Fővárosi Lapok 1869. augusztus (174-198. szám)

1869-08-10 / 181. szám

sinnyomot akar lerakatni. Második kérelme pedig az, hogy a hálózat kiépítését a következő irányok­ban engedjék meg: a múzeumtól a stáció-utca vé­géig, a szénatértől a két nyúl-utcán, s a soroksári­­úton a város határáig , végre — József főherceg kívánságához képest — az új­pesti vonalból a Weisz­­féle villától kezdve a dunapartnak a Margitszigettel szemközt fekvő pontjáig. Kétségtelen, hogy ez új vonalak a főváros távolabb fekvő részeit igen emel­nék, mert a vasút emeli a telkek árát s építkezést fejt ki mindenfelé, azonkívül a könnyű közlekedés mellett sok üzlet­ember mehetne ki oda — ez ol­csóbb pontokra — lakni, miután a belvárosban lévő üzletéhez mindig könnyen és olcsón juthatna. Minda­mellett ott, hol az utca szűk, vasútjárást bajos enge­délyezni, mert mit érne az, ha vasúton ugyan járhat­nák mindenfelé, de gyalog — a magunk kockázta­tása nélkül — nem. * A külső h­árom­ dob utca csendje és levegője oda van. A vasúti kocsik folytonos lármát és port csinálnak benne. Most az ottani birtokosok összeáll­tak, hogy bármily áldozattal kiköveztessék, ellátva csatornával és gázvilágítással. * Vád emeltetett az „Ellenőriben, hogy a gyermek­kórház betegeivel roszul bánnak a felvi­gyázó nők. Erre a kórház igazgatósága vizsgálatot rendelt el, s az derült ki, hogy a vád alaptalan, s oly egyéntől ered, kinek a szállást a gyermekkórház épületében felmondák.­­ Annyi haszon azonban mégis lesz e vádból, hogy az ellenőrség még éberebb leend. * A városligeti színkör szombaton és vasár­nap tömve volt. A publikumot nem a múzsa, hanem a kíváncsiság vitte ki, mert „Ubryk Borbála“ siral­mas történetét adták elő 3 felvonásban, 5 képben. Ily műről — mely a napi izgalomra számít — kri­tikai hangon szólni nem lehet, miután nem is iro­dalmi becsvágy,, hanem csupán pénztári szempont­ból van írva. Átalában véve mindig megrovandó, midőn élő személyek hurcoltatnak a színpadra ; meg­rovandó még oly esetben is, midőn az egy rész kö­rülmények közt lévő színtársulat hajójának egyedüli horgonyát képezi. Annyit azonban e mű mentségé­re el lehet mondani, hogy a feketét nem igyekszik feketébbre festeni, s az egész mű kevésbbé borzasztó, mint a borzadni kívánók várták. A „szerencsétlen apáca siralmas története“ a hírlapi cikkek után van írva, s a névtelen szerző leleménye főleg az első fel­vonásra terjed ki, mely egyszersmind a legunalma­sabb. Borbála, mint a krakói polgármester gyámleá­nya lép föl, ki azért vonul a kolostorba , mivel meg­tudja, hogy kedvese (a polgármester fia,) nem őt, hanem Stahremberg grófnőt szereti. A grófnő azonban, miután meghallja, hogy az ifjúnak jegyese van, nem akar neje lenni. Épp ekkor üt ki a magyar sza­badságharc,­­dennque ennek is benne kell lenni,­ s a két szék közt a pad alá jutott ifjú hazánkba jó har­colni. De a harc szomorú véget ér, s a lengyel ifjú Krakón át menekülvén, még egyszer látni kívánja Borbálát, (hogy miért: ha nem szerette, azt nem tudjuk,) s megtörténvén e találkozás a kolostor kert­jében : egy elejtett levél (a gyóntató leli meg) el­­árulja a fogadalom