Fővárosi Lapok 1870. február (25-40. szám)

1870-02-27 / 40. szám

en s meleg színezésben senki azok közül , ki­ket a zongora hősei és hősnői közül ismerünk. A hangoknak nála csodálatos sokfélesége van. Cho­pin „ ábrán­djá“-ban néha egész énekszerűséget, a gordonka-hangok meleg velősségét­, elhangzó pia­­nóiban pedig a távoli harangszók vagy csengetyű­­hangok érces tömörségét halljuk. Ugyane költő ,ma­­zurká­­ját sajátságos kellemmel és kifejezéssel ját­­szó, a táncforma gyors ütemei után egy-egy halk hangot hallánk, oly bánatosat és panaszlót, hogy a hévteljes tánc mellett eszünkbe kellett jutni annak, mikép ez egy gyászoló nemzet tánca. A Chopin „etude“-je megint más oldalról volt érdekes: a művész újjal alól özönöltek a legkülönbözőbb hangok, har­monikus morajban, csengve-bongva, s mindig a leg­szebb dallamba fűződve. Schubert C-dúr ábrándjá­ban a zeneköltő szellemének egész bensőségét hal­lottuk. Saját magától a barcarolle-on kivül, melyben a dallamhoz a vizi-út hangfestései, bűvös hablocscsa­­nások stb. vegyülnek, egy genitális capricciót, tele ötlettel és technikai bravourral, egy érzelemgazdag románcot s végül egy csárdást hallottunk. E csárdás lassúja igen költői, de frissében inkább mesteriség van, mint eredeti és jellemzetes. A közönség zajosan tapsolta a művészt, ki egy­aránt bámulatos, akár a legfinomabb, álomszerű han­gok születnek utjai alatt, akár pedig valódi szenve­délyes hangvihart idéz elő a zongorán, melyből egész zenekart tud csinálni. Azonban mégsem tapsol­tak eléggé,s inkább csak bámulták és gyönyörködtek. Hiába­­ a lelkesedésnek mindig nagy gátja a szoron­gás. E kisebb teremben most annyian voltak, hogy kijövet egy félóránál tovább tartott a szétoszlás. A zongora mögötti veranda hallgatói (a terembeliek nélkül) maguk is szépszámú hangverseny-közönsé­get képeztek volna. Csak Joachimnak és a Időrend­eknek volt ily nagy közönségük, s a bevétel lehe­tett kétezer forint. Igen előkelő , díszes és műértő hallgatóság volt ez; a művészek maguk is nagy számmal , s köztük a fővárosunkba visszaérkezett Menter Zsófia k. a., kit újra hallani fogunk. A terem melegsége mi­att azonban a tíz darabból álló műsor is kissé hosz­­szas volt, kivált miután a Bösendorfer-zongora ro­­szul lett (egy pár billentyűje csörömpölt) s igazít­­gatni kellett. Közreműködő nem volt, s igy a kitűnő művész hattyúdalába nem vegyültek műkedvelői hangok. Rubinstein — mint halljuk — már tegnap elutazott s ezután nem fogjuk őt hallani, hanem tán valame­lyik írandó dalművét a nemzeti szinpadon. Fővárosi hírét, * Király Ő Felsége tegnap reggel 8 órakor Gödöllőre ment vadászni. Kíséretében mentek: gr. Andrássy, gr. Mikó és Lónyai miniszterek, b. Gab­­lenz Ianok, b. Wenkheim Béla, gr. Bellegarde s egy szárnysegéd. * A színi tanoda tavaszi vizsgái a jövő héten kezdődnek. Az elméleti vizsgák mindig d. u. két órakor a tanoda termében lesznek : a Gyulai Pálé márc. 3-dikán és 4-dikén; a Paulay Edéé 5-kén; a Szigeti Józsefé és Sasvári francia nyelvtanáré 8-dikán ; az ének és zongora­tanároké pedig 9-dikén. — A gyakorlati vizsgákat — mérsékelt belépti dijak mellett — a nemzeti színházban d. u. egy órakor tartják. Az operai vizsga megint csak hangverseny lesz márc. 13-án , a­mennyi­ben jeleneteket nem adnak elő, hanem csak áriákat, kettős, hármas és ötös dalokat, s két kart (Gounod „Estimá“-ját és „Stabat mater“-ét,) s e tanodai hang­verseny 14 műszáma mellett az­nap a drámai növen­dékek is adnak elő egy kis vígjátékot: az „Egy úr és egy asszonyságot. A drámai vizsga márc. 1,6-án lesz : Goethe „Faust“-jából és Shakespeare „Romeo és