Fővárosi Lapok 1869. augusztus (174-198. szám)
1869-08-10 / 181. szám
sinnyomot akar lerakatni. Második kérelme pedig az, hogy a hálózat kiépítését a következő irányokban engedjék meg: a múzeumtól a stáció-utca végéig, a szénatértől a két nyúl-utcán, s a soroksáriúton a város határáig , végre — József főherceg kívánságához képest — az újpesti vonalból a Weiszféle villától kezdve a dunapartnak a Margitszigettel szemközt fekvő pontjáig. Kétségtelen, hogy ez új vonalak a főváros távolabb fekvő részeit igen emelnék, mert a vasút emeli a telkek árát s építkezést fejt ki mindenfelé, azonkívül a könnyű közlekedés mellett sok üzletember mehetne ki oda — ez olcsóbb pontokra — lakni, miután a belvárosban lévő üzletéhez mindig könnyen és olcsón juthatna. Mindamellett ott, hol az utca szűk, vasútjárást bajos engedélyezni, mert mit érne az, ha vasúton ugyan járhatnák mindenfelé, de gyalog — a magunk kockáztatása nélkül — nem. * A külső három dob utca csendje és levegője oda van. A vasúti kocsik folytonos lármát és port csinálnak benne. Most az ottani birtokosok összeálltak, hogy bármily áldozattal kiköveztessék, ellátva csatornával és gázvilágítással. * Vád emeltetett az „Ellenőriben, hogy a gyermekkórház betegeivel roszul bánnak a felvigyázó nők. Erre a kórház igazgatósága vizsgálatot rendelt el, s az derült ki, hogy a vád alaptalan, s oly egyéntől ered, kinek a szállást a gyermekkórház épületében felmondák. Annyi haszon azonban mégis lesz e vádból, hogy az ellenőrség még éberebb leend. * A városligeti színkör szombaton és vasárnap tömve volt. A publikumot nem a múzsa, hanem a kíváncsiság vitte ki, mert „Ubryk Borbála“ siralmas történetét adták elő 3 felvonásban, 5 képben. Ily műről — mely a napi izgalomra számít — kritikai hangon szólni nem lehet, miután nem is irodalmi becsvágy,, hanem csupán pénztári szempontból van írva. Átalában véve mindig megrovandó, midőn élő személyek hurcoltatnak a színpadra ; megrovandó még oly esetben is, midőn az egy rész körülmények közt lévő színtársulat hajójának egyedüli horgonyát képezi. Annyit azonban e mű mentségére el lehet mondani, hogy a feketét nem igyekszik feketébbre festeni, s az egész mű kevésbbé borzasztó, mint a borzadni kívánók várták. A „szerencsétlen apáca siralmas története“ a hírlapi cikkek után van írva, s a névtelen szerző leleménye főleg az első felvonásra terjed ki, mely egyszersmind a legunalmasabb. Borbála, mint a krakói polgármester gyámleánya lép föl, ki azért vonul a kolostorba , mivel megtudja, hogy kedvese (a polgármester fia,) nem őt, hanem Stahremberg grófnőt szereti. A grófnő azonban, miután meghallja, hogy az ifjúnak jegyese van, nem akar neje lenni. Épp ekkor üt ki a magyar szabadságharc,dennque ennek is benne kell lenni, s a két szék közt a pad alá jutott ifjú hazánkba jó harcolni. De a harc szomorú véget ér, s a lengyel ifjú Krakón át menekülvén, még egyszer látni kívánja Borbálát, (hogy miért: ha nem szerette, azt nem tudjuk,) s megtörténvén e találkozás a kolostor kertjében : egy elejtett levél (a gyóntató leli meg) elárulja a fogadalom megszegését. E miatt jut Borbála fogságba. Az utósó jelenet az , midőn a szerencsétlen apácát kimentik a falüregből, (megjegyzendő, hogy a természethűség csak a láb meztelenségére terjed ki,) s a püspök jól lehordja a zárdaruhákat. A közönség — noha szörnyűbb dolgokra számított, — némely helyet élénken tapsolt meg. Legtöbb tapsot kaptak Albisi a vén gyóngyató szerepében, s Kőmivesné asszony, ki Ubryk Borbála ábrázolásában nyert részvétet. — Ennyit az egészről, mint napi történetről. * Rövid hirek. — Az akadémia értekezéseiből megjelent a Rómer Flóris emlékbeszéde „Ráth Károly emlékezete“ címmel; 25 lap, ára 20 kr. — B. Eötvöst és Majláth Györgyöt Karlsbadba várják, hol Horváth igazságügyér is tartózkodik. — A zenekedvelők egylete augusztus és szeptemberben nem tart ének és zenegyakorlatokat, a mig t. i. zeneterme föl nem épül. — A bazilikaboltok építését már megkezdték. — Az Ischlben magát kivégezett erdélyi műveit hölgy (Haller Károlyné szül. Mikó Róza) holttestét Pesten át Erdélybe