Fővárosi Lapok 1869. szeptember (199-223. szám)

1869-09-23 / 217. szám

.y p uazsy^a 08 y j UJU [BWBZyjUIlU °9 W“W*’~ *» ; W- W“ ■ -«ww» , természetes. „A tropikus országok évkönyvei tanúbizonyságot tesznek arról — mond Buckle, Angolország civili­zációjának történelmében, — hogy az éghajlat forró­sága mindig a tápanyagok bőségét hozta elő, mit aztán a gazdagság s a politikai és társadalmi hatalomnak aránytalan birtoklása követett. Oly nemzeteknél, melyek a fentebbi föltételeknek voltak alávetve, a köznép számításba sem jött s nem csak az állam kormányzatából volt kizárva, hanem még azon gazdagság fölött sem őrködhetett, melyet saját szor­galma által teremte. Egyetlen teendője volt: dol­gozni, egyetlen kötelessége: engedelmeskedni.“ Az észak népei voltak az elsők, melyek egyen­lőségre s azon roppant aránytalanság kiegyenlí­tésére törekedtek, mely a hatalmasokat a néptől, kki­­nai fal gyanánt választá szét. Hegynél és lapálynál, melegnél és világosságnál nagyobb befolyása van azonban az emberi szerve­zetre s az egyes népek társadalmi és nemzetgazdá­­szati viszonyaira a tápanyagoknak. S ez természetes is. Az anyagcsere alapja minden organikus létezés­nek s a szervezet a szerint alakul át, mint azon anya­gok változnak, melyeket assimilálnia kell. Az észak terméketlen s többnyire hóval borított vidékein a növényzet is satnya s alkalmatlan a táp­lálkozásra. A természet ily tájakra, médiumok gya­nánt helyezte az állatokat, különösen pedig a kérőd­zőket, melyek — erősebb és komplikáltabb gyomor­ral bírván — a hasznavehetlen növényrészeket is megemésztik, hússá és vérré alakítják át s ez által az embernek élvezhető anyagokat nyújtanak. A déliek nem szorulnak húseledelekre, mert a buja növényzet s a kellemes és hűsítő gyümölcs nagy részt pótolják azokat, melyek azon oknál fogva, mivel a hőségben gyorsan rohadnak, úgy sem alkal­masak táplálásukra. Menyire különböznek a húsevők a növénynyel táplálkozóktól, fejtegetnünk fölösleges. Légió azon munkák száma, melyek e tárgygyal foglalkoznak s az idevágó kutatások eredményei majd mindenki előtt ismeretesek. Dr. Balogh Tihamér: F­ő­v­á­r­o­s­i hírek. * A pénzvilág válságai még mindig tartanak, s a pénzintézetek emberei folyvást tanácskoznak, értekeznek, terveznek, hogy mint lehetne a pénz és hitel­hiányon segíteni. Egy pár lap azt a megjegy­zést téve, hogy a pénzügyminiszter összetett kézzel nézi a pesti pénzpiac pusztulását, holott a beállott pénz szűken egyedül ő segíthetne. E vád folytán a hivatalos lap kijelenti, hogy a pénzügyminiszter éppen nem tette össze kezeit, hanem több millióra menő összeget bocsátott a nemzeti pénzintézetek rendelkezésére, illetőleg a pillanatnyi pénzzavar el­­odázhatására. * Király Ő Felsége — mint már említők — csakugyan holnap fog viszautazni Bécsbe. Vele megy a toscanai nagy­herceg is. Albrecht főher­­c­e­g már tegnapelőtt visszatért a birodalmi székvá­rosba. Abdem­ák léteznek a városháznál is. Legalább az „Ellenőr“ szerint némelyek a redout lépcsőházá­­ban azért nem kívánnak több freskót festetni, mert — ha a városi bérház fölépül — arra az egész falra szükségük leene, melyre Than Mór „Tündér Iloná“­­ja és Lotz kisebb müvei vannak festve. Tán bizony még át is törnék? Nem hisszük. Vannak a városház­nál elegen, kik ily barbárságnak útját állanák. Azok a képek becses müvek s legalább is hatezer forintba kerülnek. * A „Sevillai borbélyának sajátságos balvég­zete van mostanában. Már vagy nyolcszor tűzték ki s mindig el kellett halasztani, mert Bozina énekesnője, Humann Olga kisasszony mindig meg­betegedett. Tegnapelőtt is ez történt, s igy megint nem hallhattuk meg címszerepében Láng baritonis­tát, kiről mondják, hogy e­lig szerepben jobb, mint a drámaiakban. Óhajtanunk kell, hogy e véleményt az előadás csakugyan igazolja. Ily operai változások alkalmával az, ki a szükségben mindig segít, nem más, mint Kocsis Irma k. a. E tekintetben igazán megbecsülhetlen tag. Sohasem beteg s mindig kész föllépni. Ezúttal „Ernáni“ Elviráját éneklé. Például állítja, hogy a ma­iz„.