Fővárosi Lapok 1870. július (140-166. szám)

1870-07-27 / 162. szám

dalárdák versenye mielőbb kifárasztja a hallgatót, annál inkább, mert a versenyre kitűzött 63 átaláno­­san kötelező férfi­ négyes folytonos ismétlése csak oly feltétel alatt nem válik unalmassá, ha az minél árnyalatgazdagabb előadással nyilvánul. Az összelő­­adások, a nagy tömeg folytán, mindig hatásra szá­míthatnak ; a magán­előadásoknál azonban csak az egyesek kiválósága képezi az érdeket ; minélfogva az ü­nnepélyrendező bizottmány hivatása: az elsőran­gú dalárdákat is bevonni a versenybe, a­mire még elég idő és alkalom kínálkozik. Az összelőadás műsorozata, a Them, Huber Ká­roly és Mosonyi által ez alkalomra szerzett ere­deti műveken kívül, Rietztől, Marschner és Lachnertől foglal magában férfi­karokat, na­­gyobbára olyanokat, melyek már az aradi halárün­­nepélyen is előadásra kerültek. Kiváló darabok is­mételt fölkarolása nem árt , de ily nevezetes művé­szeti mozzanatoknál mindig új műveket óhajtanánk, s azt szeretnők, ha a halárünnepélyi műsorozatok egy része tisztán csak honi szerzeményeknek lenne föntartva. Ezt kívánja a haladás, s ezt kívánja az az érdek is, hogy a magyar zeneszerzők szintén ta­láljanak alkalmat szellemi terméküket minél hatal­masabb közegek által mutathatni be a magyar kö­zönségnek , mert pártfogás és buzdítás híján a leg­határozottabb tehetségek is ellankadnak, sőt a láng­ész is eltörpül, ha küzdtérre ki nem szállhat. íme, nem egy tehetséges fiatal zeneszerzőt sorolhatnánk elő, kik pályázatok vagy egyszerű fölhívás esetében is, szí­vesen vállalkoztak volna az összelőadás számára férfi karokat írni, és például Mihálovics Ödönnek „A vihar regéje“ című nagy szerzeménye bi­zonyára a leghálásabb részét képezte volna amaz előadásnak, melynek sikere kiválólag csak a töme­gek hatásáról van feltételezve. A díszhangverseny ransorozata még nincs meg­állapítva, de annyit tudunk, hogy az, többi között, Liszttől és Volkmanntól fog tartalmazni műveket zenekarra, egyes hangszerekre, énekszólamokra és vegyes karokra. Csak itt is ne forduljanak aztán elő ismétlések, főleg pedig Liszttől ne adjanak elő oly zenekari műveket, melyeket Pesten már többször hallottunk. Az ő szerzeményei különben is oly gaz­dag választékot nyújtanak, hogy egyszerre többne­­mű igényt képesek kielégítni. A külön hangszereket illetőleg, itt mindjárt fölhozhatjuk ama nagy zon­gora ábrándját, melyet magyar népdalok fölött Bá-­­­o­w számára irt, és mely a Rákóczi i­ndulót is fölelevenítve, zenekar-kísérettel van ellátva. Ezt Pes­ten nyilvánosan még nem hallottuk, és azért a mű­­sorozatba leendő fölvételét nemzeti szempontból is ajánlhatjuk. Átalában ideje volna már a műsorozatot végleg megállapítni, hogy a fölkért művészek és mű­vésznők kellőleg tájékozhassák magukat, s ne le­gyenek kénytelenek elsietni a betanulást. A díszhangverseny kiváló érdekét Liszt jelenléte biztosítja, miután valószínű, hogy maga is részt fog venni benne, ha nem is mint előadó, tán mint a saját zenekarművének vezénylője. Ennélfog­va bátran kifejezhetjük ama reményünket, hogy az országos daláregyesület által rendezendő első (kü­lönben pedig ötödik) országos magyar da­l­á­r- és zeneünnepély fényesen fog sikerülni, és ered­ménye korszakalkotó lehet műtörténelmünkben. Bár csak Pest városának művelt lakosai is kellő előzékenységgel tennék magukévá ez ügyet, és a határokat kellő pártfogásban részesítve, bebizonyí­tanák, hogy a főváros nemzeti művelődésünk min­den ágának áldozatkész támasza és előmozdítója tud lenni. Fővárosi hírek. * A nőképző egylet október elsején nyitja meg női főtanodáj­át, illetőleg l­ány nevelő­ inté­zetét, (mert eddig