „Galilei“-jét Szigeti József torokbaja miatt, mely műtétet igényel, halasztották el. A címszerepet ő játsza. A dráma alkalmasint csak a húsvéti szünnapok után kerül színre. — A jövő héten Hugó K. „Báró és bankáriját szándékoznak elővenni, három szerepében a Feleki-párral és Lendvaival. Ez alkalommal újra kifejezzük azt a nézetünket, hogy a régibb színirodalom jobb termékeinek átalában nagyobb tért kellene engedni. *Frankenburg A do I f írótársunk, ki folyvást Sopronban lakik, egy új könyvet készite sajtó alá, kisebb rajzokból és elmefuttatásokból. A gyűjtemény címe: „Fehér és fekete pontok.“ Az első kötet cikkei a következők : „Péter és Pál“ mutató kép a képmutatók számára, „Valami az emberi és egyéb állatokról,“ „Viszontlátás a síron — innen“, „A találmányok országa,“ „Az utósó ítélet“ (egy japáni bakterré degradált khinai író emlékirataiból,) „Egy hölgy a legújabb divat szerint,“ „Még egy bolond,“ „Pipu úrfinak élete,“ „Egy békeszerető ember viszontagságai Bécsben,“ „Valami a szakásról,“ „Egy 600 ftos segédhivatalnok apai örömei“ (monológ,) „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ (egy álomlátó naplójából,) „Plutocratiai tanulmányok.“ E címekből ítélve változatos tartalommal bírhat: egy quodlibet füzér. * Deutsch Vilmos tegnapelőtti hangversenye a redout kis termét nagy számú közönséggel töltötte meg, mely mintegy búcsúzni jött a művésztől, ki fővárosunkat nemsokára a ködös Londonnal fogja fölcserélni. Deutsch Vilmos kétségkívül igen ügyes zongoravirtuóz, technikája kifogástalan, sok bravourral játszik, s ha nincs is játékában elragadó érzés és való szenvedély, hangversenyei mégis érdeket kelthetnek külföldön. Goldmark költői „Suite“-je képezte az első számot, melyet a hangversenyző tiszta kifejezéssel adott elő Huber Károlylyal, ki a hegedűrészt játszotta. Az „andante,“ melynek“lyrai dallamosságát a két művész teljes érvényre emelte, zajos tetszést aratott. Bach „Ciaconne“-ja egyike ama nagy technikai nehézségekkel járó daraboknak, melyek mindenesetre próbaköveit képezik a művészi kéznek, és Deutsch e próbát szép sikerrel állotta ki. Hasonló bravourral hallottuk tőle Mendelssohn egy fugáját és Liszt Ferenc egy lelkes „Polonaise“-ét. Schubert gyönyörű és kedélyesen elringató „memuetto“-ja mély hatást tett, kevesebbet a Schumann „Humoresk“-je és Field „Nocturne“-je. A Pauli-pár kettőse elmaradván, Knahlné asszony énekelte „Egy fiatal apáca dalát“, buzgalma mutatta, mennyire érzi, hogy nagy hiányt kell pótolnia. * Egy könyvkereskedőtől hallottuk, hogy könyvért nem megy ki több pénz külföldre, mint a németországi „Conversations Lexicon“-okért, s igen sajnos, hogy e szükségletet magyar nyelven nem pótolhatjuk. A sok értéktelen irodalmi vállalkozásnál valóban sokkal üdvösebb volna, ha valamelyik kiadónk vagy társulatunk egy nagy „ismerettár" létesítésére szánná el magát. A régi „Közhasznú ismeretek tára“ (12 kötet, mely ezelőtt negyven évvel indult meg, ma már nem kapható , de különben is sok tekintetben elavult, s nem felel meg az ismeretek mai színvonalának. Az „Újabbkori ismeretek tára,“ (6 kötet Heckenasztnál,) oly nyomott viszonyok közt jött létre, hogy teljességét föl kellett áldozni a megjelentetésnek, s azon kívül