Fővárosi Lapok 1870. június (117-139. szám)

1870-06-01 / 117. szám

kodni akar mindentől, mi izgatottságot okozhatna.­­ Az ungvá­r-k­aposi országúton nagy sze­rencsétlenség történt, ugyanis Szomráky István ungvári ügyvéd a traski fürdő megnyitására utaz­ván, ő a lovak közé esett, de nem lett baja; neje azonban ijedten fölállva, a szekérből kibukott és m­eghalt. Külföld. Damaskusban e ha 3­dikán halt meg lady L­a n­g d­a­­­e leánya , Bikersteth Janka, ki méltó minden magyar szív élénk részvétére. E csa­lád kényelmes menhelyet adott sok híres magyar száműzöttnek, s a lady és leánya még nyelvünket is megtanulták, ha nem csalódunk: Rónai Jácinttól, ki házuk barátja volt. Mészáros Lázár, Amerikából visszajőve, lady Langdale házában halt meg s az ő birtokán fekszik, magyar, angol és latin föliratú sírkő alatt, melyet a lady állíttatott neki. Leánya nyelvünket nem csak beszélte, hanem itt is azon. Az ötvenes években a „Kolozsvári Közlöny“ igen érde­kes, szellemdús leveleket közölt tőle Spanyolország­ból, s ezeket érdemes volna ma is utánnyomatni. Később egy kötetben Byron „Child Harold“-jának magyar fordítását adta ki, küzdve a magyar költői nyelv nehézségeivel. A magyarok iránti rokonszenve annyira ment, hogy férjhez is magyarhoz kívánt menni, így lett az akkor száműzött gr. Teleki Sándor nejévé, kivel azonban nem sok időt töltöttek együtt. Évek óta mit sem hallánk e derék nőről, kinek az ötvenes években arcképét is közlék lapjaink , míg most váratlan jött halálhíre eleveníte föl előttünk emlékezetét. Honától távol halt meg, anyja azonban ott volt folyvást kórágya mellett. Áldottan pihenje­nek hamvai ! *** Az Odeon-szinkiízban közelebb igen hatá­sos négyfölvonásos drámát adtak elő egy tehetséges fiatal francia írótól, ki Jean du Vistre álnév alatt ir. A rövid darab alapeszméje igen nemes és drámai. Flava (egy római gazdag courtisane) beleun életébe s mérget vásárol, hogy a földi lét kínjaitól megsza­­baduljon. Rómától távol Nápoly vidékén él s kigú­nyolja a senátorokat és konzulokat, kik hízelgéssel és ajándékokkal akarják megnyerni. Rabszolgája, Armor, egy bretagnei királyfi, szereti őt, bár nem vallja be érzelmeit, s Flava is nagy vonzalmat érez iránta a nélkül, hogy számot tudna adni szenvedé­lyéről. A fiatal költő emelkedett szavakban ad kife­jezést érzelmeiknek, s ama helyeknek, melyekben Armor a római erkölcsök romlottsága ellen menny­dörög, megkapó hatásuk van. Armor még szabad­ságát sem akarja elfogadni úrnőjének ajándékából ; honfiaitól várja azt, kikről föltételezi, hogy hajóik­kal az öbölbe törnek s a szép Flava palotáját elfog­lalják. De később Armor vesz uralmat fölötte s ön­kényt teszi magát rabszolgává. Bevallja szerelmét, a szabadság és élet Flava nélkül mit sem ér előtte. Elkésett. Flava mérget ivott, mivel Armor szerelmét még csak nem is sejtette. Az elsülyedt nőt utósó pillanataiban a szabad férfiú nemes szerelme föl­emeli ; kibékül öntudatával s lelkét kétségbeesett kedvesének karjai között adja ki. *** A denh­ami tragédia. Denhamból, a Buckingham-grófság egyik falujából, oly szörnyű ke­gyetlenség felől írnak, melylyel még a pan­tini gyil­kosság is alig hasonlítható össze. Egy hét személyből álló családot gyilkoltak meg ottan néhány nap előtt. A tényállás, angol lapok tudósításai szerint a követke­ző : Marshall kocsigyáros lakása és műhelye vasárnap és hétfőn egész nap zárva volt. Minthogy a háziúr nővére kedden férjhez menendő volt, a szomszédok azt hitték, hogyha család a menyasszonynyal együtt valahol van látogatóban. Hétfőn esti 6 óra felé a ru­­hakészítőnő hazavitte a menyasszony öltönyeit, de minthogy az ajtó még mindig zárva volt s a szom­szédok gyanút kezdtek táplálni, rendőrileg nyittaták föl Marshall