csak tanterme volt). A helyiség a lövész­ utcai 9-dik számú ház első emeletén lesz, s ott lakik majd az intézet leendő igazgatónője,B­ark­ó­czy- Dömök Antónia úrhölgy is. A felügyeletet női választmány fogja vinni. Bennlakó növendékeket is fölvesznek évi 380 és 400 írtért, melyért tisztes­séges ellátást kapnak. A városból járók havonkint 5 frtot fizetnek az előkészítő osztályban, s 7-et a ma­gasabbakban. Minden tizedik növendék után egy szegény gyermeket (főleg árvát) ingyen tanítanak. A női közmunkára (fehérnemű és ruhavarrás, divatárus­­női munka) különös gondot fordítnak; a zongorát, táncot s angol órát külön kell fizetni. A tantárgyak sorozata ez: az előkészítő osztályban magyar, német és francia nyelvtan, földrajz, természetrajz, termé­szettan, történelem, számtan, rajzolás; a két felsőbb osztályban: magyar nyelvtan, irálygyakorlatok, né­met nyelvtan írásbeli dolgozatokkal, irodalom tör­ténete, francia nyelv, művelődés története, tekintettel a magyar nemzet művelődési történetére, számtan és könyvvitel, természetrajz, az élettan elemei, termé­szettan, vegytan a háztartásra alkalmazva, gondol­kodástan, erkölcstan, lélektan, kapcsolatban a neve­lés-, oktatás- és egésségtannal, szépészet (aesthetika) és rajz. A fölvétel és beiratás végett jelentkezni le­het a következő választmányi nőknél: Benedikty Györgyné (nádor­ utca 6. sz.), Baloghné László Anna (Kerepesi­ út Jankovich-ház), Baloghy Istvánná (Mar­­git-sziget és Sándor utca 18. sz.), Harsányi Ignácné (mázsa-utca 1. sz.), Hentaller-Batta Szilárda (stáció­utca 5. sz.) ; szeptembertől kezdve pedig az igazgató­nőnél: Barkóczy-Dömök Antónia úrhölgynél, az egyleti szálláson: lövész­ utca 9. szám. * Képviselőház. A törvényhatóságok rendezé­séről szóló törvényjavaslatot, melyet három hétnél tovább tárgyaltak, a tegnapi ülésben véglegesen el­fogadták, 49 szavazattöbbséggel. Ellene szavazott 101, mellette 150 képviselő. A főrendiház szintén tegnap adta ki egy bizottságnak véleményadásra a törvényjavaslatot , melyet még e hét folytán fog tárgyalni. Nyáry Gyula dr. kérdést intézett ez alkalommal Buda és Pest egyesítése tárgyában, mely ő szerinte eszményileg már úgy is létezik. * Az állatkert hétfői bálja megint látogatott és vidám volt, s a jó idő és jókedv mellett egész fél­­négyig tartott. A táncosnők egy része báli piperében jelent meg, mások ellenben könnyű­ utcai ruhában. Valódi quodlibet volt. Nézetünk szerint, a háziasság kedélyes vonásának megóvása végett, legjobb lenne az egyszerű házi viselet mellett maradni. A táncos urak egy része ellenben túlviszi a „patriarchalitást,“ a­mennyiben keztyűtlenül lát a tánchoz, a mamák és a ruháikra valamit tartó leányok nem kis ijedelmé­re. Az udvariasság és illem a tánckörökben mindig megkívánja a keztyűt, s jó lesz, ha a táncosok a ren­dezőség tagjait veszik előképül, kik mindenkép igyekeznek (és pedig szép sikerrel) föntartani e kedves nyári bálok díszét. A táncosnők soraiból ezúttal csak azokat említjük meg, kiket eddig nem láttunk e kedves körben. Ilyenek: vidékről Abonyi Lajosné Abonyból, Rázga Gizela, Egerváry Gizela (mindkettő Veszprémből), Szabó Krisztina és Janka, Sváby Vilma, Papp Jolán , továbbá Szőllősy Sarolta, Trinkl Bertha, Termasits Aranka és Izabella, Kimer Vilma, Fogl Adél, Kiss Malvin, Szabó Ida stb. E név­bokrétából látható, hogy az állatkerti táncestélyek jó híre mindig szélesebb kört érdekel. A jelenvoltak közt számosan váltak el e jelszóval: „viszonlátásig a menház bálban,“ mely péntek este lesz a császárfürdőben. * A honvédmenház javára jövő pénteken a császárfürdőben tartandó zártkörű bál,melynek ren­dezésére ismert nevű fiatal írók, s híres