Fővárosi Lapok 1870. február (25-40. szám)
1870-02-04 / 27. szám
A betűszedők fölmondásának határideje a jövő hétfő. Akkor már nem szednek, ha kivonatukat nem teljesitik. Meglehet tehát, hogy néhány napig zavar áll be a lapok nyomatásában s pontos megjelenésében De nem hiszszük, hogy e zavar sokáig tartson s meg vagyunk győződve, hogy a betűszedők maguk is be fogják látni, hogy anyagi állapotuk javítását — melyet szívünkből óhajtunk — sokkal célravezetőbb úton is kereshetik, oly úton, hol az átalános rokonszenv lesz legjobb szövetséges társuk. Három bál egy éjjel. (A budai csónakegylet-bál, a kereskedő-ifjak bálja s álarcos bál.) (M.) Szegény Buda! mennyit kell kiállnod a hírlapíróktól. Világításod rész, kövezeted elhanyagolt, a közbiztonság utcáidon veszélyeztetve van, tisztasági bizottságod csak elvben létezik, a magyar színészetet mostoha gyermekül tekinted — és ez igy megy tovább. Annál jobban esik most nekünk, hogy megdicsérhetünk, beszélve vidorságodról és szépségeidről! Valóban, a budai csolnakázó-egylet által kedden az országház termében rendezett bál sok dicséretet érdemel. Egy „gúnyonc“ különben azt jegyzi meg róla, hogy ez is csak azért sikerült, mert nem a városi tanács rendezte ! A régi országház termei, melyek valaha oly sok szép napot láttak, ez estére új életet kaptak. A rideg falakat az egylet lobogói dísziték, az egész karzatot pedig eleven koszorú költté: fényes nézőközönség. A terem sarkában díszes sátor állott, dél-égövi virágokkal. E sátor alatt foglalt helyet a bál háziasszonya , gr. Andrássy Gyuláné, ki — mint palotahölgy — az udvari gyász miatt (a toszkánai nagyhercegért) fekete selyemruhában jelent meg, fekete csipkediszitéssel. Környezetében voltak a Gerliczy bárókisasszonyok, egyszerű rózsaszín tüllruhában, a férfi világból: férje, a miniszterelnök, honvédezredesi egyenruhában, b. Bedekovits miniszter, báró Nopcsa főudvarmester, b. Gablenz hadparancsnok, Ghyczy őrnagy , kik azonban egy órai mulatás után elhagyták a bált, mely azután is csak oly vígan folyt. A rendezőség legbuzgóbban forgott Siegmund Irma k. a. körül, ki fehér csipkékkel és rózsákkal díszített fehér selyemruhájában igen szép jelenség volt. Mint valódi ruharemeket meg kell még említenünk a Ribáry Sándorné (miniszteri tanácsos nejének) ízléses ruháját: világoskék selyem, fehér csipkékkel szegélyezve és díszítve, s elhintve gazdagon vörös rózsákkal, úgy, hogy a másfél rőfnyi uszályon is egész rózsáskert húzódott utána; a ruha elől finom fehér csipkézetből állt, melyet hét sor kék atlaszfodrocska tartott össze rózsakapcsokkal, a hajban is ugyanily rózsák. A sátor illatos árnyából igen kellemes volt szemlét tartani a tánckörök szépei fölött. Egyik rendező szívességéből a következő neveket jegyzem egy látogatójegy hátára: Geramb bárónő, Hofhauser Vilma, Lejthényi Ilka, Koronay-Beke Aranka, Fluck Paula, Onódy Bella, Zillich Etelka, Kürfy J., Thoma, Heinrich, Kiss és Fischer nővérek. Oly örömest írtam volna még tovább is, de a látogatójegy háta nem bírt elviselni több szép nevet, aztán ezen az éjjel másutt is várt rám a „hivatás.