Fővárosi Lapok 1870. október (216-241. szám)

1870-10-28 / 239. szám

udná emelni ? Ha megbukik ott a gyönge szinuszét, azt fogják mondani: megbukott, mert nem kell ma­gyar színészet! És a pesti magyarság nem bír-e annyi áldozatkészséggel, hogy a Dunán innen népszínházat emeljen ? Föl kell rázni a közönyt, mely saját érde­keink legnagyobb ellensége. Fájdalom, a­mi a tőke részvétlenségét illeti, abban a levelezőnek igaza van, ellenben egy szikrányi igaza sincs abban, hogy a magyar népszinmű számára Pesten sincs talaj. Em­lékezzék vissza a múlt vasárnapra. Két magyar nép­szinmű mennyire megtölté mind a két színhá­zat, s mily jól mulatta rá mind a két közönséget. * Hymen. Szeniczey Gusztáv úr e napok­ban jegyzé el a szellemdús T­e­­­b­i­s­z Emma kis­asszonyt. * A cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-tár­sulat valamennyi bécsi hivatalai és pénztárai e hó 31-dikétől kezdve a társulat új igazgatósági épületé­be (Schwarzenberg-Strasse Nro. 17) költöznek. E társulat továbbá a személyvonatok első osztályai­ban levő s alvási készlettel ellátott helyek árát jelen­­tékenyen lejebb szállita. * A gazdasszony-egylet kiállításában részt vettek: Freisingerné úrnő Komáromból*), Kunz Sándor, Vida Károlyné, Vida Jolán 8 éves, Kalmár Dezsőné Kolozsvárról, a győri nőegylet, Bázel István O-Kigyósról, Panatovits Mária és Lujza k. a.-nyolc nő­­növeldéjéből többen,a nagy­bányai nőegylet, Gabóczy Károlyné Kis-Marjáról, Polákné szül. Hecsey Julia, Fehér Miklós, Beöthy-Petheő Anna Jász-Apátiból, Bartal Ida k. a. Gödöllőről , Gombos Györgyné Debrecenből, Kuncz Fer­ József, Pecz Ármin, Szath­­máry Károlyné, Zvolenszky Aladár Budáról, Simigh Istvánná, Forstinger M. Albert, Nirsch István, Angyal Márton, Levárdy János, Liszy Istvánná , Illésy Györgyné, Cseremiszky Miklósné, Jármay Gusztáv­­né, Zákó Olga Topolyáról, Ohm C. D., a magyar gazdasszony-egylet árvái, Damjanich Jánosné, Sza­­lay Zsuzsi, Agyományi kisasszonyok, Harlinger Vilma, Birlyné, Glatz Antalné, Zloltán Ernőné, No­­mánkovits, Birkenstein Magdolna, a budai államnő­­képezde, Szerelemhegyi Emilia, Morzsányi-nővérek, Wimmer Karolina , Fleischmann Emilia, Böhm Auguszta, Landauer Ignác, Cserhalmay Ferencné, Kasza Józsefné, Valaszky Jánosné, Kopp Paulina, Herczberg Sándorné, Mandl Jánosné, az első magyar kertészgazdasági ügynökség, Varga Lajos, Jani­­schek Ferenc, Girókuti Ferenc, Kralovánszky Gi­­zela, Fiedler József, Balogh Imréné, Bátyay Mari, Kramalin József Bonyhádról, Röser Miklósné,Nirschy István, Návay Konstancia, Braun Ilka, Nádasdy Terézia, a komáromi nőegylet tagjai, úgymint: Sár­kány Ferencné, Belőné, Belény Angelné, Vörös Benőné, Nérey Ferencné, Pulay Kornélia, Molnár Berta, dr. Stessel Tápió-Szelléről, Bethlen-Mikó Róza grófnő Debrecenből, Rosin szül. Dondi Barbara, Márk Ferenc, Mandl Ignácné , Reusz Katalin, Schmidt Jánosné Duna-Penteléről, Kralovánszky Ist­vánná, Julesz Emil, Jármay Gusztáv, Schimmer Aran­ka, Braun Lajosné, Grün Jánosné, Szilassy Györgyné szül. Hugonay Vilma. Különös köszönetet érdemel­nek e kiállítás létrehozásáért: özvegy Damjanich Jánosné és Hollán Ernőné úrhölgyek, Sztupa Gy. és Girókuti Ferenc urak. * Rövid hírek. Többfelől tudatják velünk, hogy vidékszerte szintén látták a nagy északi fényt, a­mi igen természetes, miután a jó ég nem kizárólag a pestiek számára szokta rendezni nagy