Fővárosi Lapok 1870. január (1-24. szám)
1870-01-22 / 17. szám
Donizetti ilyféle misztikus külsőségekhez nem volt szokva, s gyakran látogatók jelenlétében irta partitúráit. Néha, midőn képzőimének szabad röptöt engedett s a legmegragadóbb melódiákat alkotta, a mellett még valamelyik barátjával is társalgott, s a csevegést, a legszellemdúsabb észrevételekkel fűszerezte. Átalában szokásai közül egy sem volt valami föltűnő, kivéve, hogy nagyon itta a kávét, és hogy legörömestebb elhasznált vén tollakkal szeretett írni. Valaki meglátogatta barátai közül Velencében, midőn épp „Maria di Rudens“ című dalművén dolgozott, igen rosz tollal. Barátja csodálkozva kérdezte : nincs-e jobb tolla ? Donizetti erre egy pompásan diszített dobozt von elő, telve tollakkal, s úgy nyilatkozott, hogy új tollal nem tud írni, s ennélfogva mindig örül, ha elhasználtat kaphat. Ez alkalommal beszélte azt is, hogy néhány nap előtt egy fekete hattyutollat kellett egy barátjának elajándékoznia, melylyel kilencoperát irt, s ha övé marad, még többet is irt volna vele. Barátja e tollat, mint drága ereklyét, arany borítékba foglaltató s a vele irt kilenc operát rávésette, u. m.: „Campanello“ „Bettly“, „Gemma di Vergi“, „L’assedio di Calais“, „Maria Stuarda“, „Marino Faliero“, „Pia de Tolomei“, „Lucia di Lammermoor“ és „Belisario.“ Hány toll kell más zeneszerzőnek csak egy dalműhöz is! Amily kitűnő volt Donizetti mint művész, épp oly tiszta és ritka jellemmel bírt, mint ember. A maga személyét illetőleg nem követelő, sőt túlszerény, mások érdemeit ellenben mindig kellőleg elismerő. Sok fiatal zeneszerző az ő buzdítása és támogatása mellett képezi ki magát művészszé. Szíves, leereszkedő, a társaságban szeretetreméltó, mulattató s elmés és hű barát volt. Mint zeneíró tudott eredeti lenni, de sokszor le is mondott az eredetiségről. „Bájitalát“ egészen Rossini szellemében írta, míg a „Fiile du Regiment“ (ezek a „Favorite“ a párisi „opera comique“ számára készültek) a francia komikai operára emlékeztet. „Belizária“ a Bellini hangszerelését követi, sőt „Favorite " jében már német dallamok futalmával is találkozunk. Mindamellett olasz maradt mégis, érdemeiben épp úgy, mint hibáiban. Legfényesebb oldala a dallamgazdagság, legnagyobb hiánya a drámai mélység. Könnyen és sokat dolgozván, sokszor beérte a felületes csillogással, s gyakran a leghatásosb jeleneteket is könnyelműen vette. Németországban sokat vitatták e kérdést: ki nagyobb — Rossini, Donizetti vagy Bellini-e ? Ma már könnyű ítélni: a trifolium első levelét Rossini képezi, aztán következik Bellini, s csak úgy Donizetti. S mind most hárman egyformán nyugosznak. Bellini kezdte meg a sort, követte Donizetti, s legtovább élvezte dicsőségét az öreg Rossini. Donizetti 1843-ban írta legutósó operáját, a „Dom Sebastián“-t, mely hattyúdala lett. Még ugyanabban az évben elmezavar nyomai mutatkoztak rajta, melyhez átalános elgyöngülés járult. Barátai Páriából szülővárosába vitték, s itt halt meg 1848- ban, épp akkor, midőn a szabadság hajnala kezdett piroslani hazája egén. Az írók közül láttuk: Török Jánost, Halász Imrét, Urváryt, Rothfeldet, Bercziket, Toldyt, Hunfalvy Pált, Deák Farkast és többeket. Az urhölgyek teljes számban jelentek meg: gr. Traunné, gr. Károlyi Istvánné, gr. Czirákyné, gr. Berényiné, gr. Bethlen Pálné, Lónyai Etelka, gr. Andrássy Aladárné és Manóné, Türrtábornokné, Forinyákné, Szvetenayné, gróf Vay Ádámné, gr. Zichy Jánosné, gr. Karácsonyiné, Kendéné, Beniczky Ödönné, gr. Forgáchné; a kisasszonyok közül: gr. Wenckheim Krisztina, gr. Bethlen Vilma, gr. Cziráky Louize, Lónyai Rózsa, Majthényi-nővérek, Bezerédj