“ Nézzünk át tehát Pestre, a lövöldébe. A kereskedelmi ifjak társulata tartá itt ugyanazon az éjjel bálját, könyvtárának javára. A termek egészen telvek, a szívélyes rendező kedveskedik egy táncrenddel mely aranyozott kötésű kis album, s külön lapjaira irvák az egyes táncok. A bál háziasszonya, Eberling Gusztávné narancssárga (műnyelven „Vesuvien“) selyemruhában, kissé erősebb színárnyalatú virágokkal, s csipkékkel gazdagon diszítve, jelent meg. Mondják, hogy Párisban készült e ritka szép ruha. Beléptekor a rendezőség gyönyörű bokrétával kedveskedett neki, viola, hyacinthe és fehér kaméliákból. Ez a vagyonos, kereskedő osztály bálja. Jól mulattak reggelig, fesz nélkül, folyvást derült hangulatban. Épp a füzértáncra értem oda, s ez a legjobb alkalom egy kis névsor összeállítására. Igen érdekes alakok voltak e táncéren Laporte Hermine, Igertsits Katica, Rotter k. a., Fülöp Irén, Seregi Irma, Ács Ida és Linda, Weisz nővérek, Jäger Pauline, Sárkányné , Oroszi nővérek, Baksay, Wanke és Wolfgang kisasszonyok, stb. íme, egy-egy kis vázlat mind a két bálból. Az ugyanez éjjel az evang.teremben rendezett pique-nique amaz egészen zártkörű bálok közé tartozik,melyekről csak beszélni szoktak, de írni nem. E helyett írhatnék a redout tegnapi álarcos báljáról, s ha ugyan volna róla valami írnivaló összegeket tartalmaznak. Ezek közt előfordult a hatvan-szolnoki vonal is, melyre nézve Sipos Orbán a hirnévre szert tett jászberényi 100 tagú küldöttség szorgalmazott óhaja értelmében módosítást adott be, hogy e vonalra megszavazandó összegnél nyilván mondassék ki Jászberény neve is. Kívánságuknak a ház egyhangúlag eleget tett. A befejezett tárgyalás után gr. Mikó miniszter a múlt napokban minisztériuma ellen intézett támadásokra nézve kijelente, hogy ő felelősséggel tartozik, melynek magát egész készséggel aláveti. Amennyiben több képviselő beszéde gyanúsítást foglalt magában hivatalnokai ellen, kész fegyelmi eljárást indítani, mit Hollán államtitkár maga is kért tőle, de miután ezt nem lehet puszta gyanú alapján megindítani, fölkéri az illető képviselőket, formulázzák vádjaikat, és kezéhez juttatva azokat, legyenek tanúi a vizsgálatnak. Ha ezen vádakat nem kapni meg , kénytelen Zsedényi indítványa tárgyalásakor a háznak alkalmat nyújtani, hogy azon képviselők felett, kik ily gyanúsításokat terjesztenek rászólását kifejezhesse. (Élénk helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán ugyanez ügyben adott be egy ellenindítványt, melyben egy héttagú bizottságot kíván kiküldetni, hogy a minisztérium kebelében az ügykezelést megvizsgálja. Simon Ernő tiltakozik az ellen, hogy ő gyanúsított volna egyes személyt, ő vádat emelt a közlekedési minisztériumban követett ügykezelési eljárás felett és ennyiben pártolja Tisza indítványát. A ház a budget tárgyalása után fogja az ezen ügyre vonatkozó indítványokat tárgyalás alá venni. Ezután az Angliával kötött pótszerződés és a pesti tőzsdéről szóló törvényjavaslat fogadtatott még el. * Királyné Ő Felsége febr. 8-kán utazik Bécsbe, s tizennégynapi ottan tartózkodás után e hó 22- kén érkezik vissza fővárosunkba. Még e hó folytán, mint hirlik 24-kén, udvari bált is tartanak. * Bognár Vilma B.-né asszony föllépése e hétről elmarad, miután a t. énekesnő kissé gyöngélkedik. Valószínűleg kedden énekel először „A szevillai borbély“-ban. Továbbá föllépéseire a „Lucia,“ „Alvajáró“ és „Rigoletto“ soprán szerepeit választá. * A színi tanoda egyik tehetséges nőnövendéke ,Helvey Laura k. a. tegnapelőtt téve első színi kísérletét a „Szerencse gyermeke“ címszerepében, melyet Birchpfeiffer Sarolta a geniális Gossmann k. a. számára készített. Ügyesen, bár kevés lélektani igazsággal irt szerep, melyben bajos ugyan valami kerekded jellemet állítni elő, de lehet vele sok tapsot nyerni, mert tele van „hálás“ helyzetekkel és élénk mozzanatokkal egész a tarkaságig. E most leányosan naiv, majd fiúsan vállalkozó, most drámaias, majd pedig érzelmes alak annyiban jó ily első színi kísérletül, amennyiben különféle mozzanatainak egyike vagy másika kitüntetheti azt, hogy valamely fejlő tehetség milyféle szerepkörre bír nagyobb hajlammal. Helvey Laura kisasszonynak a harmadik