sokkal kevesebblvre terjed, mintsem az ismeretek valódi tárházát képezhetné. Az „Ismerettár“ vékony füzeikéi pláne igen gyarlók. A Szent István társulat „Encyclopaediája“ pedig — mind történeti, mind irodalmi, mind természettani sat. közleményeiben — igen felekezetes, s igy közkézen forgó hasznos könyvvé nem igen válhatik. Ily körülmények közt egy nagy magyar ismerettár kiadása valódi szükség irodalmunkban. S hisszük, hogy hálás vállalkozás is lenne, mert műveit ember ma már alig lehet el encyclopaedia nélkül. *Az akadémia idei (szám szerint 29-dik) nagygyűlése következő renddel megy végbe : ápril 10-dikén megjelenés, 11-dikén osztályok értekezletei, 12- dikén rendes osztálygyűlés, 13 és 14-dikén nagygyűlés, 16-dikán az igazgatótanács ülése, 17-dikén pedig az ünnepélyes közülés. * A honvédek egyenruházati terve már megnyerte a legfelsőbb engedélyt. A gyalog egyenruha: sötétkék atilla, zsinóros sötétkék zubbony, szürke nadrág, vörös csákó. A huszároké: kék atilla, szűk vörös nadrág, vörös csákó. A tisztek sipkái és kardbojtjai olyanok lesznek, mint a rendes hadseregbelieké. Az egyenruhaminták Budán a honvédelmi minisztériumnál ki vannak állítva, s iparosaink megtekinthetik, hogy ajánlataikat megtehessék. * Vasárnap d. e. tíz órakor értekezlet lesz a nemzeti körben a pesti népszínház létesítése végett. Az ügy élén Szitányi Izidor, Wahrmann Mór, Balássy Antal és Gelléri Szabó János állanak, oly férfiak, kiknek tevékeny működésétől a legjobbat remélhetjük. * „Újvilág,amely részvétre számíthat, van keletkezőben. Nem újság, mert ilyen már van, hanem egy mulató hely, amin a mai élvsóvár világ sokkal jobban kap. A Tüköry-sörcsarnokot akarják „új világgá,“ vagyis kellemes szórakozási helyiséggé alakítni, átkölcsönözve néhány ismert bécsi nevet. A megújított teremből „Diána-terem“ lesz , s, a kert felé eső részéhez egy téli kertet toldanak. Úgy tervezik az egészet, hogy a lóvonatú vaspálya épp ez új csarnok kapujánál tegye le a mulatni vágyókat. * Rövid hirek. — A Csekonics-palotában ma vagy holnap lesz a műkedvelői előadás, mint halljuk, Szerdahelyi K. rendezése mellett. — Pulszky Ferenc még e hóban átveszi a nemzeti múzeumot, s több újításhoz lát, többi közt „catalogue raisonné“-t készíttet. — A főudvarmesteri hivatal nem a gödöllői uradalom, hanem csupán a kastély és park felügyeletét vette át. — Albrecht főherceg a jövő héten kezdi meg katonai körútját, addig a budai palotában marad. — Klapka tábornok nem érkezett meg Nizzából, s nem is várták. — Az Athenaeum nyomdai társulat (s lapunk kiadója) igazgatói jelentéséből kiderült, hogy az első három hónap tiszta nyeresége harmincezer forint. — Beszélik, hogy a királyi pár a húsvétot Bécsben tölti, de aztán mindjárt Budára lőnek. — Tóth József betegeskedő színművészünk e hó végével készül Velencéből visszatérni Pestre. — A rakparti telkeknek Ő Felsége húsz évi adómesterséget engedélyezett, azon föltétellel, hogy rajtok az épületek 1870 végéig készen legyenek; s most a tulajdonosok e határidő meghosszabbításáért folyamodtak. — A Budapesten lakó régi honvédekből 169 en folyamodtak a végett, hogy az új honvédségbe léphessenek. — A nemzeti színház dunaparti telkeiért egy bankintézet is tett