Fővárosi Lapok 1870. február (25-40. szám)

1870-02-11 / 31. szám

„inkollegiális eljárását,“ hanem hát nem sikerült, mert , mint egyik népdalunk mondja : „Hiába für­dik a csóka, nem lesz fehér az ő tolla.“ Tény, hogy dr. M. Fálk szavát adta az együttes eljárásra, noha most azt írja, hogy csak azon esetre adta, ha a nyom­dászoknak lehetlen volna teljesíteni szerződésüket. A doktor úr részint nyomdászaival, részint a „P. Lloyd“ hírlapi bizottságával takarózik. Mi azonban úgy tudjuk, hogy e bizottság maga is megkérdi Fáik­tól, hogy „nem kötelezte-e le magát valamely irány­ban ?“ Fáik azt felelte : „Nem!“ Ha ez tény , akkor Fáik eltagadta a valót. Azt sem lehet hinni, hogy a nyomdász maga — minden pressió nélkül — igyeke­zett volna a taristát elfogadni, miután üzletére néz­ve az annyira terhelő. A legbizonyosabb az, hogy Fáik úr ezúttal igen­ férfiatlan, csúf szerepet játszott. Ha ő egyszer szavát adta, é s adá ezt a szerkesztők előtt,­ akkor még a hírlapi bizottság ellenében is fönn kellett volna tartania e szó tekintélyét. Roth­­feld Soma sokkal kisebb dologért hagyta oda a P. Lloyd szerkesztését, hanem hát az igaz, hogy Roth­­feld Soma nem annyira spekuláns, mint férfias jellem. Azt mondja Faik úr, hogy 10,000 példányban nyo­matván lapját, „kicsinyes, silány eszközökre“ nem szorult. Ily eszközök használata nem is mindig a körülményektől, hanem az emberek természe­tétől függ. Kezünkben van egy „billet doux“, mely a bécsi Versorgungs-Anstalt hirdetéseiről bei­­ratlan (in bianco) nyugtákat kívánt a hirdetést közlő lapoktól. Ezt a billet doux-t oly ember b­ár­ki Bécsben igen jövedelmes állást foglalt el, s ily silány eszközre teljességgel nem szorult volna egy jótékony intézet ellenében, hanem hát­térében volt. Ki fogjuk nyomatni e billet douxt, ha szükség lesz reá, s akkor senki sem fog csodálkozni többé rajta, hogy van ember, ki a „gschaft“ napi érdekét sokkal többre nézi az összes hazai irodalom és olvasó kö­zönség állandó érdekénél. * A szedőcsíny még tart. A 550 vagy 600 munkás közül, kik fölmondták, tegnapig még nem sokan tértek vissza. Óhajtandó azonban, hogy a jobb és derekabb munkások hagyják el a strike meddő útját s más úton keressék sorsuk javítását. A ha­nyag, a munkakerülő rész nem baj, ha el is marad. Egy rendes jó szedő hetenkint 15 — 20 frtot s igy évenkint 750—1000 frtot kereshet. Nem nagy ösz­­szeg ugyan ma, de elég városi és államhivatalnok van, ki — noha sokat kellett iskoláznia — ennyi fizetésben sem részesül. — A mai strike-nak igen nagy haszna lehetne a nyomdászipar emelésére, ha a tulajdonosok kellőleg okulnának belőle, s közös erő­vel nagy nyomdász-iskolát alapítanának, a­honnan mindig értelmes, biztos és szorgalmas szedőkkel láthatnák­ el magukat. Nőket is kellene ez iparágban képezni. Londonban, Berlinben (sőt már Bécsben is) vannak szépen működő nyomdák csupamerő női sze­mélyzettel. Ily iskola állítása s szedőnők képzése örök időre be fogja zárni mindenféle szedő-strike eredendő forrását. * A kormány csakugyan nem fogadá el azt a tervet, hogy a kir. kúria fölépítése végett néhány házat kisajátítsastak, s most a várost arra hívta föl, hogy új alkalmas helyet jelöljön ki az igazságügyi palota számára. Sajnáljuk e fordulatot, mert