Fővárosi Lapok 1869. április (73-98. szám)

1869-04-01 / 73. szám

ügyét; e német fivérek tanácsa emelteti szent István­nal az alkotmányt, mely a magyar nemzetet máig él­teti. A két sasfészekből, melyet a hű testvérpár Huntfaluban, honnan a vármegye neveztetik, egyik az Ipoly félszigetén, másik a közel hegycsúcson la­kott, a megszaporodott saafiak nemcsak a szomszéd Drégel, Kamor, Salgó, Godó, Csábrág várakba, de tova-szerte egész Magyarországba költöztek, terjeszt­vén szerte a Hunt-Pázmán nemzetség dicsőségét, mely valamint egykor a Bazin szentgyörgyi grófok­ban és Pázmán Péterben fényeskedett, máig is a Batthyány, Forgács és Kubinyi családokban diszes­­kedik. A törzsapákat követő két első században, e me­gye­i nemzetségalapító apák fiai, a kornak vallásos szellemében, egymással vetélkedve állitanak istennek dicsőségére és saját lelkek üdvösségére kolostorokat és templomokat, a mint azok máig fennvannak ro­mokban vagy átalakításban; igy a baráti, bényi, bozóki, ipolysági, pásztói, szászdi, szo­­kolai, zebegényi kolostorok, a­csa­­­i, csa­­lamjai, kissallói templomok, melyek mind — bizonyosan, vagy valószínűséggel — Hontfiak ala­pítványai. De a XIII-ik század végén, a III. Endrét pártoló főpapok ellen támadnak a Hontfiak, s az erő­­szakoskodókat, közbiztonság-háborítókat részint bí­rói ítéletek fosztják meg ősi javaiktól, részint miként előbb, az 1135-ki aradi gyűlésen testvéri öldöklésben látjuk kipusztulni. Az Árpád királyok szivesen jöttek a megyébe törvénykezésre s vadászati mulatságokra. Az Anjou­­királyok különösen Marost és Mária Nosztrát kegyel­ték. Mátyás királynak és nejének is vannak kedves emlékei. A német és lengyel László-pártok közti vi­szályok szörnyen feldúlták a megye százados csend­jét, a felvirágzott közjólétet s hierarchiát, midőn Bo­­zok, Ság kolostorai és javadalmai, és a kincses Sel­­mecz a féktelen oligarchia, majd a cseh hussziták által raboltattak ki. A honvédelmi kötelesség elhanyagolása, mivel­hogy a magyar felföld az alföldet a török elleni har­caiban nem eléggé segítette, a népnek a hatalmas urak általi elnyomatása, az oligarchiának isteni s em­beri törvényeket taposása, a hierarchiának erkölcsi és fegyelembeli lazulása ide is kijuttaták a természeti s erkölcsi világ következetes csapásait. 1552 óta mi­dőn­ a török Drégelyt elfoglalta, Palástnál a keresz­tyén hadat tönkre tette, százharminc évig uralkodott ez idegen hóditó a megyén, s a nép, miközben ke­resztyén s török urainak kétfelé adózással súlyos iga alatt roskadozott, heves szellemi harcban viaskodik a hierarchiával, mely a vallási demokratiától, a pro­­testantismustól imént elvesztett hatalmát visszaküz­­deni erőlködék. Végre a török, mely magát a nem­zet testébe mint idegen vadhús vette be, innen élet s halál közti műtéttel s roppant erőfeszítéssel kifizet­vén, majd a beteg test a Rákóczi-támadás után a seb­lázból némileg felüdülvén, az aristokratia és hierar­chia visszakövetelé előbbi hatalmát és fényét, külö­nösen a római hierarchia a vallási demokratia és nemzeti nyelvnek elnyomásával gyakorlá a legyőzött protestánsokon uralmát, mígnem valahára jelen ko­runk szelleme a szabadság, egyenlőség s testvériség jelszavát tűzte zászlajára. És midőn ez eseményeken, melyek évszázadok, évezredek óta, ti hegyek és völgyek, fölöttetek elsu­­hantanak, végig tekintek, még egyszer benézek hozzátok egyes kedves helyek, hogy fogadjátok üd­vözlésemet. Ott látom egymás közelében Csábrágot, mint a középkori aristokratia, Bozokot mint a hie­rarchia, Korponát, mint a polgári demokratia saját­ságos rommaradványait , melyeknek kiváltságait, mint szintén védfalait, a korszellem már ledönté. Ott Csábot, a