és Justh kisasszonyok, gr. Pejacsevich-nővérek, gr. Mikó Anna, b. Rudics Nella stb. Föltűnő volt a múlt évi estélyekkel szemben a főpapok hiánya. Csak egy püspök volt (a munkácsi Pankovics, s két vagy három apát és kanonok; de volt aztán jókedvű ifjúság, mely 12 óra után táncra kerekedett és mintegy 24 pár táncolt reggeli fél ötig. De egy mulató estélyen mit érne a nagy talentum, a sok tudomány, a vitézség, hősiesség, mit a a gazdagság, a múltak érdemei, a csillogó érdemrendek, sőt a külső fény, pompa, a csillárok száz ágú lángjai, maga a szépség és ifjúság is és ama leírhatatlan kellemű nyájas modor nélkül, melylyel a ház asszonya árasztó szivélyességét és szeretetreméltóságát ez egész társaságra ? E szívélyesség minden vendégre nézve otthonossá teszi a miniszterelnök termeit. Holnap (vasárnap) este gróf Traunné (a miniszterelnökné anyja), hétfőn pedig gróf Széchenyi Imre nyitja meg szalonjait. A miniszterelnök estélye. (F.) A miniszterelnök táncestélye nyitá meg tegnapelőtt a farsang főúri mulatságainak sorát. Tekintve a vendégek nagy számát, valamint az átalános derült kedvet, ez estély fényesnek mondható. Jelen volt József főherceg is, huszártábornoki egyenruhában. Pontban 10-kor jött és 12-kor távozott. Hosszasan társalgott Kerkápolyi államtitkárral, Szende Béla miniszteri tanácsossal, Gorove miniszterrel és gr. Andrássy Manónéval. A miniszterek közül jelen voltak: báró Eötvös, Lónyai Menyhért, gr. Festetich, Gorove és Rajner; a képviselőház tagjai közül igen sokan: Zsedényi, gr. Zichy Nándor, gr. Vas Samu, Szirmay Ödön, Petrovay Ákos, Szlávy József, Tóth Vilmos, Hollón Ernő, Szél Kálmán, gr. Bethlen Sándor, gr. Zichy Viktor, gr. Zichy József, Bujanovich, gr. Széchenyi Béla, Kendeffy Árpád, b. Wesselényi, b. Huszár Károly, dr. Patrubány Gerő, Papp Zsigmond, Szeniczey Ödön; a baloldal aránylag erősen volt képviselve: gr. Keglevich Béla, Beniczky Ödön, Vukovich, Várady Gábor, Csernátony Lajos, Simonyi Ernő, Szathmáry Károly, Papp Lajos, Dobsa Lajos, Szilágyi Virgil és többek által. Gablenz táborszernagy dzsidás-ezredesi egyenruhában jelent meg. Gr. Szapáry és Rosenzweig tábornokok, Joelson őrnagy a közös hadseregből szintén jelen voltak, továbbá gróf Pongrátz és Tóth Ágoston ezredesek, Hauser Károly, gr. Vay László, Szvetenay őrnagyok a honvédségből, aztán még sok tiszt a katonaság különféle ágaiból: testőrök, mérnöktisztek, stb. A legfőbb törvényszék elnöke, Melczer is megjelent, és számos szeptemviri kir. táblai ülnök. A magánzók közt első helyen kell említenem az ősz Károlyi Istvánt, gr. Karácsonyi Guidót, báró Révay Simont, gróf Zichy Manót, b. Nopcsát, gr. Széchenyi Imrét, négy gr. Szapáryt, b. Sennyey Pált, gr. Széchenyi Ödönt stb. 73 Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésében végig tárgyalták az ő Felsége melltti minisztérium költségvetését. Irányi azt kérde a minisztertől, váljon a kitüntetések születésre való tekintettel osztatnak-e ki ? Madarász József megragadta ez alkalmat, hogy a democratia nevében tiltakozzék az ellen, hogy kitüntetéseket egyátalában osztogatnak. Gr. Festetics Gy. miniszter kijelente Irányi kérdésére, hogy a minisztériumánál születési rangra semmi tekintettel nincsenek. Várady Gábor az országos levéltár átszállítását sürgető Bécsből Pestre. Lónyay megnyugtatásul előadta, hogy ennek befogadására már épül helyiség Budán, és mihelyt ez kész lesz, oda fog a többi országos levéltárakkal együtt elhelyeztetni. Ezzel e minisztérium költségvetését 71.000 ftban elfogadták. Napirendre került a pénzügyminisztérium költségvetése, melynek a központi igazgatásra vonatkozó részét végig