jobb helyet nem fognak találni, és mert a terv szerint a belváros e főpontját igen szépen lehetett volna sza­bályozni. Átalában baja a kormánynak, hogy min­denben igen nehézkes. Ezen az úton persze nem fog építeni semmit, hanem annál inkább álmodozhatik tovább a­­ boulevardokról. — A miniszterelnök elfogada közelebb Petz Armin műkertészt is, ki az üllői­ út mellé tervezett népkert rajzát mutatta be. Tetszett a miniszterelnöknek, Kerkápolynak, Reitter F. osztálytanácsosnak, s megígérték a részvétet és támogatást. Mi azonban nem tudunk már sokat bízni az ily ígért támogatásban. Három éve lesz kö­­rülbelől, hogy a kormány már Buda-Pesten székel, és ez idő alatt még egy szikrányit sem létesíte a főváros szépítésére. * A Duna háza most vig mutató hely. Ifjak és öregek, nők és férfiak, gyerekek és meglettek öröm­mel mászkálnak rajta. Bezzeg mily engedelmes lett most a máskor félelmes folyó! Árulnak rajta sós pe­recet és más ennivalót, hallani lehet sípládákat s lát­ni táncolókat. A rendőrségnek azonban gondosab­ban kellene őrködni, mert a jókedv­ű sikamlós té­ren könnyen válhatik siralommá. * A szervita-tér nem lesz szabad sétány. A város közgyűlése 34 szavazattal 16 ellenében elfo­gadó a bizottság ama javaslatát, hogy a város egyezzék bele abba, miszerint a szervita-telek ezer négyszög­ölén postaház épüljön, a szerzetesek pedig templomuk és kolostoruk díszes átépítésére kény­­szerittessenek. * Hirek: Gr. Mikó lemond, s utódja G­orove lesz. Hollán Ernő a honvédelemnél lesz államtitkár, közlekedési helyét pedig ifj. gr. Zichy József fog­lalná el. A Gorove tárcájára gr. Zichy Nándort és b. Kemény Gábort emlegetik. Ezek a szállongó hírek, s tán nem is lesznek egyebek, mint puszta hírek. * „Szépirodalmi Közlöny“ címmel Szana Ta­más — lapunk belmunkatársa — apriltól kezdve hetilapot fog szerkeszteni, melyben a műismerteté­­seknek, kritikáknak is bő része lesz. Legjobb íróin­kat hívta föl közreműködésre, s valószínüleg sike­rülni fog neki egy oly komoly tartalmú hetilapot alapítni meg, mely szépirodalmi sajtónknak díszére váljék. Kiadója: Fekete Bernát, ifjú könyvárus, a mutatványszámot 15,000 példányban fogja szét­­küldeni. * Rot id hirek. — Dr. Moskovitz Mór, sok évi érdemteljes orvosi működése folytán, kir. taná­csosi címet nyert. — A k­i­s d­e­d ó­v­ó-intézeteket terjesztő egylet igazgatói állomása megüresedvén, arra pályázatot nyitottak , s a folyamodványok Szabó Jenő titkárnál (Budavár 130. sz. a.) nyújtan­dók be.— Horváth B. igazságügyminiszter to­rokbaja igen terhes, a mennyiben néha a légzést is elfojtja, minélfogva gr. Mikó, b. Eötvös, Lónyai sat. minisztertársai aggódva látogatók meg. — Far­sangon át az omnibuszoknak meg van engedve, hogy éjjeli utakért kettős árt kérhessenek. — Az eladandó budai népszínházból a szinpadot, páho­lyokat sat. Ybl épitész szerezte meg, a székesfehér­vári építendő színház számára. — Tavaszszal a brucki hadgyakorlatokban honvédcsapatok is fognak részt venni a király kivonatára. — Egy nagyvá­radi kanonoktól (Misini), ki Rómába utazott, két­százezer fzt­árú vasúti részvényeket loptak el bécsi szállásáról.—A „H­o­n­v­é­d-menház könyvé“-re Pap Ferenc Debrecenből már­is 59 előfizetőt gyűjte, s lesz ilyen több is.