­t­ségeket. Ezt csak ellenségeink állíthatják, s Akin most — megsértett hiúságból — azok sorába szegő­dött. — Akin különben sok mindent összeír, s a sok közt van, a­mi figyelemre méltó. De azt senki sem fogja elhinni neki, hogy gr. Andrássy Gyula azért lett volna ministerelnök, mivel „legszebben felcico­­mázott haja van.“ — E röpiratot igen veszik Pesten, mert hiába, minden botrány kelendő. * A népszínházban szombaton kezdik meg az előadásokat Azt is beszélik, hogy az épület eladása ismét szóban van. Annyi bizonyos, hogy e színházzá erőszakolt éktelen épület a lánchíd és alagút közti érdekes térnek nem nagy díszére szolgál; az is va­lószínű, hogy az eddigi tapasztalások után ítélve, e ponton a magyar színészetnek nem jósolhatunk vi­rágzó idényeket; mindamellett addig, míg a magyar színészet számára alkalmas helyiséget nem adnak, nem kellene ez épületet eladni. Nem kellene pedig annál kevésbbé, mert a mostani épületben jó nagy része van az ország minden részéből tett jelentékeny adakozásoknak is. * Hegyessy Kálmán sok pénzt s költséget for­dított Gibbon kivonatos fordítására, s most az a kö­szönet, hogy még megrótják: mért nem adt­a ki az egész munkát kihagyás nélkül? Biz ez sokkal jobb lett volna, de kérdjük: nem jobb-e e kivonat is, mintha nem volna belőle semmink ? Még ezt sem veszi a közönség, hát még a teljes munkát, mely sokkal drágább lenne, hogyan venné ? S aztán kü­lönben is nagyobb irodalmakban szintén szokásban vannak a kivonatos kiadások, s csak az a fő, hogy a kivonat jól legyen készítve. * A petróleum-égés okául azt mondják, hogy a pincében foglalkozott négy munkás gyertyájától gyuladt volna meg e veszedelmes anyag. Oltani akarván, még nagyobb lett a láng, úgy hogy e négy munkás is csak alig menekülhetett. Sok minden ve­szett oda, úgy egy ott lakó kocsmárosnak 300 akó bora. Az oltási kísérletek mit sem használtak, habár elkövettek mindent. Zompó úr (Duchange junior) különösen kitüntető magát folytonos tevékenységé­vel az egész éjen át. Számos gyermek egész éjjeli működését Thaisz főkapitány egy-egy ezüst forinttal jutalmazd.­­ Az egész még tegnap este is tartott s valószínűleg egy egész hétig el fog tartani. A petro­leum már mind elégett, hanem a tűz most egy rakás kőszénbe kapott,mely az égés mellett még oly kelleme­­sen gőzt is terjeszt, hogy a szomszédos lakók sem ma­­radhatnak lakásaikon. A tűz keletkezéséről részlete­sebben azt beszélik, hogy egy munkás a­mint a petró­leum helyiségben dolgozott, olajat akart a csak kissé pislogó lámpára önteni, hanem a petroleum egyszerre meggyuladt, mire a munkás eldobta az üveget, s igy az egész petroleumkészlet lángba borult. * „Az erdélyi vasúton“ című tegnapi tár­cánkban a 863-dik lap első hasábjában e ponttól: „Városnak igénytelen, várnak nevezetes,d e szava­kig: „Más idők más emberek“ terjedő negyven sor­nyi leirás Gyulafehérvárról szól, s nem Al­­vincről. * Rövid hirek. — Nagy Péter kir. taná­csos s erdélyi ref. püspök az erdélyi múzeumegylet másodalelnökévé választatván, e minőségben meg­­erősittetett. — A honvédségnél Szentiványi Kázmér alezredessé, Czapf Károly és Antos Ferenc pedig őrnagyokká neveztettek ki. — A „Varie­­t­é­s“ színház a jövő hó közepén megnyílik, s tavasz­­szal Salvi olasz színtársulata fog benne előadásokat tartani. — Radnótsáy intendáns úr visszaérke­zett erdélyi útjából. — Horn Ede „Das moderne Babel“ címmel párisi visszaemlékezéseket fog írni az új „Lloyd“ tárcájába. — Lónyai pénzügyőr Bécsbe ment, s közelebb a bányavárosokat is meglá­togatni készül. — A hétfői nagy harcgyakorlaton egy Bamberg-ezredbeli hadnagy lövést kapott a lá­bán, s alkalmasint le is kell vágni. — A kormány a magyar­óvári intézetben állandó gépkisérleti s ver­senyállomást létesít. — A nemzeti színház elő­csarnokában egy szabadkai asszony táskájából 160 ftot loptak ki. — Romeiser segédlelkész úr „Fortschritt“ című egyházi heti­lapja nem jele­nik meg többé. — Pestre