tárgyalták. Elnök az ülést a szokottnál korábban oszlatta el, mert a háznak halottja volt. Bartha Lajos Felső-Fehér megye főbírája és országgyűlési képviselő 51 éves korában elhunyt. Ennek temetése d. u. 3 órakor ment végbe, és erre siettek el barátai, ismerősei. A ház részvétét jegyzőkönyvileg is kifejezték. * Bartha Lajos képviselőben a jobboldal egy erős meggyőződésű, őszinte, tanúit embert veszte el. Háromszéken született 1819-ben, s 24 éves korában e szék egyik tisztviselője lett. A forradalomban tevékeny részt vett, s 49 után Felső-Fehérbe ment gazdálkodni, hol 1860-ban alispánná, 1868-ban főszolgabíróvá, tavaly pedig képviselővé választók. * A népszínház bizottsága március elsején, midőn Molnár György eltávozik, Miklóssi székesfehérvári igazgatónak adja át a színpadot, ki Kleinnak Berlinben kétszázszor adott „Gergely pápa“ című 5 felv. izgalmi drámájával akarja megnyitni az előadások sorát. M e d g y a s z a i Ilka k. a., ki most a wiedeni színház operette-énekesnője, e színházhoz vendégjátékokra ajánlkozott. A népszínházi bizottság a kormányt segélyezésre kéri föl, s továbbá arra, hogy a budai várszínházat magyar színházzá változtassák. * A főrendiház a botbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatot egy kis vita után elfogadta, azzal a hozzátétellel, hogy e törvény az első folyamodású bíróságokkal egyszerre lép életbe. Szabadelvű ékes beszédet tartott ez ügyben gr. Csáky László főispán (egykor szintén száműzött), ki úgy üdvözlő e törvényjavaslatot, mint a mely egy lépéssel közelebb viszi a nemzetet az egyenlőséghez. „Immorális büntetésekre — mondá a gróf — a mai korban nincsen is többé szükség.“ * A városi tanács elhatárza, hogy a közgyűlés előtt 2000 főnyi adományt indítványoz a tiszai vízkárosultak javára. E tárgy a tegnap esti közgyűlésen került szőnyegre, s meglehet, hogy az ajánlott összeget meg is toldák. E részvét igen dicséretes. Kevésbé az ama közöny , melyet a Mátyás király emléke ügyében kiküldött bizottság tanúsított, a mennyiben a tagok elmaradása folytán mindjárt az első ülést sem lehetett megtartani. * Deák Ferenc a kath. autonómiai gyűlésnek nem lesz tagja. Nevezetesen ama levélre, melyet hozzá Lehoczky Tivadar intézett, fölkérve őt a munkácsi katholikusok követjéül, a következő távirattal válaszolt: „Haladott korom, bomladozott egésségem s az országos képviselői állás teendői lehetetlenné teszik, hogy a közelebb tartandó katholikus gyűlésre a választást elfogadjam. Szives köszönetet mondok a bizalomért, de a megbízást sem Szathmár megyéből, sem e helyről el nem fogadhatom.“ Mindamellett Pest első kerületében (bel-, Lipót- és Terézváros) febr. 6-dikán az ünnepelt hazafit készülnek megválasztani. * Karnevál. A képzőművészeti társulat javára február hó ..8-dikán rendezik a jelmezbált,s a meghívókat már szétküldék. A rendezőség tagjai a következők: gr. Batthyány Elemér (elnök), Bernáth Dezső, Bottka Géza, Csapó Vilmos, Inkey István, Kendeffy Árpád, Máday Sándor , Náday Ferenc, Pázmándy Béla (jegyző), Radvánszky Géza, Salamon Géza, Szentkirályi Albert és Vojnits Jakab. Belépti jegyek február hó 15-dikétől kezdve az „Angol királynő“ szállodában 5-dik szám alatt délelőtt 10—12, s délután 2—6 óra közt lesznek kaphatók, a meghívó előmutatása mellett. — A hajósbált a reboutban febr. 15-dikén tartják, s a rendező bizottság elnöke Elischer Henrik, jegyzője pedig Márkus István. — Az orvostanhallgatók báljára szintén folynak az előkészületek, s a rendezőség annyival inkább reméli a jó sikert, mivel tavaly a Balassa-gyász miatt nem volt orvosbál. * A lánchídon át járókelők nem „petit“, hanem grand