megszegését. E miatt jut Borbála fogságba. Az utósó jelenet az , midőn a szerencsétlen apácát kimentik a falüregből, (meg­jegyzendő, hogy a természethűség csak a láb mez­telenségére terjed ki,) s a püspök jól lehordja a zárda­­ruh­ákat. A közönség — noha szörnyűbb dolgokra számított, — némely helyet élénken tapsolt meg. Legtöbb tapsot kaptak Albisi a vén gyóngyató sze­repében, s Kőmivesné asszony, ki Ubryk Borbála ábrázolásában nyert részvétet. — Ennyit az egészről, mint napi történetről. * Rövid h­irek. — Az akadémia érteke­zéseiből megjelent a Rómer Flóris emlékbeszéde „Ráth Károly emlékezete“ címmel; 25 lap, ára 20 kr. — B. Eötvöst és Majláth Györgyöt Karls­­badba várják, hol Horváth igazságügyér is tartózko­dik. — A zenekedvelők egylete augusztus és szeptemberben nem tart ének és zenegyakorlatokat, a mig t. i. zeneterme föl nem épül. — A bazilika­boltok építését már megkezdték. — Az Ischl­­b­e­n magát kivégezett erdélyi műveit hölgy (Haller Károlyné szül. Mikó Róza) holttestét Pesten át Er­délybe szálliták. — Koós Ferenc bukaresti ref. lelkész helyére öt pályázó közül Kántor Lajos püspök­ladányi segédlelkészt választották meg. — Ö­z­v. Freuer Dánielné két sasutcai leánytanodájá­ban ma d. e. 9—12 s d. u. 3 — 6 órakor lesz a nyil­vános vizsgálat. — A közelebb elhúnyt Gold­berger Erzsébet asszony, szülőföldje szegényeinek 500 ftot adott, melyből 400 ft az izraelita szegényeké. — Kiderült, hogy az a katona, ki egy omnibusz­ban a 48-diki honvédeket rablóknak nevezte, nem honvédőrmester volt, hanem dzsidás szökevény.­­ A múlt héten 196,690 frtnyi adó gyűlt be a fő­városban. * Pest-városligeti magyar szilikör. Kőmives társulata által, kedden, augusztus 10-én, rendes hely­ 724 árakkal, negyedszer adatik : „Ubryk Borbála.“ Leg­újabb színmű 6 képben. Kezdete 6 órakor. — Leg­­közelebb színre kerül „A zsidó-honvéd.“ Új színmű a függetlenségi harc korából. V­idék. * Versec közgyűlése Deák Ferencet egy­hangúlag választá meg a város díszpolgárává. A dísz­oklevelet egy pesti iparos fogja elkészíteni, hogy minél szebb legyen, s aztán egy küldöttség, melynek tagjai közt van Faszt Vilmos orsz. képviselő is, nyújt­ja át a nagy hazafinak. ** Arad közelebbi gyűlésében, Vass István írás­beli indítványt tett, hogy miután a vértanúk emlék­szobrára 30,000 ft gyűlt be, most már valósítni le­het a tervet, hozzáfogván az előmunkálatokhoz. A közgyűlés tetszéssel fogadta az indítványt, melyet a jövő gyűlésen fognak tárgyalni. ** Pozsonyban közelebb hirdeték, hogy Láng Móric úr — állítólag a miskolci nemzeti színháztól — fog föllépni a „Mönch und Soldat“ Vilmos szere­pében. Előtte való nap azonban megtébolyult, s a li­getből a tébolydába kellett szállítani. ** Vácon—■ az új Lloyd szerint — egy csúf dolog történt. Ötödikére viradó éjjel Steiner Sámuel házánál egy biztositlan helyiség kigyúlt. A benn levő holmit kezdék megmenteni, de úgy, hogy egészen tönkre tevék, mire a házi­asszony megjegyzé : inkább hagyják oda égni. S ekkor előállt Regele Károly vá­rosi jegyző, s így szólt: Ahá, na most fogjátok meg és dobjátok a tűzbe, én leszek értte felelős.