szinjátékait. — Dr. Beck, ki Almási Benő névvel számos termé­­szettani tárcát irt lapunk harmadévi folyamába, Tö­rökországba ment, mint törzsorvos. — Központi tűzoltó-irodát szerveznek, mely a tűzoltó-egyletek terjesztését vidékszerte tűzte ki feladatául. — Jó­zsef főherceg és neje Bécsbe utaztak, de a jövő hét elején állandó lakásra térnek vissza Budára. — A gazdasszonyok kiállítása még vasárnap is látható lesz. — Beöthy Zsolt munkatársunktól egykötetnyi beszély fog megjelenni Fekete Bernát­nál. — Than Mór egy Dante-képet fejezett be, a­mint e költő a hegyormon lebegő Beatricét térdre kulcsolt kezekkel bámulja, s most Felekiné asszony életnagyságú arcképét festi zsidó­ jelmezben. — Gaál Sándornét, az egykori honvédtábornok nejét, ki a száműzetés éveiben Londonban élt, pár nap előtt temették el. — A budai kaszinónak Aradi 20 zártszéket ajánla föl havi 200 írtért, mely szerint egy ülés csak 50 krba került, de, a­mi elég jellemző, ed­dig egy aláíró sem jelentkezett. — A vaggon­­gyár égésénél érdekelve volt biztosító társulatok 800 frtot ajándékoztak a pestvárosi tűzoltó-egylet­nek. — A budai várba talán már nov­­elsejétől fognak újra járni társaskocsik. — A déli vasút kedd­ reggeli vonata három órával később ért Budá­ra, miután Keszthely körül legázolt egy bivalyt s ki­­fi­kamlott a kerékvágásból. — A reáliskola ut­­c­á­b­a­n (13. sz. a.) a házmester: Csuma János, 48 éves. *) A kiknek nevei után nincs lakhely téve, azok mind Pestről valók. 1068 házas, a harmadik emeletről leugrott s meghalt,­ mint mondják, azért, mivel egy perét elvesztő. — T­á­­borszky és Parsch műkereskedésében megjelen­tek : „Kerekes András nótája,“ csárdás, zongorára szerkeszté Tisza Aladár (Langer V.), ára 60 kraj­cár, s „Höcher Peter marsch.“ zongorára, Leipold karmestertől, ára szintén 60 kr. — A be­l­ügy­mi­­n­i­s­z­t­e­r jóváhagyta az első pesti önsegélyző-egylet alapszabályait. — Azt a fiatal embert, ki magát e hó 15-én a „Pannónia“-szállodában kivégezte, Brandt­­ner Lajosnak hívják, pozsonyi születésű vagyonos árva, s öngyilkosságának oka még gyámja előtt is titok. — A rendőri közegek tegnap éjjel a Jó­zsef- és Ferencvárosban negyvennégy ismeretes tol­vajt fogtak el. * Budai várszínház. Szombaton, okt. 29-kén először : „Harc a nagybácsival, vagy­­ egy tehetség küzdelmei.“ Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Tóvölgyi Titusz. V­idék. ** Pozsonyból írják : „Vár ősünk műveit lakos­sága, ha nem is egészen német, annak teszi magát, mert ezt kívánja a bon­ton. A hét- és tizenegy ágú koronák méltóságos és excellenciás urai és delnői közhelyeken, mint otthon, vagy németül, vagy fran­­ciául csevegnek; az alsóbb vagy középosztály pedig követi őket, s különösen a közhelyeken csak elvét­ve hallunk egy-egy magyar szót. Ily viszonyok közt a sajtó és színház nyelve szintén a német. Ma­gyar vidéki színtársulataink (Budán kezdve) a po­zsonyi német színházzal — fájdalom! — nem is igen állhatnák ki a versenyt, főleg hat hónap óta Bauer és Ezernits új igazgatók alatt. Oly színi erő­ket szereztek ezek Pozsony számára, kiket fővárosi színpadokon is örömest elnézhetnének. Például J­u­­les Hermin k. a. sokoldalú, gyakran művészi föl­fogással és szorgalommal áttanulmányozott, több­nyire naiv játéka, B­r­e­i­b­­­r­e­u­assz, és S­c­h­w­e­i­k­­h­a­r­t helyes előadása és az egész társulat igye­kezete