érkeztek: Stratford angol ezredes Kelet-Indiából, Manschni olasz parla­menti tag Flórencből, Baróti ezredes Bukarestből s Kiss József olasz ezredes. — A köztelken e hét MI­ I * fogja kezdetni az építkezést, ne non Preszner nevű földmives összezördülvén nejével, előbb ezt, aztán pedig magát végezte ki; tettét az orvosi vélemény őrültségi roham szüleményének nyilvánítá. A bűntényre a szomszédok jöttek az udvarra kizárt gyermekek sírása után. ** Zom­bor­ városa tegnapelőtt ünnepélyesen fo­gadt a pályamegnyitásra leutazott Hollán Ernő ál­lamtitkárt, Ribáry és Langer osztálytanácsosokat, sat. Tiszteletekre diszebédet is rendezett a város. Radosinban (Nyitram.) iszonyú szerencsét­lenség történt. E hó 15-én d. u. 4 órakor ugyanis tűz támadt, mely csakhamar az egész községet elpusz­tította. A templomon, plébánián s püspöki lakon kí­vül semmi sem maradt. 130 ház leégett s 21 gyermek odaveszett. A szerencsétlen radosiniaknak semmijük sem maradt, majd az egész község lakossága kol­dusbotra jutott, minthogy igen kevesen voltak bizto­sítva. Leirhatlan e község nyomora, a lakosság két­ségbeesése a rideg tél közeledése miatt valóban sziv­­reható. Könyöradományokat e szerencsétlenek szá­mára minden szerkesztőség szivesen fogad. ** Vidéki rövid hirek. — Gr. Mikó Imre Erdélybe utaztában meglátogatta gr. Eszrterházival és Tisza Lajossal a nagyváradi zsinagógát, mivel mint kijelenté : szereti hallgatni a héber imákat és énekeket. — K­é­z­d­i-V­ásár­helyen Dobay Sán­dor gyógyszerész e napokban nőül vette Jancsó Vilma kisasszonyt. — A miskolci izraelita kór­házban közelebb egy 105 éves asszony halt el, ki három év előtt még szerencsésen át­esett egy tüdő­­gyuladáson. 898 — Auuij ^«Bu ountLi uu^ujj ,uu^UA CZUW Bécsi hirek. A prágai lóversenyen az ezer darab ara­nyos császár díjat gr. Keglevich Béla „Zápolyá“­­ja nyerte el, gr. Henckel „Mercury“-ja és gr. Zam­­oiszky István „Signal“ nevű ménje ellenében. „Zá­polya“ igen nagy gonddal idomított le, melytől még sok győzelmet remélhet gazdája. *** Rabatinszky Mari k. a. bécsi szerződése közelebb letelik. Most a berlini kir. dalszínháztól ka­pott fényes ajánlatot. *** Triesztből több fiatal úr (köztük gr. Esz­­terházi Géza, gr Festetics Gábor sat.) hajóra száll­tak, hogy keletre menjenek. Beutazzák a szent föl­det, jelen lessznek a suezi csatorna megnyitásán s aztán oroszlán-vadászatra indulnak. „Rozamunda“, ez a cime Weilen új 5 fel­­vonásos szomorújátékának, melyet e hó 18-dikán ad­tak elő először a várszínházban. A mű a longobár­­dok és gepidák idejében játszik s a bécsi közönség­nél tetszésben részesült. A „Drahomira“ szerzője nem tartozik a lángelmék közé, de azért egy nem­zet irodalma sem szégyelheti magát miatta. Weilen művének előnyei: a jelenetek okvetlen egymásutánja, a cselekvény ügyes keresztülvitele s a jellemek természetes fejlesztése. Nyelve erőteljes, néhol költői szépségűnek is mondható. Kár, hogy itt-ott a szini­­hatás vagy külsőség kedvéért, a finomabb kivitelt áldozta föl. Ez új darabjával azonban minden esetre nagyot haladt. A bécsi lapok arra figyelmeztetik a szerzőt, válaszszon egyszer már más tárgyat is, mely közelebbről is érdekelje a közönséget. Külföld. *** A Humboldt-szobrot, mely hat láb ma­gas és a tudóst legszebb férfi korában ábrázolja, Larssen Edvárd készítő. A szobor a berlini városház tanácstermében fog fölállittatni. A porosz király königsbergi időzését egy nagy szerencsétlenség zavarta meg. Nagy esti ünne­pet adtak egy nyilvános kertben, midőn a tó hídja, — a teher alatt — leszakadt s számosan hulltak a vízbe. Tizennegyedikéig 38 halottat húztak ki a vízből; csak egy Klein nevű családnak öt halottja van. A sérültek száma is igen nagy, így vált az öröm a legmélyebb gyászszá. A gondola, melyben a király ült, épp közeledett a hídhoz, midőn az leszakadt. E szerencsétlenség alkalmával a többi közt egy igen szivrázó eset fordultt elő : Egy fiatal ember az om­láskor ép maga mellől látta csodaszép óráját a mély-

Next