felvonás érzéses jelenete sikerült legjobban, midőn nagyanyját kéri, hogy ne űzze el (miután abban a gyanúban áll, hogy szerelmes levelet kapott a nevelőében). Volt kérésében bensőség, mely tapsokra indítá a közönséget. Hibátlanul is szavalt. A negyedik felvonásban, midőn dajkáját azzal ijeszti hogy ha be nem fogadja házába, akkor az operához megy, szintén jól játszott, valamint eléggé sikerült sok egyéb apró mozzanata is, melyekben egy élénk és jó leány természete nyilvánult. A játék egyenletessége, az átmenetek természetessége s a kifejezések biztonsága persze, még hiányzottak, mert ezeket a legjobb tehetség is csak hosszabb színpadi gyakorlat által sajátíthatja el. Különben is első föllépéseknél rendesen több az esetleg, mint akár a megelőző próbákon. A belépés elfogultságának kell tulajdonítanunk azt is, hogy Helvey k. a. elfeledte ábrázolni azt a nagy szeretetet, mely egyedül indokolja önfeláldozását magáról kissé megfeledkezett barátnőjéért. Máskülönben Helvey k. a. egyes mozzanatokban gondos képzés és tehetség nyomait mutatá. Kedves alak, könnyűd mozgással, hibátlanul beszél, hangja pedig hajlékony, de ma még csengésnélküli. Hiszszük — s a közönség tapsai is e hitet fejezék ki — hogy benne a hazai színészet hivatott tehetséget nyert. . . Jókai Mart terézvárosi választói díszes, kék bőrbe kötött s ezüst kapcsokkal ellátott albummal lepték meg, melynek fedelén üveg alatt s ezüstkeretben Jókai jól talált mellképe látható. Benn, az első lapon a terézvárosi választási mozgalmak bal-oldali főbb vezetőinek arcképei foglalnak helyet s ; ezután következnek az aláírások. Az albumot a választók nevében egy küldöttség tegnap nyújtotta át. * Gozsdu Manó septemvir, Pest város választópolgára és volt képviselője tegnap reggel 6 óra felé, hosszabb betegség után, 71 éves korában elhunyt. Végrendeletét, melynek végrehajtóiul Széher Mihály, Joannovics György és Grabovszky György urakat jelölte ki, tegnap d. e. 10 órakor olvasták föl a városi törvényszéknél. Vagyonának legnagyobb részét, egyházi és iskolai célokra, a magyar és erdélyországi orthodox hitvallású románoknak hagyományozta. * Korcsolya-versenyt rendeztek vasárnap délután a városligeti jégtéren. A liget tél idején alig látott még annyi embert, mint amennyi ez érdekes látványra megjelent. A tó partját tarka csoportok foglalták el, s a jégen is annyi korcsolyázó volt, hogy már a jég beszakadásától is félni kezdettek. A versenyben csak férfiak vettek részt. A síkversenynél Stuller L. úr 4—5 ölnyivel megelőzte versenytársait, de fordulás közben elesett, úgy hogy kénytelen lön a babért Harnisch hadnagynak átengedni, ki első ért a célhoz Az akadályversenynél ismét Stuller L. úr vezénylett, ki a kerülőig ismét 4—5 öllel előnyben volt. A fordulatot is szerencsésebben téve meg, mint először, s így a 3 lábnyi akadályt másodszor is átugorván 7 — 8 öllel megelőzte társait, s első ért a célhoz. Este fáklyavilágítás mellett korcsolyáztak. Az időközöket egyszerű korcsolyázás tölté be, melyben Türr tábornok neje és gr. Andrássy Manóné is részt vettek. A versenyek alatt katonai zenekar játszott. * A Duna parton (a Neugebäude irányában) egy új középület fog épülni: a fővámhivatal háza, melyhez a pénzügyminiszter megbizásából Ybl készíti a tervet. Hatvan-hetven ölnyi hosszú épület lesz, renaissance stylben. Előtte vasból nagyszerű árucikk-csarnok, jobbra balra kertek. A sóhivatal fából lesz készítve, miután a kőfal árt a sónak. Az épület szabadon fog állani, vasúti vágánynyal összekötve az indóházzal s másfél millióba kerül. A pénzügyminiszter elrendeli, hogy rögtön kezdjék meg építését. A Budaváros színházi bizottságának