lakását és műhelyét. Elképzelhetni a jelenlevők megdöbbenését, midőn a kocsigyáros ne­jét, anyját, nővérét és három gyermekét pongyolá­ban , meggyilkolva találták. Azután további kutatás végett a műhelybe mentek, hol a Marshall holttestét is megtalálták dolgozó­ruhában. Miután közelében semmi nehéz szerszámot nem találtak, ama gyanú, hogy Marshall előbb családját s azután magát végezte ki, alaptalannak bizonyult. Egy szekrényben kalapá­csot s véres fejszét találtak. A halottak fején erős zú­zás mutatkozott. Minthogy Marshallt dolgozó­ruhájá­ban találták, s a három kis leány topánja már ki volt tisztítva, azt hiszik, hogy a gyilkosságot szombaton, késő este követék el. Rablógyilkosságról alig lehet szó, mert pénzt vagy más értékes dolgot nem vittek el, s a három nő ujjairól sem szedték le a gyűrű­ket. Marshall fia megmenekült a család szomo­rú sorsa elől, mert Uxbridgebe küldötték, hogy a szülői házban a menyasszony számára helyet csináljon. Marshallt a szomszédok szolid, józan ember gyanánt tüntetik föl, s az egész környék mélyen fájlalja szomorú sorsukat. A rendőrség mindent elkövet, hogy a tettes nyomára akad­jon s két egyént már be is fogtak. E két egyén rö­vid idő előtt két hónapi börtönre volt ítélve Mar­shall bántalmazása miatt, s midőn büntetésidejök lejárt, azzal fenyegetőztek, hogy Marshallon boszút állnak. *** Gramont herceggel egy idő óta sokat fog­lalkozik a napi sajtó. A „Pali Mall Gazette“ egyik „élesen látó s jól értesült levelezője“ a következőket írja felőle: „Gramont herceg igen szép külsejű és íz­léssel öltözködő lovag, ki a természet sajátságos in­tézkedése folytán nem abban a korban született, melynek keretébe beillett volna. A külföldi lapok egész hasábokat írnak diplomatái lángelméje felől s ama politikai nézeteiről, melyeket Franciaország és Európa jövőjét illetőleg táplál; de a politikust benne sem Turinban, sem Rómában nem becsülték. A pápa előtt vakbuzgósága s Itália gyűlölete által kedvessé tette magát, de IX. Pius és Antonelli, kik nagyon tisztában vannak a valódi államférfiú kellékeivel, nem olyan emberek, kik a finom középszerűséget tehetségnek és képességnek tudnák tekinteni. Bécs­ben a herceget sokan szerették, de befolyása, vala­mint a többi követnek, úgy neki sem volt. A külföld képviselői igen kedélyes és kedves embert találnak benne, de hogy mily érdemeiért nyerte el ama fontos helyet, melyet jelenleg elfoglal, talány marad.“ Noir Viktor atyja. Egy ember halt meg kö­zelebb Párisban, kinek nevével rövid idő előtt még Európa valamennyi hírlapja foglalkozott; halálát azonban egy lap sem említi meg, s a sír zajtalanul záródott be hamvai fölött. Ez az ember Salmon Noir Viktor atyja volt. Már fia temetésekor igen roszul érezte magát, s a Bonaparte Péter herceg ellen in­dított per tárgyalására Toursban sem jelenhetett meg. Az öreg Salmon 100,000 frank kárpótlást kö­vetelt, de, tudvalevőleg, csak 25,000 frankot kapott. Feltűnő volt, hogy az öreg temetésén Noir Lajos, a Viktor testvére, nem is jelent meg. Ez már a per tár­gyalása alatt tiltakozott az ellen, hogy szülei Bona­parte Péter hercegtől kárpótlást követeljenek, s mi­dőn az mégis megtörtént, az egész családdal meg­­hasonlott. Ez ok miatt nem volt látható atyja kopor­sójánál. Az öreg Salmon temetése igen egyszerűen és szegényesen ment véghez. Koporsóját gyalulatlan deszkából készítették. Ama szobába, melyben a sze­rencsétlen Noir Viktor lakott s mely egészen mos­tanáig üresen állt, néhány nap előtt Gonzalez festész költözött. *** Párisban Lagarde, a „Pays,“ és Raffina, a „Rappel“ munkatársa, közelebb párbajt vívtak. Ta­nuk : Mitschell és Cassagnac Pál voltak. Az ellenfelek húsz lépésről kétszer lőttek, de egyik sem talált. A párbaj vér nélkül