mindenkit kielégíthet. Sajnos azonban, hogy a frivol és belbecs nélküli bohózatos dalos művek itt is nagyobb pártolásban részesülnek, mint a szivneme­­sitő és becscsel biró drámai előadások. Az igazgatók különben csak némileg hódolnak e ferde ízlésnek s hetenkint legfölebb kétszer veszik elő ama bohóza­tokat, melyekben a csikorgó tubákos pikszis és vörös esernyő játszák a főszerepeket, máskor pedig rende­sen a bécsi udvari színház repertoii-darabjai kerül­nek színre. — Jótékonyságról is írhatunk. Bogády Péter a helybeli evang. betegháznak 5000 frtot ajánla föl, s a­míg él, annak kamatjait fizeti. A Prágában elhúnyt s Pozsonyban eltemetett Weisz Károly az itteni evang. községnek nyolcezer frtot hagyott, az evang. község szegény családjainak kétezerét, a szegény evang. egyházak segély-egyle­tének kétezerét, helybeli jótékony célokra felekezeti különbség nélkül kétezerét, s a nagy­szombati evang. hitközségnek is jelentékeny összeget. ** Székes­fehérvárit a 24 diki honvédzászló­­szentelést igen díszes táncvigalom követte a lövöl­dében. Az Alemann-ezred zenekara oly élénkségbe hozta a fiatalságot, hogy a tánc reggelig tartott. A bájos táncosnők közül tudósítónk említi a zászlószen­telés koszorúleányait: Szögyéni Julia (a főispán leánya) és Felmayer Hermin kisasszonyokat, továb­bá a Rapcsák-nővéreket, Réh Eugenia, Flatz Malvin és Szűcs Vilma kisasszonyokat. ** Vidéki rövid hírek. A­r­a­d­o­n Szilágyi Bélát és nejét, ki „A gerolsteini nagyhercegnő “-ben lépett föl, átalános tetszéssel fogadták. — Szabados Já­­n­o­s írótársunk, ki szegedi ügyvéd, aggasztólag meg­­betegült. — Szegeden, a „szabadelvű kör“ kez­deménye folytán, szinügyi egylet alakult a magyar társaság pártfogására. —Abaújmegye szepesi kerületében az ellenzék Vendéghy Gábort léptette föl jelöltül. —A temesvári prot. egyház Faze­kas nevű szolgája a lelkészlak téli ablakait rakván föl, lába alatt a párkány lezuhant s ő az utcára es­vén, szörnyet halt. Bécsi hírek. #*# Meránból írják, hogy a borús, komor időjá­rást csak e hó 22-dike óta váltották föl verőfénye­­sebb s melegebb napok. A királyné és királyi gyer­mekek azonban a kellemetlen idő dacára is, többször tettek kirándulásokat. Ő Felsége 20-dikán egy ud­varhölgy kíséretében gyalog Fragsburg várát láto­gatta meg, s közelebb Schönnat szándékozik fölke­resni. Gizela főhercegnő már kétszer volt ott, s elő­ször János főherceg mauzóleumát, majd magát a várat szemlélte meg, mely Meran gróf tulajdona. A császári várkert bejáratainál, s a Stadlerhof-villánál, a főhercegi lakásnál, csak egy őr teljesíti a szolgála­­tott, de az utakon csendőrök vannak fölállítva, hogy ő Felségét a kérelmezők örökös zaklatásaitól meg­óvják. Ama hír, mintha a királynéval Thurn-Taxis hercegnő is Meránba érkezett volna, tévedésen alap­szik, s hihetőleg abból származhatott, hogy hasonló nevű udvarhölgy van kíséretében. #** Grillparzert 80-dik születésnapján, 1871 jan. 15-kén, szép emlékekkel akarják meglepni a bécsi nők. Schwind Ferencet, a „Szép Melusina“ festészét bízták meg, hogy az ősz költő drámáihoz készítsen illustrációkat, s ezen kívül e nap emlékére arany­érmeket is veretnek. A „Concordia“ bécsi írói egyletben pedig Frankl tett indítványt, hogy a költő mellszobrát ércbe öntsék. A várszín­házban egyik régebben nem látott darabját veszik elő;az urak háza, Bécs községe, a tudományos