Juliánjából néhány jelenet, (Margitot Helvey Laura, Júliát pedig Rákosi Szidónia ábrázol­ják); a „Szigetvári vértanúkéból pedig az első fel­vonást, (a fő női szerepeket Lukinits Ottilia és Már­kus Anna k. a. játszván). A vígjátéki vizsgát márc. 20-án Albini „Műveltség és természet“ című 3 felv. színműve fogja képezni, s felvonások közt énekrészek is lesznek Böhm G. tanítványai által. * A képviselőh­áz tegnapi ülésében a homeo­­pathák győzelmeskedtek az alleopathák fölött. A ház kétharmada, mint a szavazásnál kitűnt, a ha­­sonszenv­i gyógymódnak hódol, és annak tana mel­lett egész szenvedélylyel küzdött, mind szónoklattal, mind zajongással. A vitát az erdélyi Szabó József kezdette meg, és őt, noha igen csekélylőleg nyilat­kozott, a hasonszenvészetről, még csak türelmesen kihallgatták, de utána csak a homeopatháknak volt szavuk. Patrubány Gergely orvost örökös „eláll“ fölkiáltásokkal zavarták. A zaj folyton oly nagy volt, hogy a szomszédok sem igen érthették egy­mást. Délben végre befejezték a vitát. A pártnélküli többség, szavazatával oda utasította a minisztert, hogy az egyetemen állítson fel hasonszenvi tanszéket. A miniszter ellene szavazott. A budai műegyetem elő­irányzatánál szóba jött ez intézetnek szervezése is. A miniszter törvényjavaslatot ígért erre nézve beadni, s előre jelenté, hogy egy műegyetem építése ügyé­ben póthitellel fog a ház elé járulni. Ivánka Imre megragadta az alkalmat, és sürgető, hogy ez Pesten építtessék. Báró Eötvös kijelente, hogy ez iránt a ház fog ugyan határozni, de az ő nézete oda hajlik, mi­szerint a legjobb helye volna annak a budai Hor­­váth-kert, melyet Buda város önként ingyen föl­ajánlott. A műegyetem költségeinek megszavazása a hétfői ülésre maradt. * Színházi hírek. A közelebbi játékrend következő : holnap „Szép molnárnő“ és „Reggeli előtt“ ; márc. 1-én „Alvajáró“, a nyugdíj­intézet ja­vára , B.-né Bognár Vilma asszonynyal; 2-án „Tévedések vígjátéka“, s „Egyik olyan, mint a má­sik“ ; 3-án „Dom Sebastián“ ; 4-én „Stuart Mária“ ; 5-én „Tévedt nő,“ Pauli­né asszonynyal; 6-án „A király házasodik.“ — A jövő hétre kitűzvék : 7-én „Csacska nők“ ; 8-án „Hunyadi László“ , melyben Szilágyi Erzsébetet Toper ezer Ilka k. a. fogja énekelni; 9-én „Báró és bankár“, Lendvai föllépté­vel; 10-én „Zampa“; 11-én „Jó barátok“; 12-én először (ha mehet) „Hamlet“, Thomas operája; 13-án „Szigetvári vértanúk“, melyben Zrínyi Annát Bog­n­­a­n­o­v­i­c­s Kr. k. a. fogja játszani. — Lendvai­­né asszony betanulta a „Lowoodi árva“ címszerepét, s tán még a jövő hóban el fogja játszani. — N­é­­methy Irma kisasszonyt vendégszereplésre hivta meg az igazgatóság, szerződtetési szándékkal. — Bognár Vilma B-né asszonyt valószínűleg szer­ződtetik ; Toperczer Ilka kisasszonyt szintén szán­dékoznak, egyik mostani énekesnő helyett. — U­j­h­á­­z­y Edét is meghívta az igazgatóság. * Királyné Ő Felsége egy közelebbi bál alkal­mából 50 frtot küldött a józsefvárosi kisdedóvodá­nak. A Hír szerint : a fejdelemasszony azt mondta volna az udvari bálban, hogy a tavaszt Schönbrunn­­ban kell töltenie. E bálról folyvást sokat beszélnek. Többi közt Simonyi Ernőt úgy mutatták be a király­nénak tévedésből, mint Kiss Miklóst, s midőn Ő Fel­sége kérdezte tőle: „Ön kecskeméti?