táncosok stb. vállalkoztak, úgy látszik igen szépen fog sikerülni A fővárosban legalább mindenütt beszélnek már róla, s mindenütt készülnek rá. Sokan megütköz­nek azon, hogy e bált éppen pénteken tartják , re­méljük azonban, hogy a szerencsétlen nap ez egyszer e hírén ejtett csorbát majd kiköszörüli, és nem fog egyéb bajt okozni, mint legfeljebb azt, hogy nagyon is sokan lesznek. A bált rendező bizottság irodája a váci utcai nemzeti szálloda második emeletén, na­ponként déltől esti 6 óráig van nyitva,­­ Munkácsy Mihálynak négy kis tanulmány­fője volt letéve Ligeti Antalnál, a­melyeket ő a vi­lághírűvé lett „Siralomház“ című életképéhez ké­­szíte. Többen látták ez eredeti magyar népéleti jel­lemfejeket, s óhajtották volna megvenni. Munkácsy azonban nem akartá áruba bocsátani, mignem egy oly ismerőse kérte, kitől azt nem tagadható meg. A Zsadányban lakó fiatal Almássy Tasziló gróf vette meg e négy kis darabkát — ezer frton. E fiatal gróf műértő, ki maga is fest, s Düsseldorf­ban személyes ismeretségbe lépett Munkácsyval. Ő érti a képek becsét, eme nagy árt tehát nem egy nagylelkű műpártoló, hanem egy alapos műismerő adó meg ama tanulmány-vázlatokért, melyekért a mi műkereskedéseinkben negyven forintot sem igen mertek volna kérni. A fiatal gróf — mint tudjuk — a művészi pályán szándékozott magát kiképezni és szorgalmasan is tanuilt , de miután bátyja — mint a lapok egy időben írták — Egyptomban egy csónak­ban, napszúrástól gyötörve, magát meglőtte, haza kellett jőnie a családi vagyonok átvételére. A­mi Munkácsyt illeti : őt jelenleg Pesten tartja a háború, s miután Düsseldorfba nem mehet ki, a béke le­áll­táig Pesten nyit műtermet, s néhány kisebb megbí­zásnak szándékozik megfelelni. * A skótországi levelek írója , Felméri La­jos sárospataki tanár közelebb Olaszországba uta­zott. A tiszáninneni ref. egyházkerület szavazott meg számára 400 frt útiköltséget, hogy a szépművészetek termékeit tanulmányozza, miután a jövő évben a szépműtant fogja előadni a sárospataki anyais­kolában. * A legfőbb ítélőszék elnökéül — Melczer Ist­ván helyére — magát Horváth Boldizsárt emle­getik, ki e szerint — ha igaz — letenné a miniszteri tárcát. Melczer István hétfőn vett búcsút a leg­főbb törvényszéktől, kijelentve, hogy főtörekvése volt a magyar igazságszolgáltatást a külföldi nagy tör­vényszékek színvonalára emelni, s hogy azért vonul vissza, mert ereje, tehetsége csökkenését érzi. Zsol­dos Ignác tanácselnök búcsúzott el — társai nevé­ben — a visszavonult elnöktől, kitől mindenki saj­­­nálattal vett búcsút. E sajnálkozást jegyzőkönyvi­leg is megörökítik. Ideiglenesen Mihajlovics Miklós vette át az elnöki teendőket. * Igen hasznos vállalatot indít meg Aigner Lajos, e buzgó, fiatal könyvárus és kiadó. Ez a „Kö­­zéptanodai tankönyvek gyűjteménye,“ melynek cél­ja lesz : középtanodáinkat jó tankönyvekkel látni el. Minden tudományszakra jeles tanárok közremű­ködését nyerte meg. A kéziratokat bíráló választmány vizsgálja meg, s minden sajtó alá adandó művet kü­lön bizottság néz át (Szarvas Gábor, Thewrewk Emil és Torkos László), hogy tiszta magyarossággal jelenjék meg. Egy nyomtatott tv legkisebb írói díja 18 frt. Jelenleg sajtó alatt van : „Átalános számtan és algebra.