terve, mely szerint a népszínház az eladatni s kárpótlásul a magyar színészetnek a budavári színházat átadatni ajánlja — megütközést kelt mindenfelé. A lapok egymás után szólalnak föl e terv ellen, mely úgy akarja a magyar színészetet Budán boldogítani, hogy elvesz tőle egy félig legalább alkalmas helyet s ad helyette oly teljesen alkalmatlant, ahol okvetlenül megbuknék. Lenhardt színházi ügynökségében is jelent meg egy röplevél, mely „Jászberény és Buda“ címmel párhuzamot von e két város között elmondva, hogy míg e jász kisvárosban bizottság alakult a végre, hogy egy színtársulatot télen nyáron föntartsanak, addig a világfolyam partján fekvő kormányi székhely el akarja adni a főváros egyetlen fönálló népszínházát. Azt mondja a bizottság, hogy a népszínház nem tarható fönn. De hát Molnár visszaléptével mért nem próbálják meg más igazgatóval, hisz ajánlkoztak többen (Aradi, Miklósy, stb.) s van igazgatgó, ki kétezer ft. évi bért igér értte. S hogyan akarhatja a bizottság fölvinni a magyar színészetet a várszínházba, hol a német sem boldogult soha, mert kényelmetlen helyiség, összes bevétele legfölebb 200 ft lehet, s arra sincs kilátás, hogy a vár 5000-nyi lakossága megszaporodhatnék. Még ha több évre biztosítná is a város, e helyen nem tarthatná fönn magát a magyar színészet. Azután akár pénzszükségből, akár önzésből, szabad volna-e eladni a népszínházát, melyhez a közönség 45.000 főnyi adakozással járult? E közönség színházra adakozott, s ha a színházat lerontják, akkor vissza kell szolgáltatni az adományokat. Sokkal jobb lenne tehát a népszínházát körül és beépíteni, s inkább a várszínházát adni el, melyért az 1848-diki hadügyminisztérium 60,000 frtot ígért, a mennyit most is megadnának értte. — Ezeket mondja s ajánlja a röplevél, s annyi bizonyos , hogy Buda városának kétszer is meg kell gondolnia e dolgot, mielőtt határozatot hozna. * A trónörökös magában, nővére nélkül utazott el Bécsbe mivel Gizela főhercegnő kedd éjjelén roszul lett, a nélkül azonban, hogy komoly bajtól lehetett volna tartani. A trónörökös, míg a vonat elindult, Thaisz kapitánynyal beszélgetett, kérdezve, hogy épült e sok ház Pesten az idén, s nagy-e még mint hallá — a lakás-szükség. Mondá, hogy egy másik hídra is szükség volna, mert — mint maga is tapasztalá — a közlekedés a láncaidon sok kellemetlenséggel jár. A másik híd építését — úgymond — annál hamarább meg kellene kezdeni, mert sok időbe kerül, míg egy ily híd elkészül. Kérdezősködött a tervezett boulevardról is s azt mondta rá, hogy az egyelőre inkább házrombolás lesz mintsem építés. * A honvéd-menház javára e hó 13-dikán lesz a nagy álarcosbál,melyet a polgári bizottság rendez a redoutban. A menház alapja napról napra nő: Kőrös városa — a főbíró indítványára ezer forintot szavazott meg rája; Siskovics Tamás képviselő 100 frtot adott; a pestvárosi hivatalos orvosok és gyógyszerészek 581 frtot; több zombori honleány pedig 184 frt 25 frt s egy aranyat gyűjtött. Ma a Beleznaykertben is e célra lesz estély , melyen a Bakonyiféle daltársulat több új darabbal fog föllépni, Parragh G. vendéglős pedig jobb borainak ez esti jövedelmét a menház alapjára adja. * A pesti ref. iskola jelentékeny hagyománynyal gyarapodott. Ugyanis Balassa Antal fehérmegyei földbirtokos, ki jan. 30-án Káposztás-Nyéken, 52 éves korában húnyt el, ez iskolára hagyta Nyéken lévő rendezett gazdaságát, s átalában minden ottani ingó és ingatlan birtokát, továbbá Budán a Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülésében elfogadta a közlekedési minisztérium költségvetésének hátralevő tételeit, melyek építendő vasutakra előirányzott 117