megyében egyetlen, s az országban is igen ritka példát, a Balassa-, Dacsó- és Luka- családokat hatszáz év óta egymás szomszédjában, s a Kőhe­gyet, mely a Dacsókat hatszáz év óta látja születni és meghalni. Ott Drégely romkoszorús bércét, me­lyet Szondi vére szentelt meg, s Hontot, egy messze­­terjedt fényes nemzedék, s a megye alapítójának bölcsőjét. Ott van Ság, hajdan hiteles hely, most a megye széke, hol én a térés és emléktelen sik alföld növendéke, a hegyvidék szépségeit s a múlt száza­dok emlékeit ismerni, ezeken lelkesülten társalogni tanultam, mely ismeretség s társalgásra, fájdalom, rövid idő engedteték. Ott van Palást, a szerencsét­len csatatér; ott Szántó, Magyarad és Szalatnya gyógyvizei, ott Selmec és Szikincze kies völgyei, amaz 18, emez 36 falvával és városaival, s végükön a magas Szitnyával és ennek oldalain és lábainál a bányászok főhelyével, Selmec városával. Ott van Pásztó, az Ipoly végső igen kies medencéje közepén, és Szob és Maros Visegráddal, a Duna partjain, a feje­delmi Duna gyönyörű pontjain, hol a természet, ipar és a dicső múltak emlékei a gyönyörködésre, tanulmá­nyozásra és elmélkedésre oly sok tárgygyal kínálkoz­nak, — ti kedves megnevezett s nem nevezett helyek mind, mind, isten veletek ! Hőke Lajos. — 291 Fővárosi hírek. * Az olasz opera holnapután tartja első előadását. A „Favorite“ színpadi próbájának egy részét tegnapelőtt hallván, annyit előre is mond­hatunk, hogy a tenorista (Anastasi) és a bariton (Pandolfini) igen szépen énekelnek. Különben előre sem dicséretnek, sem ócsárlásnak nincs helye, s ezért be kell várnunk az első előadást, miután csak ezt követheti józan kritika. Anastasi és Pozzoni Antónia kétségkívül jó kedvükben lesznek, mert mielőtt Pestre jöttek volna, Milanóban eszekeltek, s főváro­sunkban élik mézes heteiket. Zavi Helén k. a. nem olasz nő, hanem lengyel származású, (Zavizanka k. a.) oly családból, melyet az orosz kényuralom tönkre tett, s fivére Siberiában ül fogva. Ő maga éne­kelt már Berlinben, Prágában, Kasselben és Bo­roszlóban. *A SZínészeti tanoda egyike ama intéze­teknek, melyek behatóbb reformot igényelnek. Igényli pedig mindenekelőtt azt, hogy jobb igazgatás alá ke­rüljön, mint a gr. Festetich Leóé. A­mint halljuk, ő most is furcsa javításokat szeretne eszközöltetni. Először a saját díjazása fölemelését, (holott ezt a drámai tanárok érdemelnék,­ továbbá egy 1500 fttal díjazandó háziasszony fölvételét, ki olaszul, németül és franciául tudjon. Nem ilyesmi kell ide, hanem új szervezés s új főigazgató. Sajnos, hogy a kormány­nak még csak eszébe sem jutott eddig e tanoda, holott még gr. Pálffy Mór helytartó is meglátogatta egyszer, hogy lássa, mint tanutnak. Ily elhanyagolás mellett kétszeresen jól esik hallani a hírt, hogy Királyné Ő Felsége látni óhajtja a tanoda jobb növendé­keit, minélfogva a „Becsületszót“ elő is fogják adni. Örvendeni fogunk, ha e hit valósul, mert ez tán eszébe juttatja az illetőknek, hogy erre a tanodára is na­gyobb figyelmet kellene fordítani. * Simon Gusztáv távozó baritonista bú­­csúelőadásnul tegnapelőtt Verdi „Álarcosbálja“ ke­rült színre. A színház nem telt meg ugyan a szo­rongásig, hanem a jelen volt közönség tapsokkal kí­sérte a búcsúzó énekesnek mind megjelenését, mind egyes áriáit. A második felvonás végén s a negyedik felvonás nagy áriája után pedig egy-egy díszes koszo­rúval is kitünteték. Simon ugyan művészetének már hanyatló lejtőjén áll, de mi azért mégis sajnálkozás­sal veszünk búcsút színházunk e szorgalmas, buzgó tagjától, mert több jeles dalműben igen jól szerepelt. Adelburg­­ „Zrinyi“-jét, Wagner „Lohengrin„-jé­­ből Telramundot, az „Afrikai nő“-ben Neluskót min­dig jól személyesítő, s nemzeti intézetünknek még sokáig érdemes tagja maradhatott volna, ha teljesít­­hetlen föltételekkel nem lép elő. Hogy váljon más, egész idegen színház oly szivesen fogadja­­, mint a­mily szivesen hallgattuk volna mi még továbbra is: ez kétséges. A közönség éljenekkel és tapsokkal fejezte ki rokonszenvét a távozó tag iránt, s a szor­galmas énekes ez utósó alkalommal is meggyőződ­hetett, hogy a mi közönségünk méltányos.