— T­ü­r­r tábornok a városhoz benyújtó a „Corvin Mátyás“ nevű szabadkőmives-egylet alapsza­bályait. — Jókai Mórt Fiuméból fölkérték, hogy engedje műveit olaszra fordítani, Rodenberg Gyula pe­dig a „Salon“ számára kért tőle egy hosszabb be­­szélyt­ — Király Ő Felsége 300 frtos alapít­ványt tett a debreceni zenede részére. — K­vas­say E­d­e a jövő kedden vezeti oltárhoz Saxlehner Emma kisasszonyt. —A korcsolyázó egylet vasárnap a városligetben a magyar gazda­sszonyok és bölcsőde-egylet javára rendez korcsolyázó­i mu­tatványokat — Mentor Zsófia k. a. Aradon beteg lett. — A lövöldében ma szerb beszédű lesz, zenével, énekekkel. — Azt a hirt, hogy a Du­nán a jég egy ember alatt betört s ő odaveszett volna, sokan csak a lánchíd ijesztgető hírének tart­ják, miután a hid sokat veszt most a szabad átjá­rás miatt. 135 - Vidék, Beregszász, febr. I. (v.) A fölállítandó megyei kórház javára múlt hó 29-én tartott bálunk oly kitű­nően sikerült, hogy azzal a jelenvoltak mindegyike nagyon megelégedhetett. Nem csak a közel vidék, hanem a szomszéd megyék tánckedvelő ifjúsága is erősen volt képviselve. A bál háziaszonya, Horváth Ist­vánné sz. Kölesei Amália asszony, első alispánunk neje mindent elkövetett, hogy a közönség a legkedélye­,­sebben mulasson, s e célt a fiatal és bájos háziasz­­szonynak sikerült is elérnie. Sajnáljuk azonban, hogy ő maga, kocsiföldülésnél kapott sérelme miatt a tánctól visszavonult. A táncosnők sorából e név­bokrétát köthetjük : Bay Emma, Herritz Etelke, Gal­­góczy Szerén, Mezőssy Ilon, Hunyady Boriska, Ló­­nyay Sarolta, Heintz Mariska, Uray Zsuzsika és Ber­ta, Jászay Irén, Morvay Ilka, Oroszi Nelli és még so­kan. Hajnal felé a bált azzal a meggyőződéssel hagy­tuk el, hogy bálunk méltó volt a beregszászi bálok régi jó híréhez. * Debrecenben ifj. Csáthy Károly bizományában a következő figyelemreméltó új könyvek kaphatók: „Francia C h r e 8 to­rn a t h i­a,“ iskolai-és magán-oktatásra, szótárral és jegyzetekkel, szerkesztő Psenyeczki Nagy Sándor, a debreceni főiskola nyelvtanára. Mesék, mondatok, le­velek, leírások, költemények gyűjteménye ez, jól vá­lasztva ki a francia irodalomból. A nyelvet és iro­dalmat tanulni kivánók jó hasznát vehetik. 256 lap, ára 1 frt 40 kr. — „D a 1 o k és elbeszélé­sek!! népnek“, irta Hortobágyi. 106 lap, ára 50 kr. — „A d a 1 é k o k a magyar protestáns iskolák autonómiájának történetéhez“, irta Révész Imre lelki­­pásztor. 98 lap, ára 80 kr. ’* Vidéki rövid hirek — A hátszegi lány­iskola javára, melyet György István főesperes ala­­pita s négyezer ftnyi gyűjtött tőkével látott el, ugyan e buzgó lelkész sorsjátékkal összekötött bált rendez. Temesvárott bizottság alakult egy Fröbel-féle gyermekkert létesítésére. — Békés Gyulán torna tűzoltó egylet alakult, melynek céljára e hó 12-én sorsjátékkal összekötött bált redeznek — Ta­tán a 64-dik honvéd zászlóalj altisztjei olvasó kört alapitottak. — B­a­l­a­s­s­a-G­y­a­r­m­a­t­o­n valakit rá szedtek egy ezer frtos váltóval mely­re az átadó neve csak vízzel volt irva s úgy­aporozva be; persze a porzó lehulltával a név is elenyészett.— Erdélyben az iszonyú hideg és hózivatarok miatt elnapolták az ujoncozást. — Munkács vára megszűnik fegyház lenni, s katonai laktanyának változtatják.