“ S meg is fogták, s talán bele is dobják, ha néhány okos ember meg nem akadályozza. S mit tett a jegyző ? Azt, hogy égés után, a kárvallottakat börtönbe kisértette. Ha ez igaz, akkor Regele uram — ki úgy is hánytorgatta a felelősségét — oly brutális ember, kit Vác városa nem igen tűrhet meg keblében, mivel szégyenére vá­lik a városnak és a kornak, melyben él. Ismételjük, hogy ha a tudósítás igaz. ** Vidéki rövid hírek. — A „Tiszavid­ék“ szerint: gr. Andrássy Gyula leteszi a honvédelmi tárcát, s azt b. Vécsey József szabolcsi főispán veszi át tőle; ha ugyan ez egész közlés nem a hitszegény nyár egy alföldi kacsája. — A Waldstein-fé­l­e húzás közelebbi főnyereménye (20,000 ft) Ignác Ádám gazdásznak Makón jutott, s első kiadása az volt, hogy egy férjhez menő szegény húgának két­ezer ftot adott. — A nagyszebeni lövészünne­pély egy erdei mulatsággal végződött, melyben dalá­­rok és tornászok is részt vettek. — Komárom­ban Zechmeister Vilma k­­a, és Petrik Géza jegyet váltottak. Bécsi hírek. Királyné Ő Felsége már nem sokára el­­hagyja Geratshausent, hová a Király e napokban ér­kezik. A fejdelemasszony azután egy darabig Ischl­­ben fog tartózkodni. A delegációban Petrovay Ákos fel­szólalt, hogy mi igaz van a határőrvidéki villongás­ban, miután külföldi lapok azt is írják már, hogy a magyarok betörtek Romániába. B. Orczy Béla a külügyérségtől azt felelte, hogy Magyarország sem­mi erőszakot nem tett, hanem Románia küldött a határszélre 280 embert és 12 ágyút, kiket szükség esetén a kellő erélylyel fogadtak volna. E válasz tet­szett. Megjegyezzük, hogy a román hadügyér kevés súlyt látszik fektetni az ágyúk értékére, mert hisz 280 embert könnyű megszalasztani, s akkor egy­szerre 12 ágyú vesz oda. A teplitzi kórház — egy távirat szerint — beomlott. Négy ember halt meg, s kilenc megse­besült. * Krakóba e napokban érkezett meg Teodoro­­vitz bécsi festész — dr. Felder bécsi polgármester s többek ajánló leveleivel ellátva, azon szándékkal, hogy Ubryk Borbálát lefesthesse. A törvényszék és orvosok nem tettek ez ellen kifogást, s így e szán­dék valósulhat. Előbb azonban lefényképezik, s e fényképek bizonyára európaszerte nagy keretben fognak részesülni. Külföld. A Cluny-színházban közelebb olvasták föl a „Bankócsináló“ című öt felvonásos drámát, mely­től a színészek nagyon sokat várnak. Eduárd Cadol­­nak hívják a darab szerzőjét, ki a reménység fokáról lesi, ha lehet-e majd a színészekben is úgy bízni, mint Kolumbusban. A „Figaro“ ugyan azt a pikáns megjegyzést teszi az előleges dicséretekre, hogy a szí­nészek magasztalásából következtetve a darabnak rosznak kell lenni, mert a­mit ezek az urak dicsér­nek, az megbukik, s a­mire kimondják az ítéletet, azt a közönség és kritika felmagasztalja. Annyi bizonyos hogy az olvasó­próba alatt egyik fiatal színésznő ke­servesen elkezdett zokogni egyik félre eső zúgban. Sokan azt hitték, apja, anyja halt el, vagy a darab hatotta meg, míg utójára bevallotta, hogy azért sír, mert a darabban nem jutott számára szerep. A hálás szerző természetesen mindent elkövetett, hogy a vi­­gasztalhatlan kis művésznő megvigasztalódjék. Nilsson kisasszonynak