szálliták. — Koós Ferenc bukaresti ref. lelkész helyére öt pályázó közül Kántor Lajos püspökladányi segédlelkészt választották meg. — Özv. Freuer Dánielné két sasutcai leánytanodájában ma d. e. 9—12 s d. u. 3 — 6 órakor lesz a nyilvános vizsgálat. — A közelebb elhúnyt Goldberger Erzsébet asszony, szülőföldje szegényeinek 500 ftot adott, melyből 400 ft az izraelita szegényeké. — Kiderült, hogy az a katona, ki egy omnibuszban a 48-diki honvédeket rablóknak nevezte, nem honvédőrmester volt, hanem dzsidás szökevény. A múlt héten 196,690 frtnyi adó gyűlt be a fővárosban. * Pest-városligeti magyar szilikör. Kőmives társulata által, kedden, augusztus 10-én, rendes hely 724 árakkal, negyedszer adatik : „Ubryk Borbála.“ Legújabb színmű 6 képben. Kezdete 6 órakor. — Legközelebb színre kerül „A zsidó-honvéd.“ Új színmű a függetlenségi harc korából. Vidék. * Versec közgyűlése Deák Ferencet egyhangúlag választá meg a város díszpolgárává. A díszoklevelet egy pesti iparos fogja elkészíteni, hogy minél szebb legyen, s aztán egy küldöttség, melynek tagjai közt van Faszt Vilmos orsz. képviselő is, nyújtja át a nagy hazafinak. ** Arad közelebbi gyűlésében, Vass István írásbeli indítványt tett, hogy miután a vértanúk emlékszobrára 30,000 ft gyűlt be, most már valósítni lehet a tervet, hozzáfogván az előmunkálatokhoz. A közgyűlés tetszéssel fogadta az indítványt, melyet a jövő gyűlésen fognak tárgyalni. ** Pozsonyban közelebb hirdeték, hogy Láng Móric úr — állítólag a miskolci nemzeti színháztól — fog föllépni a „Mönch und Soldat“ Vilmos szerepében. Előtte való nap azonban megtébolyult, s a ligetből a tébolydába kellett szállítani. ** Vácon—■ az új Lloyd szerint — egy csúf dolog történt. Ötödikére viradó éjjel Steiner Sámuel házánál egy biztositlan helyiség kigyúlt. A benn levő holmit kezdék megmenteni, de úgy, hogy egészen tönkre tevék, mire a háziasszony megjegyzé : inkább hagyják oda égni. S ekkor előállt Regele Károly városi jegyző, s így szólt: Ahá, na most fogjátok meg és dobjátok a tűzbe, én leszek értte felelős.“ S meg is fogták, s talán bele is dobják, ha néhány okos ember meg nem akadályozza. S mit tett a jegyző ? Azt, hogy égés után, a kárvallottakat börtönbe kisértette. Ha ez igaz, akkor Regele uram — ki úgy is hánytorgatta a felelősségét — oly brutális ember, kit Vác városa nem igen tűrhet meg keblében, mivel szégyenére válik a városnak és a kornak, melyben él. Ismételjük, hogy ha a tudósítás igaz. ** Vidéki rövid hírek. — A „Tiszavidék“ szerint: gr. Andrássy Gyula leteszi a honvédelmi tárcát, s azt b. Vécsey József szabolcsi főispán veszi át tőle; ha ugyan ez egész közlés nem a hitszegény nyár egy alföldi kacsája. — A Waldstein-féle húzás közelebbi főnyereménye (20,000 ft) Ignác Ádám gazdásznak Makón jutott, s első kiadása az volt, hogy egy férjhez menő szegény húgának kétezer ftot adott. — A nagyszebeni lövészünnepély egy erdei mulatsággal végződött, melyben dalárok és tornászok is részt vettek. — Komáromban Zechmeister Vilma ka, és Petrik Géza jegyet váltottak. Bécsi hírek. Királyné Ő Felsége már nem sokára elhagyja Geratshausent, hová a Király e napokban érkezik. A fejdelemasszony azután egy darabig Ischlben fog tartózkodni. A delegációban Petrovay Ákos felszólalt, hogy mi igaz van a határőrvidéki villongásban, miután külföldi lapok azt is írják már, hogy a magyarok betörtek Romániába. B. Orczy Béla a külügyérségtől azt felelte, hogy Magyarország semmi erőszakot nem tett, hanem Románia küldött a határszélre 280 embert és 12 ágyút, kiket szükség esetén a kellő erélylyel fogadtak volna. E válasz tetszett. Megjegyezzük, hogy a román hadügyér kevés súlyt látszik fektetni az ágyúk értékére, mert hisz 280 embert könnyű megszalasztani, s akkor egyszerre 12 ágyú vesz oda. A teplitzi kórház — egy távirat szerint — beomlott. Négy ember halt meg, s kilenc megsebesült. * Krakóba e napokban érkezett meg Teodorovitz bécsi festész — dr. Felder bécsi polgármester s többek ajánló leveleivel ellátva, azon szándékkal, hogy Ubryk Borbálát lefesthesse. A törvényszék és orvosok nem tettek ez ellen kifogást, s így e