­­ A többi szerepelők közül Neszveda Anna és Hóman Olga kis­asszonyok is dicséretet érdemelnek. Mindkettőt többször és zajosan megtapsolták. * Hymen. Végh János fehérmegyei (verebi) birtokos tegnapelőtt vezető oltárhoz a köztiszteletben álló Bezerédj László országgyűlési képviselő egyik leányát, Angyalka kisasszonyt. A nászna­gyok Deák Ferenc és Zichy Antal voltak. Egyik vő­fély Rosty Pál. Az esküvő a belvárosi templomban ment véghez, számos rokon és ismerős jelenlétében. * Sok szónak is az a vége, hogy Benza Ida kisasszonyhoz nem igen lesz szerencsénk. Ő hajlandó volna ugyan eljönni, de csak úgy, ha a három havi szabadságidőt tetszés szerint választhatná, és pedig épp a téli hónapokban. Ennélfogva jobban teszi az igazgatóság, ha félben hagy minden alkudozást, mert színházunknak nem sok nyeresége lenne egy oly drága művésznőben, ki épp a nagy idényben lenne távol mindig. * A történelmi társulat ma d. u. 5 óra­kor az akadémiai palotában ülést tart. Thaly Kál­mán ezúttal a hg Batthyányi és gr. Erdődy- levél­tárak Rákóczi-okmányairól fog értekezni, Jedlicska Pál pedig régi fontos okleveleket olvas föl. Ez alka­lommal tűzik ki a májusi nagygyűlést is. A szakked­­velőket a mai ülésre is szívesen látják. * A gazda­s­szonyok egylete által rendezett sorsjáték e hó 8­ dikán d. e. 9 órakor lesz, a redout éttermében. Fölhivatnak tehát az illetők, hogy a még be nem számolt sorsjegyek értékét — az árvák ér­dekében — szíveskedjenek a húzásig beküldeni Sztupa György pénztárnokhoz. A ny­ereménytár­­g­y­ak Hugmayer és Mihajlovics városháztéri keres­kedésében vannak közszemlére kitéve. Sorsjegyek is kaphatók ott, valamint Ádám és Eberling úri utcai boltjában s a pénztárnoknál. * E. Kovács Gyu­l­a költeményei végre meg­jelentek tíz ivén, csinos nyolcadrét alakban. Össze­sen hatvanhárom költeményt foglal magában, s elég csinosan van kiállítva Noséda Gyulától. Pár nap múlva Szépfaludi, mint a költemények kiadója, min­den előfizetőnek megküldi az előfizetett példányokat. Lapunk ismertetni fogja e költeményeket, melyek közül nem egy jelent meg hasábjain. Rautmann és Aigner bizományában pár nap múlva kapható lesz, kötetje 1 fíjával; díszpéldány 2 ít. * Sajnáljuk, hogy a „Hazánk“ tisztelt szer­kesztője hitelt adott „valaki“ azon állításának, hogy lapunk még tavaly közölte a hírt, mely szerint „F­­rá­­ter Györgyöt“ Szász Károly írta volna. Szívesen szolgálunk az illetőnek lapunk tavalyi évfolyamával, hogy meggyőződjék belőle: mennyire alaptalan plety­kát hozott forgalomba. Újra ismételjük,hogy a „Fráter György“ tavaly megdicsért szerzőjének írói körök­ben Szigligetit gyaniták, csupán azon okból, mert­­ megdicsérték. De lapunkban e gyanitásról sem volt szó. Szász Károlyról még kevésbbé.Hanem ugyanazon a pályázaton volt egy „Zrínyi“ című szomorújáték is, melyről később nyilvánosságra került, hogy Szász Károly írta. Ebből eredhetett a mostani konfúzió. Különben, miután a „Hazánk“ szerkesztője is pályá­zott a „Lucanus“-sal, jobb lett volna, ha nem áll elő mindenféle gyanúsításokkal, s nem akarja minden áron lapunkat is oly hibába keverni, melytől az min­dig távol kívánta magát tartani. * A pápa emlékkeresztje, melyet Pestről kül­denek Rómába, 13,000 fába került. A rajta