“ kénytelen volt bevallani nyitrai voltát. A bálban történt egy kis baleset is : gr. Haller gárdakapitányt a cotillonban letáncolták, úgy hogy a koros katonát ki kelle a te­remből vinni. * “ Hymen. B r­a­d­á c­s Antal, beregmegyei főorvos, közelebb váltott jegyet Ko­c­z­ó Irén kisasz­­szonynyal, ki a pesti társaságnak kellem, szeretetre­­méltóság és műveltség által kitűnő leánytagjai közé tartozik. * A tornaestély pénteken igen sikerült mu­latság volt a lövöldében. A terem megtelt a szoron­gásig. A nők fele házi, másik fele pedig báli ru­hában jelent meg. Tánc azonban kevesebb volt, mint látvány, melynél a férfiak nem mutattak elég figyelmet a hölgyek iránt, miután eléjük állnak. A terem közepén egy kis cirkusz állott, s ott folytak a mutatványok. Matolay Elek igen ügyesen tette lóvá magát, a­mennyiben egy idomított ló mozgásai­ban tűnt ki. A Guttmann-testvérek szabatos erőmu­­tatványai bármily rovarkörbe is beillettek volna. A kis­ termetű Kbern izomereje is kitűnt, midőn egy rúd tetején magából zászlót formált, vízszintesen nyúlván ki a rúd mellől. Bohókásan parodizálták továbbá a königgrätzi csatát, melyben a fegyvereket hólyagok képezték. Végül mind elestek, majd pedig a hólyagokat puffogaták el a földön, nagy nevetés közt. Kitűnt több jeles volt igh­ozó is. A rendezés igen jó volt s átalában jól mulattak reggeli fél hatig. A mágnásvilágból csak gr. Szécheny Ödön jelent meg. A sport e fajtája, úgy látszik, nem nagy részvéttel találkozik a „high life“-nál. E nélkül is azonban igen díszes társaság gyűlt össze, mely bizonyára sze­retné, ha e derült és változatos estélyt a böjtben is ismételnék. * A pesti nőegylet nemes pártfogásába vette a Rudnyánszky Antónia úrhölgy által létesítendő női könyvnyomdát. Ő 24 leány­tanoncot vesz föl, kik az első próbahó után hetenkint 1 frtól kezdve emelkedve 4 frig dijaztatnak, s ezen kivül számukra hetenkint 1 frt tétetik a takarékpénztár­ba, felavatásuk idejére. A nőegylet ezen kívül szin­tén rendesen segélyezni fogja e lányokat, hogy meg­élhessenek, s azon ressz, hogy kellő­ számban elő­szerezze a tanoncokat. A jelentkezőket K. Lipthay Béláné (bálvány utca 20 sz.) és Balogh Istvánné­­ (zöldfa utca 35. sz.) úrhölgyek juttatják az üzletbe. Óhajtandó, hogy meleg leány találkozzék-e tisztességes keresetágra, mely a három évi tanév múltán éven­­kint 500—1000 frt, vagy még több keresetet is biz­tosit számokra. * A miniszter­elnök estélyét eleintén, a házi­asszony gyöngélkedése dacára is, meg akarták tarta­ni, és pedig úgy, hogy gr. Andrássy Manóné pótolja a háziasszonyt. Ez esetben azonban a királyi pár remélt megjelenése elmaradt volna, miután a király­nénak csak a házi­asszony személyes jelenlétében lehetett volna megjelenni. Ennélfogva az estély el­maradt. * Beküldetett. „Egy J­ánosi Iglódi Kálmán nevű egyén a honvéd-menház javára „Az utósó Árpád“ címü röpiratkát árul, hivatkozván leveleiben irodalmi mun­kásságára, melyet senki sem ismer, és betegségére, mely miatt „pártolást remél.“ Sokan kaptunk már ily levelet, s valószinü, hogy e röpirat révén be is gyűlt már egy kis összeg. Figyelmeztetjük tehát Vidacs János képviselő urat, lenne figyelemmel e dologra különösen azért, ha várjon az összekért össze­gekből jutott-e már valami a menházra? Nagyon sajnos lenne, ha még e kegyeletes nemzeti céllal is önző üzérkedés történnék, mert megeshetik, hogy az, kit e címen egyszer rászednek, aligha fog többé ál­dozni a nemes ügyre. Többen.