miserejéről — írja a hivatalos lap — egész humoreszkeket lehetne írni, ha a rendetlenség és zavar mindazon neme, mit ott az ember egy-egy napon tapasztal, nem volna leverő és szégyenítő oly városra nézve, mely szereti magát fővárosnak nevezni, s melynek hatósága e tekintetben annyi életrevaló intézkedést sem tud tenni, amennyit egy együgyü falusi bírótól is méltán meg lehetne várni. A budai és pesti rendőrség föl sem tudná fogni az angol közmondást (pedig egyik-másik úr járt is Angliában,hogy az idő pénz; hagyja és szenvedi, hogy túlterhelt kocsik, melyek elől az elcsigázott gyönge lovakat a hid közepén ki kell fogni, ott álljanak órahosszat, a hid közepén torlaszt emelve, mely mellett más kocsinak elmenni alig van helye; elnézi, hogy ilyen túlterhelt kocsik sort fogva kifogják lovaikat s vontassák egymás kocsijait, szóval, hogy a közlekedés egész napon át folytonosan meg legyen akasztva. És a budai kapitányság szeme láttára az alagút és lánchíd közt megtorlódnak a kocsik, lesz zavar, kiabálás, szánakozás, de a szegény, elcsigázott lovakra nézve az mindegy. A kocsisok ostornyele sem bírja a szegény párákat helyükből kimozdítani. A pesti oldalon pedig egy árva biztos lót fut oly ügyetlenül, amint csak isten neki tudni adta, és csinálja a még nagyobb rendetlenséget, mert órahosszant történetesen sem talál emberre , a ki meghallgassa , s annál kevésbé , a ki még engedelmeskedni is akarjon neki. A budai oldalon még akarat sincs hasonló kísérletet tenni, s az a híd, melyet Pest és Buda oly árván, felügyeletlenül hagynak, szomorú képét tárja föl egy semleges föld elhagyottságának. És igy az átmenetei a hídon kocsin tegnapelőtt teljes másfél órába került- Hát csakugyan nincs orvoslat e baj számára, s a két város kénytelen tűrni, hogy néhány kapzsi állatkínzó fuvaros megakaszsza a közlekedést a két város között ? * A városkapitányságnál pár nap előtt egy, a brünni fegyházból elbocsátott ember (Mannsfeld Ferenc, temesvári születés) jelentést tett, hogy ő Vörösvár mellett e hó 19-én reggel egy postakocsist megölve, s a kocsit kirabolva találta. A kocsisnak el volt vágva a nyaka. E jelentést — amint mondá — azért teszi, nehogy ő essék a gyanúba. E bűntényről annyit tudnak ma még csupán, hogy a Budáról kiindult postakocsist útközben megkérte egy ismeretlen ember, hogy vegye föl és vigye el Vörösvárra. Valószínű, hogy ez az ember ölhette meg A postakocsiban nem voltak pénzes levelek. * A Frohner-csődnek hamar vége lenne, ha négy kisebb hitelező nem akadékoskodnék. Frohner képviselője ugyanis azt az ajánlatot tette, hogy minden hitelező megkapja teljes összegét négy év alatt, 25 százték részletekben, s e végett a promontori sörházat a hitelezők javára azonnal eladnák. Ez ajánlatot elfogadták mind, kivéve ama négyet. Frohner és neje tevékenyen működnek, hogy üzleteik jól folyjanak, s a redeoute-termek, a szálloda és sörház napról-napra jó jövedelmeket adnak, s így remélhető, hogy a csődnek mégis csak mielőbb vége lesz. * A St.-Gallenben megjelenő „Schweiz“ című napilap, egy vezércikkében Magyarországról ezeket mondja: „Mennyire változnak az idők! A kápolnai csatatéren hol nem egy derék magyar nyugszik, a magyarok nagyszerű emléket emeltek elesettjeiknek. E percben a magyar lapok a kivégzett miniszterelnöknek , Batthyányinak emlékszobrot emelendő, nagyban gyűjtenek. Magyarország jelenleg oly alkotmánynyal bir, melyért egykor nagy harcokat vívott, s mely főbb lényegében az akkorival megegyez. Az 1849-dik évben halálra ítélt „felségsértő“ jelenleg mint miniszter, a kormány élén áll. A hivatalok hemzsegnek oly tisztviselőktől, kik a válságos évek-