oly roppant díjat ígért a new-yorki színház igazgatója, hogy most már minden úton-módon oda törekszik, hogy a művész­nővel kötött szerződését felbonthassa. Először is vo­nakodik a 400,000 frank évi díjat előre Párisba vagy Londonba küldeni, mi valószínűleg elég ok lesz, hogy a művésznő az új­világiakat az élvezettől megfosz­­sza, hogy őt a jövő idény alatt hallhassák. *** Egy kis történet. A „La Presse“ beszéli, hogy különös hírek keringenek pár nap óta a Saint- Gervais negyedben. Egy igen ismeretes, több mint húsz éve ott lakó kereskedő egyszerre eltűnt. Víg cimbora volt, s néha többet is ivott, mint mennyit szomja kívánt, de különben szorgalmas, derék keres­kedőnek ismerte mindenki, és szorgalma által nagy vagyonra is tett szert. Egy este csöndesen ült boltja előtt, midőn egyszerre egy bérkocsi áll meg előtte, három úr kiugrik a kocsiból, megtudják, bedobják a kocsiba s tovább robognak vele. Azóta semmi hir sem hallatszik a szegény emberről. Mint gyanítják, a család három tagja forralt összeesküvést ellene, hogy a vagyonhoz jussanak. E múlt századokba illő törté­net méltó feltűnést okoz Párisban. *** Éj szokás. Amerikai lapok beszélnek egy történetet, melyből kitűnik, hogy mire használja föl némely idegen az „amerikai“ nevet. „Amerikában egészen más szokások uralkodnak, mint a világtól hátra maradt Európában, hol még a házassághoz is a pap áldása szükséges,“ mondá egy amerikai német egy német leánynak, ki alig pár hete költözött az új világba. „Látja kegyed, ha Amerikában a férfi egy hölgy füleibe fülbevalókat tesz, ez­által feleségévé tette.“ A német hölgy végtelen csodálkozott e külö­nös szokáson, hanem mégis örvendett, midőn pár nap múlva az udvarias és igen finom modorú német úr egy pár fülbevalóval jött látogatóba és füleibe illesztő. És a hölgy felesége lett az udvarias embernek, kit megszeretett. Boldogan éltek pár hónapig, a hölgy áldotta az egyszerű jó szokást, hisz a szerető szívügy is hű marad, ha nem köti is szerződés és eskü ked­veséhez. A férj azonban egy nap mogorván jött haza, azt állítá, hogy gyanúja van nejére és kivette a fülbe­valókat füleiből. „Amerikában elválást jelent, ha a férj nejétől a függőket elveszi,“ szólt a férj s eltávo­zott. A szerencsétlen nő ekkor látta, hogy rútúl meg van csalva. A férj azonban nem folytathatta tovább az „új szokás“ terjesztését, mert nem sokára lopás miatt elfogták és börtönbe zárták. Bérlet folyam. NEMZETI LSP SZÍNHÁZ. Pest, kedden, augusztus 10-dikán, 1869. ALVAJÁRÓ. Opera 3 felvonásban. Irta Romani, zenéjét Bellini. Fordította Deáki Fü­löp Sámuel. Karnagy: Huber K. Rendező: Böhm G. SZEMÉLYEK: Gróf Rudolfo, falusi földesur — — Odry. Teréz, özvegy molnárné — — — Saxlehner E­rmina, Teréz fogadott leánya — — Humann O. Elvino, tehetős falusi ifjú — — Hajós. Liza, fogadósnő, fiatal özvegy — Helvey I. Alessio, falusi legény — — — Udvarhelyi. Jegyző — — — — — — Hubenai. Majorosok. Falusi lakosok. Ifjak. Színhely: falu a helvét havasok alján. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán, kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat (ezelőtt Emich­ G.) 1869.

Next