— A f­i­u­m­e­i tengerész-iskolában Szup­­kai János kath. lelkész a magyar nyelv rendes taná­rává neveztetett ki. — A Bánátban fekvő csókai uradalmon Barber és Klusemann egy év alatt 145,000 frtot nyertek, miután ők 855,000 frton vet­ték, most pedig egy millióért adták el Schwab Lő­rincnek. Bécsi hírek. *** A bécsi lapoknak szintén megyolt a ba­juk a szedő-strike miatt. A szedők ottan is föl­mondták, s a napi­lapok szerkesztői együttes tanács­kozás után abban állapodtak meg, miszerint a strike tartama alatt közös lapot fognak szerkeszteni. A kü­lönböző pártszínezetű hírlapokból csupán négy ol­dalra terjedő szöveget adnak ki, s ebbe fogják he­lyezni „melléklet“ címen a mellékes rovatokat, mi­nek a reichsrátok üléseiről szóló tudósítások, egyleti és napi hírek, tárca, üzleti jelentések és táviratok. A „mellékleteket“, a lapok szerkesztőségei közös erővel fogják kiállítani. Külföld. *** Rochefort elfogatása felől írják Párisból, hogy éppen abban a pillanatban tartóztatták le, mi­dőn a rue de flandresi népgyűlés termébe be akart lépni. Rochefort nem tanúsított ellenállást, hanem a közönséghez fordulva így szólott: „Polgárok, ma­radjatok, rövid idő múlva újra köztetek leszek. A rendőrök erre Rochefortot kocsijához kisérték s a St. Pelagie fogházba szállították. Az elfogatás után Flourens­ki a népgyülésben szintén jelen volt,revolvert és bot­tert rántott elő s kiabálni kezdett, hogy Ro­­chefort-ot meg kell szabadítani. Kétszer lőtt s után­a lettek mások is, de sérülést senki sem szenvedett. Mig a termen kivül ily zavargások történtek, a biz­tos a teremben a népgyűlést föloszlatá. E biztost erre az­­ utcára vonszolták, fenyegetni kezdették s egy óránál tovább boszantották, mig végre két közbiz­tonsági őr a nép közül ki nem szabadította. A za­vargások egész éjjel folytak s az utcákon barikádo­kat akartak fölállítani, de siker nélkül. A közbizton­sági őrök megjelenése mindig elejét vette a cso­portosulásoknak. A csönd még másnap sem volt hely­reállítva, s a boulevardokon nagy néptömeg tolon­gott. A „Marseillaise“ munkatársait, egynek kivéte­lével, ki megszökött, elfogták. Bérlet NEMZETI 257. Szám. SZÍNHÁZ­Pest, péntek, február 11-én, 1870. Harmadszor : Eredeti szomorujáték 5 felvonásban. Irta P. Szatmáry Károly. Az „ima-kart“ szerzette Erkel Gyula. Az uj díszleteket festette Lehmann Mór, a nemzeti szín­ház fő-diszítője. Az uj jelmezek Gábos Gerő fő­ru­­határnok felügyelete alatt készültek. Rendező Paulai. Feleki. Kovács Gy. Náday. Paulai. Komáromi. Bogdanovics K. Szigeti J. Nagy Imre. Felekiné. Paulainé. Hirtling M. Szigligeti A. Niczkyné. Bene­dek. Kaczvinszki. Szilágyi. Benkő. Szerdahelyi. Sántha. Holnap, Balázs-Bognár Vilma asszony ven­dégjátékául: Lammermoori Lucia, opera 3 felvonásban, iős Felőszerkesztő: Vidnai Kár­oly. SZEMÉLYEK: Néró, caesar — — — Lukánusz, ) — — — Titusz,­­ ifjú összesküvök Petroniusz, ) — — Öreg Petrónius (vak) — — Livia, leánya — — — ; ( elégületlenek Kalpurnus ) — — Kornélia, Lukánusz kedvese, veszta­szűz — — — — f­őpapnő — — — Örvestaszüz — — — Tálba*1 ) Lukánusz nővérei Praefektusz — — —■ Testőrtiszt — — — Censor — — — Pap — — — — Színész — — — Praetorianusz-tiszt — — Tűri, kiadja és nyomtatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat, 1870.

Next