ment véghez, s a tanúk kije­lenték, hogy az ügy lovagias úton elintéztetett. Párisban folyvást telt házak mellett adják Weber „Bűvös vadász “-át. A nagy opera fényesen állíttatá ki e dalművet, de a francia ízlés ezúttal sem tagadható meg magát. így, hogy csak egyet em­lítsünk föl, a népies dalműbe beleszőtték a „Táncra­­hívás“ című szalondarabot, s a cseh parasztok mos­tan magyar jelmezben táncolnak. A császár és csá­szárné jelen voltak, s mint már írtuk, éppen ab­ban a pillanatban léptek a páholyba, midőn Gáspár a golyót kezdé önteni s fölkérte a gonosz szellem se­gélyét. A közönség egy része tapsolt, más része pisszegéssel akarta hallgatásra bírni a tapsolókat. *** Signora Sarolta, a kairói opera ünnepelt első énekesnője, a szó szoros értelmében primadon­­ná­ja az egyptomi alkirálynak. Beszélik, hogy mesés fényűzéssel veszi körül, minden kívánságát telje­síti , sőt tisztelete iránta csaknem az imádással határos. #**: Londonban néhány nap előtt húnyt el L­e­­m­o­n Márk, a „Punch“ szerkesztője. 61 évet élt s 30 évig szerkesztő e hires lapot. Tevékeny ember volt, s az irodalom majd minden ágában tett kísér­letet. Mintegy 60 bohózatot és melodrámát irt, kö­zölt több beszélyt, lyrai költeményt, mesét s rémes történetet különféle Magazinokban. 1862-től fogva érdekes felolvasásokat tartott a londoni életről, s magán­körben a legkedvesebb és szeretetreméltóbb egyének közé tartozott Több tagból álló családot hagyott maga után. *** Liverpoolból nagyobb kivándorlások felől írnak a külföldi lapok. A m­últ hét folytán 6000 em­ber költözött az Egyesült­ Államokba és Canadába, s még e héten szintén kivándorlókkal tiz gőzös fog tengerre szállani. Bérlet . aj Lsfc . 49. szám. N­EMZETI MI­­SZÍNHÁZ. Pest, szerdán, junius l­sején, 1870. Falura kell mennie. Vígjáték 3 felv. Irta Bayard és Wailly. Fordította N. N. Rendező: Paulai. SZEMÉLYEK: Zimmern­é asszony — ■— — —• Drang Coelestina, leánya — — — Drang Ferdinand, veje — — Paulina, Ferdinand húga — — — Freimann Caesar, tengerésztiszt — — Presser, tanácsnok — — — — Flórné asszony, fiatal özvegy — — Braun Eduard — — — — Náni, szobal­eány — — — — Szolga — — — — — Más szolga — — — — — — Szathmáry L-né. — Felekiné. — Feleki. — Rákosi Sz. — Lendvay. — Újházi. — Szigligeti Anna. — Náday.­­— Szigligeti Jolán. —• Korcsek. — Szalai. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Weidinger Henrik divat­áru kereskedésébe, uri-utca 1. sz. a., megérkeztek a legfinomabb tavaszi kelmék, lustres, selyem-kelmék és úgy selyem-, bársony-, posztó­­felöltönyök (paletots) és egész öltözékek (Costum) a legújabb minta szerint; valamint a legnagyobb válasz­tékú rumburgi, hollandi, creas-vásznak, és kana- Vásznak, és mindezen szakmába vágó árucikkeknek árai bámulatos olcsósága miatt kéri a tisztelt női világot ezen hirdetést igénybe venni, és üzletét megtekinteni. 88 8—10 Ruhák a legújabb divat szerint — saját műhelyük­ben — gyorsan, ízletesen s jutányos áron eszközöltetnek. Kívánatra kelmeminta-szeletek legnagyobb készség­gel küldetnek. §­01 1 Tulajdonos: Tóth Kálmán,nyomtatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény társulat. 504 — Szerkesztői üzenetek E. J — llak Kolozsvárra. Tissot könyvét megrendeltük Ráth Mór könyvkereskedése által. S. E—nek K—rt. „Emlékek.“ Igen sokszor meg­énekelt tárgy, melyhez új gondolat, új hang kellene, hogy értékessé váljék. Az „Éltem virága te“ nélkülözi az igazi bensőséget. Áradozó szavak tűz nélkül. A­kiknek lapunk szerkesztőjével a rendes szer­kesztési órákon túl halaszthatlan beszélni valójuk van, azokkal tudatjuk, hogy őt a városligeti Tökei nyaralóban, a Hermina-kápolna tőszomszédságában találhatják föl. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.

Next