ajánlatot; a becsár 268,500 ft. — Galambos Károly király utcai cipészmester tiz éves leányát egy veszett eb megharapta, s a szegény gyermek most a Rókus-kórházban van ápolás alatt. — Egy pesti kereskedésben eddigelé a választásokra ötezer zászlót s százhúszezer kokárdát és jeltollat adtak el. — A népszínház ma zárva van. — 227 Vidék. ** A királyi pár körútja. Király ő Felsége a múlt kedden meglátogatta a beteg Haulik bibornokot és a királyi akadémiát. Tegnapelőtt, március 10-kén, a Katalin és görög-keleti egyházat, a katonai kórodát, a tüzérlaktanyát s a nemesi convictust szerencséltető látogatásával. Szemlét tartván a csapatok fölött, a csáktornya-zapresitzi, az eszék-sziszeki és a pozsega-podravani vonal vaspályaügyi küldöttségei tisztelegtek ő Felségénél. Este a királyi pár részt vett a kamarahangversenyben. A klérus is bemutatta hódolatát, s ez alkalommal ő Felsége Stroszmaier püspököt a törvények iránti tiszteletre emlékeztető, mire a püspök azzal felelt, hogy a színházi díszelőadásról elmaradt. Királyné ő Felsége meglátogatta a papnöveldét s az apácák nevelő intézetét. — Ez alkalommal kíséretét gr. Andrássy Gyula, gr. Festetich Gy., b. Nopcsa, a bán és a polgármester képezték. A Maximirpark meglátogatása az esőzések miatt elmaradt. Tegnap reggeli öt órakor Király ő Felsége Bellovárra utazott.A királyi fogatot Bozjakovináig Nugent gr., Verbovetzig Miksics úr és Bellovárig Inkey úr vezették. Gr. Andrássy Gyulánál Pozsega-megye tisztelgett küldöttségileg, s midőn a pozsegai főispán megjegyzé, hogy a pozsega-pakráci vonal kiépítése a nép közös óhaját képezi, a minisz- terelnök azt felelte, hogy a nép jogos óhaja előtte parancs. Győr, márc. 9. (h.) Olvasóegyletünk e hó 6dikán ismét egy élvezetes estélyt szerzett a redout termében. Az olasz és svájci vízkárosultak javára rendezett egy hangversenyt, melyre a város és a szomszéd megyék előkelőbbjei nagy számmal jelentek meg. A közreműködő urak és hölgyek szorgalmát a legfényesebb siker követte. A hangversenyből először is megemlítjük Konkoly Thege Miklós igen szép zongorajátékát, Chopin Cismoll keringőjét, Elsa egy jelenetét („Lohengrin“-ből) „Romeo és Julia“ dalműből az általa zongorára átírt „paraphrase“-t kitűnő technikával és dallamossággal játszó, s anynyira föllelkesítő a közönséget, hogy a szűnni nem akaró tapsokra kénytelen volt e klasszikus művek megszakasztott fonalát kedvenc és sajátkezűleg átírt lassú és friss csárdásaival is megtoldani. Méltó elismerést érdemel az Anyos-Konkoly Flóra úrhölgy és Kautz Gusztáv által előadott „Lucia kettős“ is. Az említett úrölgynek szépen iskolázott hangja van. Vörös Ilon úrhölgy kellemes mezzo-soprán hangon énekelt egy magándalt Abt-tól. — Eleintén ugyan észrevehető volt hangján, hogy ez első kísérlete, hanem később, amint belehevült, nagy hatást idézett elő. Kautz Gusztáv úr már rég közkedvességben álló műkedvelő közönségünk előtt, s ez estélyt is föllépése által igen emelte. A két szakasz között Kovács Pál igen kedélyesen irt s korszerű felolvasást tartott, „Válasszunk: jobb-e vagy bal ?