“ * Kletzer Feri, gordonkavirtuóz, ki mint ma­gyar művész a világ legtávolabbi részeiben is hang­versenyezett, három hangversenyt fog adni az „Eu­rópában“, márc. 5., 8, 11-dik estéin. Az elsőben Got­­terman hangversenyművét, Lottisz­ századbeli áriá­ját, Pergolese „Siciliáná“-ját, Schuman egyik „dal­lamát“ és „Álmodozását“ s az „Alvajáró-ábrándot“ fogja gordonkán játszani. Közreműködni fog vele sógornője, Kletzer Valeria asszony, szavalván Sa­phir „Frauenherz“-ét s Löwe „Der tolle Musikant“­­ját, melyekhez Proch irt zenét. Ezek tehát melo­drámai előadások lesznek, gordonka és zongora-kísé­rettel. Kletzer F. egykor tetszést aratott nem csak Pesten, hanem külföldön is. Tavaly óta azonban, Bécsben Herbeckel­ történt affair-je miatt, a mi zene­világunk is idegenkedett tőle. Nem szükség azonban a bécsiek után indulnunk, hanem jobb,ha meghallgat­juk és saját magunk ítélünk felőle. Bécsben nem egy tehetséggel bántak roszul, csak azért, mert magyar. Ott van például Bognár Vilma asszony, ki, gúnyosan „debreceni Aminának“ nevezgettek. Mi tehát a bécsi lapok szele után nem indulunk , ha­nem Kletzerről is csak hangversenye után mondjuk el : haladt-e, vagy csakugyan hanyatlott ? Magyar származású zenész annyit mindenesetre megérdemel, hogy személyes meggyőződést szerezzünk mai zené­­szeti képességéről. * Gr. Teleki Géza t. munkatársunk, ki irodalom­mal és festészettel oly örömest foglalkozik, Langer Viktor számára „A tengeren“ cimü 2 felv.­dalmüszö­­veget irt. Ugyanő leforditá Achard-nak „Fanny férje“ címü regényét. *A „szegény beteg asszony“ számára V-né asszony Pestről 2 frtot, Hajdú Sándorné úrnő pedig Nagyváradról 1 frt 50 frt küldött. (Tegnapi szá­munkban egy adomány hibás betűkkel volt jelölve, miután nem G. K-né, hanem H. E-né úrhölgy Budá­ról külde 5 frtot). * Rövid h­irek. — A gőzhajózási társa­ság szabadságon lévő tisztjeit március elejére mind behívták, remélve, hogy a gőzhajózást nem sokára megkezdhetik. — Gerzon Ödön cs. kir. őrnagy neje, szül. Morvay Ida e hó 22-én elhúnyt. ■— A Batthyány-szoborra eddigelé 1948 frt 85 kr„ 3 tallér s fél arany gyűlt be a „Pesti Napló“-nál. — Tóth József fiát, ki debreceni theologus, táv­irattal h­ívták haza halállal küzdő édes atyjához. — Az udvari bálra fölrobogott kocsik számát 700-ra teszik. — A lánchid társulat közelebb közgyűlést tart a híd megváltása iránt; máris beszé­lik, hogy ha megváltják, egy másik híd építéséig az átmenés diját felényire szállítják le. — Bindley angol mérnök s vízvezetésünk építője, száz forinttal váltott jegyet a gazdasszonyok keddi báljára. — Részvény­társulat alakult, mely a budai népszínház helyére nagy bérházat szándékozik épí­teni. — Rosty Johanna ehó 21-én húnyt el Budán, ugyanazon órában, melyben Trefortné­ Rosti Ilona úrhölgy, s ugyanaz­nap is temették el. — Az a hir érkezett, hogy Ubryk Borbála meghalt lera­kóban. * Népszínház. Vasárnap, febr. 27-én, utósaelőt­­ti előadás: „A zárdák titkai“ 4 szakaszban. 6 kép­ben. Hétfőn utolsó előadásul: ugyanez. ** Vidéki rövid hírek. E­r­d­é­l­y­b­en, Bodokon volt egy bál, melyben nem csak a férfiak, hanem a nők is mind magyar ruhában jelentek meg. — A „Deb­­r­e­c­en“ sürgeti, hogy a Csokonai-szobor fölállításának határidejét tűzzék ki már valahára.—­A „Szegedi hír­adó“ 400 ftnál többet gy­űj­tött a Batthyány emlékre. — — Egresen (Erdélyben) közelebb egy 108 éves ember halt meg, ki az nap reggel még jól érzé ma­gát, de megjóslá, hogy este meg fog halni. — Ko­lozsvárt e hó 21-dikén húnyt el a 87 éves gr. Teleki Pálné szül. Macskási Klára. — A g­ö­d­ö­l­­lői diszes bál 600 frtot jövedelmezett a közös is­kolának.—D­u­n­a-S­zerdahelyen (Pozsonyin ) e hó 19-én az ottani kaszinó javára igen diszes bált tartottak, melyre Pozsonyból, sőt távolabbról is sok szép vendég jelent meg, s tudósítónk Olgyay Ter­csi, K­is Ida, Orosz Ilona Petőcz Ilka, Bartal Bözse, Adler Anna és Gaal Jolán kisasszonyokat említi a táncosnők közül. — A „Nagyváradi Lapok“ szer­kesztését Sipos Árpádtól Rádl Ödön vette át. — A lengyeltóti izraeliták bált tartottak, mely is­kolájuk javára körülbelül 200 ftot jövedelmezett. * 172

Next