aka­démia feliratokatokat intéznek hozzá, s a zenészek és képzőművészek másnemű ovációkra készülnek. A legidősebb cseh, ama 120 éves öreg­em­ber, kit közelebb szállítottak a prágai kórházba, pén­teken meghalt. K­ülföld. A béke és harc kérdése nagyon bizonytala­­nul ingadozik. Párisban és Páris előtt egy iránt nő a türelmetlenség, s Trochy-nek türelemre kellett inteni a nagy napokat elszántan váró párisi csapatokat, hol — úgy látszik — az élelmi­szerek fogyásával nem fogy a bátorság. Kérdés azonban, hogy ha bombázásra kerül a sor, nem esik-e meg a szívük egyik-másik nagy műemlék romlásán ? A bombázás azonban halad. A jó ég tudja : hányadik határidőt napolták már el a poroszok tegnapelőtt. Most megint november ele­jére tűzték ki a kezdetet. A békeremény tünedezik. A toursi kormány — hír szerint — nem fogad el oly fegyverszüneti föltételt, mely terület­átengedésről szól,, porosz pedig e föltételtől nem áll el. Különben az alkudozásokkal legkevésbé sincs a világ tisztá­ban. Egyik távirat azt mondja, hogy Poroszország nem alkudozik a respublikával, a másik meg azt, hogy Thiers már be is ment alkudozni Párisba. Egyszerre olvassuk továbbá az ellenkező hírt, hogy Bazaine a császárné érdekében kíván békét kötni, és hogy nem akar semmit tenni a köztársaság ellen. Ily zavarban senki sem pillanthatja meg a valódi helyzetet. Metz föladását minden órán várja már a metz-szomjas német világ, de e reménykedéssel ellentétben áll egy metzi lap 13-diki leírása, mely szerint a polgárság és nemzetőrség ünnepélyesen jelenti ki, hogy inkább szen­ved, meghal, semhogy megadják magukat. Egyéb­iránt valószínű, hogy Metz szorongatott helyzetben van, miután élelmi készlete harmadfél hó óta ugyan­csak megfogyhatott. Verdun bombázását félbehagy­ták, mivel kevés az ágyú. Az a hír is jött, hogy a verduni őrség 20-kán éjjel kirohant, s a poroszok sokat vesztettek, kivált egymástól, miután két porosz hadtest egész éjjel lőtte egymást tévedésből. A párisi 13-diki kirohanásnál, melyet a porosz király „jelen­téktelen“ veszteségű, könnyű győzelemnek hirdetett, a bajorok közül meghalt 30 tiszt és 57 közlegény, megsebesült 70 tiszt és 255 közlegény íme, a „jelentéktelenség!“ A porosz király különben jóvá­­tett egy hibát: az ősz Jacobyt szabadon bocsáttatá. Furcsa olvasni, hogy a porosz királyt és a trónörö­köst száműzte a „szabadkőmivességből,“ s minden esetre fontosabb az a hír, hogy Bourbaki 50,000 emberrel közelegvén, a poroszok elhagyták St.-Quen­­tint,­­ Palaiseau polgármesterét, a 75 éves dr. Morére-t hadi­törvényszékileg lövették agyon a né­metek, mivel a requiráló hat tiszttel összeveszett, s egy revolverrel négyet sebesite meg. — LaLourd követségi titkárt pedig, ki Napoleon szerencsétlen hadüzenetét Berlinben átnyújtá, Versailles-ban anyja házánál elfogták s Mainzb­a vitték. Bérlet 133. sz. NEMZETI Ifp SZÍNHÁZ. Pest, pénteken, október 28-dikán, 1870. Először: Az utóirat. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Augier Emil. Fordította Paulai Ede. Rendező: Paulai. Lancy — — — — Szerdahelyi. Verliérené, özvegy — — Prielle Korn. Inas — — — — Verbőczy K. Ezt követi : Tévedések játéka. Vigjáték 3 felv. Irta Shakspeare. Ford. Arany L. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. „ Athena­­um“ irodalmi és nyomdai részvény-társulat. Tu­lajdo*«» : Tóii n­yomalla aa .Kiadja az

Next