“ Mauritz Rezsőtől ; bírálat alatt öt kéz­irat van, köztük egy vegytan. A kiadó fölhívja a tanférfiakat, hogy pártolják e pártolásra méltó vál­lalatot. * Uiházy Ede, kit Sardou „Hazá“-jában gon­dos játékáért tegnapelőtt is több ízben kitüntetett a budai közönség, közelebb, talán már holnap, egy igen eleven és érdekes meséjű francia vígjátékban lép föl a budai színpadon. E vígjáték cím­e: „En,“ szerzői pedig Labiche és Delacourt, kiknek „Egy millió“ című vígjátéka a nemzeti színházban is nagy tetszésben részesült. Ujházy Ede jutalom­­játéka a Szigeti Imre és Szépfaludy által fordított „Gergely pápa“ leend, melyet nagy gonddal és új jelmezekkel fognak kiállítani. Budai színházi hír gyanánt fölemlítjük, hogy közelebb már az a bécsi ballettársaság is elkezdi működését, melynek meg­érkezését a lapok pár hét előtt hirdették. * A zugligeti „Fácán“ közelében vasár­nap este hét órakor két pisztolylövést hallottak. Siettek sokan a „Harangvölgy“-be, hol egy 28 éves fiatal­embert (L. M. szabósegéd) vérezve találtak. Ki akara végezni magát, s halántékának és szívének lőtt, de mivel a pisztoly csak söréttel volt töltve, a sebek nem halá­losak. A tömegből, mely a szegény ember kínlódását nézte, azonnal kivált egy ifjú, Spolárits Lajos, ki munkához látott, a sebet vizes kendővel bekötözte oly ügyesen , hogy mindenki orvosnövendéknek tartá, pedig kereskedő. Megjelent egy künnlakó or­vos is, de alig vetett egy pillantást a sebesültre s már távozott; nyilván, nem sokat nézett ki belőle. Nem sokára a Laszlovszkyhoz száll­ták le az őr­házba, hogy onnan kórházba vigyék. Az időközben odament Herzog pesti orvos és Eberling vászonke­reskedő mindent elkövettek a baj enyhítésére. Az utóbbi mindenféle fehérneműt hozott, sőt a bérko­csisnak is, ki a város kontójára nem igen akart út­nak eredni, kifizető a fölcsigázott 4 frtnyi vitelbért, hogy a kórházba szállítsa. Az említett három derék emberbarát megérdemli, hogy tanúsított részvétük a nyilvánosság előtt említtessék meg. Megérdemelné az az orvos is, ki megtekinté a sebesültet s aztán részvétlenül távozott, hogy nevét megtudja a közön­ség, mi nem tudtuk meg. * Rövid hírek. Király­né Ő Felsége a veszprémmegyei Herend iskolaháza építésére 50 frtot engedélyezett. — A zenekedvelők azzal lepték meg közelebbi névnapján tevékeny alelnökü­­ket , Koltay Jakabot, hogy Hóra által készitett élet­nagyságú arcképét leplezék le az egyleti hely­iség­­ben. — Szende Béla honvédelmi min. tanácsost táviratilag hívták föl Bécsbe. — Tisza Lajosnak saját kérelmére történt főispáni fölmentetését teg­nap közlé a hivatalos lap. — E 11 i­n­g­e­r Bécsben időzvén, a józsefvárosi színházban föllépni készül. — Ebenhöch Ferenc, koroncói esperes, a nem­zeti múzeum számára fölajánlá 472 dbból álló régi­­séggyüjteményét.— Kemény Zsigmond azt irá, a sajtó ingadozása folytán, egyik barátjának : „mily nyomorétz ország vagyunk, hogy azt sem tudjuk, kinek kívánjuk a győzelmet.“ — A francia po­rosz sebesültek segélyzésére bizottság alakult, Faik Zsigmond elnöklete alatt. — Kazinczy Fe­renc utódjai számára gr. Mikó Imre 50 frtot, id. gr. Károlyi István 20 frtot adott. — A lánchídon egy magánfogat a kocsis vigyázatlansága folytán oly erősen ütődött egy oszlophoz, hogy a bennülő gyermekek egyike kibukott s nagyon megsérült. — * Budai színkör Szerdán, julius 27 ikén, Kő­­míves Imre jutalmáéi és Albisy Anna föl­­léptei­l adatik: „A cigány,“ énekes népszínmű 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. * Az állatkerti nyári új színkörben ma és mindennap esti 6 órakor Cassanova Fanni hí­res állatszeliditőnő „fényes nagy oroszlán­előadása“ és ezentúl tűzijáték. Belépti díj 20 kr. 701 Vidék. * Kassán e hó 24 kén temeték el Fül­hegyi Irmát, Fülhegyi Károly volt honvéd-alezredes egyetlen leányát. Igen bájos és szellemes leány volt, kinek arcát és bensejét évek óta hervaszta a sorva­dás. Mindamellett a végpillanatig játszi kedélyű ma­radt. Te­metése nagy részvét mellett ment véghez, a sírnál Földváry Béla orvostan­hallgató mondott bú­csúbeszédet, s a hantokat virágkoszorúkkal bob­­­ták el.

Next