“ kérdés fölött. — A hangversenyt díszes zártkörű táncestély követte, melyet olvasóegyletünk fiatalsága a közreműködők tiszteletére rendezett. Az olvasóegylet, mely két év óta hallgatott, e mostani föllépése által közönségünknek igazán élvezetes estélyt, a sors csapásai által sújtottaknak pedig jelentékeny segélyt nyújtott, s így kettős elismerést érdemel. A közreműködők szíves fáradozásainak legszebb jutalma nem a nyert zajos tapsok és tetszésnyilvánítások, hanem a segélyben részesülteknek legforróbb hálája leend. ** Kolozsvárit Szépné Mátrai Laura asszony közelebbi jutalomjátéka ismét szépen sikerült. A német múzsa egyik újabb termékét, Mautner Edmund „Eglantine“-jét adták Sámi Lajos fordításában. T. tudósítónk ez előadásról következőleg tudósít. Három év alatt hatodszor történt, hogy különben terjedelmes színházunk nem volt elegendő a jutalmazott tisztelőinek befogadására. A háromszoros páholysorokat, a zártszékeket, sőt még az ülőhelyekké átalakított zenekart is díszes, többnyire női koszorú foglalta el. A színház minden zugát elfoglalt közönség érdekelten várta kedvencének megjelentét, s alig látszott meg ruhájának szegélye, már fölhangzott a szűnni nem akaró taps, hullottak a koszorúk, virágfüzérek és különféle költemények. Értékes emléktárgyak sem hiányoztak, melyek közül kiemeljük azt az értékes ezüst asztalkészletet és egy pompás mivű ezüst virágtartót, melyet küldöttség adott át. Ennek szónoka meleg beszédben emelte ki a t. művésznőnek három éven át szerzett érdemeit, melyek méltóvá tették arra, hogy műszlésére kényes közönségünknek a szó teljes értelmében választott kedvence legyen. Az átalános közhajtásnak adott a szónok élénk kifejezést, midőn Szépné Mátray Laura asszonyt fölhívta, hogy maradjon állandóan a mi körünkben, hol tisztelet és szeretet környezik. — Az unitárius főiskola növendékei K. Eötvös összes költeményeinek díszalbumával kedveskedtek, s ezen kívül mindhárom itteni főtanoda ifjúsága külön költeménynyel tisztelte meg. Az előadás jól sikerült. A jutalmazott a címszerepben szépen alakított, s nem egy könyet idézett a nézők szemébe. A többi szereplők szintén kielégítőn működtek. A zárjelenést, midőn „Eglantine“ feláldozva szerelmét a művészetnek, e határzata által mintegy átszellemül, Schillernek „Ünnepi ének a művészekhez“ című költeménye zárta be, szintén Sámi Lajos fordítása szerint, melyhez a dallamot Mendelssohn írta. Paks márc. 9. (1.) Alig szűnt meg a múltkor általam leírt tűzvész mindenkit remegésben tartani, midőn még lobogtak a lángok, s füstölögtek az összeroskadt épületek , városunk jó szellemei, különösen a szegények és szerencsétlenek ismert jóstevőnője, báró Rudnyánszkyné azonnal a számlálhatlan könyek letörléséről, a keservek enyhítéséről kezdtek gondoskodni. Csak isten a megmondhatója, mennyit tettek már e tekintetben. Vidékiek is könyörültek a mintegy háromszáz leégett szegény családon. Ez adakozók közt első helyen találjuk a szegszárd-tolnai nőegyletet 100 ittál, azonkívül még Szegszárdon néhány lelkes úrhölgy is 105 frtot gyűjtött. És midőn jelen soraimmal úgy a számos magánadakozónak, mint különösen az említetteknek szerencsém van a szegény szerencsétlenek nevében hálás köszönetet mondani, bátorkodom a lelkes szegszárdi hölgyek követésreméltó példáját megyénk többi városkáinak is figyelmébe ajánlani. Az ég áldása legyen a szánakozó szíveken !