levő ru­bin hatezer forint értékű. Van rajta néhány mogyoró­nagyságú gyöngy is, s 83 kisebb brilliánt. Szekrénye ébenfából készült. Művészeti értékét az ahhoz értők nem sokra becsülik. * Egy becsületes megtalálóról kell megem­lékeznünk,’ Stoika Mariról, ki a várban szolgál a pár nap előtt este az utcán egy tárcát — s abban többi közt — 500 ftot talált. Rögtön vitte haza s átadta urának, ki meg a városházhoz vitte be, így aztán az elveszett tárca szerencsésen visszakerült tulajdono­sához , egy budai kereskedőhöz, ki a derék lányt illőleg megjutalmazó. * Bulyovszky Lilla asszony — mint hall­juk — egy régebben tett fogadását jött beváltani. Azt t. i., hogy egy jótékony célra föllép az úrtéri színpadon. E szavát is azonban csak úgy válthatja be, ha Münchenből engedélyt kap rövid szabadság­­ideje meghosszabbítására. Mivel tehát egy régibb ígéret beváltásáról van szó , sem őt, sem a nemzeti színház igazgatóságát nem érheti gáncs a­miatt, hogy a német színpadon lép föl. * Pest városa főmérnökéről Szumrák Pálról beszélik, hogy kilép városi hivatalából, melyet oly jól tölt be, s a házépítő társulat igazga­tója lesz. E hír valósulása nem óhajtandó, miután most, midőn a városnál annyi építkezési nagy vállalat van részint folyamatban, részint tervben, ily szakértő távozása érzékeny veszteség lenne. * Új iskola megnyitása van tervben, de nem más, mint velocipéde-iskola. Kertész és Eisert kereskedők akarják megnyitni a régi német színház udvarán, melynek bérbeadásáért már folyamodtak is a városhoz. Azt hiszik, hogy ha útmutatást adnak e hóbortos járművek használatában, akkor mindjárt nagyobb kelendőségnek is fognak örvendeni. *Ódry Lehel mély­ baritonista ma lép föl. Hangját igen dicsérik a karmesterek, s átalában jó nyereménynek tartják. * Tervet kaptunk egy újabb választási törvény módosításaira. Sok okos van benne, de e tárgy nem belletrisztikus lapba való. Csak egy két pontját említ­hetjük meg. Egyik ez: kövessük Angliát abban, hogy a­hol erkölcstelen vesztegetés vagy véres vere­kedés bizonyul be, attól a helytől bizonyos időre a szavazatot elveszik. A második pedig ez : hozzuk be nálunk is azt, hogy ki írni és olvasni nem tud, ne lehessen választó. Ez utóbbira nézve megjegyezzük, hogy a választási joghoz az értelmiségnek bizonyos mennyiségét jó volna ugyan föltételül kötni, hanem mindenekelőtt az államnak kellene oda munkálni, hogy az ország minden lakosa könnyen megszerez­hesse az irás és olvasás ismeretét. * Rövid hírek. — Királyné Ő Felsége a húsvét elsei jótékony előadás alkalmából száz fo­rintot küldött az izraeliták árvaházára. — Ő Felsé­gével együtt a toscanai nagyherceg is leérkezett a gödöllői vadászatokra. — Böszörményi Éva k. a., ki súlyos betegeskedése dacára bátyja végper­ceire Pestre sietett, kedden d. e. 9 órakor meghalt a lipót utcai fogházban, honnan betegsége miatt nem lehetett elszállítani.­­ Sport­körökben fölme­rült a terv, hogy a lófuttatási pályát a városliget melletti, közelebb megpróbált térre tegyék át, a­hol mindenesetre mindig nagyobb lenne a közönség. — — A közlekedési minisztérium fölhívta a vas­pálya-igazgatóságokat, hogy a szegények érdekében negyedik osztályú kocsikat is hozzanak be. — Ba­bes Vincét nem politikai indokból mozditák el a királyi táblától, hanem azért, mert bírói teendőjét folyvást elhanyagolta, s a helyett, hogy dolgozott volna, agitálni járt. — A jobb- és baloldali mér­sékelt elemek leendő fusiójáról keringett híreket tel­jesen alaptalanoknak nyilvánitják. — A buda­pesti honvédegylet segélyzésre 3086 ft 15 krt vett be, 1048 ft 52 krt adott ki, s így jelenleg még 2038 ft 53 krral rendelkezik. — Az Áldor által szerkesztett *

Next