szándék valósulhat. Előbb azonban lefényképezik, s e fényképek bizonyára európaszerte nagy keretben fognak részesülni. Külföld. A Cluny-színházban közelebb olvasták föl a „Bankócsináló“ című öt felvonásos drámát, melytől a színészek nagyon sokat várnak. Eduárd Cadolnak hívják a darab szerzőjét, ki a reménység fokáról lesi, ha lehet-e majd a színészekben is úgy bízni, mint Kolumbusban. A „Figaro“ ugyan azt a pikáns megjegyzést teszi az előleges dicséretekre, hogy a színészek magasztalásából következtetve a darabnak rosznak kell lenni, mert amit ezek az urak dicsérnek, az megbukik, s amire kimondják az ítéletet, azt a közönség és kritika felmagasztalja. Annyi bizonyos hogy az olvasópróba alatt egyik fiatal színésznő keservesen elkezdett zokogni egyik félre eső zúgban. Sokan azt hitték, apja, anyja halt el, vagy a darab hatotta meg, míg utójára bevallotta, hogy azért sír, mert a darabban nem jutott számára szerep. A hálás szerző természetesen mindent elkövetett, hogy a vigasztalhatlan kis művésznő megvigasztalódjék. Nilsson kisasszonynak oly roppant díjat ígért a new-yorki színház igazgatója, hogy most már minden úton-módon oda törekszik, hogy a művésznővel kötött szerződését felbonthassa. Először is vonakodik a 400,000 frank évi díjat előre Párisba vagy Londonba küldeni, mi valószínűleg elég ok lesz, hogy a művésznő az újvilágiakat az élvezettől megfoszsza, hogy őt a jövő idény alatt hallhassák. *** Egy kis történet. A „La Presse“ beszéli, hogy különös hírek keringenek pár nap óta a Saint- Gervais negyedben. Egy igen ismeretes, több mint húsz éve ott lakó kereskedő egyszerre eltűnt. Víg cimbora volt, s néha többet is ivott, mint mennyit szomja kívánt, de különben szorgalmas, derék kereskedőnek ismerte mindenki, és szorgalma által nagy vagyonra is tett szert. Egy este csöndesen ült boltja előtt, midőn egyszerre egy bérkocsi áll meg előtte, három úr kiugrik a kocsiból, megtudják, bedobják a kocsiba s tovább robognak vele. Azóta semmi hir sem hallatszik a szegény emberről. Mint gyanítják, a család három tagja forralt összeesküvést ellene, hogy a vagyonhoz jussanak. E múlt századokba illő történet méltó feltűnést okoz Párisban. *** Éj szokás. Amerikai lapok beszélnek egy történetet, melyből kitűnik, hogy mire használja föl némely idegen az „amerikai“ nevet. „Amerikában egészen más szokások uralkodnak, mint a világtól hátra maradt Európában, hol még a házassághoz is a pap áldása szükséges,“ mondá egy amerikai német egy német leánynak, ki alig pár hete költözött az új világba. „Látja kegyed, ha Amerikában a férfi egy hölgy füleibe fülbevalókat tesz, ezáltal feleségévé tette.“ A német hölgy végtelen csodálkozott e különös szokáson, hanem mégis örvendett, midőn pár nap múlva az udvarias és igen finom modorú német úr egy pár fülbevalóval jött látogatóba és füleibe illesztő. És a hölgy felesége lett az udvarias embernek, kit megszeretett. Boldogan éltek pár hónapig, a hölgy áldotta az egyszerű jó szokást, hisz a szerető szívügy is hű marad, ha nem köti is szerződés és eskü kedveséhez. A férj azonban egy nap mogorván jött haza, azt állítá, hogy gyanúja van nejére és kivette a fülbevalókat füleiből. „Amerikában elválást jelent, ha a férj nejétől a függőket elveszi,“ szólt a férj s eltávozott. A szerencsétlen nő ekkor látta, hogy rútúl meg van csalva. A férj azonban nem folytathatta tovább az „új szokás“ terjesztését, mert nem sokára lopás miatt elfogták és börtönbe zárták. Bérlet folyam. NEMZETI LSP SZÍNHÁZ. Pest, kedden, augusztus 10-dikán, 1869. ALVAJÁRÓ. Opera 3 felvonásban. Irta Romani, zenéjét Bellini. Fordította Deáki Fülöp Sámuel. Karnagy: Huber K. Rendező: Böhm G. SZEMÉLYEK: Gróf Rudolfo, falusi földesur — — Odry. Teréz, özvegy molnárné — — — Saxlehner Ermina, Teréz fogadott leánya — — Humann O. Elvino, tehetős falusi ifjú — — Hajós. Liza, fogadósnő, fiatal özvegy — Helvey I. Alessio, falusi legény — — — Udvarhelyi. Jegyző — — — — — — Hubenai. Majorosok. Falusi lakosok. Ifjak. Színhely: falu a helvét havasok alján. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat (ezelőtt Emich G.) 1869.